Úrnapi igehirdetés, 2007. március 4.

Buenos Aires, 2007. március 4.

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 40,1-11

Textus: 1Péter 1,22-25

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. ²⁴„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, ²⁵de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Cím: Ez az a beszéd…

Bevezetés

Argentínában a tengerpartra vezető kettes számú főút – majdnem autópálya – Maipú és Mar del Plata városok közötti, mintegy 150 kilométeres szakasza gyakorlatilag nyílegyenesen fut végig a síkságon. Csak néhány települést kerül meg. Az egyenes szakaszokon a gépkocsivezető tehát nyugodtan szunyókálhat, hiszen az út egyenes, nem kell elfordítani a kormányt? Természetesen nem. Szükség van a gépkocsivezető figyelmére, hogy folyamatosan korrigálja a kocsi haladási irányát. Mert a legjobb autó a legjobb minőségű úton sem képes tökéletesen egyenesben maradni. Arra van a kormánykerék, hogy ha túl közel kerül az út széle vagy a közepe, visszairányítsuk a helyére. Ha egy autót sem vagyunk képesek kiigazítások nélkül végigvezetni még egy ötszáz méteres szakaszon sem, hogy képzelheti bárki, hogy az életét végig tudja élni anélkül, hogy igazítana rajta. Az ember élete sokkal összetettebb, mint egy autó haladása.

Múlt vasárnap, böjt első vasárnapját ünnepeltük úgy, hogy Úrvacsorát vettünk – remélem, emlékeztek rá. A negyven napos böjti időszakot azzal kezdtük, hogy igyekeztünk megtisztítani magukat mindennapos bűneinktől a bűnbánat segítségével. Azért tettük ezt, hogy a Krisztus eljövetelére való készülésünket ne gyengítsük azzal, hogy már bűnökkel terhelten lépünk bele. A nagyböjtnek, amit az Úr feltámadásának öt hét múlva bekövetkező ünnepéig tartunk, az a célja, hogy segítsen az Úrra irányítani a figyelmünket. Az teljesen világos, hogy az ember képtelen állandóan az Istenre figyelni, minden pillanatban az Ő akaratát teljesíteni, minden helyzetben az Ő szándéka szerint reagálni. Találkoztam olyan keresztyénekkel, akik azt állították, hogy képesek erre, de őszintén szólva kételkedem benne, hogy ez valóban így van. Persze minden ember magából indul ki, így én is. De ha csak a saját magam megfigyeléseit venném figyelembe, amelyeket önmagamon és környezetemen tettem, nagy határozottsággal állíthatnám, hogy mindenkinek szüksége van időnkénti korrekcióra. De ezt az állítást a Biblia is alátámasztja, tehát mint keresztyénnek, ennek fényében kell cselekednem.

Folytassuk tehát a korrekciók sorát Péter mai napra idézett levélrészletével, amelyben a testvérszeretetre buzdít, a romolhatatlan magból való újjászületettségünkre figyelmeztet és arra, hogy kizárólag az Isten Beszéde az örök. Ez alkalommal fordított elhangzási, de rendes értelmi sorrendben először az Isten Örök Szaváról essék szó!

1. Az Isten Örök Szava

Az apostol Ézsaiás próféta könyvének 60. fejezetéből a 6-7-8. verseket idézi, ami pontosan így szól: „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. ⁷Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! ⁸Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.”

Testvéreim! Mennyi mindent mondott már az ember, amire azt gondolta, hogy örökérvényű, később kiderült, hogy mégsem. Például a fény sebessége már nem állandó, ahogy sokáig hittük. A Harvard Egyetemen Verstergard-Hau professzornő és csapata már 2001-ben megállította a fényt. Az Edinburghi Egyetemen pedig a közelmúltban James Clerk Maxwell 140 évig megvalósíthatatlannak hitt elméleti kísérletét megvalósítva megcáfolták az energia-megmaradás elvét. És ez csak két példa a fizika világából.

Isten szava azonban örök. Mivel támasztom ezt alá? Például azzal, hogy immár kétezer éve meg-megújulóan akarják egyesek megváltoztatni a Bibliát, beletenni, vagy kivenni belőle, sikertelenül. És ez nem a római katolikus egyház lobbierejének köszönhető. Nézzük végig: a Biblia megvolt, amikor még laposnak gondolták a földet. Aztán kiderült, hogy gömbölyű, és a Biblia megmaradt. Aztán az is kiderült, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. A Biblia megmaradt. Egyesek elkezdték hirdetni, hogy Isten nem létezik, és az ember a világ közepe, és a Biblia megmaradt. Aztán kiderült az is, hogy az emberek el tudják dönteni saját sorsukat anélkül, hogy királyok vagy más diktátorok parancsolnának nekik, és a Biblia megmaradt. Pár évtizede az ember felfedezőútra indult az űrbe, majd a Holdra, és nemsokára talán elindul a Marsra is, és talán magával is viszi a Bibliát oda. Testvéreim, ennek nem lehet más az oka, mint az, hogy Isten vigyáz az Ő Szavára, és mert az örök.

De nem csak a Biblia az Isten Szava, hanem Jézus Krisztus is – ismeritek az Ige három megjelenési formáját a konfirmációtokból: írott, testet öltött, hirdetett. Krisztus is örök, akárhogy akárhányszor próbálták akárkik befeketíteni, megcsúfolni, elpusztítani, nem jártak sikerrel és nem is fognak soha. Ugyanígy nem tudja a gonosz megölni az igehirdetést sem, a legbrutálisabb módszerekkel sem. Mindig, minden üldözés között lesznek az Isten által felkent emberek, akik prédikálnak.

2. Romolhatatlan magból újjászületni

Mindezt az is alátámasztja, hogy még mindig vannak Krisztusnak követői. Ha igazak lennének a felröppent vádak – bár vádnak nevezni jogi értelemben olyan dolgokat szokás, amelyek a bíróság előtt vélhetően megállják a helyüket – már rég nem lenne keresztyénség. Ha Jézus csak ember lett volna, ha megházasodik és késő öregségében unokákkal körülvéve hal meg, akkor az ő követői is elfogytak volna idővel, mint annyi próféta és önjelölt messiáséi azelőtt és azóta is. Krisztus követői azonban ma is gyarapszanak. Mégpedig azért, mert – illetve akkor, ha – tudatában vannak, hogy honnan származnak. Nem az ősök családfájáról van szó, hanem arról, hogy honnan, kitől ered az örökéletük. Jézus Krisztus személye, illetve keresztáldozata hordozza magában azt a csírát, amely a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülve elhozza az örökéletre való felismerést az ember számára. Az ember – mint azt magától Jézustól tudjuk – olyan, mint a föld. Némelyek jó földnek, mások útfélnek, sziklás, vagy gyomos földnek számítanak. De ne feledjük, mind eredendően alkalmas arra, hogy benne a mag életre keljen. És az ember – a földdel ellentétben – tehet arról, hogy milyen közeg fogadja a magot: barátságos, avagy elutasító.

A mag, az Isten szava romolhatatlan. Nem veszíti el életképességét pár év alatt, mint a vetőmagok. Nem lehet eltaposni, kipusztítani, sem pedig más magokkal keresztezni. De az igazi mag olyan szívbe kerülve. amely megbecsüli, kimondhatatlanul sok termést hoz. Ráadásul megtermi a testvérszeretet gyümölcsét!

3. Testvérszeretet

Ne feledjük el, hogy ez a testvér szeretete, nem a felebaráté. A felebarátom az embertársam, az a személy, akivel csak bármilyen kapcsolatba kerülök. A felebarát szeretetének parancsa abból ered, hogy Isten szereti teremtményeit, azaz minden egyes embert, nekem pedig, mivel Isten Krisztusban megmentett a kárhozattól és örökéletet adott, hálából továbbítanom kell az Ő szeretetét azok felé, akik még nem ismerik Őt, tehát a szeretetét sem tudják még igazából befogadni. A testvérszeretet más. Ez azt jelenti, hogy azok iránt, akik Krisztuséi, az együvé tartozás, a közös út, a Krisztusban átélt egység szeretetét érzem. Még ha nem is ismerem az illetőt, de tudom róla, hogy Krisztusé, a testvérem. Megosztom vele örömömet és bánatomat. Támogatom és segítem őt.

Amikor az ország vagy a világ bármelyik részén jár egy keresztyén, mindenütt találkozhat testvérrel. Lehet az egy la platai benzinkutas, aki a kocsi hátulján lévő hal-matricáról ismeri fel, hogy keresztyén vagyok, és megvallja, hogy ő is. Dios te bendiga, hermano! – mondjuk egymásnak, és megyünk tovább. Talán soha többé nem találkozunk, de erősít a gondolat, hogy nem vagyunk magunkban, mindenütt vannak újjászületett keresztyének. Ennek a testvérszeretetnek pedig egy az alapja: a Krisztusban megtisztított élet. Ha ugyanis a keresztyén ember nem tisztítja meg az életét rendszeresen a bűntől, akkor a testvérszeretet is mellékvágányra futhat, rosszabb esetben az is megtörténhet, hogy kisiklik. Ha ugyanis keresztyénnek nevezem magam, de nem állok Krisztuban tisztán, a Sátán könnyen megcsalhat, becsaphat, és a testvérszeretetem csak képmutatássá válik. Ebben szenved sok keresztyén. Szembe szívélyes, szeretetteljes, de a háta mögött rossz dolgokat mond róla. A helyett, hogy a hibáit, tévedéseit, bűneit vele beszélné meg. Például mert hiányzik a bizalom. És a Gonosz már éket is vert két keresztyén közé. Az igazi testvérszeretet nem önző, hanem odaadó, nem ítélkező hanem imádkozó, nem irígykedő, hanem együtt örvendező.

Ez az, amit keresztyénként naponta gyakorolnunk kell!

Befejezés

Kedves Testvéreim! A böjt második vasárnapján nincsen semmi különös dolog. Úrvacsorázni legközelebb Nagypénteken fogunk. A Nagyböjt megülésének módját a protestáns egyházak rábízzák az egyes keresztyénekre. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy „a reformátusok nem böjtölnek”. Igenis oda kell figyelnünk az Isten szavára, egyre közelebb kell kerülnünk Őhozzá, egyre jobban kell ismernünk Őt, magyarán: előre kell haladnunk a hitben. Ez pedig a magunk alárendelése nélkül nem lehetséges. Csak akkor, ha elismerjük Krisztus uralmát az életünkben. Ennek pedig csak egyik módja, hogy keresztyénnek nevezzük magunkat. A másik, hogy cselekedeteinkkel is bizonyságot teszünk. És erre való többek között a Bibliaóra, az otthoni áhítat, a naponkénti Bibliaolvasás és imádkozás, a keresztyén hitmélyítő könyvek, folyóiratok olvasása. Itt van szerdán a Bibliaóra, a kisasztalon építő olvasmányok, az Interneten korábbi prédikációk, és még lehetne sorolni. Éljetek ezekkel! Ne feledkezzetek el a romolhatatlan magról, és arról, hogy keresztyénnek lenni jó. „Ez az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”

Úrnapi Igehirdetés, 2007. február 25.

Buenos Aires

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: 1János 3,1-12

Textus: 1Péter 1,20-21

Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

Cím: Értetek – értitek?

Bevezetés

Böjt első vasárnapja van ma. A húshagyó keddtől húsvétig terjedő hét hetes időszakban hagyományosan arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus – szolgálata kezdetén – negyven napon át böjtölt, azaz megtartóztatta magát az ételtől azért, hogy az Isten akaratára még jobban oda tudjon figyelni. Az evangéliumi keresztyénség számára ez az időszak nem elsősorban arról szól, hogy nem eszünk húst, vagy bizonyos más ételfajtát, hanem arról, hogy az Úr Jézus feltámadásának megünneplésére készülve igyekszünk magunkat a böjt segítségével is megtisztítani, felkészíteni az ünnepre. Amikor ugyanis az ember találkozásra készül valaki fontos személyiséggel – katona a parancsnokával, beosztott a főnökével, vőlegény a menyasszonyával, keresztyén a Megmentőjével – akkor tisztán áll elébe. A keresztyén embernek pedig ez azt jelenti, hogy bűnbánatot tart, megvallja mindazokat a bűnöket és vétkeket, amelyeket elkövetett, és elveszi az Úr kezéből a kegyelmet. Ennek az átéléséhez segít hozzá a böjt. Hangsúlyozom, nem az, ha nem eszünk húst, hanem az, ha az Isten akaratát tudakozzuk.

Ha tehát a böjtöt bibliai módon értelmezzük, tehát a Nagyböjtben – és az év többi napján is – minden erőnkkel az Úrra figyelünk, fontos, hogy megértsük azt, amit Isten mondani akar nekünk. Ehhez van szükség a bibliaolvasásra, imádkozásra, gyülekezetbe járásra, és ezeken keresztül annak megértésére, hogy Jézus Krisztus értünk és helyettünk halt meg a kereszten. Erre tanít minket minden bibliai Ige – némelyik közvetetten, mint a legtöbb ószövetségi, és igen sok újszövetségi rész, némelyik közvetlenül, mint a mai.

Nézzük meg azt a négy gondolatot, amelyet Péter ezekben a sorokban leír!

Először is Jézus Krisztus már a világ megteremtése előtt készen állt arra, hogy emberi testben megjelenjen a földön, és megmentse mindazokat, akik elfogadják Tőle a megmentést. Másodszor az idők végén jelent meg, azaz Isten a legvégsőkig hajlandó elmenni az ember érdekében. Harmadszor miértünk jelent meg. Negyedszer az Isten feltámasztotta Jézust a halálból és dicsőséget adott neki.

1. Praeexistens Krisztus

Ez egy csúnyán hangzó latin kifejezés, ami első látásra csak arra jó, hogy az első éves teológushallgatókat ijesztgessék vele, illetve, hogy az istentiszteleten elhangozva jelet adjon a hallgatóságnak, hogy innen érdemes álomba szenderülni. Ezt azonban szeretném elkerülni, ezért gyorsan megmagyarázom, mit jelent, hogy megértsétek, életfontosságú, sőt, örökélet-fontosságú kifejezés. Magyarra körülbelül így lehet fordítani: előzőleg létező. Megmagyarázni pedig Péter szavaival lehet, de ez alkalommal inkább a Károli Gáspár-féle fordítást segítségül hívva: ”A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.”. Azért nem az Újfordítást szerint, mert a kiválasztani szó nem adja pontosan vissza a görög kifejezést, és olyan elgondolást enged érvényesülni, ami a Biblia szellemével nem egyezik, nevezetesen azt, hogy Isten bizonyos lehetőségek (személyek?) közül választotta volna ki Jézust. Holott Jézus nem csak jelen volt, hanem aktív részese volt a Szentháromság Isten részeként a teremtésnek, amit megelőzően rendeltetett úgy, hogy amikor az idő betelik, megjelenjen testben a Földön. Mindezt egyrészt azért fontos tudnunk, hogy lássuk, Jézus nem egy igen jó ember, akit Isten alkalmasnak talált Messiásnak, hanem maga az Isten, másrészt azért, hogy azt megértsük, hogy Isten döntései nem ad hoc (itt és most) jellegűek, Ő átgondolt terv alapján „dolgozik”.

2. Az idők végéig

Ez sem egy hétköznapi nyelvünkben használatos kifejezés. De jól kidomborítja Isten tervének nagyságát. Az Újszövetség írói az első századi Római Birodalomnak egyik keleti tartományában, a Júdea Provincia nevű területen éltek, ahol egyrészt hatott rájuk a hellén gondolkodásmód és kifejezésrendszer, másrészt nagyrészt zsidók lévén egy olyan nép gyermekei voltak, akik szeretnek gondolkodni, vitatkozni, kifejezéseket értelmezni. Az idők végéig kifejezést a görögöktől kölcsönözte Péter, akik ún. eónokban, világkorszakokban gondolkodnak, és egy frappáns megoldással rámutatott, hogy Isten az egymást követő korszakok legutolsójának végén indította be az emberiség megmentésére vonatkozó tervét. Ezzel tehát arra mutat rá, hogy Isten az ésszerűnél is sokkal több lehetőséget adott az embernek, hogy közeledjen őhozzá, ahogy két hete fogalmaztunk, szentebb életet éljen. És ehhez a legvégső segítséget is bevetette, Jézus Krisztus személyét, a megígért Messiást.

3. Miértünk

Jézus Krisztusnak több elnevezése van a Bibliában, ezek közül az egyik az Ézsaiás prófétánál (7,14) és Mikeás prófétánál (5,2) olvasható Immánuel. Ennek közkeletű értelmezése és fordítása a Velünk az Isten. Ez azonban nem csak ezt jelenti, hanem azt is, hogy értünk az Isten. Az im szócska a héber nyelvben leggyakrabban valóban -val -vel toldalékként fordítandó, de ugyanezzel fejezi ki a héber az -ért-et is. Tehát a névmás többes szám első személyű alakja, az immánú azt is jelenti, hogy értünk. Az Él pedig Isten neve. Ez egy csodálatos dolog! Jézus Krisztus földrejövetele nem egy független esemény, aminek az ember tétlen szemlélője lehet, amit végignézhetünk, mint a Tierra Santa Parkban a műanyagfigurákkal, fény- és hanghatásokkal megelevenített betlehemi születés történetét, hanem egy a lényegünkben, az életünkben megragadó esemény. Isten értünk küldte Jézust, értünk jött, szenvedett, halt meg és támadt fel! Ennyire értékesek vagyunk az Ő szemében. És nem csak mint emberiség, hanem személyesen Te és én! És ez nem hiúságot kell szüljön az emberben, hanem alázatot! Nem érdemeink vagy tulajdonságaink miatt tette ezt értünk Isten, hanem mert szeret bennünket!

4. Jézus feltámadása és megdicsőülése

Egy rövid kitérő a bibliafordítással kapcsolatban. A Bibliát nem magyarul írták – még ha egyes szélsőségesen mélymagyar körök ezt állítják is – hanem héberül és görögül, és bizony elég régen. Ráadásul egy nyelv egy fogalma nem mindig fedi száz százalékosan egy másik nyelvét. Ezt ti, akik két nyelvet ismertek anyanyelvi szinten, jól tudjátok. Ezért bizony nem könnyű mindig pontosan visszaadni magyarul (vagy bármilyen más nyelven) a bibliai szöveg eredeti értelmét. Ezért kutatnak a bibliai nyelvekkel foglalkozó nyelvészek, ezért készülnek új meg új fordítások, és ezért tanulnak a lelkésznövendékek bibliai nyelveket.

Nos, a mai igénkben is előfordul egy aggályos félmondat, a 21. vers legvége. A Luther által készített német, a King James-féle angol, a Reina-Valera-féle spanyol, a Káldi Márk, illetve a Szent István Társulat által készített római katolikus fordítások mind úgy szólnak, hogy hitetek és reménységetek Istenben legyen! Ezekkel szemben csak a református fordítások – a Károli, a Ravasz László féle revízió és az Újfordítás – írja azt, amit a textusban felolvastam. Az eredeti görög szöveg az előbbi változatot támogatja, ráadásul a páli megfogalmazás a szeretet himnuszából a hitet és a reményt két jól megkülönböztethető fogalomként tárja elénk. Ennek megfelelően jobb, ha mi is így értelmezzük.

Péter figyelmeztet: amikor Isten feltámasztotta Jézust, nem csak elvette a halál okozta dicstelenséget, undokságot, hanem helyette dicsőséget, tisztességet adott, mégpedig azért, hogy a mi hitünk és reménységünk Istenben gyökerezzen. Nem tehetjük meg tehát azt, hogy egyszerűen elsiklunk Jézus feltámadásának ténye felett, egy „normál” csodának betudva, és mint ilyet, a tudatunk régmúlt idők kétes hitelességű történeteinek tárolórekeszébe száműzve, hanem be kell építenünk mindennapi hitünkbe. Sok embernek azért gyenge a hite, azért keresgél más vallásoknál, filozófiáknál válaszokat a kérdéseire, mert hallott valahol Krisztus feltámadásáról, hittanórán, vagy Istentiszteleten, de csak az agyáig, esetleg a szívének a felszínéig jutott el, de nem lett igazi megtapasztalás. És ezért van minden évben Nagyböjt, meg Nagypéntek, meg Húsvét, meg Karácsony, pedig már kétezer éve eléggé megunhattuk volna. Akinek pedig ezek az ünnepek nem a Megmentő értünk hozott áldozatának ünnepeit jelentik elsősorban, azok meg is unják hamar.

Befejezés

A lekcióban olvasott gondolatok János evangélistától származnak. Azért választottam ezt, különösen a 3. verset: „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta”. (1János 3,3), mert remekül összekapcsolja a múltkori Igehirdetés mondanivalóját a mai Igével. Mai nyelvre alkalmazva: aki szereti az Úr Jézust, mert megértette az érte hozott áldozatát, az megtisztálkodik Jézus vérével, és utána minden erejével igyekszik tisztának maradni. Remélem, mindannyian ezzel a szándékkal vagytok, és így veszitek pár perc múlva a kegyelem sákramentumának látható jegyeit. Az Úr őrizze meg szívetekben az Ő szeretetét!

Ámen!

Úrnapi igehirdetés, 2007. február 11.

Buenos Aires

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: 1János 5,1-15

Textus: 1Péter 1,17-19

Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

Cím: 3 további indok a szent életre

Bevezetés

„Legyetek szentek!” szólt a felszólítás a Bibliából és a szószékről is a múlt vasárnap. Azért legyetek szentek, mert Isten az, és mert ez a legkevesebb, amit hálából megtehetünk azért, hogy Krisztus, az Isten Fia meghalt értünk és helyettünk. Szentnek lenni pedig azt jelenti, hogy teljes életünkkel Istenéi vagyunk, Krisztust szolgáljuk, hálából és szeretettel. Remélem, az elmúlt egy héten mindannyian igyekeztetek szentül élni, harcolni a bűn ellen, és engedelmeskedni az Ige szavának.

Péter apostol pedig jó példa – ezt, ha máshonnan nem, az év eleje óta elhangzott igehirdetésekből tudjuk – a szent, azaz az Istennek szentelt életre. A mai igében három újabb indokot tár elénk, amelyek arra buzdítanak bennünket, hogy szentül éljünk: a fiúság, az Istenfélelem és a drága ár.

1. A fiúság

Az ókorban és a középkorban, de még nagyapáink idejében is sokkal kevésbé szorult magyarázatra ez a fogalom. Manapság azonban megkerülhetetlen, mert egyre kevésbé értjük, miért jelentős a fiúság, az, hogy Krisztusban Isten gyermekei lettünk.

Az az általános elképzelés, sokszor még keresztyének szájából is hallom, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ez – sajnos, vagy hála Istennek – nem igaz. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, kik e földön élünk, gyermekeivé azonban csak Krisztusban válunk. Aki nem fogadja el Jézus Krisztust, az nem válik Isten gyermekévé. Ha valaki megtagadja, hogy érintkezésbe lépjen az örökbefogadója megbízottjával, annak az örökbefogadását nem lehet megvalósítani, így később hiába ácsingózik az örökségre is. Isten valamennyi teremtményét szereti, és leghőbb vágya, hogy mind a gyermeke legyen. Ez azonban csak Jézuson keresztül valósulhat meg.

Krisztusban ugyanis különleges jogokat kapnak az Ő követői. Régebben az elsőszülött fiú örökölt mindent, de legalábbis a legnagyobb részt ő kapta, rendszerint annyit, amennyit a többiek összesen. Lányok nem örököltek. Ha pedig a gyermek annyira megsértette apját, akkor ki is lehetett tagadni, azaz az apa-fiúi kapcsolatot semmisnek tekinteni, akár jogilag is. Ezért nem csak érzelmi, hanem egzisztenciális és jogi okokból is elengedhetetlen volt az apával való kapcsolat ápolása. Ma már sajnos nagyon sok esetben az apák és a fiúk – de az anyák és a lányok, illetve apák-lányok és anyák-fiúk – nincsenek jó kapcsolatban, vagy egyáltalán nincsenek kapcsolatban. Ezért nem az emberek apa-fiúi kapcsolatát kell példának tekintenünk, amikor az Istennel kapcsolatos fiúságról beszélünk, hanem vissza kell tekintenünk az Atya Isten és Jézus kapcsolatához. Ez pedig a tökéletes harmónia.

Ha tehát meg akarjuk élni a fiúságot, akkor engedelmeskednünk kell Istennek, aki Jézus Krisztusban örökbefogadott bennünket – akik neki adtuk az életünket.

2. Az Istenfélelem

Ez is olyan fogalom, amelyet száz éve még nem kellett részletesen megmagyarázni. Ma azonban – mivel az emberek nem szeretnek félni – a legtöbben elutasítják az Istenfélelmet is. Azt gondolják – sajnos nem teljesen alaptalanul – hogy Isten félelmetes. Ennek az oka szerintem az, hogy bizonyos korokban, bizonyos egyházi csoportok, hatalmuk fenntartása érdekében, pszichikai elnyomást akartak alkalmazni az egyszerű emberek felett, és egy olyan istenképpel tartották uralmuk alatt őket, amely félelmet, rettegést keltett azokban. És ez a rettenetes, pusztító, kegyetlen isten megragadt a közgondolkodásban, és manapság az igazi bibliai keresztyénségnek nem kevés erőfeszítésébe kerül, hogy megmutassa az igazi, a szeretetteljes, önzetlen, odaadó Istent. A rettegni való isten képe ráadásul jó táptalajt nyújt a Biblia és a keresztyénség hitelességét aláásni szándékozó tudománytalan spekulációknak, dilettáns teologizációknak.

A bibliai Istenfélelem egészen egyszerűen azt jelenti, hogy tudatában vagyok Isten hatalmának, és tisztelem azt. Megbújok árnyékában és élvezem jótéteményeit, tudva, hogy ha ellene szegülök, akkor sokkal rosszabb lesz nekem. Kicsit úgy, mint hogy az épeszű ember nem retteg az atomhasadástól, de tisztában van az erejével, ugyanakkor élvezi a belőle származó energiát. A hasonlat azért sántít, mert az atomhasadás nem szereti az embert, az Isten erejének jótéteményeiből nem részesedhet az, aki elutasítja azt.

Az Isten erejében való részesedés lehetősége pedig arra hív, hogy Istennek tetsző életet élve tegyük magunkat erre alkalmassá.

3. A drága ár

Jóformán 490 éve, amikor a reformációban felszínre jött az ingyen kegyelem kifejezés, magyarázzuk, hogy az ingyen kegyelem az nem olcsó kegyelem. Én azt szoktam mondogatni, hogy semmi nincs ingyen, csak legfeljebb nem nekem kell kifizetni. A víz, a levegő sincs ingyen. Sajnos túl sok emberi nemzedék hitte azt, hogy ingyen van, és ezek elszennyezésének, megmérgezésének árát a mi gyerekeinknek, unokáinknak kell majd kifizetniük.

Testvérem! Ne feledd el, hogy ingyen kaptad azt a kegyelmet, ami megmentett téged a bűneidért járó büntetéstől, az örök kárhozattól. Nem tudsz megfizetni érte, nem tudod ledolgozni, ha száz életed lenne is. Ingyen kaptad, de nagyon-nagyon drága volt.

Nem szeretném, ha a református templomban feszület lenne elhelyezve, de most az egyszer jó lenne, ha lenne itt egy. Mégpedig azért, hogy rámutathassak, és azt mondhassam: látod, milyen árat fizetett érted az Isten? Hogy ne felejtsd el, hogy az Úr Krisztus keserves kínhalált halt helyetted a kereszten. Ez az a drága ár, amibe kerültél, amiért azzal mutathatod meg a háládat, hogy szent életet igyekszel élni.

Befejezés

Annyi mindent kaptunk Istentől, hogy fel sem lehet mindent sorolni. Az egész életünk egy ajándék-eső, ha készek vagyunk arra, hogy aláálljunk és elkapdossuk, amit Isten ránk áraszt végtelen nagy szeretetében. Mindaz, amit tőlünk ezek fejében vár, csupán az, hogy becsüljük meg őket. Ne vesztegessük el a nekünk adatott tehetséget, áldásokat, időt hiábavalóságokra, hanem értelmes cselekedetekkel építsük az Ő országát, szeretettel, odaadással szolgáljuk az Ő dicsőségét, irgalmassággal, a kegyelem gyakorlásával segítsünk embertársainknak rálelni az igaz útra, amely Krisztushoz vezet.

Igazán nem nagy dolog ez, főleg, mivel minden segítséget megkapunk hozzá Őtőle, aki megteremtett bennünket, és Krisztusban gyermekeivé fogadott.

Úrnapi igehirdetés, 2007. február 4.

Buenos Aires, 2007. február 4.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Jelenések 21

Textus: 1Péter 1,13-16

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Cím: Szentnek lenni

Bevezetés

Kedves Testvérek!

A Biblia tele van felszólításokkal, tedd ezt, cselekedj úgy, ne csináld amazt. Ezeket a szavakat a nyugati – ha úgy tetszik a görög-latin gyökerekből táplálkozó – civilizáció parancsként, szigorú utasításként fogja fel. Ebből fakad sok ember frusztráltsága, félelme, idegenkedése az isteni üzenettől. Mert úgy képzelik, hogy rengeteg követelménynek kell megfelelniük, hogy az Isten szeresse, vagy legalább békén hagyja őket. Ugye, itt látszik legjobban a görög hatás, hiszen a hellének hitében a kicsinyes, egymással is torzsalkodó istenek az emberrel szemben követelőzők, bosszúállók, ridegek. A Biblia Istene azonban nem ilyen. Ő maga a Szeretet. A Szentírásban szereplő felszólítások pedig inkább figyelmeztetések, hogy ha valamit így vagy úgy csinálsz, akkor azzal ezt vagy azt a bajt hozod a magad fejére. Nem pedig törvénykönyvi paragrafusok, hogy ha ezt vagy azt teszed, ez vagy az a büntetés fog lesújtani rád. Tehát minden biblia „parancshoz” hozzá kell tenni, hogy „ha szeretsz engem, és jót akarsz, akkor…” Így mindjárt kisebb a feszültség, könnyebben látunk neki annak, hogy megvalósítsuk, amit Isten vár tőlünk.

Ez a „szentek legyetek” felszólítás is általában érzékenyen érinti az embereket. Úgy fogják fel sokan, hogy Isten valami teljesíthetetlen követelmény elé állítja vele őket, hiszen szentté lenni nem könnyű, sőt, igen nehéz. Erre a félelemre bizony erősen rájátszik a római katolikus gyakorlat, amely az élet valamely területén különlegesen helytálló, valamiben rendkívüli tehetséget, kitartást vagy hősiességet tanúsító személyt nevezi (ki), illetve avatja szentté. Ezen az alapon azonban olyanokat, mint például Bonhoeffer – német hitvalló, a nácik gyilkolták meg – vagy Zimányi József, aki Sztálin alatt szenvedett, csak azért nem nevezünk szentnek, mert nem római katolikusok.

A Biblia azonban mindenkinek szól, nem csak Názáreti Józsefeknek, Bétsaidai Pétereknek, Assisi Ferenceknek, Árpádházi Margitoknak, és a teljes Biblia szól mindenkinek, tehát ez a felszólítás is: „Legyetek szentek!”. Akkor viszont kell legyen valami mód az isteni parancs megvalósítására mindenki számára, hiszen Ő soha nem kíván tőlünk lehetetlent. Ennek megfelelően tehát valószínűleg a szentség fogalmának a helyes értelmezésében van a problémánk.

Ezért tekintsük át Péter szavait abból a szempontból, hogy miért mondja nekünk, hogy legyünk szentek? Ehhez vizsgáljuk meg a Szent és a szentek jelentését, és így eljutunk oda, hogy megértjük: azért kell szenteknek lenniük Krisztus követőinek, mert Isten szent.

1. A Szent

A Szent, nagybetűvel, sőt, tulajdonnévként ugyanis Isten neve. Nem címe, rangja, hanem a neve. Ha teljesen pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk, hogy a szentség nem Isten tulajdonsága csupán, hanem Ő maga. Több helyen a Bibliában, pl. a Zsoltárok 22,4-ben kerek perec az van, hogy Isten szent. Madách Imre megfogalmazásában Ő „az erő, a tudás, a gyönyör egésze.”

Ebből a tulajdonnév „Szent”-ből ered a melléknév „szent”. Ennek a szónak a jelentését a lexikon a következőképpen határozza meg: „Vallástudományi értelemben ez a fogalom jelöli mindazt, ami az isteni szférához tartozik, és ezért érinthetetlen és elkülönített a profán használattól. A legújabb szemléletmód hangsúlyozza, hogy a szent jelleg személyes, isteni erő-megnyilvánulás és nem valamiféle általános, személytelen, természetfeletti erő kisugárzása.” Az én megfogalmazásom kicsit rövidebb: szent mindaz, ami/aki Istenhez tartozik.

Érdekes volt utánanézni, hogy a Bibliában mi minden lehet szent: a hetedik nap, hely, oszlop, ember, (pl. [Jákob fia] József) gyülekezés, legelő, nép, hegy (Sínai), ünnep, kenyér, ruhák, pap, ajándékok, fejdísz, áldozat, oltár, és ami az oltárhoz ér (!), a sátor, mérték (sekel), olaj, pénzegység, az ötvenedik év, és még több minden.

2. A szentek

Mint Teremtőhöz, Istenhez kell mérnünk mindent, ami csak a teremtett világon létezik, és mivel Ő tökéletes, ezért a szentséget is csak Őhozzá mérve értelmezhetjük, fogalmazhatjuk és érthetjük meg. Ennek megfelelően az ember szentségét is csak Őtőle nézvést értelmezhetjük.

A szent ember fogalmát pontosítanunk kell, mert a közgondolkodás sajnos a római katolikus álláspontot teszi a magáévá. A szent Istenhez tartozik, Isten tulajdona. Ennyi, és nem több. Nem kiemelkedő tulajdonságai emelik ki a többiek sokaságából, hanem odaszánása teszi Isten hűséges tanítványává. Nem attól lesz valaki szent, hogy életében buzgó keresztyén (katolikus) volt és a halála után igazolják, hogy csodát tett, hanem attól, hogy odaszánta az életét Jézus Krisztusnak. Nem emberi testület az, ami kiválogatja, ki szent, ki nem, hanem az Isten Igéje mondja meg. Meg vagyok győződve, hogy például – csak kevés nevet említve – Augustinus, Assisi Ferenc, Néri Fülöp vagy hogy közelebbi és magyar példát hozzak, Batthyány-Strattmann László Isten akaratát véghezvitte és a mennyben van. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy az emberi testület csak olyanokat avatott szentté, akikről minden keresztyén meg lehet győződve, hogy valóban az Úré volt.

Szent tehát bárki lehet, mi is azok vagyunk, akik Jézus Krisztust urunknak és megváltónknak valljuk. Ezt is gyermeki hittel lehet a leginkább megérteni: Egy kisgyerek életében először jár olyan templomban, ahol színes üvegablakok vannak. Ámulva nézi a szép, tekintélyt sugárzó alakokat, és áhítattal kérdezi meg Édesapját: „Apa, kik azok a bácsik és nénik az ablakokon?”. Az apuka így felel: „Azok, kisfiam, a szentek.” Hazaérve elmesélik élményeiket, mire az Édesanya megkérdezi a kisfiút: „És kik azok a szentek?”. A gyerek pedig így felel: „Azok a bácsik és nénik, akiken keresztülsüt a nap!”.

3. Azért legyünk szentek, mert Ő az!

Tehát lehetünk szentek, egybeszámláltathatunk Mózessel, János apostollal, Lutherrel és Teréz anyával. De ez nem tehet bennünket elbizakodottá. A hit hősei, akik tetteikkel bizonyították Istenért égő szeretetüket, mint az előbbiek, vagy Molnár Mária, az Új-Guineai Pitilu apostola, példákként állnak előttünk. De ne azért legyünk szentek, mert valamelyikükre akarunk hasonlítani, hanem azért, mert Jézus Krisztus meghalt értünk és helyettünk a kereszten, és ezért hálából az a minimum, hogy hűséges maradok Őhozzá.

Péter szavai még előretekintésre is bíztatnak. Mert kegyelmet kaptunk Jézustól, és a bűneink elfedeztettek, de dicsőséget is fogunk kapni Tőle, amikor ismét megjelenik az övéiért. Ez a sokaság, akiket Krisztus magával fog vinni második eljövetelekor – az élőket a földről, a már meghaltakat pedig feltámasztva a sírból – az a bizonyos „szentek közössége”, amiről az apostoli hitvallásban szó van, amibe beletartozik az égvilágon mindenki, aki Krisztusé. Mindegy, milyen felekezet szerint imádta Istent, milyen nép, fajta, nemzet soraiba tartozott, férfi vagy nő volt, öreg vagy gyerek, mindazok, akik hűségesen követték Jézust. Akikről a Jelenések könyvében is olvasunk. Megéri mindent megtennünk azért, hogy közéjük tartozzunk, nem?

Befejezés

A szentség nem egyfajta életmód, hanem maga az élet. Nem bizonyos cselekedetek megtételét vagy meg nem tételét várja tőlünk Isten. Nem azt akarja tőlünk, hogy belépjünk egy egyházba, ahol vasárnaponként vallásos cselekedeteket végzünk, egyébként meg járjuk a magunk útját, hanem azt, hogy az Övéi legyünk teljesen. Nem éjjel-nappal vallásos könyvek olvasásával, imádkozással töltve az időt, nem úgy, hogy bárkivel bármiről beszélünk, csak Jézusról tudunk szólni, hanem úgy, hogy munka, pihenés, a hobbinkkal való időtöltés alatt is Krisztuséi vagyunk, az Ő tetszésére és dicsőségére élünk. Azt tesszük, amit Ő kér tőlünk a Biblián keresztül. Felelősséggel ellátjuk azt a szolgálatot, amit ránk bízott. Ez – bár nem könnyű, de – egyáltalán nem lehetetlen. Töltsük be hát rendeltetésünket, amiért e földre helyezett bennünket Isten, és legyünk szentek, bibliai értelemben!

Ámen!

Úrnapi Igehirdetés 2007. január 28.

Buenos Aires, 2007. január 28.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Jeremiás 1,1-19

Textus: 1Péter 1,10-12

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, ¹¹kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. ¹²Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

Cím: Az Üzenet

Bevezetés

Az elmúlt két alkalommal az üdvösségről és a hitről beszéltem előttetek, illetve arról, hogy Péter fejtegetéseiben egymásra építi mondanivalóját, mindig a megelőző fogalomra építve az aktuálisat. A ma terítékre kerülő szó az üdvösség és a hit kérdéskörében, és úgy általában a keresztyénségben szintén kulcsfogalom. Nem könnyű egy szóban megfogalmazni, igazában nem is sikerült nekem, mert a cím, amit adtam a mai prédikációnak, nem ezt a folyamatot jelenti, hanem azt, amit ez a folyamat közvetít, az Üzenetet.

A mai alapigénkben is több különböző szó szerepel, melyek közös nevezője az üzenet továbbítása: a prófétáltak, a bizonyságot tett, a kijelentést kaptak, az evangélium hirdetői, a prédikálnak. Mindezek mind az Üzenet továbbítását takarják, bár egyiket a továbbadó, a másikat a befogadó szemszögéből nézzük. Nem kívánom részletekbe menően elemezni e szavakat, ennek a kíváncsiak utánaolvashatnak bármelyik protestáns bibliai lexikonban. A lényege az, hogy az Isten által a földre küldött Üzenetet különböző módon, de a világ teremtésétől fogva tovább kellett adni. Az Úr Lelke mindig megtalálta a legmegfelelőbb médiumot arra, hogy az Üzenet célba érjen. Az Ószövetségben a próféták voltak azok, akik Isten szándékait az emberekkel tudatták, a Szent Lélek által szólva. Volt, aki beszélt, volt, aki jelképes cselekedeteket hajtott végre és volt, aki írt. Ami számunkra fontos volt, arról Isten gondoskodott, hogy el is jusson hozzánk. Krisztusban maga az Üzenet jött a földre, az Ő követői tovább is adták a jó hírt (jó hír görögül eüangelion, magyarosan evangélium). Ez a keresztyének küldetése mind a mai napig, amit végzünk is prédikációval, bizonyságtétellel.

Nézzük meg, mi az Üzenet, ki az Üzenet hordozója és hogyan ér célba!

1. Az Üzenet

Isten hozta létre a világot és benne az embert. Jókedvében alkotta meg ezeket, és azt akarta, hogy jól működjenek. Az ember azonban rosszul élt a neki adatott szabadsággal és fellázadt az Isten rendje ellen, Aki ezért büntetést szabott ki. Nem mérgében, nem szeszélyből tette ezt, hanem azért, mert tudja, a teremtményei csak akkor lesznek boldogok, ha az Igazság uralkodik a földön, és nem a Gonosz. Arról azonban folyamatosan biztosítani akarta népét, hogy szeretete és kegyelme változatlan, ezért újra és újra üzeneteket küldött nekik – próféták által, míg végül elküldte Az Üzenetet. Minden Istentől származó üzenet tartalma, de legalábbis indítéka az, hogy Isten szereti népét, teremtményeit, és boldoggá akarja tenni őket. Isten nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is rendelte a kegyelmet: azt akarja, hogy ők se maradjanak ki abból az üdvösségből, amely felől a próféták tudakozódtak. A Krisztus által szerzett üdvösség tanítása tehát nem új dolog: ez az, amiről a próféták jövendöltek. Krisztusban ugyanaz a Lélek munkálkodik, aki a prófétákban.

Ebből az üzenetből egyes korok emberei többet értettek meg, fogadtak be, mert több világosságot kaptak – mint a 11-12. versben olvassuk. Noha a próféták a Szent Lélek kivételes eszközei voltak, Péter levelének olvasói – abban a korban, amikor a levelet írta Péter, és ma is – mégis nagyobb kiváltságban részesültek: pontosan tudják, hogy ki, mikor és hogyan végezte el a megváltás munkáját. Mi már sokkal részletesebben ismerjük azt, amit a próféták még nem tudhattak, pedig de mennyire akartak tudni!

Isten Üzenete – ha jobban tetszik, Szava, Kijelentése – szól tehát már Ádámmal kezdődően, Ábrahámon, Mőzesen, Dávidon, Zakariáson keresztül Máriáig, Péterig, Pálig, aztán Jan Huszig, Lutherig, Kálvinig, Méliuszig egészen a mai napig minden emberhez. Szól Molnár Péterhez éppúgy, mint Esteban Szabóhoz, mint John Kovácshoz vagy Franz Takácshoz.

És ez az Üzenet, ami egy szóban összefoglalva így szól: Szeretlek, eljött kétezer éve a földre, hogy mindenki számára világosabb legyen, mit akar mondani Isten.

2. Az Üzenet hordozója

Vigyázat, sok keresztyén gondolkodás nélkül rávágná a kérdésre, hogy ki az Üzenet hordozója, hogy Jézus Krisztus. De ez tévedés lenne, mert Krisztus az Üzenet maga. A hordozóját máshol kell keresnünk. Mégpedig itt, e padok között. De megint csak helytelen következtetésre jut, aki azt gondolja, hogy mi, keresztyének vagyunk az üzenet hordozói. Lehetünk az eszközök a továbbításra, de a hordozó az, akit meg szoktunk hívni Istentiszteleteinkre, és akit – remélem – be is engedtek a szívetekbe, mert nélküle értelmetlenné válik minden, amit Istentisztelet, imádság, prédikáció név alatt teszünk.

Az Isten Üzenetének hordozója a Szent Lélek. Az Isten Lelke a világ teremtésétől fogva annak végéig jelen volt és van a Földön. Az Atya Isten, akit mi legelsősorban Teremtőként tisztelünk, létrehozta a világmindenséget, az anyagot, az energiát, a sugárzást, az élőlényeket és az embert. A Fiú Isten, aki jelen volt a teremtésben és részese volt annak, és akinek a neve 2000 éve Jézus Krisztus, a bűn miatt az Istentől elszakadt emberiség megmentésére jött a földre. A Szent Lélek Isten a kezdetektől fogva jelen volt a Földön, azért, hogy általa az Isten vezesse az ő népét, az Őrá hallgatókat. Pünkösd óta bárki befogadhatja az életébe Őt, hogy vezesse az Isten útján. Korábban azonban egyes – Isten által kiválasztott – emberek, ún. próféták álltak kapcsolatban vele.

3. Az Üzenet célbaérése

Az isteni Kijelentés mindenkinek szolgálat céljából adatik. A próféták is azért kapták, hogy másoknak, az olvasóknak is, szolgáljanak azzal, mégpedig folyamatosan, véget nem érő módon. Az evangéliummal végzett szolgálat igen hasznos: nehéz helyzetben, tájékozatlanságban, sötétségben elcsüggedt embereknek nyújt világos eligazítást, reménységet és erőt. Az evangélium hirdetői Istennek ugyanolyan szolgái, mint a próféták voltak. A Szentlélek állította őket szolgálatba, az igehirdetés azért nem emberi dolog, hanem Isten ügye, vállalkozása ebben a világban.

Persze ahhoz, hogy az Üzenet hordozójának eszköze lehessen az ember, előbb be kell fogadnia az Üzenetet. Pünkösd, a Szentlélek elhívása nélkül az igehirdető, a bizonyságtevő olyan, mint a frigyláda két kerubja, akik arccal a szentláda felé fordulva jelképezik az angyalok vágyakozását Krisztus ismeretlen titka után, de semmit sem értenek abból a titokból. A mai keresztyének azonban már értenek, érthetnek sokat belőle.

Hallottam egy történetet. Arról szól, hogy talán arról beszélgettek a Megdicsőülés hegyén Mózes, Illés és Jézus, hogy melyikük hogyan adta tovább a rábízott Üzenetet. Mózes azt felelte: „Én kőtáblákra írtam.” Illés: „Én elmondtam a királynak és a főembereknek.” Jézus pedig: „Én csak megkértem pár barátomat, hogy mondják el annyi embernek, amennyinek csak tudják.” Jézus módszere hatékony. Ma is így terjed a keresztyénség üzenete. Elmondjuk, amit mi megértettünk annyi embernek, amennyinek tudjuk. Egy híres prédikátor ezrek előtt prédikál, egy átlagos gyülekezet lelkésze 100-200 ember előtt, egy gyülekezeti tag a férje, felesége, gyerekei, szomszédai előtt. És nem a méret a lényeg, mármint a „tömeg” mérete, akiknek eljuttatod az Üzenetet.

Befejezés

Értékes-e mindez? Megéri-e a fáradságot foglalkozni vele? Nekem igen. Hogy Neked is, nem tudom. Ezt neked kell eldöntened. De véss jól eszedbe három dolgot! Az egyik, hogy angyalok kívántak beletekinteni abba, amiből neked megadatott a részesedés lehetősége. A másik, hogy az Isten Fia az ártatlan életét adta ezért, és a harmadik, hogy nélküle a pokol örök kárhozatára vagy ítélve bűneid miatt.

Ezeknek a fényében hozd meg a döntésedet az Üzenet befogadását illetően.!

Az igehirdetések alapigéi: január-február

Az igehirdetések alapigéi itt elolvashatók. Az igék Péter első levelében, folyamatosan megtalálhatóak. Márciustól decemberig minden hónap 3. vasárnapján Gabriel Miraz spanyol nyelvű igehirdetései hangzanak el, más textusok alapján. Az ünnepekkor (húsvét, pünkösd, karácsony) az odaillő textus alapján hangzik igehirdetés. Egyéb vasárnapokon pedig az alábbiak szerint.

(A Bibliában Péter első levele az Újszövetségben, Jakab levele és János első levele között helyezkedik el.)

január 7.

1Pt. 1,3-4

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, ⁴arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

január 14.

1Pt. 1,5-7

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. ⁶Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, ⁷hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

január 21.

1Pt. 1,8-9

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ⁹mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

január 28.

1Pt. 1,10-12

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, ¹¹kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. ¹²Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

február 4.

1Pt. 1,13-16

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

február 11.

1Pt. 1,17-19

Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

február 18.

1Pt. 1,20-21

Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

február 25.

1Pt. 1,22-25

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. ²⁴„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, ²⁵de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Úrnapi Igehirdetés 2007. január 21.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 21.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Zsidókhoz 11,1-13

Textus: 1Péter 1,8-9

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ⁹mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

Cím: A hit

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Péter egy szuszra leírt és elolvasandó szavait a gyülekezeti Istentiszteleten részletekre bontva vizsgáljuk meg, egyes mondatait adott esetben elválasztva a velük összefüggő másiktól. Ennek vannak pozitív és negatív következményei. A pozitív az, hogy alaposabban „megrághatjuk”, mélyebben megérthetjük, mit üzen nekünk az Isten. A negatívat – hogy mondatok elszakadnak egymástól – kiküszöbölhetjük azzal, ha otthon, egyéni bibliaolvasásunk során folyamatosan olvassuk Péter első levelét.

Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy mindenki minden nap olvas Bibliát, de arra nyugodt lélekkel beszéllek rá mindnyájatokat, hogy a vasárnapi Istentiszteletre készülés ne csak abból álljon, hogy előkészíted a ruhát, amit felveszel, a monedát[1] a collectivora[2], vagy a kocsid indítókulcsát, hanem abban is, hogy elolvasod a vasárnapi részt, és a környező igéket is. 5 percig tart, és hidd el, megéri!

Aki így tesz, láthatja, hogy Péter ebben az igerészben egy lépcsőt épít fel, egy struktúrát ad elénk. Minden mondattal egy újabb kifejezést vet fel, és a korábbiakkal való kapcsolatát magyarázva érteti meg velünk a lényegét. A mai kifejezés már előkerült a múlt vasárnap is, de a mai igében újabb hangsúlyt kap, ezért beszélünk róla. Nem mellékesen pedig ez a fogalom a keresztyénség egyik kulcsfogalma. A hit.

A hit kifejezés a Bibliában aktív és passzív értelemben is használatos. Az előbbi egy személyhez vagy ígérethez való hűségre vonatkozik, az utóbbi egy másik személy kijelentésébe vetett bizalomra. Az Ószövetségben főnévként mindössze kétszer találkozunk vele (5Móz 32,20; Hab 2,4), igeként pedig harmincnál kevesebbszer. Hogy mi a hit, azt Isten szolgáitól tanulhatjuk meg, akik rendíthetetlen bizalommal és engedelmességgel szánták oda életüket Istennek. A hit már az Ószövetségben sem jelenti csupán valamely tantétel elfogadását, vagy egy törvénnyel való külsőleges egyetértést, hanem mindig mélyről fakadó bizalmat Isten hűsége és szavahihetősége iránt, és akaratának való szeretetteljes engedelmességet. Az Újszövetségben a »hit« és »hinni« szavak csaknem ötszázszor fordulnak elő. Az Újszövetség kijelentésének alaptétele, hogy eljött a megígért Messiás, Aki pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. Jézus maga Isten Fiának jelentette ki magát, és újra hangsúlyozta, hogy az örök élet elnyeréséhez szükség van a Benne való hitre. Az első keresztyének »hívők«-nek nevezték magukat (Csel 2,44). A Szent Szellem által ösztönözve mindent elkövettek azért, hogy másokat is a Jézusban való hitre indítsanak (Csel 6,7; 28,24). A páli levelek a cselekedetekkel szemben a hitet hangsúlyozzák mint a megváltáshoz vezető utat (Róm 3,20–22). A hit Pálnál bizalmat jelent Jézus személye, tanításának igazsága és a kereszten elvégzett megváltói műve iránt. A hit irányulhat a keresztyén örömhír és tanítás egyetemes, átfogó igazságára is (Júd 3). (Bibliai Nevek És Fogalmak)

A hit kérdése, azaz hogy mi a hit, hogyan keletkezik, hogyan működik és milyen eredményt ér el, vissza-visszatérő kérdése az embernek. A hit pedig nem választható el a spiritualitástól, azaz a lelki-szellemi folyamatoktól. Az emberi pszichének egyszerűen szüksége van a hitre, különben megbomlik az egyensúlya.

A múlt vasárnap meghatároztuk a hit fogalmát. Körülbelül azt mondtuk, hogy a hit az ember szellemének az életjele. Ma a hitnek az emberre gyakorolt hatását nézzük meg!

1. Szerettek

A keresztyének szeretik Krisztust, pedig nem látták. A látás nem szükséges a valódi szeretethez. Vajon minden esetben így van-e? Amikor nagyon régen a szülők házasították össze a gyerekeiket úgy, hogy az esküvőig nem is látták egymást a házasulandók, akkor vajon garantált volt-e a szeretet? Vagy csak esetlegesen alakult ki? Az ember esetében szükség van az egymás látására, legalább egyszer. A Krisztus iránti szeretetben azonban a látásnak nincsen jelentősége, mégpedig azért, mert a látást a hit pótolja. Pál apostol a 2Kor 5,7-ben az írja: „…hitben járunk, nem látásban”. A hit sokkal alkalmasabb arra, hogy általa a Krisztussal való kapcsolatot fenntartsuk, mint a látás. És amiért lehetséges a hit által fenntartani a szeretet-kapcsolatot az az, amit Jézus Krisztus tett értünk. Ennek a ténynek a befogadása a hiten alapul, és a hit által válik elfogadhatóvá.

2. Hisztek

A hithez, a „hivéshez” sincsen szükség a látásra, sőt, ahogy Pált idéztem fentebb, szinte ellentétes fogalmak. A keresztyének hisznek, és ez nem csupán megkülönböztető jegyük a nem hívőkkel szemben, hanem az életformájuk. Lehet ugyanis látni valakit vagy valamit, de az, hogy állandóan az ember szeme előtt legyen, az elképzelhetetlen. A hit alapja tehát nem lehet a látás. Sokkal inkább egy másik érzékszervünk: a fülünk. Ugyancsak Pál írja a Római levélben (10,17): „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Jézus Krisztus ugyanis Ige, az Ige pedig beszédet, szavakat jelent.

A keresztyénség ennek megfelelően szóban terjedt el, és ma is kizárólag így terjed. Legalábbis az evangéliumi keresztyénség. De a római katolikus egyházban is sokkal gyengébb a képek szerepe a szavakéhoz képest.

Ha tehát hiszünk, az nem azért van, mert láttunk valami kápráztatót, hanem azért, mert hallottunk valami meggyőzőt. És a keresztyén életünk nem azon áll, hogy sikerül-e megragadnunk egy-egy újabb képet, hanem azon, hogy beengedjük-e a fülünkbe az Isten szavát.

3. Örvendeztek

És ha az ember elér valamit amire nagyon vágyott, akkor örvendezik. Péter szavaival élve a keresztyének kimondhatatlan dicsőült örömmel. Örömünk kettős. Egyrészt azért örülünk, mert célhoz értünk, megvalósult az az ígéret, amelyet kaptuk, és végre békességben és Krisztus szeretetében élhetünk, másrészt pedig azért, mert megvalósult Jézus Krisztus terve, amelyért az életét adta oda zálogul, fizetségül.

A keresztyén embernek elsősorban a saját üdvösségével kell törődnie, csak aztán másokéval. Itt van szereptévesztésben sok keresztyén. A szomszédot, barátot, barátnőt akarják megmenteni, pedig a saját megmenekülésük nincs biztosítva. Szépek a jó cselekedetek mások üdvössége érdekében, de téged nem ment meg, hogy az embertársadon segítettél, ha te magad nem fogadod el Krisztust. Ha a fuldoklónak mentőövet dobsz, de te magad nem kapaszkodsz bele a sajátodba, akkor megfulladsz.

Egy filmben egy fiatal, friss diplomás orvos első napján a kórházban újraélesztés közepén találja magát. Tapogatja a beteg pulzusát, de látszik, hogy nem tudja, mit kellene tennie. A tapasztalt orvos odarohan, félretolja, és újraéleszti a beteget – sikerrel. Utána odalép a fiatal kollégához, és a következőket mondja: Idefigyelj! Ha újraéleszteni kell, akkor ne a beteg pulzusát tapogasd először, hanem a sajátodat. Ha van, akkor folytasd az élesztést, de ha nincs, akkor inkább tűnj el a közelből!

A keresztyének okkal örvendeznek. Megvalósult életük célja, az üdvösség, és ennek már itt a földön meg van a gyümölcse: ez a keresztyén élet. Ne szégyelljük senki előtt, hogy üdvösségünk van, és ennek jobban tudunk örülni, mint kétszázezer Pesonak a Quinelán[3].

Befejezés

A hit ajándék. Az ajándékot pedig illik használni. Ha nem használjuk, akkor haszontalan lesz, kacat, porfogó. Az az ember, aki felismerte, hogy bűnei miatt óhatatlanul a kárhozatba tart, és Krisztus segítségét kéri, hogy kiszabaduljon a rabságából, azaz megtér, megkapja a hit ajándékát Istentől. Ha azonban nem alkalmazza azt, tehát továbbra is a korábbi életének a felismerései és szabályai irányítják az életét, akkor az Isten ajándéka nem fog működni az életében. Nagyon-nagyon sok, magát keresztyénnek valló, érző ember kínlódik azzal, hogy az élete nem olyan, ahogy mások, vagy önmaga szerint lennie kellene. Sőt, azt is érzik, hogy Isten szerint is máshogy kellene mennie a dolgoknak. Az ilyen keresztyének nem használják a hitüket. Megvan nekik, mint valami díj, vagy kitüntetés, amit elraktak a vitrinbe, és néha gyönyörködnek benne. De szép is! Bizony, Isten adott nekem hitet! De arra vigyázni kell! Nem kophat el, nem fogyhat el, úgyhogy még véletlenül sem használom, nehogy valami baja essen. Pedig Isten pont arra adja a hitet, hogy használd!

21. kérdés: Mi az igaz hit?

Felelet: Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

______________________________________

¹Pénzérme

²Városi autóbusz (ejtsd: kolektívó)

³Lottó Argentínában

Úrnapi igehirdetés, 2007. január 14.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 14.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Lukács 5,1-11

Textus: 1Péter 1,5-7

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. ⁶Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, ⁷hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Cím: Örvendezés és szomorkodás között

Bevezetés

Kedves Testvéreim! Bevezetésképpen nézzük meg, mi mindent tudunk erről a Péterről, ha már az Ő levelei lesznek ebben az évben útitársaink, útmutatóink a vasárnapi Istentiszteletek során, hogy az Isten akaratát tudakoljuk. Péter nevének jelentése kőszikla, szikladarab, kő. Eredetileg Simon vagy Simeon volt a neve. Betsaidából származott, apját Jónának (Jónás, János) nevezték. Apjával és fivérével, Andrással együtt halászok voltak. Tudjuk róla, hogy házas ember volt. Jézust fivére, András által ismerte meg. Jézus elhívta, hogy állandó követője és kísérője legyen, majd az apostolok közé választotta. Tanúja volt Jairus leánya feltámasztásának, ott volt a megdicsőülés hegyén; Cézárea Filippinél vallást tett Jézusról, mint Messiásról és Isten Fiáról. Nem értette, miért kell Jézusnak meghalnia. Ott volt Jézussal a Gecsemáné-kertben; a főpap udvarában megtagadta az ő Urát. Krisztus személyesen megjelent neki a feltámadása napján, később megbízta juhainak legeltetésével. Pünkösdkor ő prédikált Jeruzsálemben, majd ő lett az ősgyülekezet vezetője. Két levelet szerzett. A hagyomány szerint a Néró alatti keresztyénüldözések idején mártírhalált halt Rómában, Kr. u. 64–67 közt. Hogy ő lett volna az első pápa, nincs hitelt érdemlő bizonyíték, de ez sem a római katolikusokat, sem bennünket nem befolyásol különösebben.

1. Isten hatalma őriz

Hallatlan bátorító dolog, hogy ezt mondja nekünk Péter: Isten hatalma őriz. Milyen alapon? – tehetjük fel a kérdést. Nos, jó néhány bibliai szereplő tanúbizonyságot tehetne az Isten hatalmáról, köztük Jákób, Dávid, Illés, vagy hogy Isten egyik ellenségét is említsük, a fáraó, és ezeknek a sorában ott van Péter is. Tudjuk, egyszerű halászemberből lett próféta. Szinte megmagyarázhatatlan módon cserélte fel a szerény, de biztos megélhetést biztosító kétkezi mesterségét az új, názáreti próféta teljes idejű követésével, ami bizony egzisztenciálisan igen-igen labilis, bizonytalan volt. Valójában semmi komoly oka nem volt a változtatásra, csak az, hogy Jézus jelenlétében felismerte, bűnös volta végzetesen eltávolítja az Örökkévaló Istentől. Ez az egyetlen felismerés azonban komolyabb súllyal esett a latba, mint az összes ellenérv, olyanok, mint pl. mi lesz a családdal, a munkatársakkal, hiányozni fog Péter jövedelme, személyes jelenléte, hogy a jövőről ne is beszéljünk. Akkoriban nem volt egy kifejezett nyugdíjas állás a názáreti hivatásos követőjének lenni. Lassan már ma sem az. Hála Istennek! Nem mellesleg Péter aztán tényleg hívatásos volt, hiszen maga az Úr szó szerint elhívta a halászháló mellől. Egy szó mint száz, Péter ott a csónakban azon a nevezetes hajnalon megérzett valamit az Isten hatalmából, ami rávette az élete gyökeres megváltoztatására. És még sorolni lehetne Péter életében azokat a pontokat, amikor valóban megindokolhatatlanul, de láthatóan az Isten hatalmának engedelmeskedve tett mást, mint ami elvárható lett volna tőle. Csak két példa: a főpap udvarában véghezvitt árulás „elvárható” volt tőle, a pünkösdi nagyhatású prédikáció nem. Jól tesszük hát, ha odafigyelünk Péterre, amikor az Isten hatalmáról beszél.

Sokan képzelik úgy, hogy Isten egy távol székelő hatalmasság, aki csak messziről nézi a földet, mintegy a Google Earth képernyőjét, amin keresztül – akármennyire is szédítő a technika – a valóságnak bizony csak nagyon kis része fogható fel. És aki mindebből adódóan csak ritkán avatkozik bele teremtményei sorsába. Ez utóbbi egyébként igaz. Isten nem zaklat bennünket azzal, hogy állandóan ide-oda tologat, és folyton akadályokat rak elénk, mint ahogy a kisgyerek játszik a bogárral. De a „háborítatlanságunk” nem jelenti azt, hogy magunkra vagyunk hagyva. Isten gondos szülőként figyelemmel kíséri életünk minden részletét, hogy ha elfogadjuk, segítsen. De azt akarja, hogy megálljunk a magunk lábán.

Az Ő hatalma arra van, hogy ha kell, ha elfogadjuk, segítsen. És mindenben, mindenkor, korlátlanul képes és akar segíteni. Néha úgy van mellettünk, mint a biztonsági öv, vagy a mentő ejtőernyő, amit rendes ügymenet mellett soha nem használunk, de ha baj lenne, ütköznénk, vagy a főernyő nem nyílna ki, megmentené az életünket. Néha pedig úgy, mint a vasúti sín, amelyen néhány négyzetcentiméternyi alátámasztás mellett hatvan kilométeres sebességgel száguldunk, fel sem fogva, micsoda erővel tart meg bennünket az acél pálya. Néha pedig úgy, mint a kapaszkodó, amelyet az utolsó pillanatban tudunk megragadni, mielőtt elesnénk, és akár súlyosan megsérülnénk. De mindezek az Isten őrző hatalma megnyilvánulásai.

2. És mi mégis kétségeskedünk

A cél, ahová tartunk, jobban mondva a Cél, így nagybetűvel, az üdvösség. E fogalom definíciója valahogy így hangozhat: A Krisztusban való megtérést követően az Isten akaratával összhangban vezetett testi élet után örökké az Ő jelenlétében való tartózkodás. Ne-e-em! Ez így túl nyakatekert. Egyszerűsítsünk: Örökké Istennel lenni. Már itt a földön, és utána az örökkévalóságban. Erre törekedtek az ószövetségi istenfélők, és erre érdemes törekednünk nekünk is. Semmi más nem éri meg az egész életen át tartó fáradságot. És Isten azzal, hogy Jézus Krisztust értünk áldozta, megalkotta ennek a lehetőségét. Nyitott a pálya a mennybe. Mi mégis kétségeskedünk. Miért? Olyan szép, hogy nem merjük elhinni? Ez ugyebár butaság. Olyan nehéz megszerezni? Jézus már megszerezte, nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni az Ő kezéből. Olyan sokára lesz aktuális? De hiába vagy még fiatal és egészséges, bármikor „aktuálissá” válhat a kérdés: a mennybe, avagy a pokolba tartasz halálod után? Vagy túl drága az ár? Igen! Az üdvösséged ára egészen elképzelhetetlenül drága. Kifizethetetlen. Épp ezért nem neked kell kifizetned, hiszen képtelen lennél rá. Jézus már kifizette. Kész. Nincs semmi okunk a kétségeskedésre, a kételkedésre és a bizonytalankodásra. Minden fehéren-feketén le van rögzítve az Isten akaratában. Ami ránk tartozik, az egyrészt le van írva a Bibliában, másrészt imádságban megkérdezhető az Úrtól. Ami pedig nem ránk tartozik, azt egyrészt úgysem kell tudnunk, másrészt nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk magunkat Istenre. Ő vigyáz ránk.

3. Értékesek vagyunk

Az, hogy mi értékesek vagyunk, már sokszor elhangzott tétel. Most azonban arra figyeljünk fel, hogy Péter a tűzben kipróbált aranynál drágább hitünk értékéről beszél. A hit ugyanis az a „szervünk”, amivel Istenhez kapcsolódunk. Az ember testből, valamint lélekből és szellemből áll (az utóbbiak héberül nefes illetve rúáh, görögül pszükhé illetve pneüma). A lélek az érzelmek, az értelem és az akarat hordozója, a szellem pedig az Istennel való kapcsolaté. A nem megtért embernél a szellem halott. A hit pedig a szellemünk működése. Ha úgy tetszik, lélegzése. Ezért hallatlan értékes a hitünk, ugyanis ez mutatja, hogy a szellemünk él, és ez biztosítja a mindennapost, sőt folyamatos kapcsolatot Istennel, Aki nélkül a keresztyén ember elveszett.

Az űrben mínusz 273 Celsius fok a hőmérséklet. Ezen a hőfokon – amit vicces is hőfoknak nevezni, annyira hideg – az emberi test tizedmásodpercek alatt csontkeményre fagy. Ugyanakkor az űr szinte tökéletes vákuum, tehát ha nem fagyna meg, pillanatok alatt megfulladna, hiszen a vákuum még a tüdőben tartalékolt pár liter levegőt is pillanatok alatt kiszippantja. Egyszóval, az űr nem túl barátságos hely. Mégis járnak kint emberek. Hogy hogyan, azt még egy kisiskolás is tudja: űrruhában, szkafanderben. Ez levegőt hordoz, megfelelő nyomással ellensúlyozza a vákuumot és fűtött, hogy az ember életben maradjon benne az űrben. De van egy „köldökzsinór”, ami összeköti az űrhajóval. Ez szükség esetén pótolja akár a levegőt is, és megakadályozza, hogy a kint lévő „űrsétáló” veszélyes mértékben eltávolodjon az űrhajótól. Elszakadása végzetes lehet. A hit a keresztyén ember ilyen űrruhája és „köldökzsinórja”. Nélküle az ellenséges környezetben – ahol a Sátán garázdálkodik – a keresztyén halálra van ítélve. Nem látványos megfagyással vagy fulladással, de éppoly biztosan. A szellemünk és a hitünk elengedhetetlen, hogy azokkal kapcsolódjuk az úrhajóhoz.

Befejezés

Bízd az életedet teljesen rá Krisztusra. Nincs okod a kétségeskedésre, a bizonytalankodásra, az idegeskedésre. De az Úr Krisztus tudja, hogy mindezek ellenére hajlamosak vagyunk ezekre. Ezért szelíden megnyugtat. Bízz benne bátran. Értékes vagy. Ápold szellemedet és hitedet, mert ezek biztosítják kapcsolatodat Istennel. Ha pedig rádöbbentél, hogy szellemed még nem él, akkor hozd meg sürgősen a döntést, és add át életedet Krisztusnak, hogy legyen hited. Érdemes!

Úrnapi igehirdetés, 2007, január 7.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 7.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció:

Textus: 1Péter 1,3-4

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, ⁴arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Cím: Az Isteni Örökség

Bevezetés

Kedves Testvéreim! Ebben az évben – terveim szerint – Péter apostol első levelét fogjuk tanulmányozni, az elejétől a végéig. A mai alkalom egy kicsit olyan lesz, mint egy hagyatéki tárgyalás. Ugyanis egy örökségről van szó a mai igében, amelyet az örökössel ismertetni kell, és neki azt át kell vennie. Készen vagytok-e arra, hogy megismerjétek az örökség mibenlétét és átvegyétek? Mert az örökséget át kell venni. Aki nem megy el a hagyatéki tárgyalásra, nem csodálkozhat, ha kimarad az örökségből. Gondolom, senki nem akar kimaradni belőle?

1. Az örökség mibenléte

Az egészséges lelkületű emberek – szerintem – nem örülnek annak felhőtlenül, ha örökséget kell átvenniük. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki, aki közel állt hozzájuk – annyira, hogy gondolt rájuk a végrendeletében – eltávozott az élők sorából. Tehát az örökség szomorúsággal jár együtt. Egy kivétellel! Az az örökség, amiről ma beszélünk itt a templomban, nem kell egy pillanatra sem szomorúsággal eltöltsön senkit! Mert az örökhagyó él. Ez egyértelmű, és valószínűleg mindenki számára teljesen világos. Az Atya Isten egy örökséget készített elő a mi számunkra, amelyet Jézus Krisztus halálán keresztül kaptunk meg. Ez az örökség pedig nem más, mint az örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez a keresztyénség üzenete dióhéjban. Vagy inkább mákszembe sűrítve. Krisztus meghalt, hogy átvehessük az örökséget – mert az örökléshez az örökhagyónak meg kell halnia – de fel is támadt, hogy biztosítsa számunkra azt, hogy korlátlanul élvezhessük az örökséget.

2. „El nem múló”

Más szóval örök. Olyan szép ez a szó! És milyen sokat jelent. Sajnos egy kicsit elkoptattuk. A házastársak örök hűséget fogadnak egymásnak, aztán jön pár év múlva a hűtlenség. A piramisokat örök időkre építették az egyiptomiak, és éveken, évtizedeken át azt gondolták sokan, hogy a Harmadik Birodalom vagy a Szovjetunió örökké létezni fog. Aztán az egyik 12, a másik 75 év után semmivé foszlott.

A mi kezünkben mégis van valami, ami valóban örök, tényleg el nem múló. Ez pedig a Krisztus szeretete.

3. „Szeplőtelen”

A régi világban az volt a meggyőződés, hogy az arcon látható szeplők az ártatlanság elvesztésének a jelei. Ennek a nézetnek a gyökere abban kereshető, hogy a múlt századig az ún. nyugati civilizáció a tejfehér bőrű nőket tekintette szépnek, ezért a lányok mindig nyakig begombolkozva jártak. Emiatt a szeplősödésre hajlamosak arcbőrét – sem – érte a nap, tehát nem is jöttek elő a pigment-foltocskák. De ha átvitt értelemben vizsgáljuk a szeplőt, akkor az egy az összképet elcsúfító folt. A legszebb hófehér asztalterítőt is mérgesen a szennyes közé dobja a gondos háziasszony, ha esik rajta egy folt.

Az Isten öröksége tökéletes. Nem úgy, mint az arcbőr. Nincsen rajta egyetlen egy aprócska hiba sem. És benne sem. Mi emberek hozzá vagyunk szokva, hogy a legszebb, legjobb minőségű tárgyban is van valami hiba, valami, ami miatt a tárgy tökéletlen. De ez így jó. Csak nehogy azt gondoljuk, hogy mindennel így van! Ami ugyanis az Isten műhelyéből kijön, az tökéletes.

A Krisztusban megkapott örökségünkben nincs semmi, ami miatt utólag, később bosszankodnunk kellene. Úgy jó, ahogy van, és nem fog később sem kellemetlen meglepetéssel szolgálni. Az örökségünk szeplőtelensége a köznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy nem fogsz csalódni benne. Legfeljebb kellemesen.

4. „Hervadhatatlan”

Születésnapjára vettem egy szép csokor vörös rózsát a feleségemnek. Szép hosszú szárú, „ropogós”, kemény szirmú virágok voltak, teljesen frisseknek látszottak. A célomat elértem velük, Kriszti örült neki. A vacsora után üldögéltünk még az asztalnál, és beszélgettünk. Arról is szó került, hogy milyen szép a rózsa, remélhetőleg sokáig szép marad, nem úgy, mint a korábbiak, amelyek másnap reggelre már tört nyakkal kókadoztak. Én állítottam, hogy biztos egész friss, az ismerős virágosnál vettem, kifejezetten születésnapra, szóval, ha nem lenne friss, biztos szólt volna. Egyszóval szinte esküdni mertem volna, hogy napokig szép lesz. Kitaláljátok, mi történt másnap reggel? Igen, az. A rózsák mind egy szálig lehajtott fejjel búsultak a vázában. Mintha a virág alatt megtörték volna a szárukat. Nos, ennyit a friss virágról. Ugye, milyen elszomorító látvány a hervadt virág? Ha valakinek virágot illik vinnem, inkább nem viszek semmilyet, minthogy hervadtat vigyek. A friss virág szép, egészséges, mert még kering a szárában az életadó nedv. A hervadt virágban már nem. Vízbe, tápoldatba téve elodázható a végleges pusztulás, de előbb utóbb bekövetkezik. Kicsit kemény, amit most mondok, de a hervadt virág az egy hulla.

A Krisztus öröksége azonban soha nem hervad el, mert nem választották le a tövéről, nem csak a még a szárában lévő nedv táplálja, hanem van folyamatos utánpótlása, az Isteni Terv élő része. Azért hervadhatatlan, mert szervesen kapcsolódik az Úrhoz. Ha az ember az örökségét Krisztustól függetlennek próbálja tekinteni, akkor az előbb-utóbb elhervad, mert megszűnt az éltető kapcsolat. Ha megmarad Krisztusban, akkor soha nem fonnyad el, mert táplálja az Élő Krisztus.

Befejezés

Testvérem! Ha már a birtokodban van ez a krisztusi örökség, őrizd meg jól, és gyarapítsd azzal, hogy továbbadod a körülötted élő embereknek, hogy ők is részesei lehessenek annak a reménységnek, amely Jézus Krisztus halálából és feltámadásából fakad.

Ha pedig még nincs meg neked ez, ha még nem adtad oda az életedet arra, hogy Jézus kezelje, mert a megtérés tulajdonképpen ezt jelenti, akkor ne habozz soká, mert minden perc veszteség. Győződj meg róla, hogy a Krisztushoz tartozás valóban olyan, amilyennek az újjászületett keresztyének állítják. Bizonyosodj meg a Biblia olvasásával, imádkozással, de az igazi hívőknek feltett kérdésekkel is. És meg fogod látni, hogy érdemes. Ne vrj hát sokáig!