Úrnapi igehirdetés, 2007, január 7.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 7.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció:

Textus: 1Péter 1,3-4

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, ⁴arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Cím: Az Isteni Örökség

Bevezetés

Kedves Testvéreim! Ebben az évben – terveim szerint – Péter apostol első levelét fogjuk tanulmányozni, az elejétől a végéig. A mai alkalom egy kicsit olyan lesz, mint egy hagyatéki tárgyalás. Ugyanis egy örökségről van szó a mai igében, amelyet az örökössel ismertetni kell, és neki azt át kell vennie. Készen vagytok-e arra, hogy megismerjétek az örökség mibenlétét és átvegyétek? Mert az örökséget át kell venni. Aki nem megy el a hagyatéki tárgyalásra, nem csodálkozhat, ha kimarad az örökségből. Gondolom, senki nem akar kimaradni belőle?

1. Az örökség mibenléte

Az egészséges lelkületű emberek – szerintem – nem örülnek annak felhőtlenül, ha örökséget kell átvenniük. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki, aki közel állt hozzájuk – annyira, hogy gondolt rájuk a végrendeletében – eltávozott az élők sorából. Tehát az örökség szomorúsággal jár együtt. Egy kivétellel! Az az örökség, amiről ma beszélünk itt a templomban, nem kell egy pillanatra sem szomorúsággal eltöltsön senkit! Mert az örökhagyó él. Ez egyértelmű, és valószínűleg mindenki számára teljesen világos. Az Atya Isten egy örökséget készített elő a mi számunkra, amelyet Jézus Krisztus halálán keresztül kaptunk meg. Ez az örökség pedig nem más, mint az örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez a keresztyénség üzenete dióhéjban. Vagy inkább mákszembe sűrítve. Krisztus meghalt, hogy átvehessük az örökséget – mert az örökléshez az örökhagyónak meg kell halnia – de fel is támadt, hogy biztosítsa számunkra azt, hogy korlátlanul élvezhessük az örökséget.

2. „El nem múló”

Más szóval örök. Olyan szép ez a szó! És milyen sokat jelent. Sajnos egy kicsit elkoptattuk. A házastársak örök hűséget fogadnak egymásnak, aztán jön pár év múlva a hűtlenség. A piramisokat örök időkre építették az egyiptomiak, és éveken, évtizedeken át azt gondolták sokan, hogy a Harmadik Birodalom vagy a Szovjetunió örökké létezni fog. Aztán az egyik 12, a másik 75 év után semmivé foszlott.

A mi kezünkben mégis van valami, ami valóban örök, tényleg el nem múló. Ez pedig a Krisztus szeretete.

3. „Szeplőtelen”

A régi világban az volt a meggyőződés, hogy az arcon látható szeplők az ártatlanság elvesztésének a jelei. Ennek a nézetnek a gyökere abban kereshető, hogy a múlt századig az ún. nyugati civilizáció a tejfehér bőrű nőket tekintette szépnek, ezért a lányok mindig nyakig begombolkozva jártak. Emiatt a szeplősödésre hajlamosak arcbőrét – sem – érte a nap, tehát nem is jöttek elő a pigment-foltocskák. De ha átvitt értelemben vizsgáljuk a szeplőt, akkor az egy az összképet elcsúfító folt. A legszebb hófehér asztalterítőt is mérgesen a szennyes közé dobja a gondos háziasszony, ha esik rajta egy folt.

Az Isten öröksége tökéletes. Nem úgy, mint az arcbőr. Nincsen rajta egyetlen egy aprócska hiba sem. És benne sem. Mi emberek hozzá vagyunk szokva, hogy a legszebb, legjobb minőségű tárgyban is van valami hiba, valami, ami miatt a tárgy tökéletlen. De ez így jó. Csak nehogy azt gondoljuk, hogy mindennel így van! Ami ugyanis az Isten műhelyéből kijön, az tökéletes.

A Krisztusban megkapott örökségünkben nincs semmi, ami miatt utólag, később bosszankodnunk kellene. Úgy jó, ahogy van, és nem fog később sem kellemetlen meglepetéssel szolgálni. Az örökségünk szeplőtelensége a köznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy nem fogsz csalódni benne. Legfeljebb kellemesen.

4. „Hervadhatatlan”

Születésnapjára vettem egy szép csokor vörös rózsát a feleségemnek. Szép hosszú szárú, „ropogós”, kemény szirmú virágok voltak, teljesen frisseknek látszottak. A célomat elértem velük, Kriszti örült neki. A vacsora után üldögéltünk még az asztalnál, és beszélgettünk. Arról is szó került, hogy milyen szép a rózsa, remélhetőleg sokáig szép marad, nem úgy, mint a korábbiak, amelyek másnap reggelre már tört nyakkal kókadoztak. Én állítottam, hogy biztos egész friss, az ismerős virágosnál vettem, kifejezetten születésnapra, szóval, ha nem lenne friss, biztos szólt volna. Egyszóval szinte esküdni mertem volna, hogy napokig szép lesz. Kitaláljátok, mi történt másnap reggel? Igen, az. A rózsák mind egy szálig lehajtott fejjel búsultak a vázában. Mintha a virág alatt megtörték volna a szárukat. Nos, ennyit a friss virágról. Ugye, milyen elszomorító látvány a hervadt virág? Ha valakinek virágot illik vinnem, inkább nem viszek semmilyet, minthogy hervadtat vigyek. A friss virág szép, egészséges, mert még kering a szárában az életadó nedv. A hervadt virágban már nem. Vízbe, tápoldatba téve elodázható a végleges pusztulás, de előbb utóbb bekövetkezik. Kicsit kemény, amit most mondok, de a hervadt virág az egy hulla.

A Krisztus öröksége azonban soha nem hervad el, mert nem választották le a tövéről, nem csak a még a szárában lévő nedv táplálja, hanem van folyamatos utánpótlása, az Isteni Terv élő része. Azért hervadhatatlan, mert szervesen kapcsolódik az Úrhoz. Ha az ember az örökségét Krisztustól függetlennek próbálja tekinteni, akkor az előbb-utóbb elhervad, mert megszűnt az éltető kapcsolat. Ha megmarad Krisztusban, akkor soha nem fonnyad el, mert táplálja az Élő Krisztus.

Befejezés

Testvérem! Ha már a birtokodban van ez a krisztusi örökség, őrizd meg jól, és gyarapítsd azzal, hogy továbbadod a körülötted élő embereknek, hogy ők is részesei lehessenek annak a reménységnek, amely Jézus Krisztus halálából és feltámadásából fakad.

Ha pedig még nincs meg neked ez, ha még nem adtad oda az életedet arra, hogy Jézus kezelje, mert a megtérés tulajdonképpen ezt jelenti, akkor ne habozz soká, mert minden perc veszteség. Győződj meg róla, hogy a Krisztushoz tartozás valóban olyan, amilyennek az újjászületett keresztyének állítják. Bizonyosodj meg a Biblia olvasásával, imádkozással, de az igazi hívőknek feltett kérdésekkel is. És meg fogod látni, hogy érdemes. Ne vrj hát sokáig!