Ünnepi Igehirdetés 2007. április 1. Virágvasárnap

Buenos Aires, 2007. április 1.

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Lukács 19,29-44

Textus: 1Péter 2,9-10

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; ¹⁰akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.

Cím: Vé-en, ká-pé, esz-en

Bevezetés

A Virágvasárnap keresztyén ünnep, melyet a húsvétot megelőző vasárnap ünneplünk Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus életében többször is volt Jeruzsálemben, földi működésének végén, halála előtt azonban tudatosan kapcsolódva a Zakariás 9,9 messiási királyi próféciájához (Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.), tanítványai kíséretében ünnepélyesen vonult be a városba. Erről mind a négy evangélistánál olvashatunk hosszabb-rövidebb beszámolót (Mt 21,1-10; Mk 11,1-11; Lk 19,28-38; Jn 12,12-19). Az Olajfák hegyétől indul a menet, Jézus kölcsönzött szamárra ül. A páska ünnepére (héberül pészach, ebből ered a spanyol pascua szó) feljött zarándokok között Jézusnak sok követője volt, ezek elé mennek, majd mások is csatlakoznak hozzájuk. Dávid fiaként (tehát messiás-királyként) ujjongva köszöntik, mint aki az Úr nevében jön. Az ünneplő sokaság az útra teríti felsőruháját, mások a fákról vágott zöld ágakat. Innen kapta az ünnep a nevét, Palmarum, amely azonban magyarul nem pontos, hiszen nem virágot, hanem lombos ágat szórtak Jézus útjára.

Jézus nem földi királyként vonult tehát be a városba, hanem az Isten küldöttjeként, aki királyi teljhatalommal bír.

Félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy a választott nemzetség, a szent nép nem a magyar! Bár szent lenne, azaz Isten felé önmagát elkötelezett. Ez azonban – tudjuk – távolról sincs így. Nem mintha bármelyik nemzet a földön magára vehetné e szavakat – természetesen Isten népén kívül. Radnóti Miklós – számomra legkedvesebb – hazafias versében, a Nem tudhatom…-ban így ír: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp”. Erre a felismerésre kellene eljutnunk, hogy – mint magyar népnek – békességünk legyen végre Istennel és egymással is. De mi inkább megnyugtatjuk magunkat Kölcsey (Egyébként igaz) sorával: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!”

1. Vé-en, azaz választott nemzetség

Volt egy vicc a nyolcvanas években Magyarországon, amely így szólt: Mi a munkásosztály itala? A háromcsillagos francia konyak, amelyet választott képviselői útján fogyaszt. Arra utalt a vicc, hogy csak a párt és állami funkcionáriusok engedhették meg maguknak a konyakot, akiket persze nem erre, hanem a munkások érdekeinek képviseletére választottak.

Nos, nekünk, akik demokráciában élünk, legalább az illúziónk megvan, hogy általunk (vagy legalábbis a választópolgárok többsége által) választott személyek intézik az ország ügyeit, akikről a véleményünket minimum négyévenként ki is fejezhetjük. A keresztyének azonban – mint keresztyének – nem egy demokráciához tartoznak, hanem egy diktatúrához. Tudom, hogy ez meredek, de így van. Nincs lehetőségünk arra, hogy a jelöltek közül kiválasszuk a nekünk tetsző Istent, akit – ha szerintünk nem jól végzi a dolgát – ciklusonként ki lehet szavazni a hatalomból. Isten szuverén úr, korlátlan, ha úgy tetszik abszolút uralkodó.

A keresztyéneknek tehát tudniuk kell: nem ők választották ki maguknak az Urat, egymást sem ők válogatták össze, hanem Isten választotta ki és szerkesztette egybe őket, mint egy családot (Ézs 43:21; Jn 15:16).

Egyébként nem jól mondom, mégiscsak van választási lehetőség. Minden ember dönthet, hogy Istent szolgálja, vagy a Sátánt. Harmadik út nincs. A Bibliában ugyanis világosan benne van, hogy nincs Istenen kívül más, aki joggal nevezhetné magát Istennek. Akik tehát mégis Istennek tartják magukat, azok a Biblia Istenének ellenségei. Tehát a Sátán szövetségesei. Azok az emberek pedig, akik ezeket a hamis istenségeket követik, azok tudatosan vagy félrevezetettként, de a Gonosz uralmát szolgálják.

2. Ká-pé, azaz királyi papság

Az Ószövetség államképében a földi hatalom csúcsán három személy állt: a király, a főpap és a próféta. A király feladata volt, hogy az állam ügyeit intézze, az emberek fizikai jólétéről és biztonságáról gondoskodjon. A főpapé az, hogy gondoskodjon a nép lelki szükségleteiről, az Isten útján terelgesse őket és hogy képviselje a népet Isten előtt, a prófétáé pedig az, hogy az Isten szavát, intéseit, figyelmeztetéseit, egy szóval akaratát tolmácsolja az emberek felé. Jézus Krisztus egy személyben volt a tökéletes király, főpap és próféta. Erről a Heidelbergi Káté 31. kérdés-felelete így hangzik: „Miért neveztetik Krisztusnak, azaz Felkentnek? Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlélekkel felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, ki nekünk a mi váltságunk felől az Istennek titkos tanácsát és akaratát tökéletesen kijelentette, és a mi egyetlenegy főpapunkká, ki az ő testének egyszeri áldozatával minket megváltott és érettünk az Atya előtt könyörgésével szüntelenül közbenjár, és örökkévaló királyunkká, aki minket Igéjével és Szentlelkével kormányoz és a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.”

Isten tehát olyan, mint egy abszolút uralkodó. Az Őt szolgálók pedig a királyi papság, akik papok módjára közeledhetnek Istenhez, Krisztus királyi fősége alatt szolgálnak, egykor pedig Krisztus királyi uralmában is részesednek (Ex 19:6; Ézs 61:6; Mt 19:28; Jel 1:6; 5:10).

3. Esz-en, azaz szent nép

A szent kifejezés a bibliai értelmezés szerint azt jelenti, hogy az Isten számára elkülönített, csak az Ő szolgálatára rendelt. Egyébként ezt minden kultusz – a pogányok is – ebben az értelemben használták eredetileg. A zsidó állatáldozat és a pogány emberáldozat magyarázata az, hogy amit/akit az Istennek, illetve a pogány isteneknek szentelnek, azt ki kell fogni a világi, profán használatból, azaz élőlények esetében meg kell fosztani az életétől. A Biblia Istene soha nem kívánt emberáldozatot, hanem azt kérte, hogy azok, akik hajlandóak magukat Istennek szentelni, azok legyenek hűséges követői, harcolva a bűnök ellen. Ennek megfelelően a szent nemzet a valóságosan Istenhez tartozó, Isten szolgálatában álló népet jelenti, amelynek az a feladata; hogy bizonyságot tegyen Isten csodálatos tetteiről, amelyekkel tudatlan, pogány állapotukból világosságra, vagyis értelmes, hasznos, üdvösségre szolgáló életre hívta el őket.

Befejezés

Kedves Testvéreim! Krisztus a virágvasárnapi bevonulással kinyilvánította, hogy igényt tart a királyságra. Nem földi uralkodóként, hanem lelki értelemben. Nem szabad félreértenünk a szándékát, de hiszem, hogy akik olvassuk a Bibliát, nem is fogjuk.

Éljünk bölcsen a nekünk adatott lehetőségekkel, legyünk valóban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet. Nemre, korra, nemzetiségre, nyelvre, sőt felekezetre való tekintet nélkül, akik Isten szolgái vagyunk Jézus Krisztusban.

Úrnapi Igehirdetés, 2007. március 11.

Buenos Aires, 2007. március 11.

írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 7,14-22

Textus: 1Péter 2,1-3

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, ²mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; ³mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Cím: Hamisítatlan tej

Bevezetés

Egy hírneves világcég – a nevét önvédelemből nem mondom meg – az 1970-es években csecsemőtápszereket szállított Afrikába, hogy ott az éhező bennszülöttek gyerekeiket táplálják vele. Teljes volt katasztrófa. Egyrészt tévhit az, hogy az éhező asszonynak elapad a teje. Hamarabb hal éhen ő, mint a szoptatós babája. Másrészt a nyugat-európai és észak-amerikai szükségletek szerint összeállított tápszer az afrikai csecsemőknek teljesen alkalmatlan, s főleg emészthetetlen volt. Harmadrészt a kizárólag tápszerrel táplált csecsemők az afrikai higiénés viszonyok között halálra voltak ítélve, mert nem szerezték meg belőle azt az immunvédelmet, ami az anyatejbe „be van építve”.

Az ún. nyugati civilizációban elterjedt a hatvanas évektől, hogy az anya nem szoptatott, hanem tápszert adott csecsemőjének. Ez kényelmesebbnek, elegánsabbnak tűnt. Az anya igyekszik minél hamarabb megszabadulni az anyasággal járó külsőségektől, ha már magától az anyaságtól nem tud. Ennek jó eszköze volt a tápszer. Manapság már magától a csecsemőtől is távol tartja magát nagyon sok „nyugati” nő, nem csak a szoptatástól. Időközben pedig kiderült, hogy az anyatej olyan ásványi anyagokat, vitaminokat és immunerősítőket tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a baba egészséges fejlődéséhez. Ma már megint divat a szoptatás, hála Istennek – sóhajtanának fel a csecsemők, ha tudnának már beszélni. Hálát adok Istennek, hogy Ágota addig szophatott, amíg csak akart, egészen 16 hónapos koráig.

Ma azonban nem a csecsemők táplálása a témánk, hanem a keresztyéneké. Péter nagyon szemléletesen hasonlítja a Krisztust követő emberek táplálkozását a kisbabákéhoz. Vizsgáljuk meg, hogyan!

Először: magát megtisztítva megy a keresztyén Istenhez, másodszor Isten valódi szavát kívánja, – harmadszor – amit már megismert.

1. Megtisztulva menni Istenhez

Egyre másra halljuk, olvassuk, hogy nagy emberek, művészek, tudósok halnak meg. De az utóbbi időben arról sehonnan sem érkezett hír, hogy valamilyen tudós vagy művész született volna J.

A születés csak a kezdet. Így van ez az újjászületéssel is. Amikor az ember megtér, akkor átadja az életét Istennek, miután felismerte, hogy bűnei miatt örök büntetést: kárhozatot érdemel, és ettől csak és kizárólag Jézus Krisztus vére árán menekülhet meg. Ezután Isten újjászüli őt, azaz új emberré, megmentetté, Krisztusban gyermekévé teszi. Az elsőben (a megtérésben) az ember aktív, maga dönt, a másodikban, az újjászületésben passzív, mert az Isten cselekszik. Az újjászületést után pedig növekedni kell. Ha egy gyermek egy éves korában nem kezd járni, két-három éves korában nem beszél folyékonyan, hat-hét éves korában nem biciklizik, vagy nem kezd írni és olvasni, akkor azt mondjuk rá, hogy visszamaradt a fejlődésben. A keresztyén embernél is hasonlóképp van. Ha valaki ötven évvel ezelőtt megtért, és ma is a Biblia legalapvetőbb tételeit ismeri csak, akkor bizony a hitében visszamaradottnak kell tekintenünk. Persze a keresztyénségben nincsenek olyan szigorú határok és követelmények, mint a Nemzeti Alaptantervben, és nem kötelező 16 éves korra végezni az első nyolc osztállyal. De azért szükséges a fejlődés. A hitben való továbblépéshez pedig szükséges a megtisztulás, mint azt a korábbi prédikációkban már láthattuk. Megint visszatérve a szoptatás példájához: az édesanyának meg kell tisztítani mellét a szoptatás előtt, nehogy valamilyen szennyeződés, sőt fertőzést hordozó baktérium kerüljön a tejjel együtt a kicsi szervezetébe. Ugyanígy a baba száját is meg kell törölni. Az Isten szavához – ami Péter szemléltetésében a tej – közeledni csak megtisztultan lehet, különben beszüremkedhetnek a Gonosz által elhelyezett fertőző tévtanok. És így megtörténhet az, hogy a legtisztább bibliai tanok elferdítve, meghamisítva jutnak el a szívhez. Amikor tehát Isten Igéjét hallgatni szándékozol, ne feledd megtisztítani magad, nehogy az Igehallgatás a kívánttal ellentétes eredményre jusson.

2. Isten valódi szava

Nagypapámtól – aki a Felvidéken született 1912-ben, és faluhelyen nevelkedett – hallottam egy gyerekdalt, ami arról szólt, hogy hogyan készül a tej. A lényege pedig az volt, hogy a gyerek az istállóból a tejcsarnok felé megállt a kútnál, és kissé „megszaporította” a tejet. Nos, ez a hamisítás kedves gyerekcsíny volt csupán. Pár éve Magyarországon feltűntek és elterjedtek a „reggeli ital” nevű termékek, melyek ízre, illatra, színre tejnek mutatkoznak, holott tulajdonképpen tejipari melléktermékekből készülnek, és teljesen halott dolgok. Persze olcsóbbak az igazi tejnél. Aki igénytelen, annak megteszi. De lehetne beszélni a Nevia kézkrémről, az Adidos melegítőről és a Toshbai ceruzaelemről, melyek eredetinek látszó hamisítványok. Aki megveszi őket, nem csodálkozhat, ha távolról sem olyan minőségűek, mint szeretné.

Az Isten szavát is próbálkoznak hamisítani. Nem csupán azokra az iratokra gondolok, amelyek az első századtól kezdve felbukkantak, hogy kitöltsék a Biblia által tárgyalt események közötti időt, vagy azokra, amelyek hitelesség látszatát keltve a Biblia helyébe kívánnak lépni, mert ezek felismerése könnyű. Ha egyeznek a Biblia tanításával, akkor rendben vannak, ha nem, akkor szemétre valók. Sokkal inkább vigyáznunk kell azokkal, amelyek a Biblia magyarázatának álruhájában rejtőznek. Nem azok az evangéliumi keresztyénségre veszélyes szekták, amelyek elutasítják Krisztust vagy a Bibliát, hanem azok, amelyek elismerik (legalábbis látszólag). Mert nyilvánvaló, hogy ha az anya melléből mondjuk gázolaj folyik, a baba kiköpi. De ha egy kis alkohollal kevert tej, azt lenyeli, és kész a baj. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha egy tartály ivóvízhez egy evőkanál szennyvizet adunk, egy tartálynyi szennyvizet nyerünk. Ha egy tartály szennyvízhez teszünk egy kanál ivóvizet, akkor a végeredmény ugyanaz.

A növekedni szándékozó keresztyénnek tehát gondosan ügyelnie kell arra, hogy valóban tiszta, hamisítatlan Igét kapjon. Ezért húzta alá a reformáció azt, hogy az embernek önállóan kell gondolkodnia, és ismerve és tanulmányozva a Bibliát, mérlegre kell tennie a kapott tanításokat, nehogy egy félrevezetett pap vagy testvér tévútra vigye. Nagyon lesarkítva a dolgot: ha te nem tanulmányozod rendszeresen, és nem ismered elég jól a Bibliát, honnan tudod, hogy nem hirdetek a Bibliával ellentétes tanokat?

3. A jól ismert Szó

Ezért mondja Péter, hogy amit már megízleltetek, arra vágyakoztok. Aki már hallotta az Istennek azt az Igéjét, mely szerint, bűnös, bűnei büntetésétől csak Jézus vére által szabadulhat meg, és ez által örök életet nyerhet, az felismeri azt az igemagyarázatot, amely ennek forrásához, azaz Istenhez közelebb viszi. Az ilyet nem lehet megtéveszteni félrevezető szavakkal, gondolatokkal, mert jól ismeri az Urat, megismeri hangját, és tudja, miről beszél.

Aki viszont csak felületesen ismeri az Isten Szavát – ez alatt a Bibliát és Jézus Krisztust is értem – annak sokkal nehezebb disztingválni, és sokkal inkább ki van téve annak, hogy elhisz a Biblia üzenetére hasonlító, de azokkal köszönőviszonyban sem lévő tanokat. Ezért én nem annak vagyok híve, hogy ostorozzuk a szektákat és rémtörténetekkel ijesztgessük felebarátainkat, netalán gyűlöletet szítsunk azok ellen, akik szerintünk tévúton járnak, hanem annak, hogy a reformátusok ismerjék jól vallásunk alapjait. Legelsősorban a Bibliát, amit sajnálatos módon manapság talán még az átlag római katolikus is jobban ismer, mint az átlag református. Továbbá a Heidelbergi kátét és a Második Helvét hitvallást, amit tartok tőle, hogy közületek is többen csak konfirmációjukra olvastak el, azóta sem. Vagy netalán még akkorra sem.

Testvéreim, megéri a befektetést, hogy jól ismerjétek hitünk alapjait, hogy ne sodorhasson benneteket ide és oda mindenféle téves, a Bibliának ellentmondó tanítás. Ragaszkodjunk reformátor őseink hitvallásához, mert azok nagyrészt ma is éppoly időszerűek, mint négyszáz évvel ezelőtt.

Befejezés

Kedves Testvéreim! Nem szükséges, hogy mindannyiunkból magister theologiae legyen. De az viszont igenis szükséges, hogy minden reformátusnak kenyere legyen a Biblia, és tej az igemagyarázat. Ez utóbbi alatt nem csupán az igehirdetést értem, hanem mindazokat a tanításokat, amelyek szóban, nyomtatásban, bármilyen formában hozzáférhetőek. Higgyétek el, érdemes megismerni az Isten Szavát, mert az életet hozott nekünk.

Használjátok a rendelkezésre álló lehetőségeket, az Istentiszteleteket, Bibliaórákat, az interneten elérhető prédikációkat – nem csak az enyéimet, sőt! –, hogy növekedjetek!

Úrnapi igehirdetés, 2007. március 4.

Buenos Aires, 2007. március 4.

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 40,1-11

Textus: 1Péter 1,22-25

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. ²⁴„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, ²⁵de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Cím: Ez az a beszéd…

Bevezetés

Argentínában a tengerpartra vezető kettes számú főút – majdnem autópálya – Maipú és Mar del Plata városok közötti, mintegy 150 kilométeres szakasza gyakorlatilag nyílegyenesen fut végig a síkságon. Csak néhány települést kerül meg. Az egyenes szakaszokon a gépkocsivezető tehát nyugodtan szunyókálhat, hiszen az út egyenes, nem kell elfordítani a kormányt? Természetesen nem. Szükség van a gépkocsivezető figyelmére, hogy folyamatosan korrigálja a kocsi haladási irányát. Mert a legjobb autó a legjobb minőségű úton sem képes tökéletesen egyenesben maradni. Arra van a kormánykerék, hogy ha túl közel kerül az út széle vagy a közepe, visszairányítsuk a helyére. Ha egy autót sem vagyunk képesek kiigazítások nélkül végigvezetni még egy ötszáz méteres szakaszon sem, hogy képzelheti bárki, hogy az életét végig tudja élni anélkül, hogy igazítana rajta. Az ember élete sokkal összetettebb, mint egy autó haladása.

Múlt vasárnap, böjt első vasárnapját ünnepeltük úgy, hogy Úrvacsorát vettünk – remélem, emlékeztek rá. A negyven napos böjti időszakot azzal kezdtük, hogy igyekeztünk megtisztítani magukat mindennapos bűneinktől a bűnbánat segítségével. Azért tettük ezt, hogy a Krisztus eljövetelére való készülésünket ne gyengítsük azzal, hogy már bűnökkel terhelten lépünk bele. A nagyböjtnek, amit az Úr feltámadásának öt hét múlva bekövetkező ünnepéig tartunk, az a célja, hogy segítsen az Úrra irányítani a figyelmünket. Az teljesen világos, hogy az ember képtelen állandóan az Istenre figyelni, minden pillanatban az Ő akaratát teljesíteni, minden helyzetben az Ő szándéka szerint reagálni. Találkoztam olyan keresztyénekkel, akik azt állították, hogy képesek erre, de őszintén szólva kételkedem benne, hogy ez valóban így van. Persze minden ember magából indul ki, így én is. De ha csak a saját magam megfigyeléseit venném figyelembe, amelyeket önmagamon és környezetemen tettem, nagy határozottsággal állíthatnám, hogy mindenkinek szüksége van időnkénti korrekcióra. De ezt az állítást a Biblia is alátámasztja, tehát mint keresztyénnek, ennek fényében kell cselekednem.

Folytassuk tehát a korrekciók sorát Péter mai napra idézett levélrészletével, amelyben a testvérszeretetre buzdít, a romolhatatlan magból való újjászületettségünkre figyelmeztet és arra, hogy kizárólag az Isten Beszéde az örök. Ez alkalommal fordított elhangzási, de rendes értelmi sorrendben először az Isten Örök Szaváról essék szó!

1. Az Isten Örök Szava

Az apostol Ézsaiás próféta könyvének 60. fejezetéből a 6-7-8. verseket idézi, ami pontosan így szól: „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. ⁷Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! ⁸Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.”

Testvéreim! Mennyi mindent mondott már az ember, amire azt gondolta, hogy örökérvényű, később kiderült, hogy mégsem. Például a fény sebessége már nem állandó, ahogy sokáig hittük. A Harvard Egyetemen Verstergard-Hau professzornő és csapata már 2001-ben megállította a fényt. Az Edinburghi Egyetemen pedig a közelmúltban James Clerk Maxwell 140 évig megvalósíthatatlannak hitt elméleti kísérletét megvalósítva megcáfolták az energia-megmaradás elvét. És ez csak két példa a fizika világából.

Isten szava azonban örök. Mivel támasztom ezt alá? Például azzal, hogy immár kétezer éve meg-megújulóan akarják egyesek megváltoztatni a Bibliát, beletenni, vagy kivenni belőle, sikertelenül. És ez nem a római katolikus egyház lobbierejének köszönhető. Nézzük végig: a Biblia megvolt, amikor még laposnak gondolták a földet. Aztán kiderült, hogy gömbölyű, és a Biblia megmaradt. Aztán az is kiderült, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. A Biblia megmaradt. Egyesek elkezdték hirdetni, hogy Isten nem létezik, és az ember a világ közepe, és a Biblia megmaradt. Aztán kiderült az is, hogy az emberek el tudják dönteni saját sorsukat anélkül, hogy királyok vagy más diktátorok parancsolnának nekik, és a Biblia megmaradt. Pár évtizede az ember felfedezőútra indult az űrbe, majd a Holdra, és nemsokára talán elindul a Marsra is, és talán magával is viszi a Bibliát oda. Testvéreim, ennek nem lehet más az oka, mint az, hogy Isten vigyáz az Ő Szavára, és mert az örök.

De nem csak a Biblia az Isten Szava, hanem Jézus Krisztus is – ismeritek az Ige három megjelenési formáját a konfirmációtokból: írott, testet öltött, hirdetett. Krisztus is örök, akárhogy akárhányszor próbálták akárkik befeketíteni, megcsúfolni, elpusztítani, nem jártak sikerrel és nem is fognak soha. Ugyanígy nem tudja a gonosz megölni az igehirdetést sem, a legbrutálisabb módszerekkel sem. Mindig, minden üldözés között lesznek az Isten által felkent emberek, akik prédikálnak.

2. Romolhatatlan magból újjászületni

Mindezt az is alátámasztja, hogy még mindig vannak Krisztusnak követői. Ha igazak lennének a felröppent vádak – bár vádnak nevezni jogi értelemben olyan dolgokat szokás, amelyek a bíróság előtt vélhetően megállják a helyüket – már rég nem lenne keresztyénség. Ha Jézus csak ember lett volna, ha megházasodik és késő öregségében unokákkal körülvéve hal meg, akkor az ő követői is elfogytak volna idővel, mint annyi próféta és önjelölt messiáséi azelőtt és azóta is. Krisztus követői azonban ma is gyarapszanak. Mégpedig azért, mert – illetve akkor, ha – tudatában vannak, hogy honnan származnak. Nem az ősök családfájáról van szó, hanem arról, hogy honnan, kitől ered az örökéletük. Jézus Krisztus személye, illetve keresztáldozata hordozza magában azt a csírát, amely a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülve elhozza az örökéletre való felismerést az ember számára. Az ember – mint azt magától Jézustól tudjuk – olyan, mint a föld. Némelyek jó földnek, mások útfélnek, sziklás, vagy gyomos földnek számítanak. De ne feledjük, mind eredendően alkalmas arra, hogy benne a mag életre keljen. És az ember – a földdel ellentétben – tehet arról, hogy milyen közeg fogadja a magot: barátságos, avagy elutasító.

A mag, az Isten szava romolhatatlan. Nem veszíti el életképességét pár év alatt, mint a vetőmagok. Nem lehet eltaposni, kipusztítani, sem pedig más magokkal keresztezni. De az igazi mag olyan szívbe kerülve. amely megbecsüli, kimondhatatlanul sok termést hoz. Ráadásul megtermi a testvérszeretet gyümölcsét!

3. Testvérszeretet

Ne feledjük el, hogy ez a testvér szeretete, nem a felebaráté. A felebarátom az embertársam, az a személy, akivel csak bármilyen kapcsolatba kerülök. A felebarát szeretetének parancsa abból ered, hogy Isten szereti teremtményeit, azaz minden egyes embert, nekem pedig, mivel Isten Krisztusban megmentett a kárhozattól és örökéletet adott, hálából továbbítanom kell az Ő szeretetét azok felé, akik még nem ismerik Őt, tehát a szeretetét sem tudják még igazából befogadni. A testvérszeretet más. Ez azt jelenti, hogy azok iránt, akik Krisztuséi, az együvé tartozás, a közös út, a Krisztusban átélt egység szeretetét érzem. Még ha nem is ismerem az illetőt, de tudom róla, hogy Krisztusé, a testvérem. Megosztom vele örömömet és bánatomat. Támogatom és segítem őt.

Amikor az ország vagy a világ bármelyik részén jár egy keresztyén, mindenütt találkozhat testvérrel. Lehet az egy la platai benzinkutas, aki a kocsi hátulján lévő hal-matricáról ismeri fel, hogy keresztyén vagyok, és megvallja, hogy ő is. Dios te bendiga, hermano! – mondjuk egymásnak, és megyünk tovább. Talán soha többé nem találkozunk, de erősít a gondolat, hogy nem vagyunk magunkban, mindenütt vannak újjászületett keresztyének. Ennek a testvérszeretetnek pedig egy az alapja: a Krisztusban megtisztított élet. Ha ugyanis a keresztyén ember nem tisztítja meg az életét rendszeresen a bűntől, akkor a testvérszeretet is mellékvágányra futhat, rosszabb esetben az is megtörténhet, hogy kisiklik. Ha ugyanis keresztyénnek nevezem magam, de nem állok Krisztuban tisztán, a Sátán könnyen megcsalhat, becsaphat, és a testvérszeretetem csak képmutatássá válik. Ebben szenved sok keresztyén. Szembe szívélyes, szeretetteljes, de a háta mögött rossz dolgokat mond róla. A helyett, hogy a hibáit, tévedéseit, bűneit vele beszélné meg. Például mert hiányzik a bizalom. És a Gonosz már éket is vert két keresztyén közé. Az igazi testvérszeretet nem önző, hanem odaadó, nem ítélkező hanem imádkozó, nem irígykedő, hanem együtt örvendező.

Ez az, amit keresztyénként naponta gyakorolnunk kell!

Befejezés

Kedves Testvéreim! A böjt második vasárnapján nincsen semmi különös dolog. Úrvacsorázni legközelebb Nagypénteken fogunk. A Nagyböjt megülésének módját a protestáns egyházak rábízzák az egyes keresztyénekre. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy „a reformátusok nem böjtölnek”. Igenis oda kell figyelnünk az Isten szavára, egyre közelebb kell kerülnünk Őhozzá, egyre jobban kell ismernünk Őt, magyarán: előre kell haladnunk a hitben. Ez pedig a magunk alárendelése nélkül nem lehetséges. Csak akkor, ha elismerjük Krisztus uralmát az életünkben. Ennek pedig csak egyik módja, hogy keresztyénnek nevezzük magunkat. A másik, hogy cselekedeteinkkel is bizonyságot teszünk. És erre való többek között a Bibliaóra, az otthoni áhítat, a naponkénti Bibliaolvasás és imádkozás, a keresztyén hitmélyítő könyvek, folyóiratok olvasása. Itt van szerdán a Bibliaóra, a kisasztalon építő olvasmányok, az Interneten korábbi prédikációk, és még lehetne sorolni. Éljetek ezekkel! Ne feledkezzetek el a romolhatatlan magról, és arról, hogy keresztyénnek lenni jó. „Ez az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”