Úrnapi Igehirdetés 2007. január 28.

Buenos Aires, 2007. január 28.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Jeremiás 1,1-19

Textus: 1Péter 1,10-12

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, ¹¹kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. ¹²Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

Cím: Az Üzenet

Bevezetés

Az elmúlt két alkalommal az üdvösségről és a hitről beszéltem előttetek, illetve arról, hogy Péter fejtegetéseiben egymásra építi mondanivalóját, mindig a megelőző fogalomra építve az aktuálisat. A ma terítékre kerülő szó az üdvösség és a hit kérdéskörében, és úgy általában a keresztyénségben szintén kulcsfogalom. Nem könnyű egy szóban megfogalmazni, igazában nem is sikerült nekem, mert a cím, amit adtam a mai prédikációnak, nem ezt a folyamatot jelenti, hanem azt, amit ez a folyamat közvetít, az Üzenetet.

A mai alapigénkben is több különböző szó szerepel, melyek közös nevezője az üzenet továbbítása: a prófétáltak, a bizonyságot tett, a kijelentést kaptak, az evangélium hirdetői, a prédikálnak. Mindezek mind az Üzenet továbbítását takarják, bár egyiket a továbbadó, a másikat a befogadó szemszögéből nézzük. Nem kívánom részletekbe menően elemezni e szavakat, ennek a kíváncsiak utánaolvashatnak bármelyik protestáns bibliai lexikonban. A lényege az, hogy az Isten által a földre küldött Üzenetet különböző módon, de a világ teremtésétől fogva tovább kellett adni. Az Úr Lelke mindig megtalálta a legmegfelelőbb médiumot arra, hogy az Üzenet célba érjen. Az Ószövetségben a próféták voltak azok, akik Isten szándékait az emberekkel tudatták, a Szent Lélek által szólva. Volt, aki beszélt, volt, aki jelképes cselekedeteket hajtott végre és volt, aki írt. Ami számunkra fontos volt, arról Isten gondoskodott, hogy el is jusson hozzánk. Krisztusban maga az Üzenet jött a földre, az Ő követői tovább is adták a jó hírt (jó hír görögül eüangelion, magyarosan evangélium). Ez a keresztyének küldetése mind a mai napig, amit végzünk is prédikációval, bizonyságtétellel.

Nézzük meg, mi az Üzenet, ki az Üzenet hordozója és hogyan ér célba!

1. Az Üzenet

Isten hozta létre a világot és benne az embert. Jókedvében alkotta meg ezeket, és azt akarta, hogy jól működjenek. Az ember azonban rosszul élt a neki adatott szabadsággal és fellázadt az Isten rendje ellen, Aki ezért büntetést szabott ki. Nem mérgében, nem szeszélyből tette ezt, hanem azért, mert tudja, a teremtményei csak akkor lesznek boldogok, ha az Igazság uralkodik a földön, és nem a Gonosz. Arról azonban folyamatosan biztosítani akarta népét, hogy szeretete és kegyelme változatlan, ezért újra és újra üzeneteket küldött nekik – próféták által, míg végül elküldte Az Üzenetet. Minden Istentől származó üzenet tartalma, de legalábbis indítéka az, hogy Isten szereti népét, teremtményeit, és boldoggá akarja tenni őket. Isten nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is rendelte a kegyelmet: azt akarja, hogy ők se maradjanak ki abból az üdvösségből, amely felől a próféták tudakozódtak. A Krisztus által szerzett üdvösség tanítása tehát nem új dolog: ez az, amiről a próféták jövendöltek. Krisztusban ugyanaz a Lélek munkálkodik, aki a prófétákban.

Ebből az üzenetből egyes korok emberei többet értettek meg, fogadtak be, mert több világosságot kaptak – mint a 11-12. versben olvassuk. Noha a próféták a Szent Lélek kivételes eszközei voltak, Péter levelének olvasói – abban a korban, amikor a levelet írta Péter, és ma is – mégis nagyobb kiváltságban részesültek: pontosan tudják, hogy ki, mikor és hogyan végezte el a megváltás munkáját. Mi már sokkal részletesebben ismerjük azt, amit a próféták még nem tudhattak, pedig de mennyire akartak tudni!

Isten Üzenete – ha jobban tetszik, Szava, Kijelentése – szól tehát már Ádámmal kezdődően, Ábrahámon, Mőzesen, Dávidon, Zakariáson keresztül Máriáig, Péterig, Pálig, aztán Jan Huszig, Lutherig, Kálvinig, Méliuszig egészen a mai napig minden emberhez. Szól Molnár Péterhez éppúgy, mint Esteban Szabóhoz, mint John Kovácshoz vagy Franz Takácshoz.

És ez az Üzenet, ami egy szóban összefoglalva így szól: Szeretlek, eljött kétezer éve a földre, hogy mindenki számára világosabb legyen, mit akar mondani Isten.

2. Az Üzenet hordozója

Vigyázat, sok keresztyén gondolkodás nélkül rávágná a kérdésre, hogy ki az Üzenet hordozója, hogy Jézus Krisztus. De ez tévedés lenne, mert Krisztus az Üzenet maga. A hordozóját máshol kell keresnünk. Mégpedig itt, e padok között. De megint csak helytelen következtetésre jut, aki azt gondolja, hogy mi, keresztyének vagyunk az üzenet hordozói. Lehetünk az eszközök a továbbításra, de a hordozó az, akit meg szoktunk hívni Istentiszteleteinkre, és akit – remélem – be is engedtek a szívetekbe, mert nélküle értelmetlenné válik minden, amit Istentisztelet, imádság, prédikáció név alatt teszünk.

Az Isten Üzenetének hordozója a Szent Lélek. Az Isten Lelke a világ teremtésétől fogva annak végéig jelen volt és van a Földön. Az Atya Isten, akit mi legelsősorban Teremtőként tisztelünk, létrehozta a világmindenséget, az anyagot, az energiát, a sugárzást, az élőlényeket és az embert. A Fiú Isten, aki jelen volt a teremtésben és részese volt annak, és akinek a neve 2000 éve Jézus Krisztus, a bűn miatt az Istentől elszakadt emberiség megmentésére jött a földre. A Szent Lélek Isten a kezdetektől fogva jelen volt a Földön, azért, hogy általa az Isten vezesse az ő népét, az Őrá hallgatókat. Pünkösd óta bárki befogadhatja az életébe Őt, hogy vezesse az Isten útján. Korábban azonban egyes – Isten által kiválasztott – emberek, ún. próféták álltak kapcsolatban vele.

3. Az Üzenet célbaérése

Az isteni Kijelentés mindenkinek szolgálat céljából adatik. A próféták is azért kapták, hogy másoknak, az olvasóknak is, szolgáljanak azzal, mégpedig folyamatosan, véget nem érő módon. Az evangéliummal végzett szolgálat igen hasznos: nehéz helyzetben, tájékozatlanságban, sötétségben elcsüggedt embereknek nyújt világos eligazítást, reménységet és erőt. Az evangélium hirdetői Istennek ugyanolyan szolgái, mint a próféták voltak. A Szentlélek állította őket szolgálatba, az igehirdetés azért nem emberi dolog, hanem Isten ügye, vállalkozása ebben a világban.

Persze ahhoz, hogy az Üzenet hordozójának eszköze lehessen az ember, előbb be kell fogadnia az Üzenetet. Pünkösd, a Szentlélek elhívása nélkül az igehirdető, a bizonyságtevő olyan, mint a frigyláda két kerubja, akik arccal a szentláda felé fordulva jelképezik az angyalok vágyakozását Krisztus ismeretlen titka után, de semmit sem értenek abból a titokból. A mai keresztyének azonban már értenek, érthetnek sokat belőle.

Hallottam egy történetet. Arról szól, hogy talán arról beszélgettek a Megdicsőülés hegyén Mózes, Illés és Jézus, hogy melyikük hogyan adta tovább a rábízott Üzenetet. Mózes azt felelte: „Én kőtáblákra írtam.” Illés: „Én elmondtam a királynak és a főembereknek.” Jézus pedig: „Én csak megkértem pár barátomat, hogy mondják el annyi embernek, amennyinek csak tudják.” Jézus módszere hatékony. Ma is így terjed a keresztyénség üzenete. Elmondjuk, amit mi megértettünk annyi embernek, amennyinek tudjuk. Egy híres prédikátor ezrek előtt prédikál, egy átlagos gyülekezet lelkésze 100-200 ember előtt, egy gyülekezeti tag a férje, felesége, gyerekei, szomszédai előtt. És nem a méret a lényeg, mármint a „tömeg” mérete, akiknek eljuttatod az Üzenetet.

Befejezés

Értékes-e mindez? Megéri-e a fáradságot foglalkozni vele? Nekem igen. Hogy Neked is, nem tudom. Ezt neked kell eldöntened. De véss jól eszedbe három dolgot! Az egyik, hogy angyalok kívántak beletekinteni abba, amiből neked megadatott a részesedés lehetősége. A másik, hogy az Isten Fia az ártatlan életét adta ezért, és a harmadik, hogy nélküle a pokol örök kárhozatára vagy ítélve bűneid miatt.

Ezeknek a fényében hozd meg a döntésedet az Üzenet befogadását illetően.!

Az igehirdetések alapigéi: január-február

Az igehirdetések alapigéi itt elolvashatók. Az igék Péter első levelében, folyamatosan megtalálhatóak. Márciustól decemberig minden hónap 3. vasárnapján Gabriel Miraz spanyol nyelvű igehirdetései hangzanak el, más textusok alapján. Az ünnepekkor (húsvét, pünkösd, karácsony) az odaillő textus alapján hangzik igehirdetés. Egyéb vasárnapokon pedig az alábbiak szerint.

(A Bibliában Péter első levele az Újszövetségben, Jakab levele és János első levele között helyezkedik el.)

január 7.

1Pt. 1,3-4

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, ⁴arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

január 14.

1Pt. 1,5-7

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. ⁶Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, ⁷hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

január 21.

1Pt. 1,8-9

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ⁹mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

január 28.

1Pt. 1,10-12

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, ¹¹kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. ¹²Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

február 4.

1Pt. 1,13-16

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

február 11.

1Pt. 1,17-19

Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

február 18.

1Pt. 1,20-21

Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

február 25.

1Pt. 1,22-25

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. ²⁴„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, ²⁵de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Úrnapi Igehirdetés 2007. január 21.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 21.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Zsidókhoz 11,1-13

Textus: 1Péter 1,8-9

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ⁹mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

Cím: A hit

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Péter egy szuszra leírt és elolvasandó szavait a gyülekezeti Istentiszteleten részletekre bontva vizsgáljuk meg, egyes mondatait adott esetben elválasztva a velük összefüggő másiktól. Ennek vannak pozitív és negatív következményei. A pozitív az, hogy alaposabban „megrághatjuk”, mélyebben megérthetjük, mit üzen nekünk az Isten. A negatívat – hogy mondatok elszakadnak egymástól – kiküszöbölhetjük azzal, ha otthon, egyéni bibliaolvasásunk során folyamatosan olvassuk Péter első levelét.

Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy mindenki minden nap olvas Bibliát, de arra nyugodt lélekkel beszéllek rá mindnyájatokat, hogy a vasárnapi Istentiszteletre készülés ne csak abból álljon, hogy előkészíted a ruhát, amit felveszel, a monedát[1] a collectivora[2], vagy a kocsid indítókulcsát, hanem abban is, hogy elolvasod a vasárnapi részt, és a környező igéket is. 5 percig tart, és hidd el, megéri!

Aki így tesz, láthatja, hogy Péter ebben az igerészben egy lépcsőt épít fel, egy struktúrát ad elénk. Minden mondattal egy újabb kifejezést vet fel, és a korábbiakkal való kapcsolatát magyarázva érteti meg velünk a lényegét. A mai kifejezés már előkerült a múlt vasárnap is, de a mai igében újabb hangsúlyt kap, ezért beszélünk róla. Nem mellékesen pedig ez a fogalom a keresztyénség egyik kulcsfogalma. A hit.

A hit kifejezés a Bibliában aktív és passzív értelemben is használatos. Az előbbi egy személyhez vagy ígérethez való hűségre vonatkozik, az utóbbi egy másik személy kijelentésébe vetett bizalomra. Az Ószövetségben főnévként mindössze kétszer találkozunk vele (5Móz 32,20; Hab 2,4), igeként pedig harmincnál kevesebbszer. Hogy mi a hit, azt Isten szolgáitól tanulhatjuk meg, akik rendíthetetlen bizalommal és engedelmességgel szánták oda életüket Istennek. A hit már az Ószövetségben sem jelenti csupán valamely tantétel elfogadását, vagy egy törvénnyel való külsőleges egyetértést, hanem mindig mélyről fakadó bizalmat Isten hűsége és szavahihetősége iránt, és akaratának való szeretetteljes engedelmességet. Az Újszövetségben a »hit« és »hinni« szavak csaknem ötszázszor fordulnak elő. Az Újszövetség kijelentésének alaptétele, hogy eljött a megígért Messiás, Aki pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. Jézus maga Isten Fiának jelentette ki magát, és újra hangsúlyozta, hogy az örök élet elnyeréséhez szükség van a Benne való hitre. Az első keresztyének »hívők«-nek nevezték magukat (Csel 2,44). A Szent Szellem által ösztönözve mindent elkövettek azért, hogy másokat is a Jézusban való hitre indítsanak (Csel 6,7; 28,24). A páli levelek a cselekedetekkel szemben a hitet hangsúlyozzák mint a megváltáshoz vezető utat (Róm 3,20–22). A hit Pálnál bizalmat jelent Jézus személye, tanításának igazsága és a kereszten elvégzett megváltói műve iránt. A hit irányulhat a keresztyén örömhír és tanítás egyetemes, átfogó igazságára is (Júd 3). (Bibliai Nevek És Fogalmak)

A hit kérdése, azaz hogy mi a hit, hogyan keletkezik, hogyan működik és milyen eredményt ér el, vissza-visszatérő kérdése az embernek. A hit pedig nem választható el a spiritualitástól, azaz a lelki-szellemi folyamatoktól. Az emberi pszichének egyszerűen szüksége van a hitre, különben megbomlik az egyensúlya.

A múlt vasárnap meghatároztuk a hit fogalmát. Körülbelül azt mondtuk, hogy a hit az ember szellemének az életjele. Ma a hitnek az emberre gyakorolt hatását nézzük meg!

1. Szerettek

A keresztyének szeretik Krisztust, pedig nem látták. A látás nem szükséges a valódi szeretethez. Vajon minden esetben így van-e? Amikor nagyon régen a szülők házasították össze a gyerekeiket úgy, hogy az esküvőig nem is látták egymást a házasulandók, akkor vajon garantált volt-e a szeretet? Vagy csak esetlegesen alakult ki? Az ember esetében szükség van az egymás látására, legalább egyszer. A Krisztus iránti szeretetben azonban a látásnak nincsen jelentősége, mégpedig azért, mert a látást a hit pótolja. Pál apostol a 2Kor 5,7-ben az írja: „…hitben járunk, nem látásban”. A hit sokkal alkalmasabb arra, hogy általa a Krisztussal való kapcsolatot fenntartsuk, mint a látás. És amiért lehetséges a hit által fenntartani a szeretet-kapcsolatot az az, amit Jézus Krisztus tett értünk. Ennek a ténynek a befogadása a hiten alapul, és a hit által válik elfogadhatóvá.

2. Hisztek

A hithez, a „hivéshez” sincsen szükség a látásra, sőt, ahogy Pált idéztem fentebb, szinte ellentétes fogalmak. A keresztyének hisznek, és ez nem csupán megkülönböztető jegyük a nem hívőkkel szemben, hanem az életformájuk. Lehet ugyanis látni valakit vagy valamit, de az, hogy állandóan az ember szeme előtt legyen, az elképzelhetetlen. A hit alapja tehát nem lehet a látás. Sokkal inkább egy másik érzékszervünk: a fülünk. Ugyancsak Pál írja a Római levélben (10,17): „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Jézus Krisztus ugyanis Ige, az Ige pedig beszédet, szavakat jelent.

A keresztyénség ennek megfelelően szóban terjedt el, és ma is kizárólag így terjed. Legalábbis az evangéliumi keresztyénség. De a római katolikus egyházban is sokkal gyengébb a képek szerepe a szavakéhoz képest.

Ha tehát hiszünk, az nem azért van, mert láttunk valami kápráztatót, hanem azért, mert hallottunk valami meggyőzőt. És a keresztyén életünk nem azon áll, hogy sikerül-e megragadnunk egy-egy újabb képet, hanem azon, hogy beengedjük-e a fülünkbe az Isten szavát.

3. Örvendeztek

És ha az ember elér valamit amire nagyon vágyott, akkor örvendezik. Péter szavaival élve a keresztyének kimondhatatlan dicsőült örömmel. Örömünk kettős. Egyrészt azért örülünk, mert célhoz értünk, megvalósult az az ígéret, amelyet kaptuk, és végre békességben és Krisztus szeretetében élhetünk, másrészt pedig azért, mert megvalósult Jézus Krisztus terve, amelyért az életét adta oda zálogul, fizetségül.

A keresztyén embernek elsősorban a saját üdvösségével kell törődnie, csak aztán másokéval. Itt van szereptévesztésben sok keresztyén. A szomszédot, barátot, barátnőt akarják megmenteni, pedig a saját megmenekülésük nincs biztosítva. Szépek a jó cselekedetek mások üdvössége érdekében, de téged nem ment meg, hogy az embertársadon segítettél, ha te magad nem fogadod el Krisztust. Ha a fuldoklónak mentőövet dobsz, de te magad nem kapaszkodsz bele a sajátodba, akkor megfulladsz.

Egy filmben egy fiatal, friss diplomás orvos első napján a kórházban újraélesztés közepén találja magát. Tapogatja a beteg pulzusát, de látszik, hogy nem tudja, mit kellene tennie. A tapasztalt orvos odarohan, félretolja, és újraéleszti a beteget – sikerrel. Utána odalép a fiatal kollégához, és a következőket mondja: Idefigyelj! Ha újraéleszteni kell, akkor ne a beteg pulzusát tapogasd először, hanem a sajátodat. Ha van, akkor folytasd az élesztést, de ha nincs, akkor inkább tűnj el a közelből!

A keresztyének okkal örvendeznek. Megvalósult életük célja, az üdvösség, és ennek már itt a földön meg van a gyümölcse: ez a keresztyén élet. Ne szégyelljük senki előtt, hogy üdvösségünk van, és ennek jobban tudunk örülni, mint kétszázezer Pesonak a Quinelán[3].

Befejezés

A hit ajándék. Az ajándékot pedig illik használni. Ha nem használjuk, akkor haszontalan lesz, kacat, porfogó. Az az ember, aki felismerte, hogy bűnei miatt óhatatlanul a kárhozatba tart, és Krisztus segítségét kéri, hogy kiszabaduljon a rabságából, azaz megtér, megkapja a hit ajándékát Istentől. Ha azonban nem alkalmazza azt, tehát továbbra is a korábbi életének a felismerései és szabályai irányítják az életét, akkor az Isten ajándéka nem fog működni az életében. Nagyon-nagyon sok, magát keresztyénnek valló, érző ember kínlódik azzal, hogy az élete nem olyan, ahogy mások, vagy önmaga szerint lennie kellene. Sőt, azt is érzik, hogy Isten szerint is máshogy kellene mennie a dolgoknak. Az ilyen keresztyének nem használják a hitüket. Megvan nekik, mint valami díj, vagy kitüntetés, amit elraktak a vitrinbe, és néha gyönyörködnek benne. De szép is! Bizony, Isten adott nekem hitet! De arra vigyázni kell! Nem kophat el, nem fogyhat el, úgyhogy még véletlenül sem használom, nehogy valami baja essen. Pedig Isten pont arra adja a hitet, hogy használd!

21. kérdés: Mi az igaz hit?

Felelet: Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

______________________________________

¹Pénzérme

²Városi autóbusz (ejtsd: kolektívó)

³Lottó Argentínában

Úrnapi igehirdetés, 2007. január 14.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 14.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Lukács 5,1-11

Textus: 1Péter 1,5-7

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. ⁶Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, ⁷hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Cím: Örvendezés és szomorkodás között

Bevezetés

Kedves Testvéreim! Bevezetésképpen nézzük meg, mi mindent tudunk erről a Péterről, ha már az Ő levelei lesznek ebben az évben útitársaink, útmutatóink a vasárnapi Istentiszteletek során, hogy az Isten akaratát tudakoljuk. Péter nevének jelentése kőszikla, szikladarab, kő. Eredetileg Simon vagy Simeon volt a neve. Betsaidából származott, apját Jónának (Jónás, János) nevezték. Apjával és fivérével, Andrással együtt halászok voltak. Tudjuk róla, hogy házas ember volt. Jézust fivére, András által ismerte meg. Jézus elhívta, hogy állandó követője és kísérője legyen, majd az apostolok közé választotta. Tanúja volt Jairus leánya feltámasztásának, ott volt a megdicsőülés hegyén; Cézárea Filippinél vallást tett Jézusról, mint Messiásról és Isten Fiáról. Nem értette, miért kell Jézusnak meghalnia. Ott volt Jézussal a Gecsemáné-kertben; a főpap udvarában megtagadta az ő Urát. Krisztus személyesen megjelent neki a feltámadása napján, később megbízta juhainak legeltetésével. Pünkösdkor ő prédikált Jeruzsálemben, majd ő lett az ősgyülekezet vezetője. Két levelet szerzett. A hagyomány szerint a Néró alatti keresztyénüldözések idején mártírhalált halt Rómában, Kr. u. 64–67 közt. Hogy ő lett volna az első pápa, nincs hitelt érdemlő bizonyíték, de ez sem a római katolikusokat, sem bennünket nem befolyásol különösebben.

1. Isten hatalma őriz

Hallatlan bátorító dolog, hogy ezt mondja nekünk Péter: Isten hatalma őriz. Milyen alapon? – tehetjük fel a kérdést. Nos, jó néhány bibliai szereplő tanúbizonyságot tehetne az Isten hatalmáról, köztük Jákób, Dávid, Illés, vagy hogy Isten egyik ellenségét is említsük, a fáraó, és ezeknek a sorában ott van Péter is. Tudjuk, egyszerű halászemberből lett próféta. Szinte megmagyarázhatatlan módon cserélte fel a szerény, de biztos megélhetést biztosító kétkezi mesterségét az új, názáreti próféta teljes idejű követésével, ami bizony egzisztenciálisan igen-igen labilis, bizonytalan volt. Valójában semmi komoly oka nem volt a változtatásra, csak az, hogy Jézus jelenlétében felismerte, bűnös volta végzetesen eltávolítja az Örökkévaló Istentől. Ez az egyetlen felismerés azonban komolyabb súllyal esett a latba, mint az összes ellenérv, olyanok, mint pl. mi lesz a családdal, a munkatársakkal, hiányozni fog Péter jövedelme, személyes jelenléte, hogy a jövőről ne is beszéljünk. Akkoriban nem volt egy kifejezett nyugdíjas állás a názáreti hivatásos követőjének lenni. Lassan már ma sem az. Hála Istennek! Nem mellesleg Péter aztán tényleg hívatásos volt, hiszen maga az Úr szó szerint elhívta a halászháló mellől. Egy szó mint száz, Péter ott a csónakban azon a nevezetes hajnalon megérzett valamit az Isten hatalmából, ami rávette az élete gyökeres megváltoztatására. És még sorolni lehetne Péter életében azokat a pontokat, amikor valóban megindokolhatatlanul, de láthatóan az Isten hatalmának engedelmeskedve tett mást, mint ami elvárható lett volna tőle. Csak két példa: a főpap udvarában véghezvitt árulás „elvárható” volt tőle, a pünkösdi nagyhatású prédikáció nem. Jól tesszük hát, ha odafigyelünk Péterre, amikor az Isten hatalmáról beszél.

Sokan képzelik úgy, hogy Isten egy távol székelő hatalmasság, aki csak messziről nézi a földet, mintegy a Google Earth képernyőjét, amin keresztül – akármennyire is szédítő a technika – a valóságnak bizony csak nagyon kis része fogható fel. És aki mindebből adódóan csak ritkán avatkozik bele teremtményei sorsába. Ez utóbbi egyébként igaz. Isten nem zaklat bennünket azzal, hogy állandóan ide-oda tologat, és folyton akadályokat rak elénk, mint ahogy a kisgyerek játszik a bogárral. De a „háborítatlanságunk” nem jelenti azt, hogy magunkra vagyunk hagyva. Isten gondos szülőként figyelemmel kíséri életünk minden részletét, hogy ha elfogadjuk, segítsen. De azt akarja, hogy megálljunk a magunk lábán.

Az Ő hatalma arra van, hogy ha kell, ha elfogadjuk, segítsen. És mindenben, mindenkor, korlátlanul képes és akar segíteni. Néha úgy van mellettünk, mint a biztonsági öv, vagy a mentő ejtőernyő, amit rendes ügymenet mellett soha nem használunk, de ha baj lenne, ütköznénk, vagy a főernyő nem nyílna ki, megmentené az életünket. Néha pedig úgy, mint a vasúti sín, amelyen néhány négyzetcentiméternyi alátámasztás mellett hatvan kilométeres sebességgel száguldunk, fel sem fogva, micsoda erővel tart meg bennünket az acél pálya. Néha pedig úgy, mint a kapaszkodó, amelyet az utolsó pillanatban tudunk megragadni, mielőtt elesnénk, és akár súlyosan megsérülnénk. De mindezek az Isten őrző hatalma megnyilvánulásai.

2. És mi mégis kétségeskedünk

A cél, ahová tartunk, jobban mondva a Cél, így nagybetűvel, az üdvösség. E fogalom definíciója valahogy így hangozhat: A Krisztusban való megtérést követően az Isten akaratával összhangban vezetett testi élet után örökké az Ő jelenlétében való tartózkodás. Ne-e-em! Ez így túl nyakatekert. Egyszerűsítsünk: Örökké Istennel lenni. Már itt a földön, és utána az örökkévalóságban. Erre törekedtek az ószövetségi istenfélők, és erre érdemes törekednünk nekünk is. Semmi más nem éri meg az egész életen át tartó fáradságot. És Isten azzal, hogy Jézus Krisztust értünk áldozta, megalkotta ennek a lehetőségét. Nyitott a pálya a mennybe. Mi mégis kétségeskedünk. Miért? Olyan szép, hogy nem merjük elhinni? Ez ugyebár butaság. Olyan nehéz megszerezni? Jézus már megszerezte, nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni az Ő kezéből. Olyan sokára lesz aktuális? De hiába vagy még fiatal és egészséges, bármikor „aktuálissá” válhat a kérdés: a mennybe, avagy a pokolba tartasz halálod után? Vagy túl drága az ár? Igen! Az üdvösséged ára egészen elképzelhetetlenül drága. Kifizethetetlen. Épp ezért nem neked kell kifizetned, hiszen képtelen lennél rá. Jézus már kifizette. Kész. Nincs semmi okunk a kétségeskedésre, a kételkedésre és a bizonytalankodásra. Minden fehéren-feketén le van rögzítve az Isten akaratában. Ami ránk tartozik, az egyrészt le van írva a Bibliában, másrészt imádságban megkérdezhető az Úrtól. Ami pedig nem ránk tartozik, azt egyrészt úgysem kell tudnunk, másrészt nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk magunkat Istenre. Ő vigyáz ránk.

3. Értékesek vagyunk

Az, hogy mi értékesek vagyunk, már sokszor elhangzott tétel. Most azonban arra figyeljünk fel, hogy Péter a tűzben kipróbált aranynál drágább hitünk értékéről beszél. A hit ugyanis az a „szervünk”, amivel Istenhez kapcsolódunk. Az ember testből, valamint lélekből és szellemből áll (az utóbbiak héberül nefes illetve rúáh, görögül pszükhé illetve pneüma). A lélek az érzelmek, az értelem és az akarat hordozója, a szellem pedig az Istennel való kapcsolaté. A nem megtért embernél a szellem halott. A hit pedig a szellemünk működése. Ha úgy tetszik, lélegzése. Ezért hallatlan értékes a hitünk, ugyanis ez mutatja, hogy a szellemünk él, és ez biztosítja a mindennapost, sőt folyamatos kapcsolatot Istennel, Aki nélkül a keresztyén ember elveszett.

Az űrben mínusz 273 Celsius fok a hőmérséklet. Ezen a hőfokon – amit vicces is hőfoknak nevezni, annyira hideg – az emberi test tizedmásodpercek alatt csontkeményre fagy. Ugyanakkor az űr szinte tökéletes vákuum, tehát ha nem fagyna meg, pillanatok alatt megfulladna, hiszen a vákuum még a tüdőben tartalékolt pár liter levegőt is pillanatok alatt kiszippantja. Egyszóval, az űr nem túl barátságos hely. Mégis járnak kint emberek. Hogy hogyan, azt még egy kisiskolás is tudja: űrruhában, szkafanderben. Ez levegőt hordoz, megfelelő nyomással ellensúlyozza a vákuumot és fűtött, hogy az ember életben maradjon benne az űrben. De van egy „köldökzsinór”, ami összeköti az űrhajóval. Ez szükség esetén pótolja akár a levegőt is, és megakadályozza, hogy a kint lévő „űrsétáló” veszélyes mértékben eltávolodjon az űrhajótól. Elszakadása végzetes lehet. A hit a keresztyén ember ilyen űrruhája és „köldökzsinórja”. Nélküle az ellenséges környezetben – ahol a Sátán garázdálkodik – a keresztyén halálra van ítélve. Nem látványos megfagyással vagy fulladással, de éppoly biztosan. A szellemünk és a hitünk elengedhetetlen, hogy azokkal kapcsolódjuk az úrhajóhoz.

Befejezés

Bízd az életedet teljesen rá Krisztusra. Nincs okod a kétségeskedésre, a bizonytalankodásra, az idegeskedésre. De az Úr Krisztus tudja, hogy mindezek ellenére hajlamosak vagyunk ezekre. Ezért szelíden megnyugtat. Bízz benne bátran. Értékes vagy. Ápold szellemedet és hitedet, mert ezek biztosítják kapcsolatodat Istennel. Ha pedig rádöbbentél, hogy szellemed még nem él, akkor hozd meg sürgősen a döntést, és add át életedet Krisztusnak, hogy legyen hited. Érdemes!

Úrnapi igehirdetés, 2007, január 7.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 7.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció:

Textus: 1Péter 1,3-4

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, ⁴arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Cím: Az Isteni Örökség

Bevezetés

Kedves Testvéreim! Ebben az évben – terveim szerint – Péter apostol első levelét fogjuk tanulmányozni, az elejétől a végéig. A mai alkalom egy kicsit olyan lesz, mint egy hagyatéki tárgyalás. Ugyanis egy örökségről van szó a mai igében, amelyet az örökössel ismertetni kell, és neki azt át kell vennie. Készen vagytok-e arra, hogy megismerjétek az örökség mibenlétét és átvegyétek? Mert az örökséget át kell venni. Aki nem megy el a hagyatéki tárgyalásra, nem csodálkozhat, ha kimarad az örökségből. Gondolom, senki nem akar kimaradni belőle?

1. Az örökség mibenléte

Az egészséges lelkületű emberek – szerintem – nem örülnek annak felhőtlenül, ha örökséget kell átvenniük. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki, aki közel állt hozzájuk – annyira, hogy gondolt rájuk a végrendeletében – eltávozott az élők sorából. Tehát az örökség szomorúsággal jár együtt. Egy kivétellel! Az az örökség, amiről ma beszélünk itt a templomban, nem kell egy pillanatra sem szomorúsággal eltöltsön senkit! Mert az örökhagyó él. Ez egyértelmű, és valószínűleg mindenki számára teljesen világos. Az Atya Isten egy örökséget készített elő a mi számunkra, amelyet Jézus Krisztus halálán keresztül kaptunk meg. Ez az örökség pedig nem más, mint az örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez a keresztyénség üzenete dióhéjban. Vagy inkább mákszembe sűrítve. Krisztus meghalt, hogy átvehessük az örökséget – mert az örökléshez az örökhagyónak meg kell halnia – de fel is támadt, hogy biztosítsa számunkra azt, hogy korlátlanul élvezhessük az örökséget.

2. „El nem múló”

Más szóval örök. Olyan szép ez a szó! És milyen sokat jelent. Sajnos egy kicsit elkoptattuk. A házastársak örök hűséget fogadnak egymásnak, aztán jön pár év múlva a hűtlenség. A piramisokat örök időkre építették az egyiptomiak, és éveken, évtizedeken át azt gondolták sokan, hogy a Harmadik Birodalom vagy a Szovjetunió örökké létezni fog. Aztán az egyik 12, a másik 75 év után semmivé foszlott.

A mi kezünkben mégis van valami, ami valóban örök, tényleg el nem múló. Ez pedig a Krisztus szeretete.

3. „Szeplőtelen”

A régi világban az volt a meggyőződés, hogy az arcon látható szeplők az ártatlanság elvesztésének a jelei. Ennek a nézetnek a gyökere abban kereshető, hogy a múlt századig az ún. nyugati civilizáció a tejfehér bőrű nőket tekintette szépnek, ezért a lányok mindig nyakig begombolkozva jártak. Emiatt a szeplősödésre hajlamosak arcbőrét – sem – érte a nap, tehát nem is jöttek elő a pigment-foltocskák. De ha átvitt értelemben vizsgáljuk a szeplőt, akkor az egy az összképet elcsúfító folt. A legszebb hófehér asztalterítőt is mérgesen a szennyes közé dobja a gondos háziasszony, ha esik rajta egy folt.

Az Isten öröksége tökéletes. Nem úgy, mint az arcbőr. Nincsen rajta egyetlen egy aprócska hiba sem. És benne sem. Mi emberek hozzá vagyunk szokva, hogy a legszebb, legjobb minőségű tárgyban is van valami hiba, valami, ami miatt a tárgy tökéletlen. De ez így jó. Csak nehogy azt gondoljuk, hogy mindennel így van! Ami ugyanis az Isten műhelyéből kijön, az tökéletes.

A Krisztusban megkapott örökségünkben nincs semmi, ami miatt utólag, később bosszankodnunk kellene. Úgy jó, ahogy van, és nem fog később sem kellemetlen meglepetéssel szolgálni. Az örökségünk szeplőtelensége a köznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy nem fogsz csalódni benne. Legfeljebb kellemesen.

4. „Hervadhatatlan”

Születésnapjára vettem egy szép csokor vörös rózsát a feleségemnek. Szép hosszú szárú, „ropogós”, kemény szirmú virágok voltak, teljesen frisseknek látszottak. A célomat elértem velük, Kriszti örült neki. A vacsora után üldögéltünk még az asztalnál, és beszélgettünk. Arról is szó került, hogy milyen szép a rózsa, remélhetőleg sokáig szép marad, nem úgy, mint a korábbiak, amelyek másnap reggelre már tört nyakkal kókadoztak. Én állítottam, hogy biztos egész friss, az ismerős virágosnál vettem, kifejezetten születésnapra, szóval, ha nem lenne friss, biztos szólt volna. Egyszóval szinte esküdni mertem volna, hogy napokig szép lesz. Kitaláljátok, mi történt másnap reggel? Igen, az. A rózsák mind egy szálig lehajtott fejjel búsultak a vázában. Mintha a virág alatt megtörték volna a szárukat. Nos, ennyit a friss virágról. Ugye, milyen elszomorító látvány a hervadt virág? Ha valakinek virágot illik vinnem, inkább nem viszek semmilyet, minthogy hervadtat vigyek. A friss virág szép, egészséges, mert még kering a szárában az életadó nedv. A hervadt virágban már nem. Vízbe, tápoldatba téve elodázható a végleges pusztulás, de előbb utóbb bekövetkezik. Kicsit kemény, amit most mondok, de a hervadt virág az egy hulla.

A Krisztus öröksége azonban soha nem hervad el, mert nem választották le a tövéről, nem csak a még a szárában lévő nedv táplálja, hanem van folyamatos utánpótlása, az Isteni Terv élő része. Azért hervadhatatlan, mert szervesen kapcsolódik az Úrhoz. Ha az ember az örökségét Krisztustól függetlennek próbálja tekinteni, akkor az előbb-utóbb elhervad, mert megszűnt az éltető kapcsolat. Ha megmarad Krisztusban, akkor soha nem fonnyad el, mert táplálja az Élő Krisztus.

Befejezés

Testvérem! Ha már a birtokodban van ez a krisztusi örökség, őrizd meg jól, és gyarapítsd azzal, hogy továbbadod a körülötted élő embereknek, hogy ők is részesei lehessenek annak a reménységnek, amely Jézus Krisztus halálából és feltámadásából fakad.

Ha pedig még nincs meg neked ez, ha még nem adtad oda az életedet arra, hogy Jézus kezelje, mert a megtérés tulajdonképpen ezt jelenti, akkor ne habozz soká, mert minden perc veszteség. Győződj meg róla, hogy a Krisztushoz tartozás valóban olyan, amilyennek az újjászületett keresztyének állítják. Bizonyosodj meg a Biblia olvasásával, imádkozással, de az igazi hívőknek feltett kérdésekkel is. És meg fogod látni, hogy érdemes. Ne vrj hát sokáig!

Újévi prédikáció 2007. január 1.

Lekció: Zsoltárok 37,1-17

Textus: Péld 16,1-9

„Az emberi értelem tervezget, de az ÚR adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. ²Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR megvizsgálja a lelkeket. ³Bízd az ÚRra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. ⁴Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. ⁵Utál az ÚR minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen! ⁶Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az ÚRnak félelme távol tart a rossztól. ⁷Akinek életútját kedveli az ÚR, azt még ellenségeivel is összebékíti. ⁸Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. ⁹Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását..”

Cím: Ki tervez?

Bevezetés

Páratlan esztendőt kezdünk a mai nappal, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Legalábbis matematikai értelemben, hiszen 2007 prímszám, csak eggyel és önmagával osztható, azon kívül, hogy páratlan szám. A mai nappal túljutottunk egy páros éven, amikor focivébé volt, parlamenti és önkormányzati választások Magyarországon, és új főpolgármester lett Buenos Airesben.

Tegnap este kicsit visszatekintettünk az elmúlt esztendőre, azzal, hogy reálisan kell meglátnunk mindazokat a dolgokat, amik történtek, hogy hálát adva Istennek újult erővel tudjunk tovább szolgálni.

A mai alkalommal szeretnénk egy kicsit előre tekinteni, hogy lássuk, mi mindent tartogat a számunkra 2007. Ennek pedig a mottója az a magyar közmondás lehet, amely a Példabeszédek 9,1-nek kissé elkorcsosult változata, mely így szól: Ember tervez, Isten végez. Olyankor szokott ez kicsúszni a szánkon, amikor valami nem egészen úgy sül el, ahogyan azt mi gondoltuk. A bibliai kijelentés értelme azonban tágabb, és erre szeretnék pár gondolat erejéig figyelmet fordítani.

Két egymásra igen hasonlító kijelentés közé helyezett el Salamon király hét bölcs szentenciát. Vegyük ezeket sorra, mielőtt a keret-versekre fordítanánk figyelmünket!

1. Az ember saját tervei

Kevés olyan ember van, aki nem tervez, és még kevesebb, aki a terveiben könnyen meglátja a hibát. Miért van ez? Mert a terveink olyanok, mint a gyermekeink. Hosszas gondolkodás nyomán születnek meg, és mivel a magunk művei, tökéletesnek látjuk őket. Nagyon nehéz észrevenni benne a hibát, mert igen közel áll hozzánk. Ezt az igazságot fogalmazza meg Salamon e mondatában. Isten azonban felülről és távolról szemléli a terveinket, és látja, hogy milyen irányban haladnak. Ő, mint gondos Atya és szerető Isten, nem akarja, hogy veszedelembe jussunk, hogy kár érjen bennünket, ezért figyelmeztet arra, ha a tervünk hibás.

A jónak látszó terv is sülhet el rosszul, még akkor is, ha sok-sok ember tartja is jónak. Jó példa erre Alaszka. 1867. március 30-án II. Sándor cár eladta Alaszka teljes területét az ifjú Egyesült Államoknak, 7,2 millió dollárért. Ennyiért én is megvenném! Pár évvel később Klondike-ban aranyat találtak, egy Alec McDonald nevű aranyásó tisztán 20 milliót ásott ki. Manapság pedig fekete aranyat, kőolajat bányásznak Alaszka partjainál. Pedig milyen jól jönne mindez a gazdagság a mai Oroszországnak!

Isten megvizsgálja a lelket, tehát ha jó a szándék, és meg is valósítható a terv, akkor segít. Ha egyik sem, akkor kudarcra van ítélve az elképzelés. De inkább mutasson rá az Úr a tervem kudarcra ítéltségére, mint hogy mégis megvalósítsam, és arcra zuhanjak.

2. Az Úrra bízott terv teljesül!

Nem ez van az Igében! Hanem az, hogy az Úrra bízott szándék! Mi a különbség? Óriási! Én tervezhetek valamit, ami jó célt szolgál, de maga a megvalósítás hibás. Isten azt akarja, hogy a jó cél valósuljon meg, jó módon. Ha szándékozom tenni valamit, akkor tanácsot, segítséget kérek olyantól, aki ért hozzá, aki csinált már olyat. Ha a magam feje után megyek, akkor nem csodálkozhatom, hogyha kudarcot vallok. Isten megáldja a szándékot, azt akarja, hogy Tőle kérjünk tanácsot a megvalósításhoz.

3. Még a bűnös sem bújhat ki a nagy Terv hatása alól

Sokszor gondolja az ember azt, hogy aki nem hisz Istenben, az kivonhatja magát az Ő törvényeinek a hatásai alól. Nekünk tudnunk kell, hogy ez nem így van. Hiszen azt, aki nem hisz a tömegvonzásban, elmegyógyintézetbe csukják, ha nem törte össze magát az ablakon kilépve. Salamon a környezetében és népe történelmében jól megfigyelhette, mi lett a sorsuk azoknak, akik ki akarták vonni magukat Isten terve, törvénye hatálya alól. Gondoljunk csak Saulra.

Isten nem akarja a bűnt, nem örül annak, hogy vannak elvetemült gonoszok, de ha már vannak, felhasználja őket a terve megvalósulásában, akár úgy is, mint Júdást.

4. Bizonyos a felfuvalkodott veszte

Azt gondolom, hogy nem azért írja ezt le Salamon, hogy az embert megnyugtassa, ne félj, a szomszédod, aki felfuvalkodott, biztosan a pokolra jut, hanem azért, hogy figyelmeztessen, ha nem vagy te magad alázatos és őszinte szívvel az Isten iránt, akkor te sem kerülöd el a vesztedet! Ezért kell tudni, hogy

5. A szeretet azonban felette van minden bűnön

Akit a szeretet vezérel, annak nem kell rettegnie a bűntől. A szeretet nem biztos, hogy megóv a bűn elkövetésétől, de segít abban, hogy a következményeit elhárítsuk, vagy legalább a minimálisra csökkentsük.

Aki pedig féli az Urat – ami ugye tudjuk, nem rettegést, hanem tiszteletet jelent –, annak könnyebb megállnia a bűn elkövetése előtti utolsó pillanatban.

6. A hívőnek még az ellenségeitől sem kell félnie

Olyannyira így van ez, hogy az Úr oltalma alatt még a fizikai ellenségtől sem kell rettegni, mert az Úrral való kapcsolat megóv mindentől!

7. Áldott dolog a megelégedettség

Végül arról beszél Salamon, hogy az igazi gazdagság a megelégedettség. Az, hogy bármim van, örülök neki, akármennyi van a birtokomban, megelégszem vele. A világ – és nem csak a mai – legnagyobb tragédiája az, hogy az ember nem elégszik meg semmivel. Az emberiség legnagyobb baja nem az, hogy vannak gazdagok és szegények, hanem az, amikor sem a gazdag, sem a szegény nem elégszik meg azzal, amije van. Dickens karácsonyi történetében Bob Crachit hivatalszolga a szegény és Ebenezer Scrooge, a bankár a gazdag. Mégis – mindaddig, amíg Scrooge rá nem döbben a valóságra – az előbbi a gazdag, mert szeretet és istenfélelem veszi körül, az utóbbi pedig magányos, boldogtalan és megkeseredett. Crachitt megelégedett azzal, amije volt – szegénységével, beteg kisfiával –, Scrooge pedig mind többet és többet akart a rengeteg mellé, és nem vette észre hogy közben elveszítette szerelmét, családját, barátait, és kiürült az élete.

Vagy egy utolsó példát. A hetvenes években volt egy los angelesi fekete kisfiú, aki négy testvérével (egyébként hatan voltak) együtt énekelt, zenélt. A rokonszenves és tehetséges fiúra felfigyeltek, szerződtették, és sztárt csináltak belőle. Rengeteg lemezt eladott, nagyon gazdag lett, Beverly Hills legdrágább részén lakik, milliós vagyonával jó dolgokat is cselekedhetne. E helyett kisgyerekeket molesztál, egészsége tönkrement, emberileg is, erkölcsileg is egy roncs. Pedig kisfiúként templomban énekelt.

Befejezés

Biztos Jacko sem ezt tervezte annak idején. De nem hallgatta meg, mit szól Isten a terveihez, és félrecsúszott az élete. Lehet, hogy kicsiben, de te is így jártál, vagy így járhatsz, ha nem figyelsz mindarra, amit Isten mond.

A két mondat, amely közrefogja a hét többit, egy kicsiben különbözik egymástól. Az első azt mondja, hogy az Úr adja meg, mit mondjon a nyelv, az utolsó, a 9. vers pedig azt, hogy Isten irányítja az ember lépteit. Nem csak arról kell tehát megtudakolni Isten szándékát, hogy mit tegyünk, hanem arról is, mit mondjunk, vagy hová menjünk. Ha minden tervedet és szándékodat az Úr elé viszed, akkor lehetsz csak biztos abban, hogy jó sül ki a végén abból, amit kigondoltál. És ha hallgatsz az Úr kiigazító javaslataidra, és hajlandó vagy megváltoztatni, sőt teljesen el is vetni terveidet, ha az Úr úgy látja jónak.

Még csak hatszáz-egynéhány perc telt el 2007-ből. Nem késő még mindezek fényében módosítani ezévi terveidet és fogadalmaidat.