Úrnapi Igehirdetések
Buenos Aires, 2007. január 14.
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: Lukács 5,1-11
Textus: 1Péter 1,5-7
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. 6Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, 7hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.
Cím: Örvendezés és szomorkodás között
Bevezetés
Kedves Testvéreim! Bevezetésképpen nézzük meg, mi mindent tudunk erről a Péterről, ha már az Ő levelei lesznek ebben az évben útitársaink, útmutatóink a vasárnapi Istentiszteletek során, hogy az Isten akaratát tudakoljuk. Péter nevének jelentése kőszikla, szikladarab, kő. Eredetileg Simon vagy Simeon volt a neve. Betsaidából származott, apját Jónának (Jónás, János) nevezték. Apjával és fivérével, Andrással együtt halászok voltak. Tudjuk róla, hogy házas ember volt. Jézust fivére, András által ismerte meg. Jézus elhívta, hogy állandó követője és kísérője legyen, majd az apostolok közé választotta. Tanúja volt Jairus leánya feltámasztásának, ott volt a megdicsőülés hegyén; Cézárea Filippinél vallást tett Jézusról, mint Messiásról és Isten Fiáról. Nem értette, miért kell Jézusnak meghalnia. Ott volt Jézussal a Gecsemáné-kertben; a főpap udvarában megtagadta az ő Urát. Krisztus személyesen megjelent neki a feltámadása napján, később megbízta juhainak legeltetésével. Pünkösdkor ő prédikált Jeruzsálemben, majd ő lett az ősgyülekezet vezetője. Két levelet szerzett. A hagyomány szerint a Néró alatti keresztyénüldözések idején mártírhalált halt Rómában, Kr. u. 64–67 közt. Hogy ő lett volna az első pápa, nincs hitelt érdemlő bizonyíték, de ez sem a római katolikusokat, sem bennünket nem befolyásol különösebben.
- Isten hatalma őriz
Hallatlan bátorító dolog, hogy ezt mondja nekünk Péter: Isten hatalma őriz. Milyen alapon? – tehetjük fel a kérdést. Nos, jó néhány bibliai szereplő tanúbizonyságot tehetne az Isten hatalmáról, köztük Jákób, Dávid, Illés, vagy hogy Isten egyik ellenségét is említsük, a fáraó, és ezeknek a sorában ott van Péter is. Tudjuk, egyszerű halászemberből lett próféta. Szinte megmagyarázhatatlan módon cserélte fel a szerény, de biztos megélhetést biztosító kétkezi mesterségét az új, názáreti próféta teljes idejű követésével, ami bizony egzisztenciálisan igen-igen labilis, bizonytalan volt. Valójában semmi komoly oka nem volt a változtatásra, csak az, hogy Jézus jelenlétében felismerte, bűnös volta végzetesen eltávolítja az Örökkévaló Istentől. Ez az egyetlen felismerés azonban komolyabb súllyal esett a latba, mint az összes ellenérv, olyanok, mint pl. mi lesz a családdal, a munkatársakkal, hiányozni fog Péter jövedelme, személyes jelenléte, hogy a jövőről ne is beszéljünk. Akkoriban nem volt egy kifejezett nyugdíjas állás a názáreti hivatásos követőjének lenni. Lassan már ma sem az. Hála Istennek! Nem mellesleg Péter aztán tényleg hívatásos volt, hiszen maga az Úr szó szerint elhívta a halászháló mellől. Egy szó mint száz, Péter ott a csónakban azon a nevezetes hajnalon megérzett valamit az Isten hatalmából, ami rávette az élete gyökeres megváltoztatására. És még sorolni lehetne Péter életében azokat a pontokat, amikor valóban megindokolhatatlanul, de láthatóan az Isten hatalmának engedelmeskedve tett mást, mint ami elvárható lett volna tőle. Csak két példa: a főpap udvarában véghezvitt árulás „elvárható” volt tőle, a pünkösdi nagyhatású prédikáció nem. Jól tesszük hát, ha odafigyelünk Péterre, amikor az Isten hatalmáról beszél.
Sokan képzelik úgy, hogy Isten egy távol székelő hatalmasság, aki csak messziről nézi a földet, mintegy a Google Earth képernyőjét, amin keresztül – akármennyire is szédítő a technika – a valóságnak bizony csak nagyon kis része fogható fel. És aki mindebből adódóan csak ritkán avatkozik bele teremtményei sorsába. Ez utóbbi egyébként igaz. Isten nem zaklat bennünket azzal, hogy állandóan ide-oda tologat, és folyton akadályokat rak elénk, mint ahogy a kisgyerek játszik a bogárral. De a „háborítatlanságunk” nem jelenti azt, hogy magunkra vagyunk hagyva. Isten gondos szülőként figyelemmel kíséri életünk minden részletét, hogy ha elfogadjuk, segítsen. De azt akarja, hogy megálljunk a magunk lábán.
Az Ő hatalma arra van, hogy ha kell, ha elfogadjuk, segítsen. És mindenben, mindenkor, korlátlanul képes és akar segíteni. Néha úgy van mellettünk, mint a biztonsági öv, vagy a mentő ejtőernyő, amit rendes ügymenet mellett soha nem használunk, de ha baj lenne, ütköznénk, vagy a főernyő nem nyílna ki, megmentené az életünket. Néha pedig úgy, mint a vasúti sín, amelyen néhány négyzetcentiméternyi alátámasztás mellett hatvan kilométeres sebességgel száguldunk, fel sem fogva, micsoda erővel tart meg bennünket az acél pálya. Néha pedig úgy, mint a kapaszkodó, amelyet az utolsó pillanatban tudunk megragadni, mielőtt elesnénk, és akár súlyosan megsérülnénk. De mindezek az Isten őrző hatalma megnyilvánulásai.
- És mi mégis kétségeskedünk
A cél, ahová tartunk, jobban mondva a Cél, így nagybetűvel, az üdvösség. E fogalom definíciója valahogy így hangozhat: A Krisztusban való megtérést követően az Isten akaratával összhangban vezetett testi élet után örökké az Ő jelenlétében való tartózkodás. Ne-e-em! Ez így túl nyakatekert. Egyszerűsítsünk: Örökké Istennel lenni. Már itt a földön, és utána az örökkévalóságban. Erre törekedtek az ószövetségi istenfélők, és erre érdemes törekednünk nekünk is. Semmi más nem éri meg az egész életen át tartó fáradságot. És Isten azzal, hogy Jézus Krisztust értünk áldozta, megalkotta ennek a lehetőségét. Nyitott a pálya a mennybe. Mi mégis kétségeskedünk. Miért? Olyan szép, hogy nem merjük elhinni? Ez ugyebár butaság. Olyan nehéz megszerezni? Jézus már megszerezte, nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni az Ő kezéből. Olyan sokára lesz aktuális? De hiába vagy még fiatal és egészséges, bármikor „aktuálissá” válhat a kérdés: a mennybe, avagy a pokolba tartasz halálod után? Vagy túl drága az ár? Igen! Az üdvösséged ára egészen elképzelhetetlenül drága. Kifizethetetlen. Épp ezért nem neked kell kifizetned, hiszen képtelen lennél rá. Jézus már kifizette. Kész. Nincs semmi okunk a kétségeskedésre, a kételkedésre és a bizonytalankodásra. Minden fehéren-feketén le van rögzítve az Isten akaratában. Ami ránk tartozik, az egyrészt le van írva a Bibliában, másrészt imádságban megkérdezhető az Úrtól. Ami pedig nem ránk tartozik, azt egyrészt úgysem kell tudnunk, másrészt nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk magunkat Istenre. Ő vigyáz ránk.
- Értékesek vagyunk
Az, hogy mi értékesek vagyunk, már sokszor elhangzott tétel. Most azonban arra figyeljünk fel, hogy Péter a tűzben kipróbált aranynál drágább hitünk értékéről beszél. A hit ugyanis az a „szervünk”, amivel Istenhez kapcsolódunk. Az ember testből, valamint lélekből és szellemből áll (az utóbbiak héberül nefes illetve rúáh, görögül pszükhé illetve pneüma). A lélek az érzelmek, az értelem és az akarat hordozója, a szellem pedig az Istennel való kapcsolaté. A nem megtért embernél a szellem halott. A hit pedig a szellemünk működése. Ha úgy tetszik, lélegzése. Ezért hallatlan értékes a hitünk, ugyanis ez mutatja, hogy a szellemünk él, és ez biztosítja a mindennapost, sőt folyamatos kapcsolatot Istennel, Aki nélkül a keresztyén ember elveszett.
Az űrben mínusz 273 Celsius fok a hőmérséklet. Ezen a hőfokon – amit vicces is hőfoknak nevezni, annyira hideg – az emberi test tizedmásodpercek alatt csontkeményre fagy. Ugyanakkor az űr szinte tökéletes vákuum, tehát ha nem fagyna meg, pillanatok alatt megfulladna, hiszen a vákuum még a tüdőben tartalékolt pár liter levegőt is pillanatok alatt kiszippantja. Egyszóval, az űr nem túl barátságos hely. Mégis járnak kint emberek. Hogy hogyan, azt még egy kisiskolás is tudja: űrruhában, szkafanderben. Ez levegőt hordoz, megfelelő nyomással ellensúlyozza a vákuumot és fűtött, hogy az ember életben maradjon benne az űrben. De van egy „köldökzsinór”, ami összeköti az űrhajóval. Ez szükség esetén pótolja akár a levegőt is, és megakadályozza, hogy a kint lévő „űrsétáló” veszélyes mértékben eltávolodjon az űrhajótól. Elszakadása végzetes lehet. A hit a keresztyén ember ilyen űrruhája és „köldökzsinórja”. Nélküle az ellenséges környezetben – ahol a Sátán garázdálkodik – a keresztyén halálra van ítélve. Nem látványos megfagyással vagy fulladással, de éppoly biztosan. A szellemünk és a hitünk elengedhetetlen, hogy azokkal kapcsolódjuk az úrhajóhoz.
Befejezés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése