Úrnapi Igehirdetés 2007. január 21.

Úrnapi Igehirdetések

Buenos Aires, 2007. január 21.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Zsidókhoz 11,1-13

Textus: 1Péter 1,8-9

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ⁹mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

Cím: A hit

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Péter egy szuszra leírt és elolvasandó szavait a gyülekezeti Istentiszteleten részletekre bontva vizsgáljuk meg, egyes mondatait adott esetben elválasztva a velük összefüggő másiktól. Ennek vannak pozitív és negatív következményei. A pozitív az, hogy alaposabban „megrághatjuk”, mélyebben megérthetjük, mit üzen nekünk az Isten. A negatívat – hogy mondatok elszakadnak egymástól – kiküszöbölhetjük azzal, ha otthon, egyéni bibliaolvasásunk során folyamatosan olvassuk Péter első levelét.

Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy mindenki minden nap olvas Bibliát, de arra nyugodt lélekkel beszéllek rá mindnyájatokat, hogy a vasárnapi Istentiszteletre készülés ne csak abból álljon, hogy előkészíted a ruhát, amit felveszel, a monedát[1] a collectivora[2], vagy a kocsid indítókulcsát, hanem abban is, hogy elolvasod a vasárnapi részt, és a környező igéket is. 5 percig tart, és hidd el, megéri!

Aki így tesz, láthatja, hogy Péter ebben az igerészben egy lépcsőt épít fel, egy struktúrát ad elénk. Minden mondattal egy újabb kifejezést vet fel, és a korábbiakkal való kapcsolatát magyarázva érteti meg velünk a lényegét. A mai kifejezés már előkerült a múlt vasárnap is, de a mai igében újabb hangsúlyt kap, ezért beszélünk róla. Nem mellékesen pedig ez a fogalom a keresztyénség egyik kulcsfogalma. A hit.

A hit kifejezés a Bibliában aktív és passzív értelemben is használatos. Az előbbi egy személyhez vagy ígérethez való hűségre vonatkozik, az utóbbi egy másik személy kijelentésébe vetett bizalomra. Az Ószövetségben főnévként mindössze kétszer találkozunk vele (5Móz 32,20; Hab 2,4), igeként pedig harmincnál kevesebbszer. Hogy mi a hit, azt Isten szolgáitól tanulhatjuk meg, akik rendíthetetlen bizalommal és engedelmességgel szánták oda életüket Istennek. A hit már az Ószövetségben sem jelenti csupán valamely tantétel elfogadását, vagy egy törvénnyel való külsőleges egyetértést, hanem mindig mélyről fakadó bizalmat Isten hűsége és szavahihetősége iránt, és akaratának való szeretetteljes engedelmességet. Az Újszövetségben a »hit« és »hinni« szavak csaknem ötszázszor fordulnak elő. Az Újszövetség kijelentésének alaptétele, hogy eljött a megígért Messiás, Aki pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. Jézus maga Isten Fiának jelentette ki magát, és újra hangsúlyozta, hogy az örök élet elnyeréséhez szükség van a Benne való hitre. Az első keresztyének »hívők«-nek nevezték magukat (Csel 2,44). A Szent Szellem által ösztönözve mindent elkövettek azért, hogy másokat is a Jézusban való hitre indítsanak (Csel 6,7; 28,24). A páli levelek a cselekedetekkel szemben a hitet hangsúlyozzák mint a megváltáshoz vezető utat (Róm 3,20–22). A hit Pálnál bizalmat jelent Jézus személye, tanításának igazsága és a kereszten elvégzett megváltói műve iránt. A hit irányulhat a keresztyén örömhír és tanítás egyetemes, átfogó igazságára is (Júd 3). (Bibliai Nevek És Fogalmak)

A hit kérdése, azaz hogy mi a hit, hogyan keletkezik, hogyan működik és milyen eredményt ér el, vissza-visszatérő kérdése az embernek. A hit pedig nem választható el a spiritualitástól, azaz a lelki-szellemi folyamatoktól. Az emberi pszichének egyszerűen szüksége van a hitre, különben megbomlik az egyensúlya.

A múlt vasárnap meghatároztuk a hit fogalmát. Körülbelül azt mondtuk, hogy a hit az ember szellemének az életjele. Ma a hitnek az emberre gyakorolt hatását nézzük meg!

1. Szerettek

A keresztyének szeretik Krisztust, pedig nem látták. A látás nem szükséges a valódi szeretethez. Vajon minden esetben így van-e? Amikor nagyon régen a szülők házasították össze a gyerekeiket úgy, hogy az esküvőig nem is látták egymást a házasulandók, akkor vajon garantált volt-e a szeretet? Vagy csak esetlegesen alakult ki? Az ember esetében szükség van az egymás látására, legalább egyszer. A Krisztus iránti szeretetben azonban a látásnak nincsen jelentősége, mégpedig azért, mert a látást a hit pótolja. Pál apostol a 2Kor 5,7-ben az írja: „…hitben járunk, nem látásban”. A hit sokkal alkalmasabb arra, hogy általa a Krisztussal való kapcsolatot fenntartsuk, mint a látás. És amiért lehetséges a hit által fenntartani a szeretet-kapcsolatot az az, amit Jézus Krisztus tett értünk. Ennek a ténynek a befogadása a hiten alapul, és a hit által válik elfogadhatóvá.

2. Hisztek

A hithez, a „hivéshez” sincsen szükség a látásra, sőt, ahogy Pált idéztem fentebb, szinte ellentétes fogalmak. A keresztyének hisznek, és ez nem csupán megkülönböztető jegyük a nem hívőkkel szemben, hanem az életformájuk. Lehet ugyanis látni valakit vagy valamit, de az, hogy állandóan az ember szeme előtt legyen, az elképzelhetetlen. A hit alapja tehát nem lehet a látás. Sokkal inkább egy másik érzékszervünk: a fülünk. Ugyancsak Pál írja a Római levélben (10,17): „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Jézus Krisztus ugyanis Ige, az Ige pedig beszédet, szavakat jelent.

A keresztyénség ennek megfelelően szóban terjedt el, és ma is kizárólag így terjed. Legalábbis az evangéliumi keresztyénség. De a római katolikus egyházban is sokkal gyengébb a képek szerepe a szavakéhoz képest.

Ha tehát hiszünk, az nem azért van, mert láttunk valami kápráztatót, hanem azért, mert hallottunk valami meggyőzőt. És a keresztyén életünk nem azon áll, hogy sikerül-e megragadnunk egy-egy újabb képet, hanem azon, hogy beengedjük-e a fülünkbe az Isten szavát.

3. Örvendeztek

És ha az ember elér valamit amire nagyon vágyott, akkor örvendezik. Péter szavaival élve a keresztyének kimondhatatlan dicsőült örömmel. Örömünk kettős. Egyrészt azért örülünk, mert célhoz értünk, megvalósult az az ígéret, amelyet kaptuk, és végre békességben és Krisztus szeretetében élhetünk, másrészt pedig azért, mert megvalósult Jézus Krisztus terve, amelyért az életét adta oda zálogul, fizetségül.

A keresztyén embernek elsősorban a saját üdvösségével kell törődnie, csak aztán másokéval. Itt van szereptévesztésben sok keresztyén. A szomszédot, barátot, barátnőt akarják megmenteni, pedig a saját megmenekülésük nincs biztosítva. Szépek a jó cselekedetek mások üdvössége érdekében, de téged nem ment meg, hogy az embertársadon segítettél, ha te magad nem fogadod el Krisztust. Ha a fuldoklónak mentőövet dobsz, de te magad nem kapaszkodsz bele a sajátodba, akkor megfulladsz.

Egy filmben egy fiatal, friss diplomás orvos első napján a kórházban újraélesztés közepén találja magát. Tapogatja a beteg pulzusát, de látszik, hogy nem tudja, mit kellene tennie. A tapasztalt orvos odarohan, félretolja, és újraéleszti a beteget – sikerrel. Utána odalép a fiatal kollégához, és a következőket mondja: Idefigyelj! Ha újraéleszteni kell, akkor ne a beteg pulzusát tapogasd először, hanem a sajátodat. Ha van, akkor folytasd az élesztést, de ha nincs, akkor inkább tűnj el a közelből!

A keresztyének okkal örvendeznek. Megvalósult életük célja, az üdvösség, és ennek már itt a földön meg van a gyümölcse: ez a keresztyén élet. Ne szégyelljük senki előtt, hogy üdvösségünk van, és ennek jobban tudunk örülni, mint kétszázezer Pesonak a Quinelán[3].

Befejezés

A hit ajándék. Az ajándékot pedig illik használni. Ha nem használjuk, akkor haszontalan lesz, kacat, porfogó. Az az ember, aki felismerte, hogy bűnei miatt óhatatlanul a kárhozatba tart, és Krisztus segítségét kéri, hogy kiszabaduljon a rabságából, azaz megtér, megkapja a hit ajándékát Istentől. Ha azonban nem alkalmazza azt, tehát továbbra is a korábbi életének a felismerései és szabályai irányítják az életét, akkor az Isten ajándéka nem fog működni az életében. Nagyon-nagyon sok, magát keresztyénnek valló, érző ember kínlódik azzal, hogy az élete nem olyan, ahogy mások, vagy önmaga szerint lennie kellene. Sőt, azt is érzik, hogy Isten szerint is máshogy kellene mennie a dolgoknak. Az ilyen keresztyének nem használják a hitüket. Megvan nekik, mint valami díj, vagy kitüntetés, amit elraktak a vitrinbe, és néha gyönyörködnek benne. De szép is! Bizony, Isten adott nekem hitet! De arra vigyázni kell! Nem kophat el, nem fogyhat el, úgyhogy még véletlenül sem használom, nehogy valami baja essen. Pedig Isten pont arra adja a hitet, hogy használd!

21. kérdés: Mi az igaz hit?

Felelet: Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

______________________________________

¹Pénzérme

²Városi autóbusz (ejtsd: kolektívó)

³Lottó Argentínában