Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: Jeremiás 1,1-19
Textus: 1Péter 1,10-12
Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. 12Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.
Cím: Az Üzenet
Bevezetés
Az elmúlt két alkalommal az üdvösségről és a hitről beszéltem előttetek, illetve arról, hogy Péter fejtegetéseiben egymásra építi mondanivalóját, mindig a megelőző fogalomra építve az aktuálisat. A ma terítékre kerülő szó az üdvösség és a hit kérdéskörében, és úgy általában a keresztyénségben szintén kulcsfogalom. Nem könnyű egy szóban megfogalmazni, igazában nem is sikerült nekem, mert a cím, amit adtam a mai prédikációnak, nem ezt a folyamatot jelenti, hanem azt, amit ez a folyamat közvetít, az Üzenetet.
A mai alapigénkben is több különböző szó szerepel, melyek közös nevezője az üzenet továbbítása: a prófétáltak, a bizonyságot tett, a kijelentést kaptak, az evangélium hirdetői, a prédikálnak. Mindezek mind az Üzenet továbbítását takarják, bár egyiket a továbbadó, a másikat a befogadó szemszögéből nézzük. Nem kívánom részletekbe menően elemezni e szavakat, ennek a kíváncsiak utánaolvashatnak bármelyik protestáns bibliai lexikonban. A lényege az, hogy az Isten által a földre küldött Üzenetet különböző módon, de a világ teremtésétől fogva tovább kellett adni. Az Úr Lelke mindig megtalálta a legmegfelelőbb médiumot arra, hogy az Üzenet célba érjen. Az Ószövetségben a próféták voltak azok, akik Isten szándékait az emberekkel tudatták, a Szent Lélek által szólva. Volt, aki beszélt, volt, aki jelképes cselekedeteket hajtott végre és volt, aki írt. Ami számunkra fontos volt, arról Isten gondoskodott, hogy el is jusson hozzánk. Krisztusban maga az Üzenet jött a földre, az Ő követői tovább is adták a jó hírt (jó hír görögül eüangelion, magyarosan evangélium). Ez a keresztyének küldetése mind a mai napig, amit végzünk is prédikációval, bizonyságtétellel.
Nézzük meg, mi az Üzenet, ki az Üzenet hordozója és hogyan ér célba!
- Az Üzenet
Isten hozta létre a világot és benne az embert. Jókedvében alkotta meg ezeket, és azt akarta, hogy jól működjenek. Az ember azonban rosszul élt a neki adatott szabadsággal és fellázadt az Isten rendje ellen, Aki ezért büntetést szabott ki. Nem mérgében, nem szeszélyből tette ezt, hanem azért, mert tudja, a teremtményei csak akkor lesznek boldogok, ha az Igazság uralkodik a földön, és nem a Gonosz. Arról azonban folyamatosan biztosítani akarta népét, hogy szeretete és kegyelme változatlan, ezért újra és újra üzeneteket küldött nekik – próféták által, míg végül elküldte Az Üzenetet. Minden Istentől származó üzenet tartalma, de legalábbis indítéka az, hogy Isten szereti népét, teremtményeit, és boldoggá akarja tenni őket. Isten nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is rendelte a kegyelmet: azt akarja, hogy ők se maradjanak ki abból az üdvösségből, amely felől a próféták tudakozódtak. A Krisztus által szerzett üdvösség tanítása tehát nem új dolog: ez az, amiről a próféták jövendöltek. Krisztusban ugyanaz a Lélek munkálkodik, aki a prófétákban.
Ebből az üzenetből egyes korok emberei többet értettek meg, fogadtak be, mert több világosságot kaptak – mint a 11-12. versben olvassuk. Noha a próféták a Szent Lélek kivételes eszközei voltak, Péter levelének olvasói – abban a korban, amikor a levelet írta Péter, és ma is – mégis nagyobb kiváltságban részesültek: pontosan tudják, hogy ki, mikor és hogyan végezte el a megváltás munkáját. Mi már sokkal részletesebben ismerjük azt, amit a próféták még nem tudhattak, pedig de mennyire akartak tudni!
Isten Üzenete – ha jobban tetszik, Szava, Kijelentése – szól tehát már Ádámmal kezdődően, Ábrahámon, Mőzesen, Dávidon, Zakariáson keresztül Máriáig, Péterig, Pálig, aztán Jan Huszig, Lutherig, Kálvinig, Méliuszig egészen a mai napig minden emberhez. Szól Molnár Péterhez éppúgy, mint Esteban Szabóhoz, mint John Kovácshoz vagy Franz Takácshoz.
És ez az Üzenet, ami egy szóban összefoglalva így szól: Szeretlek, eljött kétezer éve a földre, hogy mindenki számára világosabb legyen, mit akar mondani Isten.
- Az Üzenet hordozója
Vigyázat, sok keresztyén gondolkodás nélkül rávágná a kérdésre, hogy ki az Üzenet hordozója, hogy Jézus Krisztus. De ez tévedés lenne, mert Krisztus az Üzenet maga. A hordozóját máshol kell keresnünk. Mégpedig itt, e padok között. De megint csak helytelen következtetésre jut, aki azt gondolja, hogy mi, keresztyének vagyunk az üzenet hordozói. Lehetünk az eszközök a továbbításra, de a hordozó az, akit meg szoktunk hívni Istentiszteleteinkre, és akit – remélem – be is engedtek a szívetekbe, mert nélküle értelmetlenné válik minden, amit Istentisztelet, imádság, prédikáció név alatt teszünk.
Az Isten Üzenetének hordozója a Szent Lélek. Az Isten Lelke a világ teremtésétől fogva annak végéig jelen volt és van a Földön. Az Atya Isten, akit mi legelsősorban Teremtőként tisztelünk, létrehozta a világmindenséget, az anyagot, az energiát, a sugárzást, az élőlényeket és az embert. A Fiú Isten, aki jelen volt a teremtésben és részese volt annak, és akinek a neve 2000 éve Jézus Krisztus, a bűn miatt az Istentől elszakadt emberiség megmentésére jött a földre. A Szent Lélek Isten a kezdetektől fogva jelen volt a Földön, azért, hogy általa az Isten vezesse az ő népét, az Őrá hallgatókat. Pünkösd óta bárki befogadhatja az életébe Őt, hogy vezesse az Isten útján. Korábban azonban egyes – Isten által kiválasztott – emberek, ún. próféták álltak kapcsolatban vele.
- Az Üzenet célbaérése
Az isteni Kijelentés mindenkinek szolgálat céljából adatik. A próféták is azért kapták, hogy másoknak, az olvasóknak is, szolgáljanak azzal, mégpedig folyamatosan, véget nem érő módon. Az evangéliummal végzett szolgálat igen hasznos: nehéz helyzetben, tájékozatlanságban, sötétségben elcsüggedt embereknek nyújt világos eligazítást, reménységet és erőt. Az evangélium hirdetői Istennek ugyanolyan szolgái, mint a próféták voltak. A Szentlélek állította őket szolgálatba, az igehirdetés azért nem emberi dolog, hanem Isten ügye, vállalkozása ebben a világban.
Persze ahhoz, hogy az Üzenet hordozójának eszköze lehessen az ember, előbb be kell fogadnia az Üzenetet. Pünkösd, a Szentlélek elhívása nélkül az igehirdető, a bizonyságtevő olyan, mint a frigyláda két kerubja, akik arccal a szentláda felé fordulva jelképezik az angyalok vágyakozását Krisztus ismeretlen titka után, de semmit sem értenek abból a titokból. A mai keresztyének azonban már értenek, érthetnek sokat belőle.
Hallottam egy történetet. Arról szól, hogy talán arról beszélgettek a Megdicsőülés hegyén Mózes, Illés és Jézus, hogy melyikük hogyan adta tovább a rábízott Üzenetet. Mózes azt felelte: „Én kőtáblákra írtam.” Illés: „Én elmondtam a királynak és a főembereknek.” Jézus pedig: „Én csak megkértem pár barátomat, hogy mondják el annyi embernek, amennyinek csak tudják.” Jézus módszere hatékony. Ma is így terjed a keresztyénség üzenete. Elmondjuk, amit mi megértettünk annyi embernek, amennyinek tudjuk. Egy híres prédikátor ezrek előtt prédikál, egy átlagos gyülekezet lelkésze 100-200 ember előtt, egy gyülekezeti tag a férje, felesége, gyerekei, szomszédai előtt. És nem a méret a lényeg, mármint a „tömeg” mérete, akiknek eljuttatod az Üzenetet.
Befejezés
Értékes-e mindez? Megéri-e a fáradságot foglalkozni vele? Nekem igen. Hogy Neked is, nem tudom. Ezt neked kell eldöntened. De véss jól eszedbe három dolgot! Az egyik, hogy angyalok kívántak beletekinteni abba, amiből neked megadatott a részesedés lehetősége. A másik, hogy az Isten Fia az ártatlan életét adta ezért, és a harmadik, hogy nélküle a pokol örök kárhozatára vagy ítélve bűneid miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése