Úrnapi Igehirdetés, 2007. február 25.

Buenos Aires

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: 1János 3,1-12

Textus: 1Péter 1,20-21

Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

Cím: Értetek – értitek?

Bevezetés

Böjt első vasárnapja van ma. A húshagyó keddtől húsvétig terjedő hét hetes időszakban hagyományosan arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus – szolgálata kezdetén – negyven napon át böjtölt, azaz megtartóztatta magát az ételtől azért, hogy az Isten akaratára még jobban oda tudjon figyelni. Az evangéliumi keresztyénség számára ez az időszak nem elsősorban arról szól, hogy nem eszünk húst, vagy bizonyos más ételfajtát, hanem arról, hogy az Úr Jézus feltámadásának megünneplésére készülve igyekszünk magunkat a böjt segítségével is megtisztítani, felkészíteni az ünnepre. Amikor ugyanis az ember találkozásra készül valaki fontos személyiséggel – katona a parancsnokával, beosztott a főnökével, vőlegény a menyasszonyával, keresztyén a Megmentőjével – akkor tisztán áll elébe. A keresztyén embernek pedig ez azt jelenti, hogy bűnbánatot tart, megvallja mindazokat a bűnöket és vétkeket, amelyeket elkövetett, és elveszi az Úr kezéből a kegyelmet. Ennek az átéléséhez segít hozzá a böjt. Hangsúlyozom, nem az, ha nem eszünk húst, hanem az, ha az Isten akaratát tudakozzuk.

Ha tehát a böjtöt bibliai módon értelmezzük, tehát a Nagyböjtben – és az év többi napján is – minden erőnkkel az Úrra figyelünk, fontos, hogy megértsük azt, amit Isten mondani akar nekünk. Ehhez van szükség a bibliaolvasásra, imádkozásra, gyülekezetbe járásra, és ezeken keresztül annak megértésére, hogy Jézus Krisztus értünk és helyettünk halt meg a kereszten. Erre tanít minket minden bibliai Ige – némelyik közvetetten, mint a legtöbb ószövetségi, és igen sok újszövetségi rész, némelyik közvetlenül, mint a mai.

Nézzük meg azt a négy gondolatot, amelyet Péter ezekben a sorokban leír!

Először is Jézus Krisztus már a világ megteremtése előtt készen állt arra, hogy emberi testben megjelenjen a földön, és megmentse mindazokat, akik elfogadják Tőle a megmentést. Másodszor az idők végén jelent meg, azaz Isten a legvégsőkig hajlandó elmenni az ember érdekében. Harmadszor miértünk jelent meg. Negyedszer az Isten feltámasztotta Jézust a halálból és dicsőséget adott neki.

1. Praeexistens Krisztus

Ez egy csúnyán hangzó latin kifejezés, ami első látásra csak arra jó, hogy az első éves teológushallgatókat ijesztgessék vele, illetve, hogy az istentiszteleten elhangozva jelet adjon a hallgatóságnak, hogy innen érdemes álomba szenderülni. Ezt azonban szeretném elkerülni, ezért gyorsan megmagyarázom, mit jelent, hogy megértsétek, életfontosságú, sőt, örökélet-fontosságú kifejezés. Magyarra körülbelül így lehet fordítani: előzőleg létező. Megmagyarázni pedig Péter szavaival lehet, de ez alkalommal inkább a Károli Gáspár-féle fordítást segítségül hívva: ”A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.”. Azért nem az Újfordítást szerint, mert a kiválasztani szó nem adja pontosan vissza a görög kifejezést, és olyan elgondolást enged érvényesülni, ami a Biblia szellemével nem egyezik, nevezetesen azt, hogy Isten bizonyos lehetőségek (személyek?) közül választotta volna ki Jézust. Holott Jézus nem csak jelen volt, hanem aktív részese volt a Szentháromság Isten részeként a teremtésnek, amit megelőzően rendeltetett úgy, hogy amikor az idő betelik, megjelenjen testben a Földön. Mindezt egyrészt azért fontos tudnunk, hogy lássuk, Jézus nem egy igen jó ember, akit Isten alkalmasnak talált Messiásnak, hanem maga az Isten, másrészt azért, hogy azt megértsük, hogy Isten döntései nem ad hoc (itt és most) jellegűek, Ő átgondolt terv alapján „dolgozik”.

2. Az idők végéig

Ez sem egy hétköznapi nyelvünkben használatos kifejezés. De jól kidomborítja Isten tervének nagyságát. Az Újszövetség írói az első századi Római Birodalomnak egyik keleti tartományában, a Júdea Provincia nevű területen éltek, ahol egyrészt hatott rájuk a hellén gondolkodásmód és kifejezésrendszer, másrészt nagyrészt zsidók lévén egy olyan nép gyermekei voltak, akik szeretnek gondolkodni, vitatkozni, kifejezéseket értelmezni. Az idők végéig kifejezést a görögöktől kölcsönözte Péter, akik ún. eónokban, világkorszakokban gondolkodnak, és egy frappáns megoldással rámutatott, hogy Isten az egymást követő korszakok legutolsójának végén indította be az emberiség megmentésére vonatkozó tervét. Ezzel tehát arra mutat rá, hogy Isten az ésszerűnél is sokkal több lehetőséget adott az embernek, hogy közeledjen őhozzá, ahogy két hete fogalmaztunk, szentebb életet éljen. És ehhez a legvégső segítséget is bevetette, Jézus Krisztus személyét, a megígért Messiást.

3. Miértünk

Jézus Krisztusnak több elnevezése van a Bibliában, ezek közül az egyik az Ézsaiás prófétánál (7,14) és Mikeás prófétánál (5,2) olvasható Immánuel. Ennek közkeletű értelmezése és fordítása a Velünk az Isten. Ez azonban nem csak ezt jelenti, hanem azt is, hogy értünk az Isten. Az im szócska a héber nyelvben leggyakrabban valóban -val -vel toldalékként fordítandó, de ugyanezzel fejezi ki a héber az -ért-et is. Tehát a névmás többes szám első személyű alakja, az immánú azt is jelenti, hogy értünk. Az Él pedig Isten neve. Ez egy csodálatos dolog! Jézus Krisztus földrejövetele nem egy független esemény, aminek az ember tétlen szemlélője lehet, amit végignézhetünk, mint a Tierra Santa Parkban a műanyagfigurákkal, fény- és hanghatásokkal megelevenített betlehemi születés történetét, hanem egy a lényegünkben, az életünkben megragadó esemény. Isten értünk küldte Jézust, értünk jött, szenvedett, halt meg és támadt fel! Ennyire értékesek vagyunk az Ő szemében. És nem csak mint emberiség, hanem személyesen Te és én! És ez nem hiúságot kell szüljön az emberben, hanem alázatot! Nem érdemeink vagy tulajdonságaink miatt tette ezt értünk Isten, hanem mert szeret bennünket!

4. Jézus feltámadása és megdicsőülése

Egy rövid kitérő a bibliafordítással kapcsolatban. A Bibliát nem magyarul írták – még ha egyes szélsőségesen mélymagyar körök ezt állítják is – hanem héberül és görögül, és bizony elég régen. Ráadásul egy nyelv egy fogalma nem mindig fedi száz százalékosan egy másik nyelvét. Ezt ti, akik két nyelvet ismertek anyanyelvi szinten, jól tudjátok. Ezért bizony nem könnyű mindig pontosan visszaadni magyarul (vagy bármilyen más nyelven) a bibliai szöveg eredeti értelmét. Ezért kutatnak a bibliai nyelvekkel foglalkozó nyelvészek, ezért készülnek új meg új fordítások, és ezért tanulnak a lelkésznövendékek bibliai nyelveket.

Nos, a mai igénkben is előfordul egy aggályos félmondat, a 21. vers legvége. A Luther által készített német, a King James-féle angol, a Reina-Valera-féle spanyol, a Káldi Márk, illetve a Szent István Társulat által készített római katolikus fordítások mind úgy szólnak, hogy hitetek és reménységetek Istenben legyen! Ezekkel szemben csak a református fordítások – a Károli, a Ravasz László féle revízió és az Újfordítás – írja azt, amit a textusban felolvastam. Az eredeti görög szöveg az előbbi változatot támogatja, ráadásul a páli megfogalmazás a szeretet himnuszából a hitet és a reményt két jól megkülönböztethető fogalomként tárja elénk. Ennek megfelelően jobb, ha mi is így értelmezzük.

Péter figyelmeztet: amikor Isten feltámasztotta Jézust, nem csak elvette a halál okozta dicstelenséget, undokságot, hanem helyette dicsőséget, tisztességet adott, mégpedig azért, hogy a mi hitünk és reménységünk Istenben gyökerezzen. Nem tehetjük meg tehát azt, hogy egyszerűen elsiklunk Jézus feltámadásának ténye felett, egy „normál” csodának betudva, és mint ilyet, a tudatunk régmúlt idők kétes hitelességű történeteinek tárolórekeszébe száműzve, hanem be kell építenünk mindennapi hitünkbe. Sok embernek azért gyenge a hite, azért keresgél más vallásoknál, filozófiáknál válaszokat a kérdéseire, mert hallott valahol Krisztus feltámadásáról, hittanórán, vagy Istentiszteleten, de csak az agyáig, esetleg a szívének a felszínéig jutott el, de nem lett igazi megtapasztalás. És ezért van minden évben Nagyböjt, meg Nagypéntek, meg Húsvét, meg Karácsony, pedig már kétezer éve eléggé megunhattuk volna. Akinek pedig ezek az ünnepek nem a Megmentő értünk hozott áldozatának ünnepeit jelentik elsősorban, azok meg is unják hamar.

Befejezés

A lekcióban olvasott gondolatok János evangélistától származnak. Azért választottam ezt, különösen a 3. verset: „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta”. (1János 3,3), mert remekül összekapcsolja a múltkori Igehirdetés mondanivalóját a mai Igével. Mai nyelvre alkalmazva: aki szereti az Úr Jézust, mert megértette az érte hozott áldozatát, az megtisztálkodik Jézus vérével, és utána minden erejével igyekszik tisztának maradni. Remélem, mindannyian ezzel a szándékkal vagytok, és így veszitek pár perc múlva a kegyelem sákramentumának látható jegyeit. Az Úr őrizze meg szívetekben az Ő szeretetét!

Ámen!

Úrnapi igehirdetés, 2007. február 11.

Buenos Aires

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: 1János 5,1-15

Textus: 1Péter 1,17-19

Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

Cím: 3 további indok a szent életre

Bevezetés

„Legyetek szentek!” szólt a felszólítás a Bibliából és a szószékről is a múlt vasárnap. Azért legyetek szentek, mert Isten az, és mert ez a legkevesebb, amit hálából megtehetünk azért, hogy Krisztus, az Isten Fia meghalt értünk és helyettünk. Szentnek lenni pedig azt jelenti, hogy teljes életünkkel Istenéi vagyunk, Krisztust szolgáljuk, hálából és szeretettel. Remélem, az elmúlt egy héten mindannyian igyekeztetek szentül élni, harcolni a bűn ellen, és engedelmeskedni az Ige szavának.

Péter apostol pedig jó példa – ezt, ha máshonnan nem, az év eleje óta elhangzott igehirdetésekből tudjuk – a szent, azaz az Istennek szentelt életre. A mai igében három újabb indokot tár elénk, amelyek arra buzdítanak bennünket, hogy szentül éljünk: a fiúság, az Istenfélelem és a drága ár.

1. A fiúság

Az ókorban és a középkorban, de még nagyapáink idejében is sokkal kevésbé szorult magyarázatra ez a fogalom. Manapság azonban megkerülhetetlen, mert egyre kevésbé értjük, miért jelentős a fiúság, az, hogy Krisztusban Isten gyermekei lettünk.

Az az általános elképzelés, sokszor még keresztyének szájából is hallom, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ez – sajnos, vagy hála Istennek – nem igaz. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, kik e földön élünk, gyermekeivé azonban csak Krisztusban válunk. Aki nem fogadja el Jézus Krisztust, az nem válik Isten gyermekévé. Ha valaki megtagadja, hogy érintkezésbe lépjen az örökbefogadója megbízottjával, annak az örökbefogadását nem lehet megvalósítani, így később hiába ácsingózik az örökségre is. Isten valamennyi teremtményét szereti, és leghőbb vágya, hogy mind a gyermeke legyen. Ez azonban csak Jézuson keresztül valósulhat meg.

Krisztusban ugyanis különleges jogokat kapnak az Ő követői. Régebben az elsőszülött fiú örökölt mindent, de legalábbis a legnagyobb részt ő kapta, rendszerint annyit, amennyit a többiek összesen. Lányok nem örököltek. Ha pedig a gyermek annyira megsértette apját, akkor ki is lehetett tagadni, azaz az apa-fiúi kapcsolatot semmisnek tekinteni, akár jogilag is. Ezért nem csak érzelmi, hanem egzisztenciális és jogi okokból is elengedhetetlen volt az apával való kapcsolat ápolása. Ma már sajnos nagyon sok esetben az apák és a fiúk – de az anyák és a lányok, illetve apák-lányok és anyák-fiúk – nincsenek jó kapcsolatban, vagy egyáltalán nincsenek kapcsolatban. Ezért nem az emberek apa-fiúi kapcsolatát kell példának tekintenünk, amikor az Istennel kapcsolatos fiúságról beszélünk, hanem vissza kell tekintenünk az Atya Isten és Jézus kapcsolatához. Ez pedig a tökéletes harmónia.

Ha tehát meg akarjuk élni a fiúságot, akkor engedelmeskednünk kell Istennek, aki Jézus Krisztusban örökbefogadott bennünket – akik neki adtuk az életünket.

2. Az Istenfélelem

Ez is olyan fogalom, amelyet száz éve még nem kellett részletesen megmagyarázni. Ma azonban – mivel az emberek nem szeretnek félni – a legtöbben elutasítják az Istenfélelmet is. Azt gondolják – sajnos nem teljesen alaptalanul – hogy Isten félelmetes. Ennek az oka szerintem az, hogy bizonyos korokban, bizonyos egyházi csoportok, hatalmuk fenntartása érdekében, pszichikai elnyomást akartak alkalmazni az egyszerű emberek felett, és egy olyan istenképpel tartották uralmuk alatt őket, amely félelmet, rettegést keltett azokban. És ez a rettenetes, pusztító, kegyetlen isten megragadt a közgondolkodásban, és manapság az igazi bibliai keresztyénségnek nem kevés erőfeszítésébe kerül, hogy megmutassa az igazi, a szeretetteljes, önzetlen, odaadó Istent. A rettegni való isten képe ráadásul jó táptalajt nyújt a Biblia és a keresztyénség hitelességét aláásni szándékozó tudománytalan spekulációknak, dilettáns teologizációknak.

A bibliai Istenfélelem egészen egyszerűen azt jelenti, hogy tudatában vagyok Isten hatalmának, és tisztelem azt. Megbújok árnyékában és élvezem jótéteményeit, tudva, hogy ha ellene szegülök, akkor sokkal rosszabb lesz nekem. Kicsit úgy, mint hogy az épeszű ember nem retteg az atomhasadástól, de tisztában van az erejével, ugyanakkor élvezi a belőle származó energiát. A hasonlat azért sántít, mert az atomhasadás nem szereti az embert, az Isten erejének jótéteményeiből nem részesedhet az, aki elutasítja azt.

Az Isten erejében való részesedés lehetősége pedig arra hív, hogy Istennek tetsző életet élve tegyük magunkat erre alkalmassá.

3. A drága ár

Jóformán 490 éve, amikor a reformációban felszínre jött az ingyen kegyelem kifejezés, magyarázzuk, hogy az ingyen kegyelem az nem olcsó kegyelem. Én azt szoktam mondogatni, hogy semmi nincs ingyen, csak legfeljebb nem nekem kell kifizetni. A víz, a levegő sincs ingyen. Sajnos túl sok emberi nemzedék hitte azt, hogy ingyen van, és ezek elszennyezésének, megmérgezésének árát a mi gyerekeinknek, unokáinknak kell majd kifizetniük.

Testvérem! Ne feledd el, hogy ingyen kaptad azt a kegyelmet, ami megmentett téged a bűneidért járó büntetéstől, az örök kárhozattól. Nem tudsz megfizetni érte, nem tudod ledolgozni, ha száz életed lenne is. Ingyen kaptad, de nagyon-nagyon drága volt.

Nem szeretném, ha a református templomban feszület lenne elhelyezve, de most az egyszer jó lenne, ha lenne itt egy. Mégpedig azért, hogy rámutathassak, és azt mondhassam: látod, milyen árat fizetett érted az Isten? Hogy ne felejtsd el, hogy az Úr Krisztus keserves kínhalált halt helyetted a kereszten. Ez az a drága ár, amibe kerültél, amiért azzal mutathatod meg a háládat, hogy szent életet igyekszel élni.

Befejezés

Annyi mindent kaptunk Istentől, hogy fel sem lehet mindent sorolni. Az egész életünk egy ajándék-eső, ha készek vagyunk arra, hogy aláálljunk és elkapdossuk, amit Isten ránk áraszt végtelen nagy szeretetében. Mindaz, amit tőlünk ezek fejében vár, csupán az, hogy becsüljük meg őket. Ne vesztegessük el a nekünk adatott tehetséget, áldásokat, időt hiábavalóságokra, hanem értelmes cselekedetekkel építsük az Ő országát, szeretettel, odaadással szolgáljuk az Ő dicsőségét, irgalmassággal, a kegyelem gyakorlásával segítsünk embertársainknak rálelni az igaz útra, amely Krisztushoz vezet.

Igazán nem nagy dolog ez, főleg, mivel minden segítséget megkapunk hozzá Őtőle, aki megteremtett bennünket, és Krisztusban gyermekeivé fogadott.

Úrnapi igehirdetés, 2007. február 4.

Buenos Aires, 2007. február 4.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Jelenések 21

Textus: 1Péter 1,13-16

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Cím: Szentnek lenni

Bevezetés

Kedves Testvérek!

A Biblia tele van felszólításokkal, tedd ezt, cselekedj úgy, ne csináld amazt. Ezeket a szavakat a nyugati – ha úgy tetszik a görög-latin gyökerekből táplálkozó – civilizáció parancsként, szigorú utasításként fogja fel. Ebből fakad sok ember frusztráltsága, félelme, idegenkedése az isteni üzenettől. Mert úgy képzelik, hogy rengeteg követelménynek kell megfelelniük, hogy az Isten szeresse, vagy legalább békén hagyja őket. Ugye, itt látszik legjobban a görög hatás, hiszen a hellének hitében a kicsinyes, egymással is torzsalkodó istenek az emberrel szemben követelőzők, bosszúállók, ridegek. A Biblia Istene azonban nem ilyen. Ő maga a Szeretet. A Szentírásban szereplő felszólítások pedig inkább figyelmeztetések, hogy ha valamit így vagy úgy csinálsz, akkor azzal ezt vagy azt a bajt hozod a magad fejére. Nem pedig törvénykönyvi paragrafusok, hogy ha ezt vagy azt teszed, ez vagy az a büntetés fog lesújtani rád. Tehát minden biblia „parancshoz” hozzá kell tenni, hogy „ha szeretsz engem, és jót akarsz, akkor…” Így mindjárt kisebb a feszültség, könnyebben látunk neki annak, hogy megvalósítsuk, amit Isten vár tőlünk.

Ez a „szentek legyetek” felszólítás is általában érzékenyen érinti az embereket. Úgy fogják fel sokan, hogy Isten valami teljesíthetetlen követelmény elé állítja vele őket, hiszen szentté lenni nem könnyű, sőt, igen nehéz. Erre a félelemre bizony erősen rájátszik a római katolikus gyakorlat, amely az élet valamely területén különlegesen helytálló, valamiben rendkívüli tehetséget, kitartást vagy hősiességet tanúsító személyt nevezi (ki), illetve avatja szentté. Ezen az alapon azonban olyanokat, mint például Bonhoeffer – német hitvalló, a nácik gyilkolták meg – vagy Zimányi József, aki Sztálin alatt szenvedett, csak azért nem nevezünk szentnek, mert nem római katolikusok.

A Biblia azonban mindenkinek szól, nem csak Názáreti Józsefeknek, Bétsaidai Pétereknek, Assisi Ferenceknek, Árpádházi Margitoknak, és a teljes Biblia szól mindenkinek, tehát ez a felszólítás is: „Legyetek szentek!”. Akkor viszont kell legyen valami mód az isteni parancs megvalósítására mindenki számára, hiszen Ő soha nem kíván tőlünk lehetetlent. Ennek megfelelően tehát valószínűleg a szentség fogalmának a helyes értelmezésében van a problémánk.

Ezért tekintsük át Péter szavait abból a szempontból, hogy miért mondja nekünk, hogy legyünk szentek? Ehhez vizsgáljuk meg a Szent és a szentek jelentését, és így eljutunk oda, hogy megértjük: azért kell szenteknek lenniük Krisztus követőinek, mert Isten szent.

1. A Szent

A Szent, nagybetűvel, sőt, tulajdonnévként ugyanis Isten neve. Nem címe, rangja, hanem a neve. Ha teljesen pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk, hogy a szentség nem Isten tulajdonsága csupán, hanem Ő maga. Több helyen a Bibliában, pl. a Zsoltárok 22,4-ben kerek perec az van, hogy Isten szent. Madách Imre megfogalmazásában Ő „az erő, a tudás, a gyönyör egésze.”

Ebből a tulajdonnév „Szent”-ből ered a melléknév „szent”. Ennek a szónak a jelentését a lexikon a következőképpen határozza meg: „Vallástudományi értelemben ez a fogalom jelöli mindazt, ami az isteni szférához tartozik, és ezért érinthetetlen és elkülönített a profán használattól. A legújabb szemléletmód hangsúlyozza, hogy a szent jelleg személyes, isteni erő-megnyilvánulás és nem valamiféle általános, személytelen, természetfeletti erő kisugárzása.” Az én megfogalmazásom kicsit rövidebb: szent mindaz, ami/aki Istenhez tartozik.

Érdekes volt utánanézni, hogy a Bibliában mi minden lehet szent: a hetedik nap, hely, oszlop, ember, (pl. [Jákob fia] József) gyülekezés, legelő, nép, hegy (Sínai), ünnep, kenyér, ruhák, pap, ajándékok, fejdísz, áldozat, oltár, és ami az oltárhoz ér (!), a sátor, mérték (sekel), olaj, pénzegység, az ötvenedik év, és még több minden.

2. A szentek

Mint Teremtőhöz, Istenhez kell mérnünk mindent, ami csak a teremtett világon létezik, és mivel Ő tökéletes, ezért a szentséget is csak Őhozzá mérve értelmezhetjük, fogalmazhatjuk és érthetjük meg. Ennek megfelelően az ember szentségét is csak Őtőle nézvést értelmezhetjük.

A szent ember fogalmát pontosítanunk kell, mert a közgondolkodás sajnos a római katolikus álláspontot teszi a magáévá. A szent Istenhez tartozik, Isten tulajdona. Ennyi, és nem több. Nem kiemelkedő tulajdonságai emelik ki a többiek sokaságából, hanem odaszánása teszi Isten hűséges tanítványává. Nem attól lesz valaki szent, hogy életében buzgó keresztyén (katolikus) volt és a halála után igazolják, hogy csodát tett, hanem attól, hogy odaszánta az életét Jézus Krisztusnak. Nem emberi testület az, ami kiválogatja, ki szent, ki nem, hanem az Isten Igéje mondja meg. Meg vagyok győződve, hogy például – csak kevés nevet említve – Augustinus, Assisi Ferenc, Néri Fülöp vagy hogy közelebbi és magyar példát hozzak, Batthyány-Strattmann László Isten akaratát véghezvitte és a mennyben van. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy az emberi testület csak olyanokat avatott szentté, akikről minden keresztyén meg lehet győződve, hogy valóban az Úré volt.

Szent tehát bárki lehet, mi is azok vagyunk, akik Jézus Krisztust urunknak és megváltónknak valljuk. Ezt is gyermeki hittel lehet a leginkább megérteni: Egy kisgyerek életében először jár olyan templomban, ahol színes üvegablakok vannak. Ámulva nézi a szép, tekintélyt sugárzó alakokat, és áhítattal kérdezi meg Édesapját: „Apa, kik azok a bácsik és nénik az ablakokon?”. Az apuka így felel: „Azok, kisfiam, a szentek.” Hazaérve elmesélik élményeiket, mire az Édesanya megkérdezi a kisfiút: „És kik azok a szentek?”. A gyerek pedig így felel: „Azok a bácsik és nénik, akiken keresztülsüt a nap!”.

3. Azért legyünk szentek, mert Ő az!

Tehát lehetünk szentek, egybeszámláltathatunk Mózessel, János apostollal, Lutherrel és Teréz anyával. De ez nem tehet bennünket elbizakodottá. A hit hősei, akik tetteikkel bizonyították Istenért égő szeretetüket, mint az előbbiek, vagy Molnár Mária, az Új-Guineai Pitilu apostola, példákként állnak előttünk. De ne azért legyünk szentek, mert valamelyikükre akarunk hasonlítani, hanem azért, mert Jézus Krisztus meghalt értünk és helyettünk a kereszten, és ezért hálából az a minimum, hogy hűséges maradok Őhozzá.

Péter szavai még előretekintésre is bíztatnak. Mert kegyelmet kaptunk Jézustól, és a bűneink elfedeztettek, de dicsőséget is fogunk kapni Tőle, amikor ismét megjelenik az övéiért. Ez a sokaság, akiket Krisztus magával fog vinni második eljövetelekor – az élőket a földről, a már meghaltakat pedig feltámasztva a sírból – az a bizonyos „szentek közössége”, amiről az apostoli hitvallásban szó van, amibe beletartozik az égvilágon mindenki, aki Krisztusé. Mindegy, milyen felekezet szerint imádta Istent, milyen nép, fajta, nemzet soraiba tartozott, férfi vagy nő volt, öreg vagy gyerek, mindazok, akik hűségesen követték Jézust. Akikről a Jelenések könyvében is olvasunk. Megéri mindent megtennünk azért, hogy közéjük tartozzunk, nem?

Befejezés

A szentség nem egyfajta életmód, hanem maga az élet. Nem bizonyos cselekedetek megtételét vagy meg nem tételét várja tőlünk Isten. Nem azt akarja tőlünk, hogy belépjünk egy egyházba, ahol vasárnaponként vallásos cselekedeteket végzünk, egyébként meg járjuk a magunk útját, hanem azt, hogy az Övéi legyünk teljesen. Nem éjjel-nappal vallásos könyvek olvasásával, imádkozással töltve az időt, nem úgy, hogy bárkivel bármiről beszélünk, csak Jézusról tudunk szólni, hanem úgy, hogy munka, pihenés, a hobbinkkal való időtöltés alatt is Krisztuséi vagyunk, az Ő tetszésére és dicsőségére élünk. Azt tesszük, amit Ő kér tőlünk a Biblián keresztül. Felelősséggel ellátjuk azt a szolgálatot, amit ránk bízott. Ez – bár nem könnyű, de – egyáltalán nem lehetetlen. Töltsük be hát rendeltetésünket, amiért e földre helyezett bennünket Isten, és legyünk szentek, bibliai értelemben!

Ámen!