Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: 1János 3,1-12
Textus: 1Péter 1,20-21
Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, 21akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
Cím: Értetek – értitek?
Bevezetés
Böjt első vasárnapja van ma. A húshagyó keddtől húsvétig terjedő hét hetes időszakban hagyományosan arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus – szolgálata kezdetén – negyven napon át böjtölt, azaz megtartóztatta magát az ételtől azért, hogy az Isten akaratára még jobban oda tudjon figyelni. Az evangéliumi keresztyénség számára ez az időszak nem elsősorban arról szól, hogy nem eszünk húst, vagy bizonyos más ételfajtát, hanem arról, hogy az Úr Jézus feltámadásának megünneplésére készülve igyekszünk magunkat a böjt segítségével is megtisztítani, felkészíteni az ünnepre. Amikor ugyanis az ember találkozásra készül valaki fontos személyiséggel – katona a parancsnokával, beosztott a főnökével, vőlegény a menyasszonyával, keresztyén a Megmentőjével – akkor tisztán áll elébe. A keresztyén embernek pedig ez azt jelenti, hogy bűnbánatot tart, megvallja mindazokat a bűnöket és vétkeket, amelyeket elkövetett, és elveszi az Úr kezéből a kegyelmet. Ennek az átéléséhez segít hozzá a böjt. Hangsúlyozom, nem az, ha nem eszünk húst, hanem az, ha az Isten akaratát tudakozzuk.
Ha tehát a böjtöt bibliai módon értelmezzük, tehát a Nagyböjtben – és az év többi napján is – minden erőnkkel az Úrra figyelünk, fontos, hogy megértsük azt, amit Isten mondani akar nekünk. Ehhez van szükség a bibliaolvasásra, imádkozásra, gyülekezetbe járásra, és ezeken keresztül annak megértésére, hogy Jézus Krisztus értünk és helyettünk halt meg a kereszten. Erre tanít minket minden bibliai Ige – némelyik közvetetten, mint a legtöbb ószövetségi, és igen sok újszövetségi rész, némelyik közvetlenül, mint a mai.
Nézzük meg azt a négy gondolatot, amelyet Péter ezekben a sorokban leír!
Először is Jézus Krisztus már a világ megteremtése előtt készen állt arra, hogy emberi testben megjelenjen a földön, és megmentse mindazokat, akik elfogadják Tőle a megmentést. Másodszor az idők végén jelent meg, azaz Isten a legvégsőkig hajlandó elmenni az ember érdekében. Harmadszor miértünk jelent meg. Negyedszer az Isten feltámasztotta Jézust a halálból és dicsőséget adott neki.
- Praeexistens Krisztus
Ez egy csúnyán hangzó latin kifejezés, ami első látásra csak arra jó, hogy az első éves teológushallgatókat ijesztgessék vele, illetve, hogy az istentiszteleten elhangozva jelet adjon a hallgatóságnak, hogy innen érdemes álomba szenderülni. Ezt azonban szeretném elkerülni, ezért gyorsan megmagyarázom, mit jelent, hogy megértsétek, életfontosságú, sőt, örökélet-fontosságú kifejezés. Magyarra körülbelül így lehet fordítani: előzőleg létező. Megmagyarázni pedig Péter szavaival lehet, de ez alkalommal inkább a Károli Gáspár-féle fordítást segítségül hívva: ”A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.”. Azért nem az Újfordítást szerint, mert a kiválasztani szó nem adja pontosan vissza a görög kifejezést, és olyan elgondolást enged érvényesülni, ami a Biblia szellemével nem egyezik, nevezetesen azt, hogy Isten bizonyos lehetőségek (személyek?) közül választotta volna ki Jézust. Holott Jézus nem csak jelen volt, hanem aktív részese volt a Szentháromság Isten részeként a teremtésnek, amit megelőzően rendeltetett úgy, hogy amikor az idő betelik, megjelenjen testben a Földön. Mindezt egyrészt azért fontos tudnunk, hogy lássuk, Jézus nem egy igen jó ember, akit Isten alkalmasnak talált Messiásnak, hanem maga az Isten, másrészt azért, hogy azt megértsük, hogy Isten döntései nem ad hoc (itt és most) jellegűek, Ő átgondolt terv alapján „dolgozik”.
- Az idők végéig
Ez sem egy hétköznapi nyelvünkben használatos kifejezés. De jól kidomborítja Isten tervének nagyságát. Az Újszövetség írói az első századi Római Birodalomnak egyik keleti tartományában, a Júdea Provincia nevű területen éltek, ahol egyrészt hatott rájuk a hellén gondolkodásmód és kifejezésrendszer, másrészt nagyrészt zsidók lévén egy olyan nép gyermekei voltak, akik szeretnek gondolkodni, vitatkozni, kifejezéseket értelmezni. Az idők végéig kifejezést a görögöktől kölcsönözte Péter, akik ún. eónokban, világkorszakokban gondolkodnak, és egy frappáns megoldással rámutatott, hogy Isten az egymást követő korszakok legutolsójának végén indította be az emberiség megmentésére vonatkozó tervét. Ezzel tehát arra mutat rá, hogy Isten az ésszerűnél is sokkal több lehetőséget adott az embernek, hogy közeledjen őhozzá, ahogy két hete fogalmaztunk, szentebb életet éljen. És ehhez a legvégső segítséget is bevetette, Jézus Krisztus személyét, a megígért Messiást.
- Miértünk
Jézus Krisztusnak több elnevezése van a Bibliában, ezek közül az egyik az Ézsaiás prófétánál (7,14) és Mikeás prófétánál (5,2) olvasható Immánuel. Ennek közkeletű értelmezése és fordítása a Velünk az Isten. Ez azonban nem csak ezt jelenti, hanem azt is, hogy értünk az Isten. Az im szócska a héber nyelvben leggyakrabban valóban -val -vel toldalékként fordítandó, de ugyanezzel fejezi ki a héber az -ért-et is. Tehát a névmás többes szám első személyű alakja, az immánú azt is jelenti, hogy értünk. Az Él pedig Isten neve. Ez egy csodálatos dolog! Jézus Krisztus földrejövetele nem egy független esemény, aminek az ember tétlen szemlélője lehet, amit végignézhetünk, mint a Tierra Santa Parkban a műanyagfigurákkal, fény- és hanghatásokkal megelevenített betlehemi születés történetét, hanem egy a lényegünkben, az életünkben megragadó esemény. Isten értünk küldte Jézust, értünk jött, szenvedett, halt meg és támadt fel! Ennyire értékesek vagyunk az Ő szemében. És nem csak mint emberiség, hanem személyesen Te és én! És ez nem hiúságot kell szüljön az emberben, hanem alázatot! Nem érdemeink vagy tulajdonságaink miatt tette ezt értünk Isten, hanem mert szeret bennünket!
- Jézus feltámadása és megdicsőülése
Egy rövid kitérő a bibliafordítással kapcsolatban. A Bibliát nem magyarul írták – még ha egyes szélsőségesen mélymagyar körök ezt állítják is – hanem héberül és görögül, és bizony elég régen. Ráadásul egy nyelv egy fogalma nem mindig fedi száz százalékosan egy másik nyelvét. Ezt ti, akik két nyelvet ismertek anyanyelvi szinten, jól tudjátok. Ezért bizony nem könnyű mindig pontosan visszaadni magyarul (vagy bármilyen más nyelven) a bibliai szöveg eredeti értelmét. Ezért kutatnak a bibliai nyelvekkel foglalkozó nyelvészek, ezért készülnek új meg új fordítások, és ezért tanulnak a lelkésznövendékek bibliai nyelveket.
Nos, a mai igénkben is előfordul egy aggályos félmondat, a 21. vers legvége. A Luther által készített német, a King James-féle angol, a Reina-Valera-féle spanyol, a Káldi Márk, illetve a Szent István Társulat által készített római katolikus fordítások mind úgy szólnak, hogy hitetek és reménységetek Istenben legyen! Ezekkel szemben csak a református fordítások – a Károli, a Ravasz László féle revízió és az Újfordítás – írja azt, amit a textusban felolvastam. Az eredeti görög szöveg az előbbi változatot támogatja, ráadásul a páli megfogalmazás a szeretet himnuszából a hitet és a reményt két jól megkülönböztethető fogalomként tárja elénk. Ennek megfelelően jobb, ha mi is így értelmezzük.
Péter figyelmeztet: amikor Isten feltámasztotta Jézust, nem csak elvette a halál okozta dicstelenséget, undokságot, hanem helyette dicsőséget, tisztességet adott, mégpedig azért, hogy a mi hitünk és reménységünk Istenben gyökerezzen. Nem tehetjük meg tehát azt, hogy egyszerűen elsiklunk Jézus feltámadásának ténye felett, egy „normál” csodának betudva, és mint ilyet, a tudatunk régmúlt idők kétes hitelességű történeteinek tárolórekeszébe száműzve, hanem be kell építenünk mindennapi hitünkbe. Sok embernek azért gyenge a hite, azért keresgél más vallásoknál, filozófiáknál válaszokat a kérdéseire, mert hallott valahol Krisztus feltámadásáról, hittanórán, vagy Istentiszteleten, de csak az agyáig, esetleg a szívének a felszínéig jutott el, de nem lett igazi megtapasztalás. És ezért van minden évben Nagyböjt, meg Nagypéntek, meg Húsvét, meg Karácsony, pedig már kétezer éve eléggé megunhattuk volna. Akinek pedig ezek az ünnepek nem a Megmentő értünk hozott áldozatának ünnepeit jelentik elsősorban, azok meg is unják hamar.
Befejezés
A lekcióban olvasott gondolatok János evangélistától származnak. Azért választottam ezt, különösen a 3. verset: „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta”. (1János 3,3), mert remekül összekapcsolja a múltkori Igehirdetés mondanivalóját a mai Igével. Mai nyelvre alkalmazva: aki szereti az Úr Jézust, mert megértette az érte hozott áldozatát, az megtisztálkodik Jézus vérével, és utána minden erejével igyekszik tisztának maradni. Remélem, mindannyian ezzel a szándékkal vagytok, és így veszitek pár perc múlva a kegyelem sákramentumának látható jegyeit. Az Úr őrizze meg szívetekben az Ő szeretetét!
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése