Úrnapi igehirdetés, 2007. március 4.

Buenos Aires, 2007. március 4.

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 40,1-11

Textus: 1Péter 1,22-25

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. ²⁴„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, ²⁵de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Cím: Ez az a beszéd…

Bevezetés

Argentínában a tengerpartra vezető kettes számú főút – majdnem autópálya – Maipú és Mar del Plata városok közötti, mintegy 150 kilométeres szakasza gyakorlatilag nyílegyenesen fut végig a síkságon. Csak néhány települést kerül meg. Az egyenes szakaszokon a gépkocsivezető tehát nyugodtan szunyókálhat, hiszen az út egyenes, nem kell elfordítani a kormányt? Természetesen nem. Szükség van a gépkocsivezető figyelmére, hogy folyamatosan korrigálja a kocsi haladási irányát. Mert a legjobb autó a legjobb minőségű úton sem képes tökéletesen egyenesben maradni. Arra van a kormánykerék, hogy ha túl közel kerül az út széle vagy a közepe, visszairányítsuk a helyére. Ha egy autót sem vagyunk képesek kiigazítások nélkül végigvezetni még egy ötszáz méteres szakaszon sem, hogy képzelheti bárki, hogy az életét végig tudja élni anélkül, hogy igazítana rajta. Az ember élete sokkal összetettebb, mint egy autó haladása.

Múlt vasárnap, böjt első vasárnapját ünnepeltük úgy, hogy Úrvacsorát vettünk – remélem, emlékeztek rá. A negyven napos böjti időszakot azzal kezdtük, hogy igyekeztünk megtisztítani magukat mindennapos bűneinktől a bűnbánat segítségével. Azért tettük ezt, hogy a Krisztus eljövetelére való készülésünket ne gyengítsük azzal, hogy már bűnökkel terhelten lépünk bele. A nagyböjtnek, amit az Úr feltámadásának öt hét múlva bekövetkező ünnepéig tartunk, az a célja, hogy segítsen az Úrra irányítani a figyelmünket. Az teljesen világos, hogy az ember képtelen állandóan az Istenre figyelni, minden pillanatban az Ő akaratát teljesíteni, minden helyzetben az Ő szándéka szerint reagálni. Találkoztam olyan keresztyénekkel, akik azt állították, hogy képesek erre, de őszintén szólva kételkedem benne, hogy ez valóban így van. Persze minden ember magából indul ki, így én is. De ha csak a saját magam megfigyeléseit venném figyelembe, amelyeket önmagamon és környezetemen tettem, nagy határozottsággal állíthatnám, hogy mindenkinek szüksége van időnkénti korrekcióra. De ezt az állítást a Biblia is alátámasztja, tehát mint keresztyénnek, ennek fényében kell cselekednem.

Folytassuk tehát a korrekciók sorát Péter mai napra idézett levélrészletével, amelyben a testvérszeretetre buzdít, a romolhatatlan magból való újjászületettségünkre figyelmeztet és arra, hogy kizárólag az Isten Beszéde az örök. Ez alkalommal fordított elhangzási, de rendes értelmi sorrendben először az Isten Örök Szaváról essék szó!

1. Az Isten Örök Szava

Az apostol Ézsaiás próféta könyvének 60. fejezetéből a 6-7-8. verseket idézi, ami pontosan így szól: „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. ⁷Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! ⁸Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.”

Testvéreim! Mennyi mindent mondott már az ember, amire azt gondolta, hogy örökérvényű, később kiderült, hogy mégsem. Például a fény sebessége már nem állandó, ahogy sokáig hittük. A Harvard Egyetemen Verstergard-Hau professzornő és csapata már 2001-ben megállította a fényt. Az Edinburghi Egyetemen pedig a közelmúltban James Clerk Maxwell 140 évig megvalósíthatatlannak hitt elméleti kísérletét megvalósítva megcáfolták az energia-megmaradás elvét. És ez csak két példa a fizika világából.

Isten szava azonban örök. Mivel támasztom ezt alá? Például azzal, hogy immár kétezer éve meg-megújulóan akarják egyesek megváltoztatni a Bibliát, beletenni, vagy kivenni belőle, sikertelenül. És ez nem a római katolikus egyház lobbierejének köszönhető. Nézzük végig: a Biblia megvolt, amikor még laposnak gondolták a földet. Aztán kiderült, hogy gömbölyű, és a Biblia megmaradt. Aztán az is kiderült, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. A Biblia megmaradt. Egyesek elkezdték hirdetni, hogy Isten nem létezik, és az ember a világ közepe, és a Biblia megmaradt. Aztán kiderült az is, hogy az emberek el tudják dönteni saját sorsukat anélkül, hogy királyok vagy más diktátorok parancsolnának nekik, és a Biblia megmaradt. Pár évtizede az ember felfedezőútra indult az űrbe, majd a Holdra, és nemsokára talán elindul a Marsra is, és talán magával is viszi a Bibliát oda. Testvéreim, ennek nem lehet más az oka, mint az, hogy Isten vigyáz az Ő Szavára, és mert az örök.

De nem csak a Biblia az Isten Szava, hanem Jézus Krisztus is – ismeritek az Ige három megjelenési formáját a konfirmációtokból: írott, testet öltött, hirdetett. Krisztus is örök, akárhogy akárhányszor próbálták akárkik befeketíteni, megcsúfolni, elpusztítani, nem jártak sikerrel és nem is fognak soha. Ugyanígy nem tudja a gonosz megölni az igehirdetést sem, a legbrutálisabb módszerekkel sem. Mindig, minden üldözés között lesznek az Isten által felkent emberek, akik prédikálnak.

2. Romolhatatlan magból újjászületni

Mindezt az is alátámasztja, hogy még mindig vannak Krisztusnak követői. Ha igazak lennének a felröppent vádak – bár vádnak nevezni jogi értelemben olyan dolgokat szokás, amelyek a bíróság előtt vélhetően megállják a helyüket – már rég nem lenne keresztyénség. Ha Jézus csak ember lett volna, ha megházasodik és késő öregségében unokákkal körülvéve hal meg, akkor az ő követői is elfogytak volna idővel, mint annyi próféta és önjelölt messiáséi azelőtt és azóta is. Krisztus követői azonban ma is gyarapszanak. Mégpedig azért, mert – illetve akkor, ha – tudatában vannak, hogy honnan származnak. Nem az ősök családfájáról van szó, hanem arról, hogy honnan, kitől ered az örökéletük. Jézus Krisztus személye, illetve keresztáldozata hordozza magában azt a csírát, amely a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülve elhozza az örökéletre való felismerést az ember számára. Az ember – mint azt magától Jézustól tudjuk – olyan, mint a föld. Némelyek jó földnek, mások útfélnek, sziklás, vagy gyomos földnek számítanak. De ne feledjük, mind eredendően alkalmas arra, hogy benne a mag életre keljen. És az ember – a földdel ellentétben – tehet arról, hogy milyen közeg fogadja a magot: barátságos, avagy elutasító.

A mag, az Isten szava romolhatatlan. Nem veszíti el életképességét pár év alatt, mint a vetőmagok. Nem lehet eltaposni, kipusztítani, sem pedig más magokkal keresztezni. De az igazi mag olyan szívbe kerülve. amely megbecsüli, kimondhatatlanul sok termést hoz. Ráadásul megtermi a testvérszeretet gyümölcsét!

3. Testvérszeretet

Ne feledjük el, hogy ez a testvér szeretete, nem a felebaráté. A felebarátom az embertársam, az a személy, akivel csak bármilyen kapcsolatba kerülök. A felebarát szeretetének parancsa abból ered, hogy Isten szereti teremtményeit, azaz minden egyes embert, nekem pedig, mivel Isten Krisztusban megmentett a kárhozattól és örökéletet adott, hálából továbbítanom kell az Ő szeretetét azok felé, akik még nem ismerik Őt, tehát a szeretetét sem tudják még igazából befogadni. A testvérszeretet más. Ez azt jelenti, hogy azok iránt, akik Krisztuséi, az együvé tartozás, a közös út, a Krisztusban átélt egység szeretetét érzem. Még ha nem is ismerem az illetőt, de tudom róla, hogy Krisztusé, a testvérem. Megosztom vele örömömet és bánatomat. Támogatom és segítem őt.

Amikor az ország vagy a világ bármelyik részén jár egy keresztyén, mindenütt találkozhat testvérrel. Lehet az egy la platai benzinkutas, aki a kocsi hátulján lévő hal-matricáról ismeri fel, hogy keresztyén vagyok, és megvallja, hogy ő is. Dios te bendiga, hermano! – mondjuk egymásnak, és megyünk tovább. Talán soha többé nem találkozunk, de erősít a gondolat, hogy nem vagyunk magunkban, mindenütt vannak újjászületett keresztyének. Ennek a testvérszeretetnek pedig egy az alapja: a Krisztusban megtisztított élet. Ha ugyanis a keresztyén ember nem tisztítja meg az életét rendszeresen a bűntől, akkor a testvérszeretet is mellékvágányra futhat, rosszabb esetben az is megtörténhet, hogy kisiklik. Ha ugyanis keresztyénnek nevezem magam, de nem állok Krisztuban tisztán, a Sátán könnyen megcsalhat, becsaphat, és a testvérszeretetem csak képmutatássá válik. Ebben szenved sok keresztyén. Szembe szívélyes, szeretetteljes, de a háta mögött rossz dolgokat mond róla. A helyett, hogy a hibáit, tévedéseit, bűneit vele beszélné meg. Például mert hiányzik a bizalom. És a Gonosz már éket is vert két keresztyén közé. Az igazi testvérszeretet nem önző, hanem odaadó, nem ítélkező hanem imádkozó, nem irígykedő, hanem együtt örvendező.

Ez az, amit keresztyénként naponta gyakorolnunk kell!

Befejezés

Kedves Testvéreim! A böjt második vasárnapján nincsen semmi különös dolog. Úrvacsorázni legközelebb Nagypénteken fogunk. A Nagyböjt megülésének módját a protestáns egyházak rábízzák az egyes keresztyénekre. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy „a reformátusok nem böjtölnek”. Igenis oda kell figyelnünk az Isten szavára, egyre közelebb kell kerülnünk Őhozzá, egyre jobban kell ismernünk Őt, magyarán: előre kell haladnunk a hitben. Ez pedig a magunk alárendelése nélkül nem lehetséges. Csak akkor, ha elismerjük Krisztus uralmát az életünkben. Ennek pedig csak egyik módja, hogy keresztyénnek nevezzük magunkat. A másik, hogy cselekedeteinkkel is bizonyságot teszünk. És erre való többek között a Bibliaóra, az otthoni áhítat, a naponkénti Bibliaolvasás és imádkozás, a keresztyén hitmélyítő könyvek, folyóiratok olvasása. Itt van szerdán a Bibliaóra, a kisasztalon építő olvasmányok, az Interneten korábbi prédikációk, és még lehetne sorolni. Éljetek ezekkel! Ne feledkezzetek el a romolhatatlan magról, és arról, hogy keresztyénnek lenni jó. „Ez az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”