Úrnapi Igehirdetés, 2007. március 11.

Buenos Aires, 2007. március 11.

írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 7,14-22

Textus: 1Péter 2,1-3

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, ²mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; ³mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Cím: Hamisítatlan tej

Bevezetés

Egy hírneves világcég – a nevét önvédelemből nem mondom meg – az 1970-es években csecsemőtápszereket szállított Afrikába, hogy ott az éhező bennszülöttek gyerekeiket táplálják vele. Teljes volt katasztrófa. Egyrészt tévhit az, hogy az éhező asszonynak elapad a teje. Hamarabb hal éhen ő, mint a szoptatós babája. Másrészt a nyugat-európai és észak-amerikai szükségletek szerint összeállított tápszer az afrikai csecsemőknek teljesen alkalmatlan, s főleg emészthetetlen volt. Harmadrészt a kizárólag tápszerrel táplált csecsemők az afrikai higiénés viszonyok között halálra voltak ítélve, mert nem szerezték meg belőle azt az immunvédelmet, ami az anyatejbe „be van építve”.

Az ún. nyugati civilizációban elterjedt a hatvanas évektől, hogy az anya nem szoptatott, hanem tápszert adott csecsemőjének. Ez kényelmesebbnek, elegánsabbnak tűnt. Az anya igyekszik minél hamarabb megszabadulni az anyasággal járó külsőségektől, ha már magától az anyaságtól nem tud. Ennek jó eszköze volt a tápszer. Manapság már magától a csecsemőtől is távol tartja magát nagyon sok „nyugati” nő, nem csak a szoptatástól. Időközben pedig kiderült, hogy az anyatej olyan ásványi anyagokat, vitaminokat és immunerősítőket tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a baba egészséges fejlődéséhez. Ma már megint divat a szoptatás, hála Istennek – sóhajtanának fel a csecsemők, ha tudnának már beszélni. Hálát adok Istennek, hogy Ágota addig szophatott, amíg csak akart, egészen 16 hónapos koráig.

Ma azonban nem a csecsemők táplálása a témánk, hanem a keresztyéneké. Péter nagyon szemléletesen hasonlítja a Krisztust követő emberek táplálkozását a kisbabákéhoz. Vizsgáljuk meg, hogyan!

Először: magát megtisztítva megy a keresztyén Istenhez, másodszor Isten valódi szavát kívánja, – harmadszor – amit már megismert.

1. Megtisztulva menni Istenhez

Egyre másra halljuk, olvassuk, hogy nagy emberek, művészek, tudósok halnak meg. De az utóbbi időben arról sehonnan sem érkezett hír, hogy valamilyen tudós vagy művész született volna J.

A születés csak a kezdet. Így van ez az újjászületéssel is. Amikor az ember megtér, akkor átadja az életét Istennek, miután felismerte, hogy bűnei miatt örök büntetést: kárhozatot érdemel, és ettől csak és kizárólag Jézus Krisztus vére árán menekülhet meg. Ezután Isten újjászüli őt, azaz új emberré, megmentetté, Krisztusban gyermekévé teszi. Az elsőben (a megtérésben) az ember aktív, maga dönt, a másodikban, az újjászületésben passzív, mert az Isten cselekszik. Az újjászületést után pedig növekedni kell. Ha egy gyermek egy éves korában nem kezd járni, két-három éves korában nem beszél folyékonyan, hat-hét éves korában nem biciklizik, vagy nem kezd írni és olvasni, akkor azt mondjuk rá, hogy visszamaradt a fejlődésben. A keresztyén embernél is hasonlóképp van. Ha valaki ötven évvel ezelőtt megtért, és ma is a Biblia legalapvetőbb tételeit ismeri csak, akkor bizony a hitében visszamaradottnak kell tekintenünk. Persze a keresztyénségben nincsenek olyan szigorú határok és követelmények, mint a Nemzeti Alaptantervben, és nem kötelező 16 éves korra végezni az első nyolc osztállyal. De azért szükséges a fejlődés. A hitben való továbblépéshez pedig szükséges a megtisztulás, mint azt a korábbi prédikációkban már láthattuk. Megint visszatérve a szoptatás példájához: az édesanyának meg kell tisztítani mellét a szoptatás előtt, nehogy valamilyen szennyeződés, sőt fertőzést hordozó baktérium kerüljön a tejjel együtt a kicsi szervezetébe. Ugyanígy a baba száját is meg kell törölni. Az Isten szavához – ami Péter szemléltetésében a tej – közeledni csak megtisztultan lehet, különben beszüremkedhetnek a Gonosz által elhelyezett fertőző tévtanok. És így megtörténhet az, hogy a legtisztább bibliai tanok elferdítve, meghamisítva jutnak el a szívhez. Amikor tehát Isten Igéjét hallgatni szándékozol, ne feledd megtisztítani magad, nehogy az Igehallgatás a kívánttal ellentétes eredményre jusson.

2. Isten valódi szava

Nagypapámtól – aki a Felvidéken született 1912-ben, és faluhelyen nevelkedett – hallottam egy gyerekdalt, ami arról szólt, hogy hogyan készül a tej. A lényege pedig az volt, hogy a gyerek az istállóból a tejcsarnok felé megállt a kútnál, és kissé „megszaporította” a tejet. Nos, ez a hamisítás kedves gyerekcsíny volt csupán. Pár éve Magyarországon feltűntek és elterjedtek a „reggeli ital” nevű termékek, melyek ízre, illatra, színre tejnek mutatkoznak, holott tulajdonképpen tejipari melléktermékekből készülnek, és teljesen halott dolgok. Persze olcsóbbak az igazi tejnél. Aki igénytelen, annak megteszi. De lehetne beszélni a Nevia kézkrémről, az Adidos melegítőről és a Toshbai ceruzaelemről, melyek eredetinek látszó hamisítványok. Aki megveszi őket, nem csodálkozhat, ha távolról sem olyan minőségűek, mint szeretné.

Az Isten szavát is próbálkoznak hamisítani. Nem csupán azokra az iratokra gondolok, amelyek az első századtól kezdve felbukkantak, hogy kitöltsék a Biblia által tárgyalt események közötti időt, vagy azokra, amelyek hitelesség látszatát keltve a Biblia helyébe kívánnak lépni, mert ezek felismerése könnyű. Ha egyeznek a Biblia tanításával, akkor rendben vannak, ha nem, akkor szemétre valók. Sokkal inkább vigyáznunk kell azokkal, amelyek a Biblia magyarázatának álruhájában rejtőznek. Nem azok az evangéliumi keresztyénségre veszélyes szekták, amelyek elutasítják Krisztust vagy a Bibliát, hanem azok, amelyek elismerik (legalábbis látszólag). Mert nyilvánvaló, hogy ha az anya melléből mondjuk gázolaj folyik, a baba kiköpi. De ha egy kis alkohollal kevert tej, azt lenyeli, és kész a baj. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha egy tartály ivóvízhez egy evőkanál szennyvizet adunk, egy tartálynyi szennyvizet nyerünk. Ha egy tartály szennyvízhez teszünk egy kanál ivóvizet, akkor a végeredmény ugyanaz.

A növekedni szándékozó keresztyénnek tehát gondosan ügyelnie kell arra, hogy valóban tiszta, hamisítatlan Igét kapjon. Ezért húzta alá a reformáció azt, hogy az embernek önállóan kell gondolkodnia, és ismerve és tanulmányozva a Bibliát, mérlegre kell tennie a kapott tanításokat, nehogy egy félrevezetett pap vagy testvér tévútra vigye. Nagyon lesarkítva a dolgot: ha te nem tanulmányozod rendszeresen, és nem ismered elég jól a Bibliát, honnan tudod, hogy nem hirdetek a Bibliával ellentétes tanokat?

3. A jól ismert Szó

Ezért mondja Péter, hogy amit már megízleltetek, arra vágyakoztok. Aki már hallotta az Istennek azt az Igéjét, mely szerint, bűnös, bűnei büntetésétől csak Jézus vére által szabadulhat meg, és ez által örök életet nyerhet, az felismeri azt az igemagyarázatot, amely ennek forrásához, azaz Istenhez közelebb viszi. Az ilyet nem lehet megtéveszteni félrevezető szavakkal, gondolatokkal, mert jól ismeri az Urat, megismeri hangját, és tudja, miről beszél.

Aki viszont csak felületesen ismeri az Isten Szavát – ez alatt a Bibliát és Jézus Krisztust is értem – annak sokkal nehezebb disztingválni, és sokkal inkább ki van téve annak, hogy elhisz a Biblia üzenetére hasonlító, de azokkal köszönőviszonyban sem lévő tanokat. Ezért én nem annak vagyok híve, hogy ostorozzuk a szektákat és rémtörténetekkel ijesztgessük felebarátainkat, netalán gyűlöletet szítsunk azok ellen, akik szerintünk tévúton járnak, hanem annak, hogy a reformátusok ismerjék jól vallásunk alapjait. Legelsősorban a Bibliát, amit sajnálatos módon manapság talán még az átlag római katolikus is jobban ismer, mint az átlag református. Továbbá a Heidelbergi kátét és a Második Helvét hitvallást, amit tartok tőle, hogy közületek is többen csak konfirmációjukra olvastak el, azóta sem. Vagy netalán még akkorra sem.

Testvéreim, megéri a befektetést, hogy jól ismerjétek hitünk alapjait, hogy ne sodorhasson benneteket ide és oda mindenféle téves, a Bibliának ellentmondó tanítás. Ragaszkodjunk reformátor őseink hitvallásához, mert azok nagyrészt ma is éppoly időszerűek, mint négyszáz évvel ezelőtt.

Befejezés

Kedves Testvéreim! Nem szükséges, hogy mindannyiunkból magister theologiae legyen. De az viszont igenis szükséges, hogy minden reformátusnak kenyere legyen a Biblia, és tej az igemagyarázat. Ez utóbbi alatt nem csupán az igehirdetést értem, hanem mindazokat a tanításokat, amelyek szóban, nyomtatásban, bármilyen formában hozzáférhetőek. Higgyétek el, érdemes megismerni az Isten Szavát, mert az életet hozott nekünk.

Használjátok a rendelkezésre álló lehetőségeket, az Istentiszteleteket, Bibliaórákat, az interneten elérhető prédikációkat – nem csak az enyéimet, sőt! –, hogy növekedjetek!