Úrnapi igehirdetés, 2007. február 4.

Buenos Aires, 2007. február 4.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Jelenések 21

Textus: 1Péter 1,13-16

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Cím: Szentnek lenni

Bevezetés

Kedves Testvérek!

A Biblia tele van felszólításokkal, tedd ezt, cselekedj úgy, ne csináld amazt. Ezeket a szavakat a nyugati – ha úgy tetszik a görög-latin gyökerekből táplálkozó – civilizáció parancsként, szigorú utasításként fogja fel. Ebből fakad sok ember frusztráltsága, félelme, idegenkedése az isteni üzenettől. Mert úgy képzelik, hogy rengeteg követelménynek kell megfelelniük, hogy az Isten szeresse, vagy legalább békén hagyja őket. Ugye, itt látszik legjobban a görög hatás, hiszen a hellének hitében a kicsinyes, egymással is torzsalkodó istenek az emberrel szemben követelőzők, bosszúállók, ridegek. A Biblia Istene azonban nem ilyen. Ő maga a Szeretet. A Szentírásban szereplő felszólítások pedig inkább figyelmeztetések, hogy ha valamit így vagy úgy csinálsz, akkor azzal ezt vagy azt a bajt hozod a magad fejére. Nem pedig törvénykönyvi paragrafusok, hogy ha ezt vagy azt teszed, ez vagy az a büntetés fog lesújtani rád. Tehát minden biblia „parancshoz” hozzá kell tenni, hogy „ha szeretsz engem, és jót akarsz, akkor…” Így mindjárt kisebb a feszültség, könnyebben látunk neki annak, hogy megvalósítsuk, amit Isten vár tőlünk.

Ez a „szentek legyetek” felszólítás is általában érzékenyen érinti az embereket. Úgy fogják fel sokan, hogy Isten valami teljesíthetetlen követelmény elé állítja vele őket, hiszen szentté lenni nem könnyű, sőt, igen nehéz. Erre a félelemre bizony erősen rájátszik a római katolikus gyakorlat, amely az élet valamely területén különlegesen helytálló, valamiben rendkívüli tehetséget, kitartást vagy hősiességet tanúsító személyt nevezi (ki), illetve avatja szentté. Ezen az alapon azonban olyanokat, mint például Bonhoeffer – német hitvalló, a nácik gyilkolták meg – vagy Zimányi József, aki Sztálin alatt szenvedett, csak azért nem nevezünk szentnek, mert nem római katolikusok.

A Biblia azonban mindenkinek szól, nem csak Názáreti Józsefeknek, Bétsaidai Pétereknek, Assisi Ferenceknek, Árpádházi Margitoknak, és a teljes Biblia szól mindenkinek, tehát ez a felszólítás is: „Legyetek szentek!”. Akkor viszont kell legyen valami mód az isteni parancs megvalósítására mindenki számára, hiszen Ő soha nem kíván tőlünk lehetetlent. Ennek megfelelően tehát valószínűleg a szentség fogalmának a helyes értelmezésében van a problémánk.

Ezért tekintsük át Péter szavait abból a szempontból, hogy miért mondja nekünk, hogy legyünk szentek? Ehhez vizsgáljuk meg a Szent és a szentek jelentését, és így eljutunk oda, hogy megértjük: azért kell szenteknek lenniük Krisztus követőinek, mert Isten szent.

1. A Szent

A Szent, nagybetűvel, sőt, tulajdonnévként ugyanis Isten neve. Nem címe, rangja, hanem a neve. Ha teljesen pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk, hogy a szentség nem Isten tulajdonsága csupán, hanem Ő maga. Több helyen a Bibliában, pl. a Zsoltárok 22,4-ben kerek perec az van, hogy Isten szent. Madách Imre megfogalmazásában Ő „az erő, a tudás, a gyönyör egésze.”

Ebből a tulajdonnév „Szent”-ből ered a melléknév „szent”. Ennek a szónak a jelentését a lexikon a következőképpen határozza meg: „Vallástudományi értelemben ez a fogalom jelöli mindazt, ami az isteni szférához tartozik, és ezért érinthetetlen és elkülönített a profán használattól. A legújabb szemléletmód hangsúlyozza, hogy a szent jelleg személyes, isteni erő-megnyilvánulás és nem valamiféle általános, személytelen, természetfeletti erő kisugárzása.” Az én megfogalmazásom kicsit rövidebb: szent mindaz, ami/aki Istenhez tartozik.

Érdekes volt utánanézni, hogy a Bibliában mi minden lehet szent: a hetedik nap, hely, oszlop, ember, (pl. [Jákob fia] József) gyülekezés, legelő, nép, hegy (Sínai), ünnep, kenyér, ruhák, pap, ajándékok, fejdísz, áldozat, oltár, és ami az oltárhoz ér (!), a sátor, mérték (sekel), olaj, pénzegység, az ötvenedik év, és még több minden.

2. A szentek

Mint Teremtőhöz, Istenhez kell mérnünk mindent, ami csak a teremtett világon létezik, és mivel Ő tökéletes, ezért a szentséget is csak Őhozzá mérve értelmezhetjük, fogalmazhatjuk és érthetjük meg. Ennek megfelelően az ember szentségét is csak Őtőle nézvést értelmezhetjük.

A szent ember fogalmát pontosítanunk kell, mert a közgondolkodás sajnos a római katolikus álláspontot teszi a magáévá. A szent Istenhez tartozik, Isten tulajdona. Ennyi, és nem több. Nem kiemelkedő tulajdonságai emelik ki a többiek sokaságából, hanem odaszánása teszi Isten hűséges tanítványává. Nem attól lesz valaki szent, hogy életében buzgó keresztyén (katolikus) volt és a halála után igazolják, hogy csodát tett, hanem attól, hogy odaszánta az életét Jézus Krisztusnak. Nem emberi testület az, ami kiválogatja, ki szent, ki nem, hanem az Isten Igéje mondja meg. Meg vagyok győződve, hogy például – csak kevés nevet említve – Augustinus, Assisi Ferenc, Néri Fülöp vagy hogy közelebbi és magyar példát hozzak, Batthyány-Strattmann László Isten akaratát véghezvitte és a mennyben van. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy az emberi testület csak olyanokat avatott szentté, akikről minden keresztyén meg lehet győződve, hogy valóban az Úré volt.

Szent tehát bárki lehet, mi is azok vagyunk, akik Jézus Krisztust urunknak és megváltónknak valljuk. Ezt is gyermeki hittel lehet a leginkább megérteni: Egy kisgyerek életében először jár olyan templomban, ahol színes üvegablakok vannak. Ámulva nézi a szép, tekintélyt sugárzó alakokat, és áhítattal kérdezi meg Édesapját: „Apa, kik azok a bácsik és nénik az ablakokon?”. Az apuka így felel: „Azok, kisfiam, a szentek.” Hazaérve elmesélik élményeiket, mire az Édesanya megkérdezi a kisfiút: „És kik azok a szentek?”. A gyerek pedig így felel: „Azok a bácsik és nénik, akiken keresztülsüt a nap!”.

3. Azért legyünk szentek, mert Ő az!

Tehát lehetünk szentek, egybeszámláltathatunk Mózessel, János apostollal, Lutherrel és Teréz anyával. De ez nem tehet bennünket elbizakodottá. A hit hősei, akik tetteikkel bizonyították Istenért égő szeretetüket, mint az előbbiek, vagy Molnár Mária, az Új-Guineai Pitilu apostola, példákként állnak előttünk. De ne azért legyünk szentek, mert valamelyikükre akarunk hasonlítani, hanem azért, mert Jézus Krisztus meghalt értünk és helyettünk a kereszten, és ezért hálából az a minimum, hogy hűséges maradok Őhozzá.

Péter szavai még előretekintésre is bíztatnak. Mert kegyelmet kaptunk Jézustól, és a bűneink elfedeztettek, de dicsőséget is fogunk kapni Tőle, amikor ismét megjelenik az övéiért. Ez a sokaság, akiket Krisztus magával fog vinni második eljövetelekor – az élőket a földről, a már meghaltakat pedig feltámasztva a sírból – az a bizonyos „szentek közössége”, amiről az apostoli hitvallásban szó van, amibe beletartozik az égvilágon mindenki, aki Krisztusé. Mindegy, milyen felekezet szerint imádta Istent, milyen nép, fajta, nemzet soraiba tartozott, férfi vagy nő volt, öreg vagy gyerek, mindazok, akik hűségesen követték Jézust. Akikről a Jelenések könyvében is olvasunk. Megéri mindent megtennünk azért, hogy közéjük tartozzunk, nem?

Befejezés

A szentség nem egyfajta életmód, hanem maga az élet. Nem bizonyos cselekedetek megtételét vagy meg nem tételét várja tőlünk Isten. Nem azt akarja tőlünk, hogy belépjünk egy egyházba, ahol vasárnaponként vallásos cselekedeteket végzünk, egyébként meg járjuk a magunk útját, hanem azt, hogy az Övéi legyünk teljesen. Nem éjjel-nappal vallásos könyvek olvasásával, imádkozással töltve az időt, nem úgy, hogy bárkivel bármiről beszélünk, csak Jézusról tudunk szólni, hanem úgy, hogy munka, pihenés, a hobbinkkal való időtöltés alatt is Krisztuséi vagyunk, az Ő tetszésére és dicsőségére élünk. Azt tesszük, amit Ő kér tőlünk a Biblián keresztül. Felelősséggel ellátjuk azt a szolgálatot, amit ránk bízott. Ez – bár nem könnyű, de – egyáltalán nem lehetetlen. Töltsük be hát rendeltetésünket, amiért e földre helyezett bennünket Isten, és legyünk szentek, bibliai értelemben!

Ámen!