Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész.
Lekció: Lukács 8,4-15
Textus: Galata 6,9-10
9A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Cím Folyamatos jelen
Bevezetés
Kedves testvérek!
A gondos tervezés meghozza az eredményt. Amikor januárban nekikezdtem a galata levél vasárnaponkénti folyamatos prédikálásához, készítettem egy beosztást az év végéig, minden „nekem jutó” vasárnapra beosztva az igeszakaszokat. Persze lett benne csere, betegség miatt, vagy mert Gabriel nem ért ide, de íme, az év végéhez közeledve már látszik, hogy sikerült. Még két rendes vasárnap van hátra az évből a main kívül, és két „csomag” maradt meg ezekre a Galata levélből.
Advent második vasárnapja egyúttal számomra – legalábbis egy időre – az utolsó lehetőség arra, hogy az evangéliumot hirdessem előttetek. Ez alkalommal újra azt kell tapasztaljam, hogy Isten az Ő Szent Lelkével csodálatosan időszerű igét készített elő a mai napra. Pál apostol levele végén búcsúzik a galáciai keresztyénektől úgy, mint aki tudja, sokukkal talán soha nem fognak találkozni többé. De a Krisztusban való kötelék megmarad.
A három csomópontja mai igénknek a következő: fáradhatatlanul kell a jót cselekednünk, addig, amíg van időnk, és az eredménye meglesz a maga idejében.
1. Fáradhatatlanul cselekedni a jót
A keresztyének szószátyárok. Legalábbis ezt tartják a világban sokan, és valljuk be, nem teljes mértékben igaztalanul. A Biblia vallása a szóra épül. Nem csak a keresztyénségről van szó, hanem a zsidó vallásról is. Hiszen az is a Bibliára, annak régebbi és némileg hosszabb terjedelmű részére, az Ószövetségre alapszik, és a zsidóság ma is úgy nevezi magát, hogy „a Könyv népe”. Így, nagy „K”-val, a Bibliára utalva. A keresztyénség számára nem kevésbé fontos a szóbeli közlés, maga a Megváltó egyik megjelenési formája a szó, régies kifejezéssel élve az Ige. Hiszen János evangéliumában olvassuk, hogy „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1,14) Az pedig a meggyőződésem, hogy az Ige, az Isten szava egy szóban összefoglalva ez: Szeretlek. Azt pedig, hogy Isten mondott és mond nekünk dolgokat, azt el kell mondanunk a többieknek, ezért verbális vallás a keresztyénség.
Van egy szólás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Én inkább fordítva szoktam mondani, amelyik kutya harap, az nem ugat, mert tudniillik tele van a szája. De viccen kívül, az ember képes arra, hogy két dolgot csináljon egyszerre. Az egészséges agy képes koordinálni a két félteke és a féltekéken belüli idegközpontok közötti munkamegosztást. Tehát az, hogy a keresztyén ember beszél, nem zárja ki, hogy cselekedjen. A helyes és követendő út ez esetben is az, hogy igyekszünk megkeresni a megfelelő arányt. Hogy a rászorulónak ne prédikáljunk, hanem adjunk neki enni, a beszélgetésre vágyó lelki vigaszt keresőt pedig ne próbáljunk pár pesoval lerázni. Emberi tulajdonság, hogy előbb vagy utóbb mindent megununk. Ezért kíván kitartást és fáradhatatlanságot tőlünk a jó cselekvése. Még ha nem küzdene a Sátán teljes erejéből azért, hogy bennünket a jó cselekvésében megakadályozzon, még akkor is meglankadnánk idővel. A legkiválóbbak is. Az Ézsaiás 40,31-31-ben ezt olvassuk: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Nos, ezt a fáradhatatlanságot kéri a galatáktól Pál és várja tőlünk Isten. Amit nem a magunk erejére támaszkodva valósítunk meg, hanem azzal, hogy az Úrba vetjük a bizalmunkat.
2. Amíg van időnk
Egy régebbi prédikációmban felvetettem a kérdést, hogy mit tennél akkor, ha egy repülőgép fedélzetén ülve megtudnád, hogy a gép zuhan, öt perced van az életedből hátra. Mire fordítanád ezt a rövid időt? Ezt nekem például nem csak hivatalból kell tudnom, hiszen rövidesen majdnem húsz órát fogok a levegőben tölteni. Persze a keresztyének túlnyomó többsége, 99,99%-a soha nem kerül ilyen helyzetbe, még hasonlóba sem, hogy pár perce marad a hitvallásra. De a keresztyének 0,01%-a sem engedheti meg magának a luxust, hogy ne legyen felkészülve.
Nem tudjuk, mennyi időnk van hátra. És még ha tudnánk is…! Március óta tudjuk, hogy visszatérünk Magyarországra, mégis az utolsó napokban nagyon feltorlódtak a tennivalók, és bizonyos dolgok el is maradtak. Ti maradtok, de egy hirtelen lehetőség vagy kényszer esetén nem biztos, hogy fel vagytok készülve a hitvallásra. Nem tudjuk, mikor jön el a vége főcím. Jézus a Tíz szűz példázata végén figyelmezteti tanítványait a felkészülés fontosságára, így szólva: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Máté 25,13)
Az idő, hasonlóképpen az egészséghez, sokszor csak akkor válik értékessé, amikor már elveszítettük. De érdemes azon elgondolkodni, hogy az egészséget vissza lehet szerezni, az elveszített időt soha. Ráadásul nem is tudjuk, mennyi időnk van még hátra. Úgyhogy igyekezzünk elvégezni a ránk bízott feladatot.
Természetesen Pál nem azt akarja elérni, hogy állandóan azon pánikoljunk, hogy mi minden marad ki, illetve el, hanem azt, hogy becsüljük meg az adatott időt. Hogy igyekezzünk megtölteni tartalommal a perceket. Egyik kedvenc szójátékommal, hogy az életünk teljen, ne múljon. Mert ami múlik, az elfolyt nyom nélkül. Ami telik, az megtelt, az hordoz valami értéket.
3. Meglesz az eredmény
Végül mindannyian azt szeretnénk, hogy amit teszünk, annak legyen eredménye. Türelmetlenül várjuk, hogy meglássuk, amit alkottunk, hogy részesüljünk munkánk gyümölcséből. Az iskolákban teljesítményorientált módszerrel oktatják a gyerekeket, de a felnőttek is ilyen rendszerben tanulnak nyelvet és más dolgokat. A követelmény az, hogy teljesítsünk. Az a probléma, hogy szeretjük azonnal látni az eredményt. Jézus azonban türelemre int, és arra akar ránevelni bennünket, hogy tudjunk várni. Hogy legyünk képesek arra, hogy elfogadjuk, nem látjuk meg az eredményt.
Egy filmben volt egy jelenet, amikor egy várandós asszonyt vittek be a kórházba, mert megindult a szülés. Hamar kiderült pár megdöbbentő dolog. Az asszony rákos volt, és amikor megtudta, hogy gyermeket vár, felfüggesztette a kezelést, mert az ártott volna a kicsinek. Orvos volt, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mit kockáztat. Ha önmagára gondol, megöli a kicsit, ha tud önfeláldozó lenni, akkor meghal, de a gyermeke él. Talán száz ilyen ember közül egy ha így dönt. Pedig tudta nagyon jól, hogy nem lesz ott, amikor a gyermeke feláll, megszólal, mert addigra végez vele a kór. De a lelki szemeivel látta, hogy annak, amit tesz, jó, hasznos eredménye lesz majd egyszer. Jó és hasznos, akkor is, ha ő már nem részesedhet belőle.
Pál nem látta meg, mi lett a sorsa az általa alapított kisázsiai gyülekezeteknek. Elindította őket, őrizte és ápolta, tartotta a kapcsolatot, de egy ember élete és egy gyülekezet szolgálata nem egy kategória. Egy ember tíz-húsz évre tervez, de egy keresztyén közösség sokkal hosszabb távon létezik. Pál megtette, amit meg kellett tennie, mert hitt az Istennek.
Nekünk is úgy kell cselekednünk, hogy talán nem látjuk munkánk eredményét. De egy folyamatban állunk bent, valakitől átvettük a feladatot, amit végzünk, és valakinek a kezébe fogjuk letenni azt. Jézus Krisztus az Ő Szent Lelke által gondoskodik arról, hogy a szolgálat folyamatos legyen. Nekünk csak az a dolgunk, hogy tegyük a magunkét, ha az aratjuk, amit más vetett, és amit mi vetettünk, azt más aratja majd.
Befejezés
Kedves testvéreim!
A prédikációnak ez a része azt a címet viseli, hogy befejezés. Én mégsem akarom befejezni ezt az igehirdetést. Szeretnék a végére három pontot tenni egy helyett. Méghozzá azért, hogy ezzel is kifejezzem, nem ért véget. A mai nappal ugyan lezárul az életünkben – az enyémben és a tiétekben is – egy szakasz, de ha valóban Krisztushoz tartozunk, akkor továbbmegyünk, hálát adunk mindazokért az áldásokért, amiket kaptunk, köszönetet mondunk minden apró szeretet-megnyilvánulásért, és megerősödve, megszilárdulva, a Krisztus követésében eltökélten megyünk tovább.
Ezt szeretném a magam és a családom életében, és ezt kívánom mindannyiótoknak. Jézus Krisztus maradjon meg közöttünk köteléknek.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése