Írta: Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Buenos Aires
Lekció: Róma 4,13-25
Textus: Galata 3,28-29
28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Cím: Egységre törekvés
Bevezetés
Kedves testvérek!
Egyik nap egy barátommal beszélgettünk arról a kérdésről, hogy ha Isten nem személyválogató, akkor hogy lehet, hogy mégis kiválasztott egy népet magának. A válaszom körülbelül úgy hangzott, hogy azért tette ezt Isten, hogy egy kisebb csoporton – ha úgy tetszik, egy modellen – mutassa meg önmagát minden embernek. Ráadásul ez a kiválasztott nép, a zsidók, nem kiváltságokat és előjogokat kaptak a többi néppel szemben, hanem segítséget az Isten tervének végrehajtásához, és kiválasztottságuk sokkal több plusz felelősséggel – és persze büntetéssel – járt, mint előnnyel. Pál – a zsidó Pál! – mai igénkben teljesen egyértelművé teszi, hogy a Biblia, azaz az Ó- és Újszövetség Istene mindannyiunké lehet, ha beengedjük Őt az életünkbe, ha befogadjuk Jézust a szívünkbe.
Földgolyónkon ma, 2008-ban mintegy 6,5 milliárd ember él, akik összesen mintegy ötezer néphez tartoznak és 270 önálló lobogóval rendelkező országban élnek. Lehetne végigsorolni sok adatot az országokról és nemzetekről, elővezetni listákat az ország területének nagysága szerint, a nemzeti jövedelem szerint, a kulturális színvonal szerint, az átlagéletkor szerint. Lenne olyan ország, amely több kategória élvonalába is tartozik és lenne olyan, amelyik egyikben sem. Lenne olyan nép, amely több országot is a magáénak vallhat, és jóval több, amelyik egyet sem. A lényeg azonban az, hogy bármilyen listát készítünk népekről, országokról, a listának mindig vannak az elején is és a végén is. És a listák végén lévő népek tagjai épp olyan homo sapiensek, mint mi – bármennyire is szeretnék egyesek azt, hogy ez ne így legyen. Minden mai ember Ádám leszármazottja, minden ma élő embernek szüksége van Jézus Krisztusban a megmenekülésre bűneiből és minden ma létező személynek lehetősége van, hogy döntését meghozza. Bár sok országba nem juthat el az evangélium, mert a vezetők elzárják országukat a keresztyén tanok elől, és ezért rengetegen önhibájukon kívül – emberileg nézve – soha nem ismerhetik meg Jézus személyét, Isten számára nem lehetetlen, hogy őhozzájuk is elvigye az evangéliumot. Nekünk azonban a saját hitünket kell „karban tartanunk”, és a körülöttünk élőkre gondolnunk, akik keresztyénekkel – velünk – érintkezve élnek. Mai igénkkel véget érnek a Galata levél 3. fejezetében foglalt gondolatok.
1. Nincs se zsidó, se görög
A múlt vasárnapi igehirdetésben felmerült a gondolat, hogy mindannyian meg vagyunk keresztelve, és hogy Isten fiai csak akkor vagyunk, ha befogadtuk az életünkbe Jézus Krisztust, és Őt követve élünk. Sem múlt vasárnap, sem azóta nem tiltakozott nálam senki, hogy ő – bár meg van keresztelve – nem kíván Isten gyermeke lenni. Márpedig ha Isten gyermekei vagyunk, akkor el kell fogadnunk a „család” szabályait, és ezek közül az egyik első, hogy Isten beszéde szent és sérthetetlen. Ebből fakadóan el kell fogadnunk – akár tetszik, akár nem – amit Pál mond, miszerint minden népcsoport éppúgy jogosult az Úrral való kapcsolatfelvételre, mint a másik. Se a zsidó, se a görög nem különb a másiknál. Se a magyar, se a román nincs közelebb Istenhez. Se a grúz, se a dél-oszét nem kedvesebb a másiknál Isten szemében. Sokszor nehéz ezt elhinni illetve elfogadni, mert az emberben benne van, hogy szeretne többnek látszani a másiknál. De Isten nagy családja nem ismer faji, nemi és társadalmi osztálykülönbségeket. Krisztus erősebb, mint ezek a különbségek, amelyek sokszor megkeserítik, szétzilálják és gyötrik az embervilágot. Krisztus többet ad, mint nemzeti vagy osztályöntudatunk, férfiasságunk vagy társadalmi állásunk. A keresztyénség azt a pluszt hozta – többek között – az emberiség gondolkodásába, hogy lehet önzetlenül élni. Hogy nem kell minden nap felülkerekedni valakin. Hogy nem kell mindig és minden konfliktusban győzelmet aratni. Természetesen az emberek közötti konfliktusról van szó, hiszen például a bűn felett igenis törekedni kell a győzelemre. A keresztyén ember a másik keresztyént testvérének tekinti, a nem keresztyént pedig felebarátjának. Ha pedig felebarátom felebarátiatlanul viselkedik velem szemben, akkor tudom, hogy nem önmagától tesz így, hanem a bennem lakozó Úr Jézus legnagyobb ellensége, a Sátán buzdítja erre.
Pál nem arra szólít fel, hogy azon erőlködjünk, hogy ne tegyünk különbséget a körülöttünk élők között, hiszen emberek vagyunk, és tudjuk, hogy különbözőek vagyunk. Azt akarja elérni, hogy mint keresztyén szemléljünk mindenkit. Hogy „ne essünk ki a szerepünkből” egy pillanatra se. Hogy ne Istenre nem figyelő, képmutató, fajgyűlölő emberek legyünk, akik néha ráébrednek, hogy mégis keresztyének, és olyankor egy pár percig vagy óráig úgy is viselkednek, hanem hogy olyan keresztyének legyünk, akiknek a vérében van a krisztusi alázat és szeretet, és az a kizökkenés, ha egyszer-egyszer másképp ítélünk meg egy embert.
S nem csak a fajelméletről van szó, hanem arról is, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik valaki – erre utal Pál a szolga-szabad párral, vagy akár a nemi alá-fölérendeltségről, hanem a nemzedéki problémáról, és minden területéről az életnek, ahol az egyik ember a másik fölé helyezheti magát.
2. Ábrahám utódai
Egy a nyugati civilizációban felnövekedett embert nem nagyon lelkesít fel az a kijelentés, hogy Ábrahám utóda. Egy keletit annál inkább. Ábrahámot ugyanis Ibrahim néven a mozlimok is ősatyjukként tisztelik. Nyilván mind emlékszünk legalább a hittanóráról – ha a Bibliaolvasmányaink közül nem is –, hogy Ábrahámnak két fia volt, Sárától Izsák, akinek Jákób nevű fián keresztül jött létre a 12 törzs és Izráel népe, valamint Hágár nevű szolgálójától Ismael, akitől aztán az arab nép származott. Aki viszont se nem arab, se nem zsidó, azaz testben nem Ábrahám leszármazottja, annak a számára milliószor többet jelent Pál kijelentése. Befogadott, adoptált fiak vagyunk, ha hiszünk Krisztusban. Nincs az a származás, nincs az a családfa, ami ennél többet jelenthetne.
Ne térjünk napirendre e fölött. Ne gondoljuk, hogy ez az Ábrahám meg ígéret dolog csak egy szép mondás, egy jelkép, egy allegória. Ez a valóság. Olyannyira fontosak és értékesek vagyunk az Úr Istennek, hogy kiterjeszti ránk az áldást.
Mégsem, mindezek ellenére sem lesz mindenki ott a mennyek országában. Nagyon sokan legyintenek Krisztusra, vagy ha Őrá nem is, de az Ábrahámban kapott örökségre és ígéretre. Őrajtuk nekünk kell segítenünk. Isten már segített – először is rajtunk, akik megértettük, mit tett értünk Jézus, és alkalmassá tett arra, hogy ezt másoknak is továbbadjuk, másodszor pedig őrajtuk, csak ők még ezt nem tudják.
3. Mi az igazi bibliai egység?
Sajnos nagyon könnyű elcsúszni az ökumené síkos talaján. A globalizáció korában az nem népszerű, aki nem hajlandó részt venni egy nagy közös összeborulásban. Nehéz következetesen végigvinni azt a nézetet, hogy reformátusok vagyunk, és vannak olyan hitvallási kérdések, amelyeket nem vagyunk hajlandóak feladni. Amelyekért például a 17. században lelkésztestvéreink a gályarabságot is vállalták. Persze sokkal könnyebb is megadni magunkat a korszellemnek és feloldódni a tömegben, mint megismerni a Bibliát, naponként olvasni belőle, imádkozni, keresztyén könyveket olvasni és megismerni a református hitvallás lényegét.
Az igazi bibliai egység, amit bármilyen – hangsúlyozom: bármilyen – felekezetű keresztyénnel meg tudunk valósítani, az csak és kizárólag Jézus Krisztus áldozata lehet. IKHTHÜSZ (ΙΚΘΥΣ), azaz hal görögül, az egyik legelső keresztyén hitvallás. Ezért hord sok keresztyén az autóján hal matricát. Ez a szó egy mondat szavai kezdőbetűinek az összeolvasásából keletkezett. E mondat így szól: Ιησους Κριστος Θεου Υιος Σωτηρ (iészusz khrisztosz theu hüiosz szótér), magyarul: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Lassan kétezer éve vallják ezt az igazi keresztyének. Aki ezt tiszta szívvel tudja megvallani, azzal már lehet tárgyalni, mert van közös kiindulópont. Aki nem, azzal nem ugyanazt azt Istent imádjuk, azzal nem ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk. Az nem a testvérünk, csak felebarátunk. Nem arról van szó, hogy nem is lehet. De lehet, ha meghozza a döntést Jézus mellett.
És ebből az öt szavas hitvallásból nem maradhat ki semmi. Minden egyes szava lényeges, ha az egyik kimarad, összedől az egész.
Befejezés
Luther Márton hitvallása, hogy Baptisatus sum! – Meg vagyok keresztelve, nekünk is erőt adhat, méghozzá úgy, hogy ráirányítja a figyelmünket arra a tényre, hogy mint keresztyének, bírjuk Istenünk jóindulatát, és Ábrahám utódaiként, Krisztust felöltözve Isten fiai, örökösök vagyunk. És ebben a dologban is különböznek az igazi keresztyének a világiaktól. Nem veszekszenek az örökségen, hiszen jut mindenkinek, hanem testvéri módon közelítenek egymáshoz.
Nincsen se zsidó se görög, se gazda se szolga, se férfi se nő Krisztusban. Csak testvér. Így legyen!
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése