Buenos Aires.
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: 1János 2,12-23
Textus: Galata 4,6-7
6Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” 7Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.
Cím: A fiúság lelke
Bevezetés
Kedves testvérek!
Remélhetőleg nem telt el még túl sok idő a két héttel ezelőtt elhangzott igehirdetés óta ahhoz, hogy elfelejtsétek, amit Pál írt a galatáknak a 3.28. versben: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Ez az egyik alapja a férfiak és nők egyenjogúságának. Ha tehát a keresztyén férfi teljesen egyenjogú a keresztyén nővel, akkor mai igeverseink is úgy értelmezendőek, hogy „6Mivel pedig fiak és leányok vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” 7Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú vagy leány, ha pedig fiú vagy leány, akkor Isten akaratából örökös is.” Tehát, kedves asszony és leánytestvéreim, ne csukjátok be a fületeket és a szíveteket azt hallván, hogy „fiak vagytok”, mert nektek is szól, méghozzá éppolyan erővel, mint a férfiaknak, az Isten szava!
1. Isten fiai vagyunk
Miért fontos a fiúság, fiúnak (illetve természetesen lánynak) lenni Isten országában? Nos, nagyon sok népnél az emberek családneve hagyományosan hordozza az apjuk keresztnevét. Például a skótoknál a Mc illetve Mac előtag jelenti ezt, a McDonald vezetéknév arra utal, hogy viselőjének egy ősét Donaldnak hívták. Ugyanez a szlávban pl. a Petrovics végén lévő –ics végződés szerepe, valamint a magyar nyelvben megtalálható –fi végződésé is. Péterfi, Sándorfi, Andrásfi és így tovább. Egyes nyelvekben, például az oroszban ma is a név része az apai név: Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, tehát a híres orosz – pontosabban kozák – író apjának a keresztneve Iszakij volt. Az apai név nyilvántartásának legfőbb oka az volt, hogy számon lehessen tartani mindenkiről, hogy honnan, miféle nemzetségből családból származik. Hogy pontosan be lehessen azonosítani, kiféle-miféle. Manapság mi nem viseljük apáink nevét, de azért számon tartjuk, hogy ki volt, és hogy honnan származunk. Mi pedig, mint keresztyének, nevünkben – keresztyén – számon tartjuk, hogy kinek a követői vagyunk.
2. Az örökbefogadottság
Az elmúlt alkalmakkor előkerült az a figyelmeztetés, hogy nem mindenki és nem korlátozás nélkül veheti magára az Isten igéjének kijelentéseit, ígéreteit, amelyeket a Galata levélben olvasunk. Csakis azok, akik Krisztuséi, akik átadták az életüket neki és őt követik teljes egészében. Ezt ki kell terjesztenünk a bibilai ígéretek teljességére is. Az evangélium szó azt jelenti, hogy örömhír. A legnagyobb evangélium az, hogy Jézus eljött, hogy megmentsen, és ebbe beletartozik az is, hogy Ő magára vette a törvény átkát, hogy benne nagykorúságra jussunk s elnyerjük mi is a fiúságot. Adopcióval, azaz örökbefogadás által. A július 27-i prédikációban fejtettem ki azt, hogy minden emberi lény Isten teremtménye, de csak az igazi keresztyének mondhatják magukról el, hogy Isten gyermekei – azaz fiai illetve leányai. Örökbefogadásunk pedig úgy zajlott le, hogy mivel bűneink elválasztottak Istentől, árván bolyongtunk a kárhozat felé vezető utunkon. Ekkor találkoztunk Jézussal, aki megmutatta nekünk, hogy hogyan szabadított meg a bűn átkától keresztáldozatával, és tette lehetővé számunkra azt, hogy ne a kárhozat felé haladjunk tovább, hanem megfordulva a Menny felé vehessük utunkat. Miután ezt megtettük, azaz megtértünk, Isten úgy tekint ránk, mint Jézusra, amikor az testben a földön járt. Ez tulajdonképpen olyan, mint amikor egy ember örökbefogad egy gyereket, aki nem az övé igazán, de mégis teljes jogú gyermekévé és örökösévé teszi. A gyermek nem érdemelte meg az örökbefogadást, mint ahogy mi se érdemeltük meg, hogy Jézus meghaljon értünk és ezen keresztül az Atya befogadjon bennünket.
3. Afiúság jelentősége
A keresztyénség üzenetének talán legnagyobb jó híre, hogy Isten fiaiként tekint ránk. Hogy atyánknak nevezhetjük. Az angolban a Father, ahogy Istent szólítjuk, ugyanaz, mint ahogy az apánkat, legfeljebb az előbbit nagy kezdőbetűvel írjuk. Spanyolul a Padre ugyanúgy jelent apát, szülőt is. Sajnos magyar nyelvünkben már nem nevezzünk nemzőnket atyánknak, csak nagyon teátrálisan, és az Istent apának szólítani is kicsit furcsán hangzik. Noha magyarul se kellene különbséget tenni az Atya és az apa megszólítása között. Pontosabban abban az esetben, ha valóban Isten fiainak nevezhetjük magunkat.
Az adopció latin eredetű szavunk, és az örökbefogadáson kívül eredetileg a kiszemel, kiválaszt, magáévá tesz fogalmakat is kifejezi. A magyar szó pedig szemléletesen mutatja, hogy az örökbefogadó befogadja a gyermeket az örökébe, azaz mai kifejezéssel az örökségébe. Szellemi és anyagi téren egyaránt. A nevére veszi, azaz családnévvel látja el, és halála után vagyona az örökbefogadottra száll. A jog az örökbefogadott és a vér szerinti gyermeket – ha jól tudom – semmilyen módon nem különbözteti meg. Tehát a keresztyének teljes jogú gyermekei Istennek.
4. A Fiúság Lelke
Nem sok szó esett mostanáig a Galata levélben a Szent Lélekről. Jószerével csak mint ígéretet említi Pál, illetve a test ellentételeként, amikor a lélekben kezdett dolgok testben való befejezéséről óv. Ahogy azonban haladunk előre, egyre hangsúlyosabbá válik a szerepe. Mert amikor Krisztus a törvény kényszerét összetörte, nem hagyott magunkra. A törvény helyett valami mérhetetlenül többet, jobbat adott, kitöltötte szívünkbe Lelkét, hogy most már önként tegyük azt, amit korábban csak a törvény kényszeréből cselekedtünk, ha ugyan egyáltalán megtettünk. Ezzel a belső késztetéssel kezdődik a mi szabadságunk. Csodákat művel a Lélek: megérezteti velünk az atyai szeretet közelségét s szorongásaink közepette szánkba adja a bizalmas szót: Abba, Atyám és szívünkben megújítja a fiúságot. Pál apostol eggyé válik ebben a boldog csodában a galatákkal és a mindenkori hívőkkel. Nem szabad ezt az ajándékot eljátszani törvényeskedéssel!
Az Abba szó a héberben egy elég különleges dolgot fed. Mégpedig a gyermek bizalmas megszólítása ez, amivel apjához fordul. Én egy kicsit úgy képzelem el, mint amikor a lányom valamit elront, vagy valamit nagyon szeretne, és kedveskedve odabújik és megszólít: Apaaaaa!
Jézus egyik botrányos kijelentése volt, amikor egyes számban Atyámnak nevezte Istent. Az Atya (Ab) használatos volt akkoriban (is) a zsidók körében Isten megnevezésére. Sőt személyessé is tették, szólították meg az Örökkévalót úgy, hogy Atyánk. De szigorúan többes számban, csak, közösségként szóltak így hozzá. Az Atyám! megszólítás vérlázító volt a vallási vezetők szemében. Nézzük meg bátran az Ószövetségben, sehol nem találjuk az atya szót másra vonatkozó formában, mint emberre. Isten megszólítására egyes számban sem, sehol.
Jézussal tehát eljött az a kor, amikor minden ember – aki megtért és Jézusban a bűnbocsánatot elfogadta – Atyjának azaz mennyei édesapjának szólíthatja Istent. Ennek a megvalósítója a Szent Lélek. A Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú lelke fújja belénk az az érzést, tapasztalást, hogy Isten a mi Atyánk. Sőt, Isten az én Atyám!
Végezetül a fiúság lelke két roppant fontos dolgot jelent a keresztyén ember életében. Az egyik az, hogy az Istentől kapott Szent Lélek úgy vezet bennünket, hogy valóban hűséges, tisztességes és méltó gyermekei legyünk Atyánknak, aki érdemeink nélkül – sőt, negatív érdemeink ellenére – örökösévé tett bennünket, a másik pedig az, hogy a fiúság lelkét feladatunk megismertetni a többi keresztyénnel is. Szent Lélek nélkül hideg és száraz a keresztyénség, ahogyan Jézus feltámadása nélkül pedig halott. Az élő keresztyénségben, az élő egyházban, az élő gyülekezetben a feltámadott Krisztust hirdetik nagy örömmel, és a fiúság lelke által engedelmeskednek az Atyának.
Befejezés
Tudjátok, testvéreim, miért van válságban a család intézménye? Hogy mi az oka annak, hogy ma már az a különleges gyerek – például Ágota – akinek a szülei nem váltak el? Nos azért, mert a Sátán egész pályás letámadást indított a család ellen, mégpedig azért, hogy az embereknek ne legyen egészséges apaképük, ne legyen jó az apa-fiú és apa-leány kapcsolat, és így az ember sokkal nehezebben tudja megérteni és elfogadni azt, amit Jézusban kaptunk, hogy Istent Atyánknak, Mennyei Édesapánknak nevezhetjük. E
Textus: Galata 4,6-7
6Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” 7Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.
Cím: A fiúság lelke
Bevezetés
Kedves testvérek!
Remélhetőleg nem telt el még túl sok idő a két héttel ezelőtt elhangzott igehirdetés óta ahhoz, hogy elfelejtsétek, amit Pál írt a galatáknak a 3.28. versben: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Ez az egyik alapja a férfiak és nők egyenjogúságának. Ha tehát a keresztyén férfi teljesen egyenjogú a keresztyén nővel, akkor mai igeverseink is úgy értelmezendőek, hogy „6Mivel pedig fiak és leányok vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” 7Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú vagy leány, ha pedig fiú vagy leány, akkor Isten akaratából örökös is.” Tehát, kedves asszony és leánytestvéreim, ne csukjátok be a fületeket és a szíveteket azt hallván, hogy „fiak vagytok”, mert nektek is szól, méghozzá éppolyan erővel, mint a férfiaknak, az Isten szava!
1. Isten fiai vagyunk
Miért fontos a fiúság, fiúnak (illetve természetesen lánynak) lenni Isten országában? Nos, nagyon sok népnél az emberek családneve hagyományosan hordozza az apjuk keresztnevét. Például a skótoknál a Mc illetve Mac előtag jelenti ezt, a McDonald vezetéknév arra utal, hogy viselőjének egy ősét Donaldnak hívták. Ugyanez a szlávban pl. a Petrovics végén lévő –ics végződés szerepe, valamint a magyar nyelvben megtalálható –fi végződésé is. Péterfi, Sándorfi, Andrásfi és így tovább. Egyes nyelvekben, például az oroszban ma is a név része az apai név: Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, tehát a híres orosz – pontosabban kozák – író apjának a keresztneve Iszakij volt. Az apai név nyilvántartásának legfőbb oka az volt, hogy számon lehessen tartani mindenkiről, hogy honnan, miféle nemzetségből családból származik. Hogy pontosan be lehessen azonosítani, kiféle-miféle. Manapság mi nem viseljük apáink nevét, de azért számon tartjuk, hogy ki volt, és hogy honnan származunk. Mi pedig, mint keresztyének, nevünkben – keresztyén – számon tartjuk, hogy kinek a követői vagyunk.
2. Az örökbefogadottság
Az elmúlt alkalmakkor előkerült az a figyelmeztetés, hogy nem mindenki és nem korlátozás nélkül veheti magára az Isten igéjének kijelentéseit, ígéreteit, amelyeket a Galata levélben olvasunk. Csakis azok, akik Krisztuséi, akik átadták az életüket neki és őt követik teljes egészében. Ezt ki kell terjesztenünk a bibilai ígéretek teljességére is. Az evangélium szó azt jelenti, hogy örömhír. A legnagyobb evangélium az, hogy Jézus eljött, hogy megmentsen, és ebbe beletartozik az is, hogy Ő magára vette a törvény átkát, hogy benne nagykorúságra jussunk s elnyerjük mi is a fiúságot. Adopcióval, azaz örökbefogadás által. A július 27-i prédikációban fejtettem ki azt, hogy minden emberi lény Isten teremtménye, de csak az igazi keresztyének mondhatják magukról el, hogy Isten gyermekei – azaz fiai illetve leányai. Örökbefogadásunk pedig úgy zajlott le, hogy mivel bűneink elválasztottak Istentől, árván bolyongtunk a kárhozat felé vezető utunkon. Ekkor találkoztunk Jézussal, aki megmutatta nekünk, hogy hogyan szabadított meg a bűn átkától keresztáldozatával, és tette lehetővé számunkra azt, hogy ne a kárhozat felé haladjunk tovább, hanem megfordulva a Menny felé vehessük utunkat. Miután ezt megtettük, azaz megtértünk, Isten úgy tekint ránk, mint Jézusra, amikor az testben a földön járt. Ez tulajdonképpen olyan, mint amikor egy ember örökbefogad egy gyereket, aki nem az övé igazán, de mégis teljes jogú gyermekévé és örökösévé teszi. A gyermek nem érdemelte meg az örökbefogadást, mint ahogy mi se érdemeltük meg, hogy Jézus meghaljon értünk és ezen keresztül az Atya befogadjon bennünket.
3. Afiúság jelentősége
A keresztyénség üzenetének talán legnagyobb jó híre, hogy Isten fiaiként tekint ránk. Hogy atyánknak nevezhetjük. Az angolban a Father, ahogy Istent szólítjuk, ugyanaz, mint ahogy az apánkat, legfeljebb az előbbit nagy kezdőbetűvel írjuk. Spanyolul a Padre ugyanúgy jelent apát, szülőt is. Sajnos magyar nyelvünkben már nem nevezzünk nemzőnket atyánknak, csak nagyon teátrálisan, és az Istent apának szólítani is kicsit furcsán hangzik. Noha magyarul se kellene különbséget tenni az Atya és az apa megszólítása között. Pontosabban abban az esetben, ha valóban Isten fiainak nevezhetjük magunkat.
Az adopció latin eredetű szavunk, és az örökbefogadáson kívül eredetileg a kiszemel, kiválaszt, magáévá tesz fogalmakat is kifejezi. A magyar szó pedig szemléletesen mutatja, hogy az örökbefogadó befogadja a gyermeket az örökébe, azaz mai kifejezéssel az örökségébe. Szellemi és anyagi téren egyaránt. A nevére veszi, azaz családnévvel látja el, és halála után vagyona az örökbefogadottra száll. A jog az örökbefogadott és a vér szerinti gyermeket – ha jól tudom – semmilyen módon nem különbözteti meg. Tehát a keresztyének teljes jogú gyermekei Istennek.
4. A Fiúság Lelke
Nem sok szó esett mostanáig a Galata levélben a Szent Lélekről. Jószerével csak mint ígéretet említi Pál, illetve a test ellentételeként, amikor a lélekben kezdett dolgok testben való befejezéséről óv. Ahogy azonban haladunk előre, egyre hangsúlyosabbá válik a szerepe. Mert amikor Krisztus a törvény kényszerét összetörte, nem hagyott magunkra. A törvény helyett valami mérhetetlenül többet, jobbat adott, kitöltötte szívünkbe Lelkét, hogy most már önként tegyük azt, amit korábban csak a törvény kényszeréből cselekedtünk, ha ugyan egyáltalán megtettünk. Ezzel a belső késztetéssel kezdődik a mi szabadságunk. Csodákat művel a Lélek: megérezteti velünk az atyai szeretet közelségét s szorongásaink közepette szánkba adja a bizalmas szót: Abba, Atyám és szívünkben megújítja a fiúságot. Pál apostol eggyé válik ebben a boldog csodában a galatákkal és a mindenkori hívőkkel. Nem szabad ezt az ajándékot eljátszani törvényeskedéssel!
Az Abba szó a héberben egy elég különleges dolgot fed. Mégpedig a gyermek bizalmas megszólítása ez, amivel apjához fordul. Én egy kicsit úgy képzelem el, mint amikor a lányom valamit elront, vagy valamit nagyon szeretne, és kedveskedve odabújik és megszólít: Apaaaaa!
Jézus egyik botrányos kijelentése volt, amikor egyes számban Atyámnak nevezte Istent. Az Atya (Ab) használatos volt akkoriban (is) a zsidók körében Isten megnevezésére. Sőt személyessé is tették, szólították meg az Örökkévalót úgy, hogy Atyánk. De szigorúan többes számban, csak, közösségként szóltak így hozzá. Az Atyám! megszólítás vérlázító volt a vallási vezetők szemében. Nézzük meg bátran az Ószövetségben, sehol nem találjuk az atya szót másra vonatkozó formában, mint emberre. Isten megszólítására egyes számban sem, sehol.
Jézussal tehát eljött az a kor, amikor minden ember – aki megtért és Jézusban a bűnbocsánatot elfogadta – Atyjának azaz mennyei édesapjának szólíthatja Istent. Ennek a megvalósítója a Szent Lélek. A Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú lelke fújja belénk az az érzést, tapasztalást, hogy Isten a mi Atyánk. Sőt, Isten az én Atyám!
Végezetül a fiúság lelke két roppant fontos dolgot jelent a keresztyén ember életében. Az egyik az, hogy az Istentől kapott Szent Lélek úgy vezet bennünket, hogy valóban hűséges, tisztességes és méltó gyermekei legyünk Atyánknak, aki érdemeink nélkül – sőt, negatív érdemeink ellenére – örökösévé tett bennünket, a másik pedig az, hogy a fiúság lelkét feladatunk megismertetni a többi keresztyénnel is. Szent Lélek nélkül hideg és száraz a keresztyénség, ahogyan Jézus feltámadása nélkül pedig halott. Az élő keresztyénségben, az élő egyházban, az élő gyülekezetben a feltámadott Krisztust hirdetik nagy örömmel, és a fiúság lelke által engedelmeskednek az Atyának.
Befejezés
Tudjátok, testvéreim, miért van válságban a család intézménye? Hogy mi az oka annak, hogy ma már az a különleges gyerek – például Ágota – akinek a szülei nem váltak el? Nos azért, mert a Sátán egész pályás letámadást indított a család ellen, mégpedig azért, hogy az embereknek ne legyen egészséges apaképük, ne legyen jó az apa-fiú és apa-leány kapcsolat, és így az ember sokkal nehezebben tudja megérteni és elfogadni azt, amit Jézusban kaptunk, hogy Istent Atyánknak, Mennyei Édesapánknak nevezhetjük. E
zért zúdítja rá az emberiségre a pedofíliát, hogy az emberek már ne is merjenek egészséges kapcsolatban se lenni a gyerekeikkel, és azok ne tanulhassák meg, hogy igenis bízhatnak a szüleikben, bízhatnak az apjukban, és ennek mintáján bízhatnak Istenben, a Mennyei Édesapában.
Adja meg mindannyiunknak Isten a Fiúság Lelkét, hogy már itt a földön, s majd a mennyben is tiszta szívvel nevezhessük az Istent Abbá, Atyánknak.
Ámen!
Adja meg mindannyiunknak Isten a Fiúság Lelkét, hogy már itt a földön, s majd a mennyben is tiszta szívvel nevezhessük az Istent Abbá, Atyánknak.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése