Úrnapi Igehirdetés, 2008. január 6.

Az igehirdetés meghallgatása Real Playerrel, amely letölthető innen
Buenos Aires, 2008. január 6.
írta: Tóth L. Kristóf

Lekció: ApCsel 22,3-16
Textus: Galata 1,1-5:
„¹Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül - ²és a velem levő atyafiak mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. ³Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ⁴aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. ⁵Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”

Cím: köszönés

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Az új esztendőben – végezvén Péter apostol első levelével – Pál apostol irataihoz fordulunk, mégpedig a Galatákhoz írt leveléhez. Ebből az episztolából vesszük fel a magyar nyelvű vasárnapokon – előreláthatólag negyven alkalommal – az igehirdetési alapigéket. Folyamatosan haladunk majd végig a levélen, az egymást követő vasárnapokon egymást követő igék hangzanak majd el. A prédikációk továbbra is elolvashatók lesznek az internetes honlapunkon, és a bibliai textusokat is lehet majd ott követni előre.

Bevezetésképpen ismételjük át, kicsoda Pál, és nézzük meg, hogyan keletkezett a Galatákhoz írt levele. Pál neve jelentése kicsi, alacsony, csekély. Eredeti neve Saul, a korabeli zsidók körében általános volt, hogy egy zsidó és egy római nevet viseltek. Benjámin törzséből való volt, római polgárjoggal rendelkező farizeus fia. A cilíciai Tárzusban született, körülbelül Jézussal egy időben. Jeruzsálemben, Gamálielnél nevelkedett, a „polgári” mestersége sátorkészítés volt.

Damaszkusz felé tartott, ahová Krisztus követőit ment üldözni, amikor megjelent neki Jézus, és elhívta tanítványának. Anániás vezette be a keresztyénség alapjaiba. Eleinte bizalmatlanság övezte szolgálatát, de hamarosan kiderült, hogy hite őszinte és nagyon tehetséges apostolnak bizonyult. Missziói útjain előbb Barnabás tanítványaként, majd önállóan Kisázsiai gyülekezetek tömkelegét alapította. A gyülekezetekkel kiterjedt levelezést folytatott, ezekből a levelekből 13 része is lett az Újszövetségnek. Krisztus után kb. 67-ben, Rómában halt meg, valószínűleg vértanúságot szenvedve.

A Galatákhoz írt levél nem egy konkrét gyülekezethez, hanem a Galáciában lévő közösségekhez szóló körlevél. Galácia Kis-Ázsia középső része. Pál először dél-Galáciában alapított gyülekezeteket, például Derbében, Lystrában, a lykaoniai Ikoniumban és a pisidiai Antiochiában. Ezeket többször meglátogatta. A Galata levél azonban inkább a Galácia északi részén alapított gyülekezetekhez szól, mivel Pál missziós munkájának a második felére vonatkozó utalásokat találunk benne. Pál a Galata levelet Kr. u. 55-ben írhatta, harmadik missziós útja elején, útban Efézusba.

Ennyit a keletkezés körülményeiről – jövő vasárnap még többet tudhatunk meg a Galatákról.

Most nézzük meg az első öt vers mondanivalóját! Ebben Pál apostol bemutatkozik, köszön és bizonyságot tesz.

1. Pál apostol bemutatkozása

Életrajzi adatainak áttekintését már megejtettük pár perccel ezelőtt. De valójában ki is volt ez a Pál? Mit mond ő saját magáról? Először apostol, aztán Krisztus által elhívott, végül megmentett bűnös.

Az apostol szó jelentése küldött, követ. Egyrészt Jézus tizenkét tanítványát nevezzük így, másrészt azokat a hívő személyeket, akik missziós tevékenységükkel gyülekezeteket alapítottak. Pál ugyebár nem volt Jézus tanítványa, de megtérése után több gyülekezet alapításában vett tevőlegesen részt, mint a többi apostol együttvéve. Az apostolnak az a küldetése, hogy terjessze a Krisztusról szóló örömhírt, és közösségek – gyülekezetek – létrejöttét segítse. Irányítsa a megtért embereket, tanítsa és vezesse őket, de csak addig, amíg az Úr meg nem erősíti őket arra, hogy megálljanak a maguk lábán. A kiválasztott vezetőt aztán az apostol felkészíti a szolgálatra, majd útnak indul újabb gyülekezeteket alapítani. Nem hagyja magára a már saját lábukra állt közösségeket sem, hanem rendszeresen látogatja őket, vagy levélben válaszol kérdéseikre – épp úgy, mint Pál tette.

Pál megvallja, hogy elhívása nem embertől, hanem magától Krisztustól ered. A reformátori tanítás szerint kell legyen egy külső és egy belső elhívása annak, aki szolgálatot vállal az egyházban. A belső elhívás személyes ügy, a külső pedig az, amikor mások előtt világossá válik, hogy az illető alkalmas a szolgálatra. Képes megtanulni a szolgálathoz szükséges dolgokat, képes hosszú távon ellátni azt, és szolgálatának felismerhető gyümölcsei vannak. Ennek alapján döntheti el az egyházi felsőség, hogy az illetőt kiküldi szolgálatra. Ez valósult meg Pál életében is. Őt nem hatalmazta fel semmilyen ember vagy emberi testület arra, hogy Krisztust hirdesse. Akikhez születésileg és társadalmilag tartozott, azok Krisztus ellenségei voltak, akik Krisztus követésében társai lettek, eleinte nem bíztak benne, sőt, provokátornak tartották. Egyik oldal sem hatalmazhatta fel Krisztus szolgálatára. Ami azonban a Damaszkuszi úton történt, bőségesen helyettesítette a felhatalmazást, mert közvetlen Jézustól jött. A későbbi szolgálata pedig messzemenőkig igazolta külsőleg is az elhívatottságot Pál életében.

Megmentett bűnösként határozza meg magát Pál. Ez azért nagyon lényeges, mert ezzel bebizonyítja, hogy érti Jézus tettének lényegét. Nem opportunizmusból, nem megszokásból vagy óvatosságból, hanem mély meggyőződésből lett Krisztus követője.

2. Pál köszönése

Pál és a galaták testvérek voltak Jézus Krisztusban, erre utal a testvéri köszönés. Amit ma szertartásos köszöntésnek használunk, az akkoriban, Pál és a galaták között hétköznapi köszönésnek számított. A köszönések mindig kifejeznek valamit, még akkor is, ha már csak rutinból mondjuk őket, vagy meg se várjuk, mit felel a másik a „hogy vagy?” kérdésünkre. Pál köszönése azonban nem formalitás, hanem a keresztyén közösség egyik kifejeződése. Pál a kegyelem és a békesség által, valamint ezek megszerzőjének személye, Jézus Krisztus által van közösségben a galatákkal, azokkal is, akik azóta csatlakoztak a gyülekezethez, amióta Pál ott járt, tehát személyesen nem ismeri őket. Ez a köszönés tehát jóval több, mint jókívánság.

Amikor úgy köszönünk egymásnak, hogy „Áldás, békesség!”, akkor ez nem csupán egy jókívánság, amellyel ki akarom fejezni a szeretetemet. Volt, hogy olyan ember, aki nem tartozott olyan szorosan a gyülekezethez, hogy ez a vérébe ívódott volna, hogy ti. a reformátusok így köszönnek egymásnak, és az én áldás, békességemre úgy felelt, hogy Köszönöm! Semmi probléma ezzel, csakhogy a köszönésünk nem jókívánság, hanem a közösség kifejezése. Nem elsősorban a református egyház képviselte közösségünké, hanem inkább a Krisztusban való közösségünké. Azé, hogy a köszönő és a köszöntött egyaránt Jézus Krisztus – az áldás és a békesség kútfeje – követőjének vallja magát.

3. Pál bizonyságtétele

És ehhez szorosan kapcsolódik Pál bizonyságtétele. Mert a köszönés akkor lehet jókívánságon túl a közösség kifejeződése, ha valóban van közösség. Ha a gyülekezet tagjai valóban megtapasztalták azt, amiről Pál beszél. Ha nem csak névlegesen tartoznak a gyülekezethez, hanem Krisztus követői. Pál szava tulajdonképpen Jézus áldozatának összefoglalása. Az alap, amelyről el lehet indulni egy olyan levél megírására, amely egy apostol intéseit, tanácsait és utasításait tartalmazza olyanok számára, akikhez ő hozta el Krisztus váltságának hírét. És az az alap, amelyen kell állnunk akkor, ha itt a templomban Istentiszteletet akarunk tartani. Amely alap elengedhetetlen ahhoz, hogy az igehirdetés ne egy szép emberi beszéd legyen, hanem lehessen az Isten Szent Lelkének kijelentése, amelyben van intés, tanács és utasítás is – mindannyiunk számára. Hogy az igehirdetőben ne csupán egy embert lássunk, aki osztja az okosságot, hanem elfogadjuk, hogy Isten őrajta keresztül az igehirdetőnek és a gyülekezetnek egyaránt útmutatást akar adni, hogy egyik se térjen le az Úr útjáról.

Mindezek miatt büszkén vállalom, hogy azt mondom nektek: ³Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ⁴aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. ⁵Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” Mert vallom, hogy számomra ez az alapja, a conditio sine qua nonja annak, hogy én itt előttetek beszéljek, és azt is vallom, hogy számotokra is ez kell legyen az alapja annak, hogy meghallgatjátok, amit mondok. Nem azért tehát, mert diplomás és felszentelt lelkész vagyok, és erről papírom van, hanem azért, mert arról a Jézus Krisztusról beszélek, ⁴aki önmagát adta bűneinkért és annak a Bibliának az alapján, amely erről hírt ad.

Befejezés

Tehát – Krisztusban testvéreim – nekiindulunk a mai nappal annak a nagy kalandnak, amely a Galata levél tanulmányozása versről versre, és ennek alapja, bázisa, fundamentuma a Jézus Krisztusról szóló hitvallástétel, amely Pál bemutatkozásában és köszönésében is megnyilvánul. Szeretném, ha az én bemutatkozásaim és köszönéseim is ilyenek lennének, és azért imádkozom, hogy a tieitek is ilyenek legyenek.

Tartsuk meg a közösséget, és éljük meg úgy, ahogy Páltól tanuljuk.

Ámen!