Úrnapi Igehirdetés 2008. január 27.

Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.

Buenos Aires, 2008. január 27.

írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: ApCsel 8,26-40

Textus: Galata 1,10-12

¹⁰Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. ¹¹Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, ¹²mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.

Cím: Az evangélium származása

Bevezetés

Kedves Testvéreim, a lekcióban olvasott történet ismerős, gondolom mindannyian hallottuk már egyszer-kétszer, a szerecsen főemberről, a szerecsen komornyikról és Fülöpről szóló történet. Ugye, ez a Fülöp evangélista volt, egyike a jeruzsálemi gyülekezet hét diakónusának, nem azonos azzal a Fülöppel, aki Jézus tizenkét tanítványa közé tartozott. Ez a főember, akiről a lekcióban volt szó, a kandakénak, az etiópok királynéjának a főembere, keresi az evangéliumot, keresi az Istent, hiszen elment Jeruzsálembe és Ézsaiás próféta könyv-tekercsét tanulmányozza. Tehát keresi Istent, de csak segítséggel találja meg. Ott van készen Fülöp, aki nem a maga ötletéből indul el, nem azért, mert jön valaki és azt mondja: Te, figyelj, itt ez a főember, ez a szerecsen komornyik, aki biztos nagyon jó támogatója lehetne az evangéliumnak. Menj el hozzá és puhatold ki, hátha lehetne beszélni neki Jézusról. Nem. A Szent Lélek indítja erre. Egyszerűen kap egy sugallatot, hogy menjen el egy néptelen útra, és ott fogja találni ezt az embert. Nem mondja meg neki a Szent Lélek, hogy menj el oda, és ő ott az Ézsaiás prófétát fogja olvasni, és majd megkér arra, hogy magyarázd el neki – és akkor elmagyarázod. Szó sincs erről! A Szent Lélek elmondja azt Fülöpnek, amire éppen abban a pillanatban szüksége van: Menj oda, és ott lesz majd dolgod. Fülöp odamegy, meglátja a helyzetet, a Szent Lélek megsúgja neki, mit kell tennie, és a magyarázatot is megadja neki. És amikor lezajlik ez az egész dolog, s amikor megkeresztelkedik ez a szerecsen főember, akkor Fülöpöt a Szent Lélek egyszerűen elviszi máshova, és soha többé nem találkoznak egymással - valószínűleg.

Az írott Ige, ami az Ézsaiás tekercse, a hallott Ige, amit Fülöp elmondott ennek a főembernek, a prédikáció, a bizonyságtétel, ezek mind olyan segítségek, amik segítenek az embernek abban, hogy megtalálja az evangéliumot. Nekem is, neked is így kell, így kellett, vagy kellett volna, hogy valamilyen formában élővé és fontossá legyen az evangélium.

Pál mondanivalójának a középpontja, testvéreim, az evangélium. Tizenhárom levelet írt Pál, különböző gyülekezeteknek, és mindegyiknek van valami központi üzenete. A bibliai lexikonban meg lehet találni, hogy ennek a levélnek a központi üzenete az úrvacsora, annak a kegyelemből való megigazulás, ennek ez, annak az, amannak amaz. De a lényege, a kvintesszenciája valamennyi páli levélnek, sőt valamennyi bibliai könyvnek az evangélium. Leveleiben, tanításaiban, életében Pálnak mindenhol megjelenik az evangélium.

A galaták életének a központi problémája, ha úgy tetszik központi kérdése az evangélium. Az, hogy miért döntöttek az evangélium mellett, mi volt az az ok, ami miatt úgy határoztak, hogy Jézust követni akarják. Hogyan döntöttek az evangélium, Jézus mellett, milyen körülmények között. Mi volt az ami megadta nekik az utolsó lökést, hogy átálljanak arra az oldalra, ahol Jézus, az evangélium van. Nagyon fontos kérdés szintén, hogy mikor döntöttek. Lényeges az is, hogy mennyi idő telt el az evangélium befogadása óta – nem hónapban, hanem keresztyén előrehaladásban. A galaták életének is központi kérdése, problémája az evangélium.

A mi életünknek is központi kérdése kell hogy legyen az evangélium, hiszen ezért vagyunk keresztyének, ezért vagyunk reformátusok. Ezért vagyunk evangéliumi keresztyének. Vannak kérdéseink és kételyeink, természetesen, de mint keresztyéneknek, a kérdéseink és kételyeink is az evangélium körül forognak. Követésre méltó példát keresünk, próbáljuk megtalálni azt az utat, amelyet számunkra kijelölt az Úr. Keressük, igyekszünk megtalálni Jézus Krisztust. Ebben vannak segítségünkre az igehirdetések, amelyeknek a feladata az Istenhez való közeledés elősegítése. A református igehirdetés központja az evangélium, az írott Ige: a Biblia, a hirdetett Ige: a prédikáció, a látható Ige: az úrvacsora és a testet öltött Ige: Jézus; erről is hosszú könyveket, könyvtárakat írtak. Az evangélium megjelenik gyakorlatilag minden aktusban, ami a református Istentiszteleten történik.

Két dologról szeretnék beszélni – még. Először arról, hogy honnan ered az evangélium, másodszor arról, hogy tetszik-e, vagy nem tetszik?

Mi az evangélium? Sokszor elhangzott már, egy mondatban ismételjük meg. Örömhír, ami örömöt kell hogy keltsen a hallgatóban. És merem mondani, testvéreim, hogy ha az evangélium nem kelt örömöt a hallgatóban, akkor a hiba, az nem az evangéliumban hanem a fogadó készülékében van.

Az evangélium örömhír, bár tragikus, hiszen Jézus Krisztus az életét adta értünk. Nem egy könnyű és vidám dolog volt. A mi számunkra mégis örömhír, mert ez nyitotta meg a menny kapuját előttünk. Ez a lényeges, hogy az evangélium Jézus Krisztus személye és szolgálata. Az, hogy ki volt ő és mit tett értünk. Megszabadított bennünket a bűn és a halál rabságából. Nem Jézus halálának a ténye a boldogság a mi számunkra, hanem az, amit az Ő halála eredményez, eredményezhet az életünkben.

Most nézzük meg, hogy mi nem az evangélium. Olyan sokszor mást gondolunk az evangéliumról, nem azt, ami a valóság. Először is az evangélium nem varázsige. Nem egy olyan információforrás, amit különböző helyzetekben fel tudnuk használni és be tudunk illeszteni valahová. Nem lehet vele az ólmot arannyá változtatni. Másodszor az evangélium nem mese, nem tanulságos történet. Magyarországon a körülbelül tíz éve bevezetett Nemzeti Alaptanterv tartalmazza a Biblia alapvető ismeretének követelményét. Ezért az Irodalom tantárgyban tanítanak bizonyos ószövetségi történeteket és Jézus életét. Érdekes módon a népmeséket követően tanulják ezt a gyerekek. Egyrészt örülök annak, hogy tanítják az evangélium lényegét minden iskolában, a másik szemem viszont sír, mert a téma elhelyezésével azt sugallják, hogy a Biblia, Jézus élete egy mese, vagy tanulságos történet. Égig érő paszuly, Hüvelyk Panna és Jézus születése egy sorban. S ha nincs a tanárban olyan felelősség, hogy elmagyarázza a gyerekeknek, hogy Jézus nem mese, a gyerekben úgy marad meg. Holott az evangélium egy szilárd alap, amire életet lehet felépíteni. Nem csak a már megtért keresztyének számára, hanem azok számára is, akik majd csak ez után fogják megismerni Jézust. Harmadrészt az evangélium nem hazugság. Van egy logikai elemzés, amely szerint vagy igaz valami, vagy nem. Ha az evangélium nem igaz, akkor két eset lehetséges. Hogy aki hirdeti tudja, hogy nem igaz, amit hirdet, van nem tudja. Ha nem tudja, akkor őrült, ha tudja, akkor szélhámos. Ennek alapján tehát háromféleképpen értékelhetjük az evangéliumot, illetve annak kulcsfiguráját: Jézust. Vagy valóban az, akinek mondja magát: az Isten Fia, van őrült, vagy szélhámos. Több lehetőség nincs. Vagy elfogadjuk, hogy az evangélium valóban Isten üzenete, vagy azt állítjuk Jézusról, Pálról, és sok millió újjászületett keresztyénről, hogy vagy őrült mind, vagy szélhámos. 11.00