Az igehirdetés meghallgatása Real Playerrel
Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: 1Mózes 1,1-31
Textus: Galata 1,6-7
„6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.”
Cím: Elpártolás
Kedves Testvérek!
Folytatván a Galata levélnek az újesztendőben megkezdett tárgyalását, lépjünk ma tovább a múlt vasárnap megvizsgált bevezető, köszöntő versektől a levél mondanivalójának első darabja felé!
Egy pillanatra még visszalépve a köszöntéshez, észre kellett vennünk, hogy már abban ott rejlik a levél két nagy témája: az első két fejezetben az apostoli tisztséggel kapcsolatban kifejtett gondolatok, és a Krisztusba nyert ajándék, amiről a negyedik, ötödik és hatodik fejezet szól. Ráadásul ez a két téma igen szorosan összefügg egymással, erre már most hadd hívjam fel a figyelmet.
Mai igénkben tehát Pál apostol a
- Krisztus kegyelmi elhívása
Ebben a kifejezésben három fontos szó található. Az első Krisztus. Jézus címe, ha úgy tetszik, rangja ez a szó, jelentése megegyezik a héber eredetű Messiás szóval, azaz Felkent, Felhatalmazott. A világot teremtő Atya Isten által a bűnös emberiség tanítására és megmentésére felhatalmazott egyszülött Fia. A másik a kegyelem, amiből fakad az elhívás. A kegyelem kivételesen pont azt jelenti, amilyen jelentéssel manapság a köznyelvben használjuk, hogy a megérdemelt büntetés elengedése. Amikor valamilyen méltányossági megfontolásból eltekintenek egy ítélet végrehajtásától. Akinek megkegyelmeztek, arról nem jelentik ki, hogy nem követte el, ami miatt elítélték, csak a büntetést nem hajtják végre. A harmadik pedig az elhívás. Mindegy, melyik igekötővel használjuk a szót, hogy el- vagy kihívás, ugyanazt jelenti. Mégpedig azt, hogy Isten – Jézus Krisztus által – felszólítja az embereket, hogy hagyjanak el mindent, ami elválasztja őket Istentől. Képletesen szólva jöjjenek ki abból a környezetből, amely akadályozza őket a Krisztussal való kapcsolattartásban. Ez a hívás pedig nem más, mint a keresztyén egyház létrejöttének alapja. A magyar egyház – s a spanyol iglesia – szó is a görög ekklészia (εκκλησια) szóból származik, aminek jelentése kihívottak. Akik Krisztushoz tartoznak, mert meghallották és engedelmeskedtek Isten hívásának, az ő egyházához tartoznak.
Amiről tehát itt Pál beszél, nem más, mint a keresztyén közösség, az egyház alapjához való viszony. A galáciaiak csatlakoztak az Isten láthatatlan egyházához, amelybe beletartozik minden egyes személy, aki Krisztust hűségesen követi, függetlenül attól, hogy melyik látható, intézményes egyházhoz, felekezethez tartozónak vallja magát. Fontos a sorrend! Krisztus a cselekvő: kegyelme által megteremtette a lehetőséget a bűnből való kijövetelre, és ezáltal ki is adta a hívójelet. Az ember pedig – a galáciaia és a budapesti, vagy a porteño, vagy a világ bármely részén élő ember – válaszolt a hívójelre és döntött. Így épül fel ma is Krisztus láthatatlan egyháza mindazokból, akik hűségesen követik Jézust.
A galáciaiak esetében azonban felbukkan egy – Pál szavaival élve –
- Más evangélium.
Mi is az evangélium? Magyarul egyszerűen azt mondjuk, és a Biblia néhány kiadásában is így szerepel, hogy Máté evangéliuma, Márk evangéliuma és így tovább. A – szerintem – korrektebb kiadások úgy írják, hogy az evangélium Máté szerint. Ezt a vonalat követi a spanyol bibliakiadás is: El evangelio según Matteo. Mert: evangélium az csak egy van. Az evangélisták legfeljebb más megközelítésből írták meg a történteket. Ugye tudjuk, az evangélium szó örömhírt jelent, a mi számunkra annak a jó hírét, hogy Jézus Krisztus kiszabadított minket a halál csapdájából, a bűneink miatti örök kárhozat büntetéséből. Az evangélium pedig nem változhat. A Szent Lélek vezetése mutatja, hogy bár kétezer év alatt számtalan esetben voltak próbálkozások, sem a Bibliát, sem az evangéliumok tartalmát illetően nem változott semmi. Mégpedig azért, mert hitünk szerint ez Isten kijelentése.
A galaták esetében a másik evangélium azt jelenthette, hogy bizonyos kérdésekben elhajlottak attól a tanítástól, amelyet Páltól kaptak. Akkoriban nem volt még írott teljes Biblia, tehát nem lehetett vitás kérdés eldöntésére leemelni a könyvespolcról és fellapozni. De valószínűleg a probléma nem ebből adódott, hanem abból, amire már korábban utaltunk – és ami Péter leveleinek kisázsiai keresztyéneit is megzavarta –, hogy a környezet, az előélet és a mindennapok kísértései könnyen tévútra vezethetik a friss keresztyéneket.
Mindennapjainkban mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy a körülményeknek, a korszellemnek megfelelően próbáljuk módosítani vagy megtoldani a bibliai kijelentést. Mivel a Biblia a bűnök ellen szól, és bizony az emberi világ át meg át van hatva bűnnel, az Isten Szava soha nem népszerű. Megváltoztatása azonban lehetetlen. Elveszíti a lényegét. Ne áltassuk magunkat, az evangélium megtoldása, akár valami öröklött kegyes szokással, akár új gondolattal, az már az evangélium megmásítása. De mert más evangélium nincs, azért az egyetlen evangélium meghamisítása. Pál határozottan szól, de nem durván. Megérti az indítékot, a cselekedetről viszont egyértelműen kijelenti, hogy rossz.
- Megzavarás
A keresztyénség – a keresztyén emberek – sokszor két végletet képviselnek. Az egyik véglet azt vallja, hogy senkinek semmi köze a másik életéhez, és mindenki csak magáért felelős, mindenkire mindent rá kell hagyni. Akár azt is, hogy a Biblia nem tekintély a szemében, vagy akár hogy támogatja a melegek házasságkötésének egyházi megáldását. A másik szélsőség szerint a hívek a végletekig felelősek egymásért, a gyülekezet tagjainak mindent tudniuk kell a másikról, hogy visszarántsák a bűn torkából. A közösségnek pedig kötelessége a legkisebb bűn felbukkanása esetén is szigorúan fellépni az elkövetővel szemben.
Nos, az igazság nem a kettő között van! Legalábbis nem félúton. A keresztyén közösségnek igenis felelőssége van minden egyes tagjáért! Nem belegyalogolva a magánéletébe, nem beleszólva személyes döntéseibe, de igenis odafigyelve rá. Nem lehet mindig arra várni, hogy valaki segítséget kér, mert bizony néha késő lehet. Másrészt pedig a keresztyén közösség arra is van, hogy segítse megmaradni önmagát a Krisztus útján. A közös igetanulmányozás, a közös imádkozás komoly segítséget nyújt magának a közösségnek is, hogy ne térjen el a bibliai normáktól. Ha ugyanis egy csoportban felüti a fejét egy újnak látszó nézet, akkor eleinte mindig kisebbségben van. Ha a közösség jól működik, mérlegre teszik a témát és a csoport közös bölcsessége – megtámogatva természetesen a Szent Lélekkel – eldönti, hogy egyezik-e a Bibliával, tehát hasznosítható, vagy nem, és elvetendő. Nos, a galatáknál nyilván ez működött rosszul. Valami megzavarta őket, éket vert a tagok közé, megszűnt – vagy létre se jött – az a közösség, amely egyik komoly biztosítéka lehet az igei hit-gyakorlásnak, és elkezdtek hozzá-hozzáadogatni a bibliai kijelentéshez, az evangéliumhoz. És ez bizony már hamisítás.
Gyerekkoromban nekünk még ún. szalagantennánk volt, azaz a tévéadást egy drót segítségével fogtuk. Ha elhaladt egy rossz gyújtású autó a ház előtt, a műsor élvezhetetlenné vált, nem lehetett pár másodpercig látni a képet, és a szövegből is kiestek szavak. A kinti elektromosság megzavarta a jelet. A galatákkal is ilyesmi történhetett. Bizony velünk is előfordulhat ilyen. Sok keresztyént megzavart például a Júdás evangéliumának nevezett program, vagy a Passió című film. De az evangélium kész egész, és akármennyire kívánatos vagy ésszerűnek tűnik az, amit állítólagos régészeti leletek vagy delíriumos látomások hozzátesznek az evangéliumhoz, az hamisítás.
Befejezés
Tehát – Krisztusban testvéreim – Pál arra tanít, hogy az evangéliumhoz ragaszkodnunk kell. Nem szabad eltérnünk tőle, még akkor sem, ha a körülöttünk élők mind arra bíztatnak. Még akkor sem, ha az eltérés kicsi. Még akkor sem, ha úgy látszik, jobb lesz tőle az evangélium. Testvéreim! Sok mindent bízott ránk Isten. Rengeteg feladatot kaptunk Tőle, sok dolgunk van. Egy azonban bizonyosan nincs közte: az evangélium javítása. Ő már elkészíttette a megfelelő emberekkel, és hiszem, hogy úgy szólt a végén, mint a teremtés befejeztekor: ”És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó!” (1Móz 1,31)
Ne engedjük magunkat eltéríteni az Isten Szavától. Örüljünk neki, hogy kész evangéliumunk van és hogy az jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése