Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: 5Mózes 11,26-32
Textus: Galata 1,6-7
„8Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Cím: Átok
Bevezetés
Kedves Testvérek!
Azt gondolom, hogy első olvasásra mindannyiunknak azon akad meg a szeme, illetve arra kapjuk fel a fejünket a mai Ige hallatán, hogy kétszer is elhangzik a súlyos kifejezés: átkozott legyen. Az átok egy nagyon negatív dolog a mai ember gondolkodásában. Átkozódni végső elkeseredésben szokás. Más összefüggésben pedig egy köznyelvi fogalmat takar: amikor valakit kizárnak egy közösségből, arra szokták mondani, hogy kiátkozták.
A bibliai fogalomrendszerben az átok azonban kicsit más szerepet tölt be. Pál nem erős felindulásból, és nem is indokolatlanul használja ezt a kifejezést, ráadásul kétszer is. Fontos dolgot jelez ezzel a galatáknak, és nekünk is, ezért nem tehetjük meg azt, hogy elsiklunk fölötte. Ha már ilyen – megbotránkoztató (?) felháborító (?) megdöbbentő (?) – dolgot mond Pál, vizsgáljuk is meg közelebbről, hogy mit is mond és miért mondja. S ha ezeket megnéztük, mindjárt jobban fogjuk érteni, miért fontos ez az ige a mai keresztyénség számára.
Először azt tekintsük meg, hogy mit jelent és milyen szerepet játszik az átok a Bibliában. Utána azt, hogy hogyan és miért használja Pál, végül pedig ejtsünk pár szót egy most még rejtve maradó fogalomról, amely gyökeresen megváltoztatja az átokhoz fűződő viszonyunkat.
- Az átok a Bibliában
A magyar nyelvű, új fordítású Bibliában az átok szó különböző toldalékokkal és ragokkal összesen 93 alkalommal szerepel, ebből tizenötször az Újszövetségben. Az Ószövetségben kétféle kifejezés szerepel az átokra. A hérem és a hálal. Az utóbbi jelentése kicsinek, jelentéktelennek lenni. Isten ezzel a kifejezéssel átkozza meg a kígyót a bűneset után. Ennek a szónak a görög megfelelőjét olvassuk az Újszövetségben ott, ahol Jézus megátkozza a fügefát a Márk evangéliuma 11,21 versében, és a párhuzamos helyeken. Pál szavaiban máshol is, de a mai igénkben is viszont a hérem héber szó görög változata, az anathema (ajnavqema) szerepel. A hérem szó alapjelentése: megtiltani, elkülöníteni, odaszentelni, megsemmisíteni. Ennek értelmében a megátkozott, s így elkülönített dolog vagy személy közvetlenül Isten tulajdonába – az ember szempontjából megsemmisítésre – kerül, illetve enyhébb esetben a papok számára elkülönítik. Háborús helyzetben az átok kimondása a győztes hódító előjoga. Az átoknak tehát súlyos büntetés jellege van, aki pedig az átokkal kapcsolatos rendelkezéseket megszegi, vagy a megsemmisítésre szánt dolgokat megtartja, maga is átok alá kerül. Az átok végső soron magának Istennek a büntetése. Ezsdrás például a 10,8-ban különválasztja az ítélet alatt álló ember javainak megsemmisítését, és a gyülekezetből történő exkommunikációját (kizárását), ami azt jelenti, hogy az anyagiak közvetlenül Istennek adatnak át, az embert viszont eltávolítják a közösségből, a gyülekezetből.
Ennek az ószövetségi hérem kifejezésnek a görög megfelelője tehát a Pál által használt anatéma. Az Apostolok Cselekedetei 23,14-ben a fogadalom megtartására vonatkozó önátkozást jelenti A Pál elleni, negyven főt számláló összeesküvő csoport jelenti ki: „Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált”. Az 1Kor 16,22-ben megjelenő átokformula, amely mai igénkben is visszaköszön, minden bizonnyal az úrvacsorai liturgiából származik, és azzal függ össze, hogy az úrvacsora előtt a résztvevőknek meg kellett vallaniuk Krisztusban való hitüket, és az átokformula elmondásának kényszere a méltatlanokat kívül rekesztette a szertartáson.
Az átok – és természetesen az áldás – az ókori ember számára nem egyszerűen a rosszkívánság kifejeződése volt. Abban a hitben – és tapasztalatban – gyökerezett, hogy a kimondott szónak ereje van. Egyszerűen hozzátartozott az akkori emberek életéhez úgy, hogy megtanulták, hogyan lehet szigorú szabályok mentén élni akár az egyikkel, akár a másikkal. Aki például a szüleit átkozta, halállal bűnhődött a 3Móz 20,9 alapján. Persze kimondott szavak nélkül is lehet valakit átkozni (Zsolt 62,5 vö. Préd 10,20). A keresztyéneket külön inti a Biblia, hogy inkább áldjanak, és ne átkozzanak.
- Pál és az átok
Már a legelső alkalommal – három hete – említettem, hogy Pál apostol Krisztus és az Ige tekintélyének védelmében határozott kijelentéseket tesz a galatáknak írt levelében (is). Egy ilyen „határozott” kijelentéshez jutottunk el. A ma előttünk fekvő két igeversben kétszer, tehát hangsúlyosan szerepel az „átkozott legyen” kitétel. Az apostol pásztori gyengédsége szinte az első verstől az utolsóig érvényesül ebben a keményhangú levélben. Gyengédsége már abból kitetszik, hogy nem nevezi meg az elpártoltakat. Alkalmat akar hagyni nekik az evangéliumhoz való visszatérésre. Csodálkozik a galaták eltántorodásán, mint valami önámító képtelenségen, csodálkozásában reménység rezdül és hazahívó szó. Pedig kemény dolgot kell kimondania. Mert egy az evangélium, annak hirdetése mindenkor a hit és hitetlenség vagy-vagy kérdését veti fel. Nincs tehát alkudozásnak, egyezkedésnek, toldozgatásnak helye. Isten igazsága kérlelhetetlen. Az apostol ennek tudatában mond átkot az evangélium meghamisítására. Határozott okfejtése kizárja azt a hamis látszatot, mintha itt a saját munkája eredményének védelméről, vagy éppen a megbántott egyéni hiúság elégtételéről volna szó. Az ellenfelek nem Pállal, hanem Isten rendelésével állnak szemben. Az apostol a feddésben mégsem fölényes, sőt önmagát, a maga munkáját is aláveti Isten ítéletének: Még ha én hirdetnék nektek valami mást, mint amit befogadtatok, legyek átkozott, mert nincsen más evangélium! Úgy fenyegetőzik az átokkal, hogy a galatákkal együtt önmagát is ott tudja Isten egyazon ítéletében. Az ellentét személyes élét ezzel elvette. A front Isten Igéje és a Gonosz között húzódik, nem egyik ember és a másik ember – ráadásul Krisztust szerető ember – között. Pál szenvedélyesen érvel, de szavaival nem saját ügyét védi, hanem Isten ügyét, az evangélium meghamisítóival szemben. Ezzel mértéket állít a mi vitáink számára is: a hiú egyéni érdek érvényesítése helyett, az ügyhöz való hűség mértékét.
Tehát az itt megjelenő átokformula értelme nem az exkommunikáció, hanem az, hogy a »más evangélium« hirdetői Isten ítélete alá esnek.
- Kegyelem
Végül eljutottunk ahhoz a kifejezéshez, amelyet rejtve kívántam tartani a végéig. Nem holmi hatásvadász titokzatosság kedvéért, hanem azért, hogy ez legyen a leghangsúlyosabb, amit hazavihettek. Én a tükörtojásnak a sárgáját szeretem a legjobban, ezért azt a végére hagyom.
A kegyelem – amint már idén is említésre került – azt jelenti, hogy a kiszabott és jogos büntetés elengedésre kerül. A köznyelvben és a bibliai kifejezésrendszerben is így van ez. Ami a keresztyének számára a többletet adja a világi értelmezéssel szemben, az a megkegyelmező személye és a kegyelem elnyerésének módja.
Az átokhoz azért kapcsolódik szorosan a kegyelem, mert Jézus kiszabadított bennünket az ő kegyelme által az bűn és a halál átkából! Néhány hónap múlva elérkezünk a Galata 3,16-hoz, ahol ezt olvassuk: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: »Átkozott, aki fán függ«”. Nem beszélhetünk tehát úgy az átokról, hogy ne tudatosítsuk magunkban, hogy az nem egy az Ószövetség ködös távolába vesző, bennünket hidegen hagyó babona, hanem egy olyan dolog, amely Krisztus nélkül megkeserítené, tönkre is tenné az életünket, sőt, az üdvösségünket.
Jézus Krisztus átokká lett értünk, azaz magára vette a mi bűneinkért járó büntetést azért, hogy elhárítsa a fejünk fölül az átok minden rontását. Ezért hálásak lehetünk neki, többek között úgy, hogy ragaszkodunk a tiszta, hamisítatlan evangéliumhoz, amelyet se nem csonkolunk, se nem hizlalunk, és másoknak sem engedjük meg, hogy ezt tegyék. Az Örömhír készen van, tartalmaz mindent, amit Isten általa el akart juttatni hozzánk, és ha engedjük, hogy a Szent Lélek feltárja a lényegét előttünk, akkor a boldog földi és örökéletre vezet el.
Befejezés
Egy örvendetes dologgal hadd fejezzem be a mai igehirdetést! Jézus olyan csodát tett értünk és velünk, hogy ha Őbelé vetjük a bizalmunkat, ha Őhozzá ragaszkodunk, ha Őt követjük, akkor elenyészően kevés dolgunk lesz az életünkben az átokkal, és annál több az áldással.
Ez egy újabb indok, hogy miért jó és érdemes követni Jézust!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése