Karácsonyi Igehirdetés, 2007. december 25.

Buenos Aires, 2007. december 25.

karácsony

Lekció: Filippi 2,5-11

Textus: Lukács 2,11

…Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Cím: Született

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Eljött végre a várva várt karácsony. Nem tudjuk, pontosan hány évvel ezelőtt, mert amikor utólag visszaszámlálták Jézus Krisztus születési dátumát, akkor valamit eltévesztettek. Ma már tudjuk, hogy szinte biztosan nem 2007 éve született Jézus. Vagy előtte 4, vagy utána 3 évvel. De még ezen is vitatkoznak a tudósok. Egy dolog azonban vita felett áll. Semmilyen adat vagy archeológiai tény sem kérdőjelezi meg magát a tényt, hogy Jeruzsálemtől látótávolságra, a júdai Betlehemben körülbelül kétezer pár évvel ezelőtt világra jött egy gyermek, aki alapvetően megváltoztatta az emberek életét. Nem a lelki életét csupán! Hanem az egész világlátását. Ma, 2007-ben a föld nem lenne ilyen, amilyen, Krisztus nélkül. Ezt az ellenségei is elismerik, meg is próbálják rákenni Jézusra a felelősséget a világ rossz állapotáért, holott az a bűn miatt ilyen, ami ellen Jézus harcba szállni a földre jött.

Kétségbevonhatatlan az is, hogy a betlehemi istállóban megszületett gyermek nem maradt örökre kisbaba, hanem felnőtt, harminc-egynéhány éves korában tanítani kezdett embereket az Isten dolgairól. Tanítványokat gyűjtött maga köré, akik aztán az ő kereszthalála után továbbra is összegyűltek és Istennel foglalkoztak, továbbá összegyűjtötték a mesterükkel kapcsolatot történeteket, leveleket és azokból egy kötetet szerkesztettek. A tanítványok nemzedékről nemzedékre továbbadták a hitüket és a szent könyvet, egészen a mai napig. Mindezek történelmi tények, archeológiai, antropológiai kutatásokkal igazolhatók. A többi a mi hitünk. Amit nem lehet és nem is kell bizonyítani, mert hit dolga. Az, hogy a kisbabát Mária anélkül foganta, hogy férfi akár érintette is volna, az, hogy Jézus az Isten egyszülött Fia, maga Isten, az, hogy a halála utáni harmadik napon feltámadt, mind-mind hitkérdés. És a mi életünk kulcskérdései, mert ezekre épül fel a hitünk, az egyházunk, az életünk. S hogy a hitünk megmaradjon, sőt, erősödjön, ezért járunk össze rendszeresen, ezért tanulmányozzuk a szent könyvet folyamatosan, újra meg újra, ezért van mindig valami újdonság az ünnepeinkben, így a karácsonyban is.

Számomra az idei karácsony üzenete egyetlen szóba sűrűsödött össze: született. Az ebben a három szótagban megtalált üzeneteket szeretném ma megosztani veletek, mint testvérekkel.

1. A tétlen Isten

Az adventtel kapcsolatban szeretem mindig kiemelni, hogy ebben a négyhetes időszakban az ember passzív: várakozik, míg Jézus aktív: közeledik. A születés esetében azonban a született szóból azt értettem meg, hogy ebben az esetben Jézus passzív. A létezésének kezdetétől – a létezés kezdetétől, hiszen Jézus Isten, aki mindig volt és lesz – a fogantatásáig az Isten Fia aktívan cselekedett, közeledett hozzánk, készült a testet öltésére. Amikor azonban az Atya elhelyezte magvát a názáreti leány méhében, akkor ezzel passzívvá tette. Az isteni princípiumnak, az isteni lényegnek tétlenül kellett végigélnie a megszületésig tartó kilenc hónapot. Aztán amikor a teste elkészült, végig kellett élnie azt a sokkot, amit a szülészek tanúbizonysága szerint minden baba átél, aki csak a világra jön, akár természetes úton, a szülőcsatornán keresztül, akár császármetszéssel. És még ezek után sem lett jó ideig aktívvá Jézus, hiszen Máriának szoptatnia, gondoznia kellett jó ideig, míg meg nem állt a maga lábán, sőt még az után is jó pár évig rászorult testi szülei gondoskodására.

Vajon miért cselekedett Isten így? Mi oka volt annak, hogy ezt a hosszadalmas és nehézkes utat végigjárassa azzal, akit a világ megmentésére küldött? Miért nem talált gyorsabb és egyszerűbb módot a Fiú földre juttatására? Nos azért, mert gyorsabb mód van, egyszerűbb is akad százával, de egyik sem biztosította volna a kívánt eredményt, hogy tudniillik Jézus 100 %-os mértékben azonosuljon azokkal az emberekkel, akiket megmenteni hivatott földi küldetésében. Egy régi történet szerint a hangyák megmentésére az Istennek hangyává kellett válnia, mert csak így hallották és értették meg mondanivalóját a hangyák. Jézusra sem figyeltek volna ennyire, ha felnőtt férfiként egyszer csak megjelenik a jeruzsálemi templomban és tanítani kezd. És az áldozathozatala is így vált teljes értékűvé, hogy mindenben azonosult a bűnös emberrel, kivéve a bűnt. Teljesen olyan volt, mint bármelyikünk, a testi életében senki nem találhat semmi kifogásolhatót, a testi ember lététől eltérőt, csak azt, hogy nem követett el egyetlen egy bűnt sem.

Tehát Jézust Mária szülte, egy ember, nem pedig a maga erejéből jutott el erre a világra. Tudjuk, hogy ki volt ő, a názáreti ács felesége, a Dávid házából, azaz rokonságából. Ez a – saját szavai szerint az Úr szolgálóleánya – a testében hordozta, fájdalommal szülte meg és önfeláldozóan nevelte fel a rábízott gyermeket úgy, hogy talán nem is mindig értette, mi történik vele. Testéből adott neki, és ezzel újfent aláhúzta mindazt, amit ez előbbiekben fejtegettem, hogy Isten nem csak úgy lepottyantotta Fiát az égből, hanem azt az utat járatta végig, amit valamennyien. Fogantatásától kezdve ugyanúgy fejlődött anyja méhében, mint bármelyikünk. De nem az a lényeg, hogy konkrétan ki volt, aki világra hozta, hanem az, hogy emberi testből, nem magától került a világra.

2. A múltban történt esemény

Nem pontosan kétezer-hét éve hangzott el először a mondat, azóta is pontosan így hangozhat el, mert a múlthoz tartozik.. Egy megtörtént esemény, amelyen nem lehet már változtatni. Nem abban az értelemben múlt, ahogy szokták mondani: „ez vagy az már a múlté”, mert Jézus születése a jelenlegi világunk alapjához tartozik. A keresztyén hit ugyanis három fő pilléren nyugszik, és mindhárom Jézussal kapcsolatos: hogy Ő megszületett, meghalt és feltámadt. E három közül bármelyiket vesszük is el, az egész építmény összeomlik. És mindhárom esemény múltbeli. Mindhárom megtörtént és gyümölcseit élvezhetjük.

Azért ünneplünk évről évre karácsonyt, hogy felidézzük a Megváltó születését. Ez az esemény soha nem kophat el, nem homályosulhat el, mert nélküle elvész a hit. Sokáig fenn lehetne tartani a karácsony külsőségeit, a díszítések, ajándékozás szokásait, mindazokat, amik kifelé jelképezik az ünnepet, de ha kivesszük a bibliai tartalmat belőle, akkor talán évtizedekig, sőt akár évszázadokig is folytatódna, de előbb-utóbb kiüresedne.

3. Gondolataim

Végül egy pár mondatban hadd mondjam el szubjektív gondolataimat. Legelsősorban azt, hogy sokáig hihetetlen volt számomra az, hogy sokan másféleképpen ünnepelnek. De azzal, hogy eljöttem ide a világ innenső felére, és megláttam, milyen a déli félteke karácsonya, Isten segített megértenem, hogyan jelenthet a karácsony ugyanazt különböző vérmérsékletű embereknek. Nem arra gondolok persze, hogy a hajnali kukaborogatással és ordítozással „ünneplő” személyek is Krisztus születése feletti örömüknek adtak hangot, hanem arra, hogy körülöttünk olyan sokan keresték őszinte szívvel a jászolban Krisztust, és reményeim szerint meg is találták. Azzal együtt, hogy nyár van, nyoma sincs hónak, és a fenyőillat sem a frissen vágott karácsonyfából, hanem illatosító sprayből származik.

Azután azt is megértettem – nem idén, de idén is –, hogy a lényeg az, ami belül történik. Hogy meg kell engednem Jézusnak eljutni a szívem mélyéig, nem csak a jászolig. Szép dolog a betlehemi jászol előtt megállni, és csodálatosan szép alkotásokat láttam én is. Nagyon jónak tartom, hogy sokfelé látni a városban, és azért imádkozom, hogy minél többen lássanak bele a jászol mélyébe, és vegyék észre, hogy Jézus „története” nem ér véget azzal, hogy a napkeleti bölcsek eltávoznak, József pedig angyali üzenetet kapván elmenekül Máriával és a kis Jézussal Egyiptomba. A „történet” folytatódik és napjainkban sem ér véget, mert el fog jutni egészen a mennyei trónteremig, az örök üdvösség honáig.

Befejezés

Jézus Krisztus emberré lett, azért, hogy téged megmentsen. Ha senki más nem élne a földön, akkor is megtette volna érted. Tehát engedd meg, hogy megvalósuljon az életedben az a cél, amiért Jézus végigjárta útját. De nem vagy egyedül, ezért van egy másik dolgod is karácsonykor – és karácsony után is: segíts a közeledben élőknek abban, hogy ők is megtalálják Jézus Krisztusban a megváltót, aki annyira szeretett, hogy emberi testben született meg e földre. Legyünk hálásak neki ezért is!

Ámen!