Advent IV. vasárnap
Lekció: Máté 6,1-18
Textus: Máté 6,10
…jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
Cím: Az Úr országa
Bevezetés
Kedves Testvérek!
Advent negyedik vasárnapja virradt ránk, holnapután pedig karácsonyt ünnepeljük. Valaki megkérdezte egyszer, amikor hasonlóan közel volt egymáshoz a két alkalom, hogy miért kell két külön Istentiszteletet tartani. Azt feleltem, hogy azért, mert mind a kettőnek más a mondanivalója. Nem lehet egy napon tartani a két ünnepet – hiszen a református felfogás szerint minden vasárnap ünnep, hiszen Jézus ezen a napon támadt fel a halálból – mert mindkettőnek saját üzenete van. Az advent négy vasárnapjának üzenete a karácsony évről évre való megünneplésére és az Úr Jézus egyszeri visszajövetelére való készülés. Az előbbi egy múltban történt eseményre – a kis Jézus Betlehem városának barlang-istállójában végbement világra jöttének évfordulójára – vonatkozik, az utóbbi pedig egy a későbbiekben bekövetkezendő eseményre. A mai Istentisztelet tehát nem egy alternatív lehetőség a templomba jövésre, ha valaki nem ér rá kedden.
A Máté evangéliuma negyedik, ötödik és hatodik fejezete a Hegyi Beszéd néven vált közismertté. Jézus egy hegyoldalban mondta el követőinek – nem csak a 12 tanítványnak – ezeket a gondolatokat, melyek érintik a törvény értelmezésétől az adakozáson át az imádkozásig a hívő élet szinte minden területét. Jézus pár bevezető tanítás után azonnal rátér a „minta-imádságra”, azzal, hogy „Ti tehát így imádkozzatok!” A mai Ige ebből a Miatyánkból származik, méghozzá a második és a harmadik kérés. Ugyebár az első a „szenteltessék meg a Te neved”.
- Isten országa
A klasszikus angol fordítás, a King James Version a kingdom szót használja, a Reina-Valera spanyol szövege pedig a reina-t, amikor a görög βασιλεια-t akarja visszaadni. Az utóbbi két nyelv kicsit direktebben, mint a magyar. Ennek oka abban keresendő, hogy ma már kevesen ismerik az ország szavunk eredetét. Ez ugyanis a honfoglalás korában még uruszág volt, amiben már jobban érezzük az úrság jelentést. Nem másról van itt tehát szó, mint Isten úrságának, uralmának az eljöveteléről, megvalósulásának kívánságáról.
Isten uralma, ha úgy tetszik, országa azt a helyzetet, környezetet jelenti, ahol – és amikor – Isten akarata maradéktalanul érvényesül. Ez pedig két esetben történik meg. Amikor az idők betelnek, és véget ér az emberiség történetének földi szakasza, azaz a feltámadás után a Sátán és a démonai elnyerik méltó büntetésüket követőikkel együtt, és megjelenik az örökké tartó aranykor, ott – térben és időben – érvényesül Isten akarata. A mennyben nem lehet másként. Addig viszont nincs semmi esélyünk rá? – tehetjük fel joggal a kérdést. Dehogynem – válaszolhat bárki, aki a Bibliát ismeri. Jézus azt mondta a Lukács 17,21-ben: „az Isten országa közöttetek van!” Ez azt jelenti, hogy amennyiben a hívők megtartják Isten rendelkezéseit, akkor közöttük – és bennük – megvalósul az Isten akarata, ez által pedig az uralma, vagyis az országa.
Röviden tehát az Isten országa megvalósulhat itt, ezen a helyen is. Nem az számít, hogy hol vagyunk – templomban, hívő család otthonában, vagy akárhol máshol, hanem az, hogy a keresztyének úgy éljenek, hogy az Isten nevére dicsőség szálljon, azaz megvalósuljon az Ő uralma. Ez néha nehéznek tűnik, mert bizony olyan dolgokat kell vállalnunk, amelyek nem hoznak túl sok népszerűséget nekünk a világ részéről. Néha viszont gond nélkül megtehetnénk, és csak azért nem tesszük, mert hozzászoktunk a nehézségekhez. Szóval, ismerjük meg Isten akaratát és engedelmeskedjünk neki, hogy már itt a földön, s majd a mennyben is részesüljünk Isten országa – uralma – áldásaiból.
- Isten akarata
Néha úgy érzem, hogy mindenki tudja, mit akar Isten. Magyarországon a focihoz és a politikához mindenki ért. Nyilván Argentínában sincs ez másként. És nyugodtan hozzátehetjük, hogy arra is számtalan önjelölt jelentkező akad, hogy megmondja, mi Isten akarata.
Volt olyan időszaka a keresztyénségnek – és sajnos van ma is olyan ágazata – amelyben egyes személyek maguknak vindikálták a jogot arra, hogy közöljék a többiekkel Isten akaratát. Egy dolog azonban elkerülte a figyelmüket, mégpedig az, hogy a Biblia Istene személyes isten. Nem népeké, nem nemzeteké, nem csoportoké, hanem egyéneké. Természetesen az egyének csoportokba – ha jobban tetszik, gyülekezetekbe – népekbe, nemzetekbe szerveződnek, de a mindennapos kapcsolattartás Istennel nem lehetséges közvetítőn keresztül. Nem bízhatok meg egy másik embert azzal, hogy mondja el a bűnvallásomat Istennek, és fogadja el helyettem a bűnbocsánatot. Ez lehetetlen. Sokan sajnálják. Én nem. Mert személyesen odamehetek Istenhez – Jézus Krisztusra hivatkozva – és vele rendezhetem el a bűneimet, az örömömet, a bánatomat. Bármikor odamehetek hozzá, nincs hivatali idő és nem fordulhat elő, hogy nincs térereje a telefonjának, vagy lemerült az akkumulátora. És mindent elmondhatok neki, nem kell szégyenkeznem előtte, mert szelíd, nem kell kapkodnom, mert türelmes.
És – ha már itt tartunk – személyesen kell megtudnom Isten akaratát. Legelsősorban azt, hogy mit akar velem kezdeni. Milyen feladatot bízott rám, mi a teendőm. Mert az úgy csak üres malaszt, hogy Isten akaratát cselekedni. Igen, amikor együtt vagyunk, és nincs mód arra, hogy lebontsuk egyénekre az Isten akaratát, akkor így fogalmazunk. De amikor azt mondom nektek más alkalommal, hogy cselekedjétek Isten akaratát, akkor arra bíztatlak benneteket – magamat is beleértve – hogy kutassuk azt, hogy mit akar Isten tőlünk. Mert ezen múlik az életünk. Mondhatod azt, hogy én komoly hívő ember vagy, rendszeresen jársz templomba, részt veszel a gyülekezet adminisztratív és anyagi terhei viselésében, de ha nem valósítod meg Isten akaratát, akkor mindez hiába van. És hogyan tudnád megvalósítani, ha nem ismered? Véletlenül – hát, ez elég kicsi hatékonyságot garantál…
Keresni, tudakozni, kutatni kell tehát Isten akaratát, és ehhez a két-, sőt több ezer éve jól bevált módszer a legjobb: imádkozás, Igetanulmányozás és a többi Krisztuskövetővel való közösség gyakorlása.
- Itt, nálunk
Az egy csodálatos dolog, hogy az egyenként Istenhez kapcsolódó emberek közösséggé, gyülekezetté szerveződnek. Ha egy fa kidől a folyóparton és beleesik a vízbe, akkor a hullámok, az áramlatok ide-oda fogják vetni, beszorulhat sziklák közé, partra sodródhat, akár darabokra is törhet. Ha azonban összekötözik más ugyanilyen gerendákkal, és még kormánylapátot is tesznek rájuk, sőt, akad egy kormányos is, akkor a gerenda a társaival együtt épségben lehajózhat a célig. Nos, a gyülekezet sok szempontból olyan, mint a tutaj. Össze vagyunk kötözve és együtt törekszünk a cél felé. És talán néha nem tetszik, ahogy a kormányos megszabja az irányt, néha jobb lenne egy másik gerendával összekötve lenni, néha jó lenne a tutaj más részén elhelyezkedni. De ha a tutaj gerendái szabadon változtathatnák a helyüket, a tutaj szétesne. Ha a gerendák beleszólhatnának abba, hogy merre forduljon a kormánylapát, akkor talán soha nem jutnának egyetértésre, és nem érnék el a céljukat. Tehát testvéreim, néha el kell viselnünk egymást a cél érdekében. Hallgatnunk kell a kormányosra, azaz Jézus Krisztusra, és elfogadni azt, hogy Ő tudja, merre kell mennünk, és a lehetséges legjobb irányba fordít bennünket.
Egy kérdés mindig foglalkoztatott. Ha Isten adni akar, és nekünk csak el kell fogadnunk, akkor miért kell kérnünk? Mi értelme van az imádkozásnak, ha úgyis mindig minden Isten akarata szerint történik?
Nos, először is minden Isten tudtával történik, de nem minden az akaratával. Van némi mozgástere a Sátánnak is. Másodszor pedig Isten nincs rászorulva az imádságainkra, mi viszont igen. Nekünk szükségünk van arra, hogy imádkozzunk. Isten semmi új dolgot nem tud meg az imáinkból, csak azt, hogy hajlandók vagyunk végre megosztani Vele a dolgainkat. Azért van tehát szükség az imádkozásra, hogy kifejezzük, készen állunk elfogadni az imádságainkra adott választ. Beláttuk, hogy Isten segítségére kell bíznunk magunkat. Ennek remek példája az, amikor azt kérjük, valósuljon meg Isten országa és akarata közöttünk is. Hiszen ez rajtunk múlik. Isten mindent előkészített, hogy ez megtörténjen. De nekünk meg kell érnünk arra, hogy ezzel élni is tudjunk. Ezért imádkozzuk rendszeresen a Mi Atyánkban ezt a kérést. Tulajdonképpen ezt imádkozzuk: „Készítsd fel a szívünket és a gondolatainkat arra, hogy értékelni tudjuk a te akaratodat, és engedelmességünkkel megvalósítsuk a te Uralmadat magunk fölött.”
Befejezés
Amikor a Mi Atyánk imádság előkerül mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy Jézus azt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok!” nem pedig az, hogy „Ti tehát ezt imádkozzátok!” A Mi Atyánk egy csodálatos imádság, és jól tesszük, hogy minden egyes Istentiszteleten elmondjuk. De ha mondókává, kötelező (vagy megszokott) rituálévá válik, akkor elveszíti azt a funkcióját, amiért az Úr Jézus megtanította nekünk. Tehát ne csak arra használjuk, hogy hetente egyszer, vagy sűrűbben akár elmondjuk, hanem arra is, hogy mintaként egyéni imádságaink felépítéséhez is használjuk. Egészítsük ki bátran személyes gondjainkkal, örömeinkkel, és meglátjuk, hogy a 23 másodperc alatt elmondható Mi Atyánkat vezérfonalul használva sokkal többet és mélyebben imádkozhatunk.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése