Mi történik az Úrvacsorában?
Minden Úrvacsorán Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk; arra, amit értünk tett. Ennek ellenére az úrvacsora nem csupán emlék-vacsora, nem valamiféle vallásos nosztalgia, hanem a megbocsátás és megerősítés asztalközössége.
Isten megbocsátott nekem, azáltal, hogy Jézus meghalt értem, és az Ő vére árán Isten, az Atya új szövetséget kötött az emberrel. Ha pedig Isten megbocsátott nekem, akkor én sem tehetek másképp. El kell engednem azoknak a tartozásait, akik ellenem vétettek, és akik közül az egyik talán épp mellettem, vagy két paddal hátrébb ül a gyülekezetben. Hiszen Jézus közösségbe fogja össze azokat, akik békére jutottak Istennel.
Minden úrvacsorán jelenné válik az, hogy Isten kezét nyújtja nekünk bűneink és tartozásaink szakadéka fölött. Az úrvacsorában Ő arra emlékeztet engem: „én már IGEN-t mondtam rád, kinyújtottam feléd a kezemet, és arra várok, hogy te ismét megragadd az enyémet! Szeretném, ha tudnád, hogy mindig szeretni foglak, bármit teszel is az életedben. Ezért őszinte lehetsz velem, elmondhatod az igazat, még akkor is, ha nem értek egyet azzal, amit teszel. Mindig szeretni foglak!”
Isten új életre hív engem: a hit, remény és szeretet életére. De nem kaphatom meg ezt az újat addig, míg görcsösen ragaszkodom valami máshoz. Nem tud Isten új életet ajándékozni nekem, amíg a régit mindenestől rendben találom! Ha azt akarom, hogy Ő borral töltse meg életem poharát, akkor előbb ki kell öntenem belőle a benne található vizet.
Ezért tartunk az úrvacsorában –és minden istentiszteleten- bűnbánatot. Azaz elismerjük Isten előtti felelősségünket, bűnösségünket, és imában ellene mondunk a réginek, és új kezdetet kérünk Tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése