Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf
Lekció: 1Mózes 17,1-11.13b
Textus: Galata 5,1-6
1Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 3De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. 5Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit
Cím A körülmetélkedés
Bevezetés
Kedves testvérek!
Pál apostol a galatákhoz írt levelének 5. fejezetében – amelyet ma kezdünk tárgyalni – a Krisztusban nyert szabadsággal való élésről beszél. Gyakorlatilag összefoglalja az idáig elhangzottakat. Az ötödik fejezet érvrendszerének középpontjában a szabadság gondolata áll. A szabadság mint fogalom azonban nem feltétel nélkül pozitív értelemben szerepel. Pál hitvallástétele éppen úgy, mint az ótestamentumi igék helyes értelmezése arra jó, hogy megértsük és kívánjuk a növekedést, épülést a Szent Lélek adta szabadságban.
Mai Igénkben a szó a körülmetélés körül folyik. Először arról szeretnék néhány – tényleg csak néhány – szót szólni, hogy mi ez a körülmetélés és hol a helye az ószövetség népének életében. Utána pedig remélem, hogy Pál gondolatait fogjuk megérteni, amelyeket a galatákhoz írt, végül szeretném, ha töprengnénk egy kicsit arról, hogy a mi életünkben mi feleltethető meg mindennek.
1. A körülmetélés az Ószövetség korában
A körülmetélés azt jelenti, hogy a férfi nemi szervének végét borító bőr redőt körkörösen, műtéti úton lefejtik. Ezáltal a makk szabadon marad. Talán úgy gondolják sokan, hogy az Ószövetségben központi kérdés a körülmetélés, holott nem az. Mivel az ókori társadalmak jó részében az ókorban a körülmetélés elterjedt szokás volt, a mózesi törvények csak érintik a 3Móz 12,3-ban, hiszen mindenki tudta, miről van szó. Egyiptomban is gyakorolták, de körülmetélték fiaikat az ammóniak, az edómiták és a móábiták is. Ismeretlen volt azonban a szokás a filiszteusok, az asszírok és a babiloni népek körében. A gyakorlat ősi voltára utal egyébként az a tény is, hogy gyakran éles követ használtak hozzá. Izráel népének történetében Ábrahám volt az első, aki körülmetélkedett – fiaival együtt. Mára a körülmetéltség fogalma szinte összeforrt a zsidó néppel. Kezdetben az apa feladata volt a fiúgyermeken az aktus elvégzése, annak nyolcnapos korában. Később fokozatosan a közösség egy erre kiválasztott és kiképzett tagja lett a végrehajtó. Ma már a mohél végzi el, egy olyan rabbi, aki teológiai képzettségén túl az orvosi egyetemen elvégzett tanfolyam után az izraeli Egészségügyi Minisztérium bizottsága előtt letett szigorú egészségügyi vizsgával rendelkezik. Ez roppant fontos a zsidóság szemében, amikor Magyarországon a kommunizmus idején nem volt mohél, akkor Izraelből hívtak meg időről időre egyet, hogy a körülmetéléseket elvégezze.
A körülmetélésnek az ószövetség népe számára megkülönböztető jel szerepe is volt, illetve van. Az 1Móz 17,10-ben olvasunk arról a szövetségről, amely Isten és Ábrahám között köttetett, és amelynek jele a körülmetélés. Ez a szövetség azt jelentette, hogy Ő az Istenük akar lenni, és hogy ők az Övéi; csak Őt imádják és Neki engedelmeskedjenek. Ezt a szokást rögzítette Mózes a pusztában, a törvényben. Minden izráelita fiúgyermeket 8 napos korában körül kellett metélni.
Két kis adalék még a mi korunkkal kapcsolatban. Egészségügyi előnye sem elhanyagolható, az USA-ban például szinte automatikusan elvégzik a műtétet, a férfi lakosság 85%-a – mindenfajta vallási kötöttségtől függetlenül körül van metélve. A másik, hogy az arab világban szokásos, női körülmetélésnek nevezett kegyetlenségnek a témánkban szereplő körülmetéléshez semmi köze. A nők körülmetélése egy barbár szokás, amellyel az alacsonyabb rendűnek tekintett asszonyokat akarják arra szorítani, hogy csak a munka és a gyereknevelés lebegjen a szemük előtt.
2. Pál és a körülmetélés
Miért használt Pál ilyen intim dolgot szemléltetésnek, és mit akart vele megmutatni? Nos, a Bibliában nem egyedülálló dolog ezt a szertartást illetve jelet bizonyos dolgok világosabbá tételére felhasználni. Ószövetségben a körülmetéletlen kifejezést használták a próféták a hasznavehetetlen, nem megfelelően szereplő dolgokra. Ilyen például a körülmetéletlen gyümölcsfa a 3Móz 19,23ban, vagy a körülmetéletlen ajkak, azaz a gyenge beszédkészség a 2Móz 6,12.30-ban. De van szó körülmetéletlen fülről (Jer 6,10) és szívről (3Móz 26,41; Ez 44,9; Jer 9,26) is.
Pál apostol, aki zsidó volt és nyolc napos korában vitán felül körülmetélték, mint a pogányok apostola és mint az az ember, aki először felismerte, hogy a keresztyénség lényege a Krisztus követése és nem a szabálykövetés, határozottan síkra szállt az ellen, hogy bárki a körülmetélésnek a megérdemeltnél nagyobb jelentőséget tulajdonítson. Szerinte a Krisztusban való hittel a körülmetélés értelmét vesztette, túlhaladott lett, erről nem csak a mai igénkben, hanem a Gal 6,15-ben és a Kol 2,11-ben is ír; utóbbi helyen így: „Benne [Krisztusban] vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.”. Jézus Krisztust egyébként a Lukács 2,21-ben leírtak szerint 8 napos korában szintén körülmetélték.
Pál tehát abban az értelemben használja a körülmetélést, mint egy felesleges, problémát okozó dologtól való megszabadulást. Ugyanakkor rámutat arra, hogy azzal, hogy eldobtam magamtól valamit, nem lettem tökéletes. Ha egy bűntől megszabadultam, nem lettem bűntelen. Ha egy részét az életemnek átengedtem Jézus uralma alá, attól nem lettem egészen az Övé. Jelentős lépést tettem, de nem értem célba egyikkel sem. Pál szenvedélyesen szembeszállt azokkal, akik a pogányságból megtért keresztényekre rá akarták kényszeríteni a körülmetélést, és az apostoli zsinat is elfogadta nézeteit. Ugyanakkor nem szűnik meg arról tanítani az övéit, hogy mennyire fontos az őszinte kapcsolat Istennel Jézus Krisztuson keresztül.
A galaták a körülmetélkedésben gondolták megtalálni életük lényegét. Ma ezt úgy neveznénk, hogy helyezkedés. Pál apostol világos: Amíg emberi cselekedetekre irányul a bizalmatok, Krisztus semmit sem használ, sőt a hamis bizakodással elvesztegetitek Krisztus kegyelmét. Mert vagy teljes szívvel a törvénybe, vagy teljes szívvel Krisztusba fogódzunk. A kettő között nincs semmi: vagy megint a szolgaság igája, vagy pedig a szabadság az osztályrészünk.
Pál saját munkatársát, a zsidó anyától származó félig pogány Timótheust körülmetélte, amint az ApCsel 16:3 tudósít róla. Ezt azonban azért tette, hogy a missziói szolgálatban ne adjon felesleges támadási felületet, botránkozást Timótheus esetleges körülmetéletlensége, és az igazi botránkozásról, a keresztről nehogy elterelje a figyelmet. Ha Pál tulajdonított volna nagy jelentőséget a körülmetélésnek, akkor aligha kellett volna annyi üldöztetést elszenvednie s nem feddené most a körülmetélkedés miatt féltő szeretettel a galatákat.
3. A körülmetélkedés és mi
A körülmetélkedést szokás a keresztség előképének is tekinteni. Vannak olyan teológiai nézetek, amelyek ezt elhibázottnak tartják, a körülmetélkedést minden körülmények között formális dolognak, a keresztséget pedig ugyanígy hitvallási cselekménynek feltételezve. Nekem az a véleményem, hogy két, jellegéből adódóan különböző dologról van szó. Az egyébként zsidónak született férfi zsidó lesz, akár körülmetélik, akár nem. A keresztségben az ember az Egyházhoz tartozás szándékát fejezi ki, elhagyásával formailag a közösségen kívül reked. Egy dologban azonban nagyon hasonlít a keresztség a körülmetélésre. Egyformán lehet komolyan vett, hitvallási cselekedet – a szülők részéről, ha csecsemőkorban részesül az egyikben vagy a másikban az ember, vagy a sajátról, ha felnőttként – és szokásból, igazodási vágyból megtett névleges cselekedet.
Ha az ember nem él keresztyén életet – ez alatt természetesen az őszinte keresztyénséget értem, nem a vallásoskodást –, akkor a csecsemőkorában ráöntött pár köbcenti keresztvíz pontosan annyit ér, mint egy levágott bőrdarab: semmit az égegyadta világon. Sem a körülmetéléssel, sem a megkereszteléssel nem érkezett célba az ember az Isten felé vezető úton. Legfeljebb – ha nem névleges cselekedetről volt szó – megtette az első lépést.
Pál apostol figyelmeztetése a galatákhoz nekünk is szól. Az, hogy Krisztushoz tartozunk, nem jelentheti csupán azt, hogy valamikor régen megkereszteltek, esetleg konfirmáltunk is, vagy időközönként járunk Istentiszteletre, netán néha még imádkozunk is. A Krisztus-követéshez ezek hozzá tartoznak – mint az ószövetség népéhez a körülmetélés – de önmagukban semmire sem jók – mint a zsidóknak a körülmetélés. A Krisztus útján való járás, a Krisztus-követés az, amivel odaérhetünk a célunkba: a mennyei örökéletbe Jézus Krisztussal az Atya Isten jelenlétében.
Befejezés
Kedves testvéreim! Gondolom a jelenlévők között senki nincs körülmetélve, legfeljebb egészségügyi okból. És gondolom mindannyian meg vagyunk keresztelve. Azt ne feledjük el egy pillanatra se, hogy keresztségünk önmagában nem juttat be bennünket a mennybe, csak Jézus Krisztus vére, amit csak akkor tudunk megkapni az Úrtól, ha napi kapcsolatban vagyunk vele. Tartsátok szem előtt ezt, és így éljetek a Krisztusban kapott szabadságotokkal.
Ámen!
Textus: Galata 5,1-6
1Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 3De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. 5Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit
Cím A körülmetélkedés
Bevezetés
Kedves testvérek!
Pál apostol a galatákhoz írt levelének 5. fejezetében – amelyet ma kezdünk tárgyalni – a Krisztusban nyert szabadsággal való élésről beszél. Gyakorlatilag összefoglalja az idáig elhangzottakat. Az ötödik fejezet érvrendszerének középpontjában a szabadság gondolata áll. A szabadság mint fogalom azonban nem feltétel nélkül pozitív értelemben szerepel. Pál hitvallástétele éppen úgy, mint az ótestamentumi igék helyes értelmezése arra jó, hogy megértsük és kívánjuk a növekedést, épülést a Szent Lélek adta szabadságban.
Mai Igénkben a szó a körülmetélés körül folyik. Először arról szeretnék néhány – tényleg csak néhány – szót szólni, hogy mi ez a körülmetélés és hol a helye az ószövetség népének életében. Utána pedig remélem, hogy Pál gondolatait fogjuk megérteni, amelyeket a galatákhoz írt, végül szeretném, ha töprengnénk egy kicsit arról, hogy a mi életünkben mi feleltethető meg mindennek.
1. A körülmetélés az Ószövetség korában
A körülmetélés azt jelenti, hogy a férfi nemi szervének végét borító bőr redőt körkörösen, műtéti úton lefejtik. Ezáltal a makk szabadon marad. Talán úgy gondolják sokan, hogy az Ószövetségben központi kérdés a körülmetélés, holott nem az. Mivel az ókori társadalmak jó részében az ókorban a körülmetélés elterjedt szokás volt, a mózesi törvények csak érintik a 3Móz 12,3-ban, hiszen mindenki tudta, miről van szó. Egyiptomban is gyakorolták, de körülmetélték fiaikat az ammóniak, az edómiták és a móábiták is. Ismeretlen volt azonban a szokás a filiszteusok, az asszírok és a babiloni népek körében. A gyakorlat ősi voltára utal egyébként az a tény is, hogy gyakran éles követ használtak hozzá. Izráel népének történetében Ábrahám volt az első, aki körülmetélkedett – fiaival együtt. Mára a körülmetéltség fogalma szinte összeforrt a zsidó néppel. Kezdetben az apa feladata volt a fiúgyermeken az aktus elvégzése, annak nyolcnapos korában. Később fokozatosan a közösség egy erre kiválasztott és kiképzett tagja lett a végrehajtó. Ma már a mohél végzi el, egy olyan rabbi, aki teológiai képzettségén túl az orvosi egyetemen elvégzett tanfolyam után az izraeli Egészségügyi Minisztérium bizottsága előtt letett szigorú egészségügyi vizsgával rendelkezik. Ez roppant fontos a zsidóság szemében, amikor Magyarországon a kommunizmus idején nem volt mohél, akkor Izraelből hívtak meg időről időre egyet, hogy a körülmetéléseket elvégezze.
A körülmetélésnek az ószövetség népe számára megkülönböztető jel szerepe is volt, illetve van. Az 1Móz 17,10-ben olvasunk arról a szövetségről, amely Isten és Ábrahám között köttetett, és amelynek jele a körülmetélés. Ez a szövetség azt jelentette, hogy Ő az Istenük akar lenni, és hogy ők az Övéi; csak Őt imádják és Neki engedelmeskedjenek. Ezt a szokást rögzítette Mózes a pusztában, a törvényben. Minden izráelita fiúgyermeket 8 napos korában körül kellett metélni.
Két kis adalék még a mi korunkkal kapcsolatban. Egészségügyi előnye sem elhanyagolható, az USA-ban például szinte automatikusan elvégzik a műtétet, a férfi lakosság 85%-a – mindenfajta vallási kötöttségtől függetlenül körül van metélve. A másik, hogy az arab világban szokásos, női körülmetélésnek nevezett kegyetlenségnek a témánkban szereplő körülmetéléshez semmi köze. A nők körülmetélése egy barbár szokás, amellyel az alacsonyabb rendűnek tekintett asszonyokat akarják arra szorítani, hogy csak a munka és a gyereknevelés lebegjen a szemük előtt.
2. Pál és a körülmetélés
Miért használt Pál ilyen intim dolgot szemléltetésnek, és mit akart vele megmutatni? Nos, a Bibliában nem egyedülálló dolog ezt a szertartást illetve jelet bizonyos dolgok világosabbá tételére felhasználni. Ószövetségben a körülmetéletlen kifejezést használták a próféták a hasznavehetetlen, nem megfelelően szereplő dolgokra. Ilyen például a körülmetéletlen gyümölcsfa a 3Móz 19,23ban, vagy a körülmetéletlen ajkak, azaz a gyenge beszédkészség a 2Móz 6,12.30-ban. De van szó körülmetéletlen fülről (Jer 6,10) és szívről (3Móz 26,41; Ez 44,9; Jer 9,26) is.
Pál apostol, aki zsidó volt és nyolc napos korában vitán felül körülmetélték, mint a pogányok apostola és mint az az ember, aki először felismerte, hogy a keresztyénség lényege a Krisztus követése és nem a szabálykövetés, határozottan síkra szállt az ellen, hogy bárki a körülmetélésnek a megérdemeltnél nagyobb jelentőséget tulajdonítson. Szerinte a Krisztusban való hittel a körülmetélés értelmét vesztette, túlhaladott lett, erről nem csak a mai igénkben, hanem a Gal 6,15-ben és a Kol 2,11-ben is ír; utóbbi helyen így: „Benne [Krisztusban] vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.”. Jézus Krisztust egyébként a Lukács 2,21-ben leírtak szerint 8 napos korában szintén körülmetélték.
Pál tehát abban az értelemben használja a körülmetélést, mint egy felesleges, problémát okozó dologtól való megszabadulást. Ugyanakkor rámutat arra, hogy azzal, hogy eldobtam magamtól valamit, nem lettem tökéletes. Ha egy bűntől megszabadultam, nem lettem bűntelen. Ha egy részét az életemnek átengedtem Jézus uralma alá, attól nem lettem egészen az Övé. Jelentős lépést tettem, de nem értem célba egyikkel sem. Pál szenvedélyesen szembeszállt azokkal, akik a pogányságból megtért keresztényekre rá akarták kényszeríteni a körülmetélést, és az apostoli zsinat is elfogadta nézeteit. Ugyanakkor nem szűnik meg arról tanítani az övéit, hogy mennyire fontos az őszinte kapcsolat Istennel Jézus Krisztuson keresztül.
A galaták a körülmetélkedésben gondolták megtalálni életük lényegét. Ma ezt úgy neveznénk, hogy helyezkedés. Pál apostol világos: Amíg emberi cselekedetekre irányul a bizalmatok, Krisztus semmit sem használ, sőt a hamis bizakodással elvesztegetitek Krisztus kegyelmét. Mert vagy teljes szívvel a törvénybe, vagy teljes szívvel Krisztusba fogódzunk. A kettő között nincs semmi: vagy megint a szolgaság igája, vagy pedig a szabadság az osztályrészünk.
Pál saját munkatársát, a zsidó anyától származó félig pogány Timótheust körülmetélte, amint az ApCsel 16:3 tudósít róla. Ezt azonban azért tette, hogy a missziói szolgálatban ne adjon felesleges támadási felületet, botránkozást Timótheus esetleges körülmetéletlensége, és az igazi botránkozásról, a keresztről nehogy elterelje a figyelmet. Ha Pál tulajdonított volna nagy jelentőséget a körülmetélésnek, akkor aligha kellett volna annyi üldöztetést elszenvednie s nem feddené most a körülmetélkedés miatt féltő szeretettel a galatákat.
3. A körülmetélkedés és mi
A körülmetélkedést szokás a keresztség előképének is tekinteni. Vannak olyan teológiai nézetek, amelyek ezt elhibázottnak tartják, a körülmetélkedést minden körülmények között formális dolognak, a keresztséget pedig ugyanígy hitvallási cselekménynek feltételezve. Nekem az a véleményem, hogy két, jellegéből adódóan különböző dologról van szó. Az egyébként zsidónak született férfi zsidó lesz, akár körülmetélik, akár nem. A keresztségben az ember az Egyházhoz tartozás szándékát fejezi ki, elhagyásával formailag a közösségen kívül reked. Egy dologban azonban nagyon hasonlít a keresztség a körülmetélésre. Egyformán lehet komolyan vett, hitvallási cselekedet – a szülők részéről, ha csecsemőkorban részesül az egyikben vagy a másikban az ember, vagy a sajátról, ha felnőttként – és szokásból, igazodási vágyból megtett névleges cselekedet.
Ha az ember nem él keresztyén életet – ez alatt természetesen az őszinte keresztyénséget értem, nem a vallásoskodást –, akkor a csecsemőkorában ráöntött pár köbcenti keresztvíz pontosan annyit ér, mint egy levágott bőrdarab: semmit az égegyadta világon. Sem a körülmetéléssel, sem a megkereszteléssel nem érkezett célba az ember az Isten felé vezető úton. Legfeljebb – ha nem névleges cselekedetről volt szó – megtette az első lépést.
Pál apostol figyelmeztetése a galatákhoz nekünk is szól. Az, hogy Krisztushoz tartozunk, nem jelentheti csupán azt, hogy valamikor régen megkereszteltek, esetleg konfirmáltunk is, vagy időközönként járunk Istentiszteletre, netán néha még imádkozunk is. A Krisztus-követéshez ezek hozzá tartoznak – mint az ószövetség népéhez a körülmetélés – de önmagukban semmire sem jók – mint a zsidóknak a körülmetélés. A Krisztus útján való járás, a Krisztus-követés az, amivel odaérhetünk a célunkba: a mennyei örökéletbe Jézus Krisztussal az Atya Isten jelenlétében.
Befejezés
Kedves testvéreim! Gondolom a jelenlévők között senki nincs körülmetélve, legfeljebb egészségügyi okból. És gondolom mindannyian meg vagyunk keresztelve. Azt ne feledjük el egy pillanatra se, hogy keresztségünk önmagában nem juttat be bennünket a mennybe, csak Jézus Krisztus vére, amit csak akkor tudunk megkapni az Úrtól, ha napi kapcsolatban vagyunk vele. Tartsátok szem előtt ezt, és így éljetek a Krisztusban kapott szabadságotokkal.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése