Buenos Aires
Írta: Tóth L. Kristóf.
Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: Máté 16,1-17
Textus: Galata 5,7-10
7Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. 9Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. 10Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az.
Cím A kovász
Bevezetés
Kedves testvérek!
Pont ma egy héttel ezelőtt rendezték a Buenos Aires Maratont. 7.30-kor indult a mezőny a Parque Roca-ból, a győztes Abdelhakim Fathi 2.22-cel később ért célba a Parque de los Niñosban. Ez egyébként percekkel rosszabb idő, mint a 2003-2004-es győztes argentin Oscar Cortínez-é. Persze idén csúnyán esett az eső. Ezt a versenyszámot általában városokhoz kötik, híres a Boston marathon 1922. óta, vagy a kassai békemarathon, 1924. óta. Az olimpiákon az utolsó szám szokott lenni; az 1896-os és a 2004-es athéni olimpiákon az eredeti helyszínen, Marathon és Athén között futottak.
Pheidippidész görög katona futva tette meg a mint egy 150 mérföldnyi távolságot Maraton és Spárta között, hogy a spártaiakat segítségül hívja Kr. e. 490-ben, amikor az athéni seregek a Marathóni csatában vereséget mértek a túlerőben lévő perzsa seregre, majd a perzsa hajóhad Athén ellen indult, hogy még a győztes hadsereg visszaérkezése előtt elfoglalja a védtelen várost. Pheidippidész vagy más néven Philipidész aki egyébként hivatásos futó volt, másnapra oda is ért Spártába. A spártaiak természetesen megígérték a segítséget, de nem vonultak csatába addig, amíg a holdtölte be nem állt. Ekkor Philippidész visszafutott Marathónba, hogy hírét vigye a spártaiak üzenetének. A spártaiak csak 6 nap múlva jelentek meg, de addigra a dicsőséges athéni férfiak megnyerték az összecsapást a perzsa hadsereggel szemben. Egy másik legenda szerint a csata helyszíne és Athén közötti 42.195 km körüli távot tette meg egy hírnök – nem Pheidippidész –, hogy a győzelem hírének vitele mellett figyelmeztesse az athéniakat a perzsa seregek közeledtére, majd az üzenet átadása után holtan rogyott össze.
Sokak szerint a maratoni táv emberfeletti erőfeszítést kíván. Én magam is mélységesen tisztelem azokat, akik képesek teljesíteni. Akik képesek arra, hogy legyőzzék az akadályokat.
1. Akadályfutás
A futás – talán nem túlzás ezt állítani – az emberiség legősibb sportja. Nincs hozzá szükség különösebb felszerelésre, pályára, így már nagyon régen gyakorolhatták. Meg akarta őrizni kondícióját, az ókorban – edzőtermek és erőgépek híján – futott. Pál teljes természetességgel nyúlt a témához, hogy megvilágítsa a kérdést a galaták előtt. A futás tökéletes szemléltetés a keresztyén élethez, ugyanis rengeteg közös vonás van bennük. Csak a szerintem legfontosabbra hadd mutassak rá! Akadályokkal kell szembenéznünk úgy keresztyénként, mint futóként. Nincs olyan futás, ahol ne lenne akadály. A százméteres síkfutásnál a vetélytársak, vagy ha egyedül fut az ember, akkor az idő. A gátfutásnál a futó útjába állított kapuk, a maratonnál az oxigénhiány. Ha csak hobbiból fut az ember, akkor is le kell győznie izmai fáradását és hasonló akadályokat. Aki azonban odaállt a pályára, végig kell fussa, le kell győzze az akadályokat.
A keresztyén ember azzal, hogy keresztyénnek nevezi magát, odaállt a rajtvonalhoz. Nem tett még meg egyetlen lépést se, de kifejezte szándékát. Ha pedig odaállt, akkor el is kell indulnia. Nem álldogálhat a rajtvonalnál azzal, hogy csak ácsorog és nézelődik, azaz ha nem indul el a keresztyén élet útján, akkor nem nevezheti magát keresztyénnek. Ha elindult, akkor be kell tartania a szabályokat, nem futkoshat össze-vissza, nem válogathat, hogy ebben a dologban engedelmeskedem Isten szavának, a másikban nem. És ahogy a futónak nem maga a futás a célja, hanem az eredmény, úgy a keresztyén ember számára is az ad erőt a küzdelemhez, hogy értékes, becses cél lebeg a szeme előtt.
A galaták futását valami megakasztotta. Pál megkérdezi, bár maga jól tudja, mi az. Ismeritek már eléggé a galatákat ahhoz, hogy megmondjátok, mi is lehet ez? Az elmúlt huszonnyolc prédikáció segítségével ki tudjátok találni, mi lehetett az, ami feltartóztatta a galatákat? A félrevezetés, persze, az, hogy letértek az Úr útjáról. Mentegethetjük a galatákat, kisebbíthetjük a felelősségüket, hogy letérítették őket, de a letérést attól még őt vitték véghez.
A futóversenyzőnek egy dolog lebeg a szeme előtt: a cél. A keresztyénnek is ezt kell tennie, a célra, a Mennyre függesztenie a tekintetét és teljes erőbedobással arra haladni.
2. Akadályok elhárítása
Ha valaki most közületek azt gondolja, hogy igen, könnyű azt mondani, hogy célegyenest kell futni a cél, a menny felé, de kicsoda tudja megvalósítani ezt? Ki képes arra, hogy minden akadályt legyőzzön, minden buktatón túljusson? – annak igaza van. Végigküzdeni az életet anélkül, hogy meginognánk, hogy elvétenénk a célt, nagyon nehéz. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy lehetetlen. Ezért van Pál mondatai között egy oda nem illőnek látszó félmondat: az a bizonyos kovászos…
Aki sütött már kenyeret, tudja, hogy a kenyér mitől lesz kenyér? A liszttől? Nem. A sótól? Nem. A víztől? Nem. Hanem a kovásztól. Másik magyar szavunkkal az élesztőtől. Mert a liszt-só-víz keverékét a kovász tölti meg élettel, éleszti fel. Az elkészült tészta anyagához képest a kovász kicsi, kevés, mégis átjárja azt és mindenhol ott van azért, hogy megváltoztassa a keverék lényegét. A kovász elengedhetetlen a kenyérkészítéshez. Régen úgy csinálták a kenyérsütő asszonyok, hogy a kész tésztából mindig eltettek egy marékkal, és azzal kelesztették a következőt. Gondos háziasszony csak nagyon ritkán vett kovászt a boltban vagy a péknél.
Jézus példázatot is mondott a kovászról: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”(Máté 13,33) A kovász tehát az a dolog, ami minket ösztönöz a küzdelemre, amiért érdemesnek tartjuk küzdeni, fáradni. Tehát a mennyek országa látása, ígérete. Talán arra gondolt Pál, hogy ha egy közösségben csak páran látják a célt, ahová a csoport el akar érkezni, akkor az ő hitük megtermékenyítheti a többieket és felbuzdíthatja őket az erőfeszítések megtételére.
A keresztyének is lehetnek kovász. Azért lenne jó, ha minden keresztyén közösség minden tagja újjászületett hívő lenne – és nem lenne ilyen sok csupán vallásoskodó –, hogy tudjon terjedni Krisztus üzenete. Ha egy szakajtó tésztából eltesznek egy marékkal a következő kenyérhez, akkor lehet biztosítani a folytonosságot. De ha az egész szakajtó tésztát szétosztják, akkor sok tucat újabb szakajtónyi kenyér megkelesztéséhez elegendő. Ha egy keresztyén közösségben van pár igazi hívő, akkor biztosítva van a túlélés, de ha mindenki valódi hívő, akkor lehet gyarapodni, mert az egyes keresztyének maguk köré tudják gyűjteni a még nem hívőket és Krisztushoz tudják vezetni őket. Kovásznak lenni pedig nemes feladat, és nem is könnyű. De ha nem csupán takaréklángon akarunk keresztyének lenni, ha cselekvő részesei kívánunk lenni az Isten országa épülésének, akkor kovásszá, azaz az Isten szavának minden körülmények között engedelmeskedőnek kell lenünk,
3. A kovász
Biztos többen jól ismerik az 1981-ben készült híres brit filmet, amelynek a címe „Tűzszekerek” (spanyolul: Carrozas de fuego). Ebben egy Eric Liddle nevű skót presbiteriánus misszionárius versenyez az 1924-es párizsi olimpián 400 méteres síkfutásban az aranyért. Megnyeri.
Liddle Kínában született misszionárius szülők gyermekeként és ott is halt meg 1945-ben, 43 éves korában, egy japán fogolytáborban. Igehirdetői szolgálata mellett atlétaként és rögbijátékosként is szerepelt. Az igazi száma a 100 méteres sprint volt. Az olimpián, amelyre aranyérem-várományosként utazott, a sprint előfutamait vasárnap tartották, ő viszont nem volt hajlandó az Úr napján pályára lépni. Helyette a párizsi skót misszióban prédikált. A meg nem erősített, de nem is cáfolt hírek szerint a király nevében maga a Walesi Herceg, a későbbi VI. György próbálta rávenni uralkodói hűségére apellálva, hogy mégis fusson vasárnap. Liddle híressé vált válasza az volt, hogy „Isten parancsa előbbre való, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.” Végül kompromisszumként cserélte el a távját a 400 méterre, amelyen olimpiai csúccsal szerzett aranyérmet. Eric Liddle kovász volt környezetében, mert képes volt arra, hogy az előtte lebegő cél, az Isten dicsőségének hirdetése mindennél előrébbvaló legyen.
A film szerint egyik másik versenynapon sem volt annyi esés, sérülés a sportolók között, mint azon a bizonyos vasárnapon. Aki elvéti a célt a szeme elől, az rosszul fog járni. De nem annyira rosszul, mint az, aki nem csak önmagát, hanem másokat is eltérít a helyes útról. Mondhatjuk, hogy aki anti-kovász. Aki a bár nem zökkenőmentesen, de a cél felé haladó csoportot, gyülekezetet visszatartja, az evangéliumnak való engedelmességben a többi keresztyéneket hátráltatja, az nem élesztő lesz, hanem döglesztő. Istentől el fogja venni a büntetését, bárki legyen is az – mondja Pál.
Befejezés
Kedves testvéreim!
Nagyon szeretem a jól megkelt, finom, friss kenyeret. Szeretem a Tűzszekerek című filmet is. Futni nem szeretek. De ami a legfontosabb, hogy szeretem az Urat, szeretlek benneteket és szeretném, ha mindannyian kovászok lennénk, hogy nem csak magunkban járjunk Krisztus útján, ne csak mi jussunk el a mennyei célszalaghoz, hanem minél többen azok közül, akik körülöttünk élnek. Ennek érdekében kell engednünk, hogy a mennyország ígérete, mint élesztő felélesszen bennünket, és Krisztus kovászaként mi is éleszthessünk másokat.
Ámen!
Textus: Galata 5,7-10
7Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. 9Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. 10Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az.
Cím A kovász
Bevezetés
Kedves testvérek!
Pont ma egy héttel ezelőtt rendezték a Buenos Aires Maratont. 7.30-kor indult a mezőny a Parque Roca-ból, a győztes Abdelhakim Fathi 2.22-cel később ért célba a Parque de los Niñosban. Ez egyébként percekkel rosszabb idő, mint a 2003-2004-es győztes argentin Oscar Cortínez-é. Persze idén csúnyán esett az eső. Ezt a versenyszámot általában városokhoz kötik, híres a Boston marathon 1922. óta, vagy a kassai békemarathon, 1924. óta. Az olimpiákon az utolsó szám szokott lenni; az 1896-os és a 2004-es athéni olimpiákon az eredeti helyszínen, Marathon és Athén között futottak.
Pheidippidész görög katona futva tette meg a mint egy 150 mérföldnyi távolságot Maraton és Spárta között, hogy a spártaiakat segítségül hívja Kr. e. 490-ben, amikor az athéni seregek a Marathóni csatában vereséget mértek a túlerőben lévő perzsa seregre, majd a perzsa hajóhad Athén ellen indult, hogy még a győztes hadsereg visszaérkezése előtt elfoglalja a védtelen várost. Pheidippidész vagy más néven Philipidész aki egyébként hivatásos futó volt, másnapra oda is ért Spártába. A spártaiak természetesen megígérték a segítséget, de nem vonultak csatába addig, amíg a holdtölte be nem állt. Ekkor Philippidész visszafutott Marathónba, hogy hírét vigye a spártaiak üzenetének. A spártaiak csak 6 nap múlva jelentek meg, de addigra a dicsőséges athéni férfiak megnyerték az összecsapást a perzsa hadsereggel szemben. Egy másik legenda szerint a csata helyszíne és Athén közötti 42.195 km körüli távot tette meg egy hírnök – nem Pheidippidész –, hogy a győzelem hírének vitele mellett figyelmeztesse az athéniakat a perzsa seregek közeledtére, majd az üzenet átadása után holtan rogyott össze.
Sokak szerint a maratoni táv emberfeletti erőfeszítést kíván. Én magam is mélységesen tisztelem azokat, akik képesek teljesíteni. Akik képesek arra, hogy legyőzzék az akadályokat.
1. Akadályfutás
A futás – talán nem túlzás ezt állítani – az emberiség legősibb sportja. Nincs hozzá szükség különösebb felszerelésre, pályára, így már nagyon régen gyakorolhatták. Meg akarta őrizni kondícióját, az ókorban – edzőtermek és erőgépek híján – futott. Pál teljes természetességgel nyúlt a témához, hogy megvilágítsa a kérdést a galaták előtt. A futás tökéletes szemléltetés a keresztyén élethez, ugyanis rengeteg közös vonás van bennük. Csak a szerintem legfontosabbra hadd mutassak rá! Akadályokkal kell szembenéznünk úgy keresztyénként, mint futóként. Nincs olyan futás, ahol ne lenne akadály. A százméteres síkfutásnál a vetélytársak, vagy ha egyedül fut az ember, akkor az idő. A gátfutásnál a futó útjába állított kapuk, a maratonnál az oxigénhiány. Ha csak hobbiból fut az ember, akkor is le kell győznie izmai fáradását és hasonló akadályokat. Aki azonban odaállt a pályára, végig kell fussa, le kell győzze az akadályokat.
A keresztyén ember azzal, hogy keresztyénnek nevezi magát, odaállt a rajtvonalhoz. Nem tett még meg egyetlen lépést se, de kifejezte szándékát. Ha pedig odaállt, akkor el is kell indulnia. Nem álldogálhat a rajtvonalnál azzal, hogy csak ácsorog és nézelődik, azaz ha nem indul el a keresztyén élet útján, akkor nem nevezheti magát keresztyénnek. Ha elindult, akkor be kell tartania a szabályokat, nem futkoshat össze-vissza, nem válogathat, hogy ebben a dologban engedelmeskedem Isten szavának, a másikban nem. És ahogy a futónak nem maga a futás a célja, hanem az eredmény, úgy a keresztyén ember számára is az ad erőt a küzdelemhez, hogy értékes, becses cél lebeg a szeme előtt.
A galaták futását valami megakasztotta. Pál megkérdezi, bár maga jól tudja, mi az. Ismeritek már eléggé a galatákat ahhoz, hogy megmondjátok, mi is lehet ez? Az elmúlt huszonnyolc prédikáció segítségével ki tudjátok találni, mi lehetett az, ami feltartóztatta a galatákat? A félrevezetés, persze, az, hogy letértek az Úr útjáról. Mentegethetjük a galatákat, kisebbíthetjük a felelősségüket, hogy letérítették őket, de a letérést attól még őt vitték véghez.
A futóversenyzőnek egy dolog lebeg a szeme előtt: a cél. A keresztyénnek is ezt kell tennie, a célra, a Mennyre függesztenie a tekintetét és teljes erőbedobással arra haladni.
2. Akadályok elhárítása
Ha valaki most közületek azt gondolja, hogy igen, könnyű azt mondani, hogy célegyenest kell futni a cél, a menny felé, de kicsoda tudja megvalósítani ezt? Ki képes arra, hogy minden akadályt legyőzzön, minden buktatón túljusson? – annak igaza van. Végigküzdeni az életet anélkül, hogy meginognánk, hogy elvétenénk a célt, nagyon nehéz. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy lehetetlen. Ezért van Pál mondatai között egy oda nem illőnek látszó félmondat: az a bizonyos kovászos…
Aki sütött már kenyeret, tudja, hogy a kenyér mitől lesz kenyér? A liszttől? Nem. A sótól? Nem. A víztől? Nem. Hanem a kovásztól. Másik magyar szavunkkal az élesztőtől. Mert a liszt-só-víz keverékét a kovász tölti meg élettel, éleszti fel. Az elkészült tészta anyagához képest a kovász kicsi, kevés, mégis átjárja azt és mindenhol ott van azért, hogy megváltoztassa a keverék lényegét. A kovász elengedhetetlen a kenyérkészítéshez. Régen úgy csinálták a kenyérsütő asszonyok, hogy a kész tésztából mindig eltettek egy marékkal, és azzal kelesztették a következőt. Gondos háziasszony csak nagyon ritkán vett kovászt a boltban vagy a péknél.
Jézus példázatot is mondott a kovászról: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”(Máté 13,33) A kovász tehát az a dolog, ami minket ösztönöz a küzdelemre, amiért érdemesnek tartjuk küzdeni, fáradni. Tehát a mennyek országa látása, ígérete. Talán arra gondolt Pál, hogy ha egy közösségben csak páran látják a célt, ahová a csoport el akar érkezni, akkor az ő hitük megtermékenyítheti a többieket és felbuzdíthatja őket az erőfeszítések megtételére.
A keresztyének is lehetnek kovász. Azért lenne jó, ha minden keresztyén közösség minden tagja újjászületett hívő lenne – és nem lenne ilyen sok csupán vallásoskodó –, hogy tudjon terjedni Krisztus üzenete. Ha egy szakajtó tésztából eltesznek egy marékkal a következő kenyérhez, akkor lehet biztosítani a folytonosságot. De ha az egész szakajtó tésztát szétosztják, akkor sok tucat újabb szakajtónyi kenyér megkelesztéséhez elegendő. Ha egy keresztyén közösségben van pár igazi hívő, akkor biztosítva van a túlélés, de ha mindenki valódi hívő, akkor lehet gyarapodni, mert az egyes keresztyének maguk köré tudják gyűjteni a még nem hívőket és Krisztushoz tudják vezetni őket. Kovásznak lenni pedig nemes feladat, és nem is könnyű. De ha nem csupán takaréklángon akarunk keresztyének lenni, ha cselekvő részesei kívánunk lenni az Isten országa épülésének, akkor kovásszá, azaz az Isten szavának minden körülmények között engedelmeskedőnek kell lenünk,
3. A kovász
Biztos többen jól ismerik az 1981-ben készült híres brit filmet, amelynek a címe „Tűzszekerek” (spanyolul: Carrozas de fuego). Ebben egy Eric Liddle nevű skót presbiteriánus misszionárius versenyez az 1924-es párizsi olimpián 400 méteres síkfutásban az aranyért. Megnyeri.
Liddle Kínában született misszionárius szülők gyermekeként és ott is halt meg 1945-ben, 43 éves korában, egy japán fogolytáborban. Igehirdetői szolgálata mellett atlétaként és rögbijátékosként is szerepelt. Az igazi száma a 100 méteres sprint volt. Az olimpián, amelyre aranyérem-várományosként utazott, a sprint előfutamait vasárnap tartották, ő viszont nem volt hajlandó az Úr napján pályára lépni. Helyette a párizsi skót misszióban prédikált. A meg nem erősített, de nem is cáfolt hírek szerint a király nevében maga a Walesi Herceg, a későbbi VI. György próbálta rávenni uralkodói hűségére apellálva, hogy mégis fusson vasárnap. Liddle híressé vált válasza az volt, hogy „Isten parancsa előbbre való, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.” Végül kompromisszumként cserélte el a távját a 400 méterre, amelyen olimpiai csúccsal szerzett aranyérmet. Eric Liddle kovász volt környezetében, mert képes volt arra, hogy az előtte lebegő cél, az Isten dicsőségének hirdetése mindennél előrébbvaló legyen.
A film szerint egyik másik versenynapon sem volt annyi esés, sérülés a sportolók között, mint azon a bizonyos vasárnapon. Aki elvéti a célt a szeme elől, az rosszul fog járni. De nem annyira rosszul, mint az, aki nem csak önmagát, hanem másokat is eltérít a helyes útról. Mondhatjuk, hogy aki anti-kovász. Aki a bár nem zökkenőmentesen, de a cél felé haladó csoportot, gyülekezetet visszatartja, az evangéliumnak való engedelmességben a többi keresztyéneket hátráltatja, az nem élesztő lesz, hanem döglesztő. Istentől el fogja venni a büntetését, bárki legyen is az – mondja Pál.
Befejezés
Kedves testvéreim!
Nagyon szeretem a jól megkelt, finom, friss kenyeret. Szeretem a Tűzszekerek című filmet is. Futni nem szeretek. De ami a legfontosabb, hogy szeretem az Urat, szeretlek benneteket és szeretném, ha mindannyian kovászok lennénk, hogy nem csak magunkban járjunk Krisztus útján, ne csak mi jussunk el a mennyei célszalaghoz, hanem minél többen azok közül, akik körülöttünk élnek. Ennek érdekében kell engednünk, hogy a mennyország ígérete, mint élesztő felélesszen bennünket, és Krisztus kovászaként mi is éleszthessünk másokat.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése