Írta Tóth L. Kristóf lelkész
Meghallgatható ide kattintva.
Lekció: Róma 15,15-29
Textus: Galata 2,6-10
6Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 7Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. 8Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. 9És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.
Cím: Felismerni az adatott kegyelmet
Bevezetés
Kedves testvérek!
Múlt vasárnap láttuk, hogy egy komoly egyházszakadás réme lebegett az első keresztyének feje fölött. A pogányok körülmetélésének kérdése – „kedves” emberek aknamunkája segítségével – kis híján szembeállította Péter és Pál apostolokat egymással. Emlékszünk: egyes kisázsiai gyülekezetekbe befurakodott Pál szavaival élve áltestvérek szerint a pogányokat, azaz a nem zsidókat először zsidóvá kell tenni, azaz körül kell metélni, a szombatnap, a kasrut – azaz az étkezési tisztasági szabályok – és más ótestamentumi törvények megtartására kell kényszeríteni, mielőtt Jézus evangéliumába beavatnák őket. Pál ezzel szemben azt tanította, hogy az evangélium mindenkié, és elnyerni a kegyelmet Jézusban lehet. Őrajta kívül semmi másra nincs szükség. A jeruzsálemi gyülekezet vezetői meghallgatták Pált, aki elég alázatos volt, hogy odamenjen, és egyetértettek vele. Különben a mai zsidómisszió egyik kulcsa is az, hogy amikor Jézus evangéliumát hirdetjük nekik, akkor nem szabad abba a hibába esnünk, hogy először pogánnyá akarjuk tenni őket (hogy megtagadják gyökereiket), hogy keresztyénekké lehessenek.
A Gonosz próbálkozása sikertelen volt, az egyház egysége tehát egyelőre megmaradt s az egyházszakadás átka későbbi századokra tolódott. Fontos: nem Pál győzött itt és nem Péter, hanem az evangélium ereje győzött az apostolokban. Ezért lehettek mentesek a jeruzsálemiek attól a kísértéstől, hogy történelmi helyzetük tudatában valami elsőbbséget vagy jogi igényt támasszanak. Így maradhatott meg az egyház egysége s a Krisztusban kapott szabadsága Jeruzsálemben is, meg Galáciában is. Ráadásul a jeruzsálemi gyülekezet javára gyűjtést is hirdettek Kis-Ázsiában, mindezzel jelezve, hogy fontosnak tartják a jeruzsálemi gyökereiket, és számon tartják az onnan kapott szellemi adományokat.
Mai igénkben Pál hangsúlyozza, hogy nem arról van szó, mintha az oszlop-apostolok előtt hódolt volna, vagy hogy az általa hirdetett evangélium csak Péter hozzájárulásával lenne hiteles. És ennek kulcs-kifejezése az, amit címnek választottam: felismerni az adatott kegyelmet. Ezt járjuk körül most!
1. Mi is a kegyelem?
A református Keresztyén Bibliai Lexikon szerint a kegyelem: „Isten cselekvésének módja: Teremtményével nem annak érdeme, hanem saját jósága szerint bánik.”. Az evangélikál Bibliai nevek és fogalmak pedig így ír: „mindenekelőtt Isten ajánlata az ember számára (Tit 2,11), a megváltás alapja (Ef 2,5), részesülés a Szent Szellem hatalmában és ajándékaiban (1Kor 12,6; 2Tim 2,1)”. Köznapi használatban pedig azt jelenti, hogy a bűncselekményért halálra ítélt ember az ország legfőbb közjogi méltóságától – az uralkodótól (király, királynő, császár, főherceg, emír, szultán) vagy államelnöktől – büntetése megváltoztatását kéri és kapja. Ilyenkor általában életfogytiglani szabadságvesztésre cserélik a legsúlyosabb büntetést. Minden esetben tehát azt jelenti, hogy a lehető legsúlyosabb büntetést a lehető legmagasabb tekintély elengedi.
A Biblia tanítása szerint az emberek bűnösök – kivétel nélkül – és bűneikért az Istentől való örök eltaszítottságot érdemlik. Ez a kárhozatnak nevezett büntetés. Az emberek általában úgy képzelik a poklot, mint valami tüzes, forró helyet. Én úgy vélem, a kárhozat inkább hideg. Az Isten szeretetétől önmagát elszakító ember a hideget, az Úrtól való elhidegülést választotta. Az elkárhozás ugyanis egyedül az emberen múlik. Nem Isten szabja ki a büntetést, hanem az ember vonja magára azzal, ha nem él a neki felkínált kegyelem lehetőségével. Isten azt szeretné, hogy mindenki megmeneküljön a kárhozattól, és a pokol beruházás teljes csőddel végződjön, mert senkit nem lehet elhelyezni benne. Bár így lenne! Jézust azért küldte a földre, hogy nyilvánvalóvá tegye, az ember iránt érzett szeretete töretlen, mindenkit hív, hogy Jézuson át a mennybe jusson.
2. Felismerni
Olvastam egy tudományos-fantasztikus könyvet, melyben komoly szerepük van a robotembereknek. Isaac Asimov klasszikusáról van szó. A múlt század végén elhunyt amerikai szerző úgy képzelte, hogy mostanra az emberi társadalom nagyban mesterséges intelligenciával rendelkező, ember formájú robotok általi segítségre fog támaszkodni. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, e mű keletkezésekor ez valós lehetőségnek tűnt. Mára azonban már tudjuk, hogy az emberi agy annyira összetett, hogy mesterséges szerkezetek még jó ideig – sőt talán soha – nem lesznek képesek alapvető emberi dolgokat megtenni. Ezek között van a felismerés. Az amerikai FBI birtokában lévő legbonyolultabb emberfelismerő programok is csak magas százalékban képesek egyes személyeket a róluk készült fotó alapján azonosítani. Ha pedig eltorzítják a képet, akkor az arány csökken. Ezzel szemben az ember képes az általa jól ismert személyt sötétben, zajban, hátulról, sokféle zavaró körülmény fennállása esetén is felismerni. Az embernek teremtője által tehát megadatott a felismerés képessége, azaz hogy a matematikailag leírható dolgokon is túl lásson, hogy képes legyen összerakni a részből az egészet.
Ez kellett történjen a mi esetünkben is. Péter, János és Jakab egyrészt nyilván használták a józan eszüket, és felismerték, hogy a keresztyénség terjedésének érdekében mi a jó, jobb megoldása a konfliktusnak, másrészt nyilván használták az Úrral való kapcsolatukat, a Szent Lélek vezetését, hogy megtudják, mi az Isten akarata. E kettő pedig egybevágott, tehát elfogadták. Ugyanezt kellett tennie Pálnak is, hiszen őneki is tisztában kellett lennie az Isten szándékával, mert láthatóan úgy vezette az életét és a missziót, hogy az csak emberi erőből nem működhetett.
Mindkét oldal felismerte tehát a másikban az Isten akaratának teljesítőjét.
3. Ami adatott
Végül a legfontosabb, az, hogy honnan származik mindez? Erre tényleg könnyű a felelet, mert egyértelműen a mennyei trónteremből. Péter Jakab, János és a jeruzsálemiek éppúgy az Isten akaratát cselekvő misszionáriusok voltak, mint Pál, Barnabás, Titusz és az antiochiaiak. Természetesen azért, mert az evangélium adatott. Isten adta. Sok tudományos felfedezés volt, amelyet két vagy több tudós, tudóscsoport egymástól függetlenül tett meg. Mégpedig azért, mert ugyanabban a természeti törvényrendszerben éltek és kutattak. Magyarul ugyanazt vizsgálták. A keresztyének is ugyanazt kísérik figyelemmel, még akkor is, ha bizonyos dolgokat máshogy látnak. Ha az evangélium adatott, azaz valóban az Úrtól származik, akkor két keresztyén a lényeges dolgokban egyet kell értsen. A lényegtelen, külső dolgokban pedig mindketten cselekedhetnek a saját belátásuk szerint. Baj akkor van, ha a dolog megfordul. A keresztyének közötti viták és nézeteltérések az én meglátásom szerint a leggyakrabban ebből adódnak. A fontos dolgokban nem törekszenek egyetértésre, a lényegtelen, külsőségekben pedig ragaszkodnak az emberi hagyományokhoz, megszokáshoz, kényelemhez.
Befejezés
A befejezésben hadd vonjam le a konklúziókat a magunk számára! Először is a legfontosabb, hogy megértsük, mi a kegyelem, hogy mi a szerepe a mi életünkben. Ez röviden annyi, hogy a bűneidre Jézusnál és egyedül nála van bocsánat. Ha elfogadod, örökéleted van, ha nem, akkor végképp, visszavonhatatlanul elveszel. Utána fel kell ismerni a kegyelmet önmagadban és a másikban. Ez már a gyakorló keresztyénre vonatkozik. A megtért embernek ismernie kell az Isten akaratát az életében, hogy engedelmeskedni tudjon: erre való a Bibliaolvasás, imádkozás, gyülekezetbe járás, a keresztyén közösség gyakorlása. De fel kell ismernie az Isten kegyelmét a másik ember életében is, hiszen e nélkül a szolgálata sokkal nehezebb, sőt, lehetetlenné válhat. Ha úgy próbálok valakinek segíteni, Isten felé terelgetni őt, hogy nem tudom, mire van szüksége: megtérésre vagy támaszra, akkor súlyos kárt is okozhatok neki. Ahogy egy orvosnak először a diagnózist kell felállítania, mert ha e nélkül akar gyógyítani, akkor a beteg halálát okozhatja. Erre való a beszélgetés, a lelkigondozás. Harmadszor pedig az egység a világ felé. Nem ránk parancsolt, ránk erőltetett ökumené, hanem az őszinte igazi Krisztusi egység. A lényeges dolgokban határozottság, a lényegtelenekben szabadság. Mindenek felett pedig szeretet. Mégpedig abból kiindulva, hogy felismertük a nekünk adatott evangéliumot, és felismertük a másik – akár gyülekezeten, felekezeten belüli, akár más felekezethez tartozó keresztyénnek – adatottat. Így tudunk szolgálni, és betölteni azt a küldetést, amit az Úr Jézus ránk bízott.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése