Úrnapi Igehirdetés, 2007. november 4.

Buenos Aires, 2007. november 4.

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Zsot 55,1-10; 17-23

Textus: 1Péter 5,7-9

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. ⁸Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: ⁹álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.

Cím: Problémák és megoldások

Bevezetés

Egy ember késő este az erdőn keresztül tartott hazafelé. Késő volt, fázott is, szeretett volna minél hamarabb otthon lenni. A sötétben azonban nem vett észre egy gödröt, és belelépett. Megütötte magát, és kezdett csúszni befelé a gödörbe. Már majdnem menthetetlenül lezuhant, de az utolsó pillanatban meg tudott ragadni egy kiálló gyökeret. Két kézzel belekapaszkodott, miközben a gödörben lógott. Lábaival kapálózott, de nem tudott semmilyen biztos pontot találni, ahol megvethette volna a lábát. Egyszerűen képtelen volt kimászni, csak lógott a gyökérbe kapaszkodva. Éjszaka lévén nem remélhette, hogy jön arra valaki, aki segíthetne rajta. Hiába kiáltozta rekedtre a hangját, nem hallotta meg senki. Hosszú időn keresztül függeszkedett a sötétben, és kezdte elveszíteni a reményt. De eszébe jutott, hogy Istenhez kellene fordulni segítségért, ezért imádkozni kezdett: „Segíts meg, Istenem, nagy bajban vagyok!” Többször elismételte, kicsit más szavakkal is, míg egyszer csak egy hangot hallott meg. Fülelni kezdett, mert azt gondolta, hogy valaki mégiscsak a segítségére jön. De a hang nem kintről jött, hanem a gödörből. Közvetlen mellette szólalt meg egy hang: „Ereszd el a gyökeret!” Először a férfi nem mert levegőt sem venni, annyira megijedt. Aztán arra gondolt, hogy ha szót fogad és elengedi a gyökeret, ki tudja, milyen mélységbe zuhan. A sötétben nem lehetett látni a gödör alját. A hang megint szólt: „Ereszd el a gyökeret!” „De hát ha leesem, eltörhet a lábam, vagy akár meg is halhatok!” –vetette ellen. De a hang csak annyit mondott: „Ereszd el a gyökeret!”. Végül a férfi keze már annyira elfáradt a hosszú kapaszkodás alatt, hogy bár akarta még tartani magát, az izmai nem engedelmeskedtek, és ujjai lassan lecsúsztak a gyökérről. És a férfi zuhanni kezdett. Zuhant, zuhant… teljes 20 centimétert a gödör aljáig. Földet ért, ott lassan összeszedte az erejét, lépcsőfokokat vájt a gödör oldalába és kimászott. Jókora késéssel, de végül hazaért. Egy dolgot azonban megtanult. Hallgatni kell Isten hangjára – mert a történetben Isten szólt hozzá. Meghallgatta jajkiáltását, és ment segíteni. Isten tudta, milyen mély a gödör, az ember azonban nem bízott Istenben, nem mert ráhagyatkozni.

Te kész lennél-e hallgatni Istenre? Nem csak úgy általánosságban, mint amikor a templomban a prédikációba azt mondja a lelkész, hogy szeresd felebarátodat, imádkozz, olvasd a Bibliát? Hanem amikor egy konkrét esetben konkrét utasítást kapsz Istentől, hajlandó vagy-e megtenni? Ez egy igen komoly kérdés, mert a legtöbbünknek ott bukik el a hite, hogy nem merjük megtenni, amit Isten mond nekünk egy adott helyzetben.

Péter egy elég jól ismert mondatot mond a kisázsiai „védenceinek”: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” . Jól ismerjük, és legtöbbször csak az első felét vesszük figyelembe. Minden gondunkat Istenre vetjük, azaz a problémákat hajlandóak vagyunk feltárni Isten előtt, de a megoldásokat nem fogadjuk el.

Ezt a helyzetet szeretném kicsit körüljárni a mai alkalommal.

1. Vannak problémáink

Vannak gondjaink, megoldásra váró helyzeteink – az ember élete már csak ilyen. Ha valakinek nekiszegezem a kérdést, hogy vannak-e problémái, lehet, hogy elsőre azt feleli, nincsenek. De ha firtatom, előbb-utóbb be kell vallja, hogy mégis vannak. Rövid távú gondok, melyek megoldhatók egy aszpirinnel, középhatótávolságúak, melyek alaposabb terápiát igényelnek, és mélyrehatóak, amelyek már évek, esetleg évtizedek óta lappangva vagy nyilvánvalóan foglalkoztatnak. Szándékosan nem mondok most semmilyen példát a problémára, mert azt szeretném, hogy ti magatok gondolkodjatok el rajta és idézzétek fel gondolataitokban azokat a gondokat, amelyekkel küzdötök. Nos, ezek a problémák megoldásra várnak. Istennél pedig van rájuk megoldás.

Képzeljetek el egy hatalmas megoldás-raktárat, amely a mennyben, Istennél van. Van egy problémád? A raktárban megtalálod rá a megoldást. A problémák és a megoldások összepárosíthatóak! Mindnek van párja, ugyanis Isten nem válogat. Ő nem csak a nagy problémáidat szeretné megoldani, hanem a kicsiket is. Nem csak a kis problémákat tudja és akarja megoldani, hanem a nagyokat is.

Sajnos sokan szeretik dédelgetni a problémáikat. Ragaszkodnak hozzájuk, mert már megszokták őket. Vagy azt a nézetet vallják, hogy minden probléma megoldása két új probléma felszínre jutását okozza. Vagy egyszerűen nem tudják, melyik problémával kezdjék, és inkább egyiket sem ajánlják fel megoldásra.

2. Az akadályok

A problémák megoldásához arra van tehát szükség, hogy elismerjük a létezésüket. Magyarul: alázatra. Erről a múlt héten már elég bőven szó volt. De alázat nélkül nem lehetséges a problémák megoldása, mert Isten nem fogja senkire rákényszeríteni a megoldást. Azt neked magadnak kell kérned és elfogadnod.

Ez a dolog nem egyszerű része. Mert az Isten ellensége minden lehetőt és lehetetlent megtesz annak érdekében, hogy te ne ismerd fel, hogy problémád, problémáid vannak. Ha mindezek ellenére mégis felismerted, akkor a Gonosz minden eszközét be fogja vetni ellened, hogy ne tudd elkérni Istentől a megoldást. Ha ezen az akadályon is túljutottál, akkor pedig abban fog akarni megakadályozni, hogy el is fogadd azt. Nem könnyű dolog. Mai füllel hallgatva is elég félelmetes az, ahogy ezt Péter leírja: „Az ördög mint ordító oroszlán jár szerte” , hát még akkoriban hogy megfagyhatott a vér a kisázsiai keresztyénekben, amikor felolvasták a gyülekezetben Péter apostol levelét. De ez nem riasztotta el őket attól, hogy Istenbe vessék bizalmukat az életük megmentését illetően. Tehát bár nehéz és félelmetes akadályok kerülnek elénk, Isten gondot visel ránk.

Ráadásul nem állunk egyedül. A keresztyénség akkor is működne, ha csak egyetlen egy ember élne a földön. Isten azonban mégis úgy döntött, hogy több milliárd emberi lénnyel fog vesződni. És ebből adódóan úgy alkotta meg az embert, hogy mint keresztyén is, közösséget alkot, közösségre vágyik. Nem csak arra, hogy vasárnaponként eljöjjön a templomba. Sőt, sokkal inkább arra, hogy képes legyen testvéri kapcsolatban lenni olyanokkal, akikről semmi mást nem tud, csak azt, hogy ők is szeretik Jézus Krisztust. És az akadályok legyőzésében sokat segít, hogy tudjuk, vannak a világon sokan olyan keresztyének, akik imádkoznak értünk, noha talán azt se tudjuk, hogy hívják őket, illetve, hogy bárhová megyünk a világon, mindenütt találunk hívő közösséget, amely befogad, szeretettel vesz körül és segítségünkre siet. Ezek a testvéreink a világban.

3. A legnagyobb probléma

A legnagyobb problémánkat Isten már megoldotta. Igen, ebben egész biztos vagyok. Legfeljebb abban vannak kételyeim, hogy ugyanarra gondolok-e. Mert nem mindenki szerint az a legnagyobb problémája minden embernek, hogy mi történik vele az életében és a halála után. Szerintem viszont ez a legnagyobb. Mert végül is ez a kérdés az örökkévalóságra szól. És az nem rövid távú dolog, ugye?

Nos, Isten megoldotta ezt a problémát is, méghozzá garantáltan és végérvényesen. Garantáltan, mert nem másra bízta a terv végrehajtását, mint tulajdon egyetlen fiára, Jézusra, és végérvényesen, mert Jézus keresztáldozata teljesen és örökre eltörölte a bűnökért járó büntetést mindazok számára, akik bűneiket megbánják, hajlandók elfogadni a bűnbocsánatot és igyekeznek nem követni el újból bűneiket.

Lehet nagyon bonyolultan is elmondani ezt, de szerintem a lényeg az, hogy minél többen megértsék, ehhez pedig az kell, hogy ami egyszerű, azt egyszerűen mondjuk el. Az is egy elég nagy probléma, hogy az ember hajlamos arra, hogy a keresztyénséget, a Krisztus-követést is túlbonyolítsa, szabályokkal, rítusokkal, liturgiákkal nehezítse meg, pedig ezek inkább távol tartják az embereket Istentől. De mi ezt ne tegyük. Ismerjük meg és hirdessük Krisztust a maga valóságában, úgy, ahogy megismertük: a szeretet, az alázat, a segítség és az önfeláldozás megtestesüléseként. És segítsünk az embereknek, aki körülöttünk élnek abban, hogy felismerjék a problémáinak, és felismerjék Jézusban a Nagy Problémamegoldót.

Befejezés

Hadd fejezzem be egy utolsó gondolattal! A mennyben nem lesznek problémáink, egyrészt, mert ott minden tökéletes és jó, másrészt mert akkor jutunk be oda, ha itt a földön kértük és elfogadtuk a megoldást minden problémánkra. Ez a gondolat adjon erőt mindannyiunknak!

Ámen!