Buenos Aires, 2007. november 18.
Írta Tóth L. Kristóf lelkész
Lekció: 1Korinthus 14,20-40
Textus: 1Korinthus 14,20
Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.
Cím: Érett gondolkodás
Bevezetés
Kedves Testvérek!
Múlt vasárnap végére értünk Péter apostol első levelének, és mivel nyakunkon az advent, majd a karácsony, nem kezdek újabb sorozatba, majd csak januártól. A mai ige a Református Bibliaolvasó Kalauz napi igéje. Ha valaki nem tudná, a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója minden esztendőben megjelentet egy kis könyvecskét, amely – mint a neve is mutatja – a Biblia fényével kívánja végigkalauzolni az embert az esztendő örömein és bánatain. Minden napra jut egy ó- és egy újszövetségi igerészlet, egy imádságnak ajánlott énekeskönyvi ének és pár mondatos magyarázat. Sok gyülekezetben vasárnapról vasárnapra ennek alapján veszik fel a lelkipásztorok az alapigét, sok-sok helyen napról napra ezek köré az igék köré gyűlik össze a család. És sok-sok magányos egyedüllétét könnyíti meg ez a könyvecske. Ráadásul az információs szupersztráda, az Internet segítségével itt, Argentínában is használhatjuk, hiszen a MORE honlapján elérhető e kalauz elektronikus változata is.
Nos, a Kalauzban a Királyok második könyve van soron az Ótestamentumból, és Pál apostol első levele a Korinthusi gyülekezethez. Bár már elég jól kell ismernünk a korinthusiakat, hiszen sok alkalommal hangzott már igehirdetés e helyt is a nekik írt páli levelek alapján, talán nem érdemtelen felidéznünk e gyülekezet helyzetét. Hadd tegyem ezt meg a bevezetőben, röviden.
Korinthus a Peloponnészosz félsziget bejáratánál fekvő kikötőváros volt, már az ókorban. Sokat megélt település volt, gazdaságának alapja a kikötő, és a két tengert – az Égeit és a Iónt – összekötő fa sínpár, melyen átvontatva a hajók több héttel hamarabb céljukhoz érhettek. Pál apostol második missziói útján érkezett ide. Munkatársakat talált egy zsidókeresztyén iparos házaspárban, Akvilában és Priscillában, akik Klaudiusz császár 49-ben kiadott rendelete alapján a többi zsidóval együtt távoztak Rómából és Korinthusban telepedtek le. Később hozzájuk csatlakozott a két régi, kipróbált munkatárs: Szilász és Timótheus is. Így indult a gyülekezet.
Tagjai között voltak gazdagok és szegények, sőt, rabszolgák is. Voltak iskolázottak és egyszerű emberek. Voltak régi, kipróbált hitű keresztyének és frissen megtért lelkesek. Voltak régóta ellavírozgató, magukat keresztyénnek mutatók és voltak frissen bekerült magukat megjátszók. Voltak férfiak és nők, gyerekek és öregek. Zsidók, perzsák, arabok, görögök. Egyszóval éppúgy, mint egy mai keresztyén gyülekezetben. És problémáik is – gyökerükben legalábbis – épp olyanok voltak, mint manapság. Például a rossz cselekvésében érettek voltak, míg a gondolkozásban gyermetegek. Pál szerint pedig ennek pont fordítva kellene lennie.
- A rossz fogalma
Azt gondolom, hogy azok, akik az evangélium hirdetésével foglalkoznak – akár hivatásszerűen, mint egy lelkész vagy misszionárius, akár „szabadidejükben”, mint hívő gyülekezeti tag – egyetértenek velem abban, hogy manapság a legnehezebb része a szolgálatunknak az, hogy meghatározzuk a rossz fogalmát. Sok minden örvendetesen a jó irányba fejlődött az elmúlt években – és sok minden nem. A jó és a rossz meghatározása azonban egyre nehezebb. Az én gyerekkoromban – úgy emlékszem – még lehetett tudni, hogy mi az, amit a környezetünk (család, város, társadalom) jónak illetve rossznak tart. Ma már ez nincs így. Nem azt mondom, hogy ez így rosszabb, mint régen. Akkor ugyanis el kellett fogadnunk azt, hogy valaki(k) mondjá(k) meg, mi a jó és mi a rossz. Ma mi fogalmazhatjuk meg. Ez jó, ha tudjuk, hová kell fordulnunk a mércéért. De rossz, ha nem.
Pál bátran használhatta a rossz fogalmát, mert akiknek írt, keresztyének voltak, ezért birtokukban volt az a forrás, aminek a segítségével el tudták (volna) dönteni cselekvéseik helyes, illetve helytelen voltát. Ma, 2007-ben is bátran kellene használnunk a „rossz” kifejezését a gyülekezeten belül, hiszen akik itt összegyűlünk, református hitvallásaink értelmében a Bibliát – úgy, ahogy azt a Kálvin Kiadó kiadta – elsődleges, megkérdőjelezhetetlen tekintélynek tartjuk. Ha nem így lenne, nem nevezhetnénk magunkat keresztyénnek, hiszen azzal megkérdőjeleznénk Jézus Krisztust. Ami miatt óvatosan kényszerülünk használni a kifejezést, az az, hogy egyrészt bizony hiányosak az ismereteink a Bibliát illetően, másrészt a világban élünk, és a relativizmus, amely meghatározója a jelenlegi világi gondolkodásnak, hatással van ránk is. Nem azzal van baj, hogy a világ nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, hanem azzal, ha ez a tehetetlenség bennünket, keresztyéneket is megbénít. Ha nem tudunk a Bibliára támaszkodva határozottan kiállni – legalább amikor magunkban vagyunk – az Isten abszolút igazsága mellett.
- A jó fogalma
Elsőre azt mondhatnánk, hogy ez hamar fog menni, a jó a rossz ellentéte. Ez így önmagában igaz, de ha egy vaknak azt mondjuk, hogy a világosság a sötétség ellentéte, semmit nem segítettünk rajta. Ahogy a rossz fogalmának a megértéséhez és alkalmazásához szükségünk van a Bibliára – és természetesen a Szent Lélekre – úgy a jó fogalmának megértéséhez is.
Azért ez mégis könnyebb, mint a másik, mert azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy ami Istentől származik, az jó. Ez legalább egy szilárd pont. A többinél alapos vizsgálatra van szükségünk, hogy megállapíthassuk, egyezik-e az Isten szavával, összhangban van-e a Biblia tanításával és Isten dicsőségét nem rongálja-e. Ha ezen kérdések mentén megbizonyosodunk arról, hogy az adott dolog megáll, akkor viszonylag biztosra mehetünk.
- A helyes cselekvés
Nos, a korinthusi keresztyének problémája is hasonló volt. A környezetük, amely a világhoz igazodott, relativizálta a jó-rossz kérdéskört. Ez pedig beszüremkedett a gyülekezeti tagok gondolatába is. Pál ezért figyelmezteti őket arra, hogy hogyan viselkedjenek.
A gyermek bizalommal van a felnőttek iránt. Ezért nagy felelősség a gyermek nevelése – sajátunké és másoké is! Tehát aki gyermekként viselkedik a gondolkodásban, az mérlegelés nélkül elfogadja azt, amit tanítanak neki. Ez a dolog kulcsa. Mint keresztyén, tegyél mérlegre – méghozzá az Ige mérlegére – mindent, mielőtt eldöntenéd, hogy jónak vagy rossznak minősíted. Mert a Biblia tartogat néhány meglepetést a számodra. Olyan dolgok lehetnek, amelyek első látásra jónak látszanak, a Biblia pedig rossznak értékeli, és fordított eset is előfordulhat, hogy valamit a társadalom negatívan ítél meg, a Biblia viszont Isten akaratával egyezőnek. Tehát: amikor nem egyértelmű, hogy jó-e vagy rossz az, amivel szembekerülsz, akkor fordulj Istenhez, aki tud neked segíteni. Ne viselkedj gyerekes módon, ne higgy el mindent.
Az érett gondolkodású felnőtt ember pedig tudja, hogy egy problémának, helyzetnek több oldala van, és hogy célszerű szakember segítségét igénybe venni. Nos, a mi esetünkben ez megint csak a Biblia. Tehát az, amit Pál apostol a korinthusiaknak és nekünk is tanácsol, az az, hogy minden körülmények között keressük az Isten Szavában – ami a Biblia és Jézus Krisztus – az értékelési szempontokat, és annak megfelelően cselekedjünk.
Befejezés
Hadd fejezzem be egy utolsó gondolattal! Ha úgy akarunk cselekedni, ahogy Pál apostol a korinthusi keresztyéneknek tanácsolta, akkor többet kell olvasnunk a Bibliát, többet kell imádkoznunk, alaposabban meg kell fontolnunk azt, hogy mit teszünk, mondunk, gondolunk, és – ez a legfontosabb – közelebb kell engednünk magunkhoz az Úr Jézust. E nélkül nem vagyunk képesek engedelmeskedni Isten szavának. Ennek pedig az igazi következménye nem az, hogy nem tűnünk fel jó színben a hívők előtt, hanem az, hogy eltávolodunk az Úrtól, és a végén elhagyjuk Őt. Ez pedig nekünk jelent óriási veszteséget. Tehát engedelmeskedjünk az Ige szavának, azért, hogy Isten vezetni tudjon bennünket, és minél több buktatót tudjunk elkerülni, és minél nagyobb dicsőséget szerezzünk Neki, és ezáltal örömöt magunknak.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése