Úrnapi Igehirdetés, 2007. július 8

Buenos Aires, 2007. július 8.

írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: János 14,12-25

Textus: 1Péter 3,7-8

És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba. ⁸Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.

Cím: A keresztyén egyetértés

Bevezetés

Kedves Gyülekezet! A múlt vasárnap férfitestvéreim figyelmét hívtam fel arra, hogy noha Péter szavai első látásra az asszonyokhoz szólnak, érdemes odafigyelni rájuk, és nagyon bízom benne, hogy az igehirdetés végére ti is mindannyian egyetértettetek – legalább ebben – velem. Nos, a mai igét éppilyen határozottsággal irányítja Péter apostol a férfiak felé, de már jól tudjuk, hogy az asszonyoknak, sőt, a lányoknak is, ide kell figyelniük, mert olyan dolgokat tanulhatnak meg, amelyek elengedhetetlenek a keresztyén élethez.

Mai témánk – mely ezek szerint mindkét nem képviselőihez szól – az egység. A keresztyénség jellegéből adódóan nem lehet individualista vallás. Egyedül az ember nem gyakorolhatja a Krisztus-követést. A keresztyén egyház funkciói – az Istentisztelet, a katekézis (hitoktatás), a diakónia (szeretetszolgálat) feladata csak egyrészt az ismeret, a tudás, a hittapasztalat továbbadása. Legalább ilyen fontos feladata a közösség gyakorlása is. Nagyon fontos része az Istentiszteletnek az, hogy találkozunk egymással.

Jézus a János 13,34-35-ben egymás szeretésére hívja fel a figyelmet és kiemeli: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

1. Egység a családban

Tegnap színházban voltunk Ágotával. Gyerekelőadás volt a Teatro Empire-ben, a Congreso mögött. A két bohóc, Sonrisas és Lagrimita összetalálkoznak, és elhatározzák, hogy ezentúl együtt fognak csinálni mindent. El is akarnak indulni, de az egyik jobbra, a másik balra, aztán az egyik balra és a másik jobbra. Végül egyiküknek vezetővé kell válnia. Nem kell bohócnak lennünk, hogy ezt belássuk. A hadseregben megtanultam: csak a magányos katona lehet „csak” katona. Ha már ketten vannak, az egyik parancsnok, a másik beosztott. Isten úgy látta jónak, hogy a családban a férfi legyen a parancsnok. Nem diktátor, sem papucs, hanem gondos vezető. Ezért mondja Péter apostol a férfinak, mint a bibliai családmodellben a család fejének, hogy gondja legyen a feleségével való egyetértő együttélésre.

A családi egység a keresztyénség szempontjából is fontos, mert a bibliai közösség legkisebb egysége a család. Az Istentisztelet „alapsejtje” a családi áhítat, a közös étkezések alkalmával elmondott ima, a szeretetközösség gyakorlása a szülők és gyermekek között. Ezért kell a keresztyénnek gondot fordítania arra, hogy a családban egyetértés legyen.

A férjnek a gyengébb féllel szembeni megértést kell leginkább gyakorolnia. Semmi sértő szándék nincs szerintem abban, ha a nőket a „gyengébb nem” szóval illetjük. Bár én végignéztem egy szülést – a feleségemét – és sok mindennek nevezném azokat, akik meg tudnak szülni egy gyereket, de gyengének nem. A családon belüli egység kulcsa tehát a megértés. Méghozzá kölcsönösen.

2. Egység a gyülekezetben

A hívő család gyülekezetbe jár. A gyülekezet családokból, illetve családtagokból épül fel. Családokból, melyek szülőkből, gyerekekből, testvérekből állnak, és családtagokból, akik tagjai egy családnak, még ha az Istentiszteleten csak ő vesz is részt. Az a testvérünk, aki egyedül jön el Istentiszteletre, az is hozza a családját, ha másképp nem, de a szívében viselt fájdalom képében, mert nincsenek igazi kapcsolatban Istennel. A gyülekezet is olyan, mint a család. Mert bizony a rokonait nem válogathatja meg az ember – legfeljebb a feleségét (de már az anyósát sem, egy nőhöz egy bizonyos anyós jár, és nem másik) –, ugyanígy azokat sem, akikkel egy gyülekezetbe tartozik. Ha olyanok vannak a gyülekezetben, akiket valami okból kifolyólag nem kedvelek, akkor csak azt tehetem, amit a családban is, hogy megszakítom vele a kapcsolatot. De ez tragikus. Vagy mások is hozzám hasonlóan tesznek, és ez a valaki el lesz vágva a közösségtől, vagy önmagamat szakítom el ez által a közösségtől. Mindkettő végzetesen tragikus véget érhet.

Ezért a gyülekezet valamennyi tagjának – férfinak és nőnek egyaránt – meg kell fogadnunk Péter tanácsát, amit a férfiaknak címzett, hogy tudniillik adjuk meg a tiszteletet a másiknak, aki örököstársunk, azaz éppúgy Krisztus követője, Isten bűnös, de megmentett gyermeke, mint mi. Mert e nélkül nincs közös imádság. E nélkül nincs gyülekezet. Ha lenézés, netán gyűlölet van a szívünkben a másik iránt, akivel egy gyülekezetbe tartozván együtt kell imádkoznunk, az imádságunk halott lesz.

Egyszer egy gyülekezetben vendég evangelizátor járt. Négyszemközti beszélgetés során a helyi lelkész elmondta a vendégnek, hogy a gyülekezeti tagok milyen sokat imádkoznak, és az Istentisztelet végén valóban sokan csatlakoztak a közös imához. A házigazda később megkérdezte a vendéget a tapasztalatairól. Az így felelt: „Tényleg sokat imádkoztok, a templomban térdig lehet járni az imádságokban.” A házigazda büszkeséget érzett, de a vendég folytatta: „Az imádságoknak azonban fel kellene szállniuk az Isten elé, a trónterembe. De ti nem vagytok egységben, harag, irigység, vetélkedés van közöttetek, ezért imáitok legtöbbször nem jutnak magasabbra a plafonnál, és visszahullanak a földre.”

Mi se legyünk hát itt a Buenos Airesi magyar református gyülekezetben irigyek, vetélkedők, haragosak, vagy mást lenézők, hogy Krisztusban egyek lehessünk és imádságaink szárnyalhassanak, fel-fel a trón elébe.

3. Egység a világban

Ahogy a keresztyén család a gyülekezetben él, úgy a gyülekezet a világban. Nem létezhet olyan gyülekezet, amely ki akar vonulni a világi környezetből. Nem csak azért, mert ez lehetetlen. A XVII. században a Mayfloweren az Újvilágba érkezett „zarándok atyák” sem alapíthattak „vegytiszta” protestáns közösséget Észak-Amerikában, mert hamar megjelentek az indiánok, akiknek tovább lehetett adni Krisztus áldozatának jó hírét. Azért, mert a keresztyénség lényege a misszió. A keresztyén egyház nem élhet bezártan, mert azzal önmaga lényegét tagadná meg. Mert mi is az egyház? Az egyházzá magyarosodott görög szónak, az ekklésziának a jelentése kihívottak. Olyanok közössége, akiket Isten valahonnan kihívott. És mivel mindig vannak olyanok, akik nem jöttek ki, az Egyháznak az a feladata, hogy minél többeket meggyőzzön arról, hogy igenis érdemes kijönni, hallgatni Krisztus szavára, hívására. Az Egyháznak tehát küldetése van a világ felé. Az Egyház legfontosabb munkaterülete a világ. A nem hívőktől hemzsegő világ a színtere az egyház életének.

A keresztyéneknek tehát egyetértőknek kell lenniük. Nem egyformáknak – én a magam részéről nem hiszek abban, hogy jobb lenne, ha csak egy keresztyén egyházi szervezet lenne –, hanem egyetértőknek. Egy római katolikus és egy protestáns bizonyos dolgokat meg tud tenni közösen, bizonyos dolgokat nem. Az egyetértés azt jelenti ebben az esetben, hogy amit megtehetünk együtt, azt megtesszük, de nem akarjuk sem magunkra, sem a másikra rákényszeríteni azt, hogy megcsináljunk olyan dolgokat közösen, amit nem tudunk. Egy barátommal is van olyan dolog, amit tudok együtt csinálni vele, és van, amit nem. De nem azon kesergünk, hogy miket nem tehetünk meg együtt, hanem annak örülünk, amit igen.

S ha a keresztyének ezt megvalósítják, akkor lesz hiteles, kívánatos és őszinte az együttérzésük, testvérszeretetük, könyörületességük, alázatuk.

Befejezés

Kedves Testvérek! Mindez Krisztus vágya, hogy megvalósuljon az életünkben. Ő azért halt meg a kereszten, hogy nekünk jó legyen. Hogy ne kelljen rettegnünk a haláltól, a fájdalomtól. Hogy legyen Egyház, a keresztyének közössége. Legyen egy hely, ahol együtt lehetünk, legyenek olyanok, akikkel egyetértünk, akikkel szerethetjük egymást, és ezt a szeretetet ki tudjuk sugározni a világba, ahol oly nagy a hiány belőle.

Hozd meg a döntést, testvérem, dönts úgy, hogy teljes szívvel követed Jézus Krisztust. Ő megbocsátja bűneidet, segít korrigálni a hibáidat, és segít megcselekedni az Ő akaratát. Ne tagadd meg a kívánságát!

Ámen!