Úrnapi Igehirdetés, 2007. július 1.

Buenos Aires,

Írta Tóth L. Kristóf

Lekció: 1Mózes 18,1-19

Textus: 1Péter 3,1-6

Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, ²felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. ³Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, ⁴hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. ⁵Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ⁶ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől.

Cím: Az élet bizonyságtétele

Bevezetés

Kedves férfitestvéreim! Tudom, hogy mi itt most törpe kisebbséget alkotunk, hiszen több asszony van jelen. Amikor azt hallottátok a felolvasás elején, hogy „…ti asszonyok…”, talán ösztönösen becsuktátok lelki füleiteket, hiszen ez most csak a nőknek fog szólni. Vagy lehet, hogy az fordult meg a fejetekben, hogy na, most jól megkapják az asszonyok is! De bár való igaz, hogy Péter az asszonyoknak írt, nekünk is szól az Ige, hozzánk is el kell érkezzen az Isten üzenete. Tehát felejtsük el, hogy asszonyoknak írta Péter, vonatkoztassuk bátran magunkra. Persze azt nem, hogy engedelmeskednünk kell a férjünknek J.

1. Hogy néz ki egy hívő ember?

Mi a különös ismertetőjegye? Nos, szerintem a hívő barna, hosszú hajú, szemüveges, kicsit duci és szeret bő szoknyában járni. Nem-nem, várjunk csak! Ismerek egy másik hívőt, aki nem szereti a bő szoknyát. Nyilván, mert férfi. Ő vékony, szőke és szakálla is van. Ja, és ismerek más hívőket is, akik teljesen különböznek ettől a kettőtől is. Akkor valószínűleg az öltözékükről, hajukról, alkatukról és más külső tulajdonságukról nem ismerhetjük fel a hívőket. Tehát a hívő bárhogy kinézhet? Igen. Lehet szegekkel kivert bőrdzseki rajta, és tetoválásai? Vagy lehet vastagon kifestve, mélyen kivágott ruhában lévő hölgy? Igen. Egyik kedvenc tévésorozatomban az afroamerikai orvos megmenti egy eszméletlen fehér fiatalember életét. Amikor kibontják az ingét, a mellén és a karján tetoválásokat találnak, a Ku-Klux-Klan jelét és horogkeresztet. Az orvos arca érthetően elborul, de azért megadja a szükséges kezelést. Később a férfi magához tér, és amikor az orvos megjelenik mellette, megköszöni neki, amit érte tett, és elmondja, hogy ő már megtért, az élete Jézusé, és szereti a fekete embereket, mint testvéreit az Úrban. Megtagadta fajgyűlölő múltját, de a tetoválásokat nem olyan könnyű eltávolítani.

Aztán, lehet-e hívő ember reverendában, vagy fekete öltönyben, palástban? Bizony lehet! És aki ilyen viseletben van, az biztos, hogy hívő? Egyes gyülekezetekben, közösségekben van „hívő divat”, azaz szokás, hogy hogyan kell öltöznie egy hívőnek. De aki felölti az „egyenruhát”, még nem lesz valódi hívővé. Ha én beöltöznék, mondjuk pilótának, és beülnék egy Boeing 747-es pilótaülésébe, nyugodtan ülnétek mögöttem, várva a felszállást?

Tehát megállapíthatjuk, hogy nem az öltözet teszi a hívőt.

2. Hogyan beszél egy hívő ember?

Akkor talán a beszéd. Az, hogy miről beszél. Vajon a hívő mindig Jézusról beszél? Szerintem nem. Aki csak az Úr Jézusról tud beszélni, az szerintem nagyon unalmas ember. Nekem vannak nem hívő barátaim, velük is jól el tudok beszélgetni. És bizony néha előkerülnek olyan témák is, amikor mint hívő kell megszólalnom, és képviselnem kell a bibliai keresztyén álláspontot. De talán pont azért tudok ilyenkor beszélni, hitvallást tenni, mert máskor tudok más témáról is őszintén beszélni. Valószínűleg ezért hallgat meg.

Aztán megint megfordítva a dolgot: aki csak Jézusról beszél, az biztos, hogy hívő? Nem egy megrögzött ateista jobban ismeri a Bibliát, mint némely „gyalog hívő”. Léó Táxil 19. századi francia ateista író, aki többször becsapta a francia főpapokat és a pápát is, írt egy ún. „Szórakoztató Biblia” című opust, amely bár nem szórakoztató, csak mocskolódó, de a szerző alapos bibliaismeretére vall. Továbbá vajon aki hívő, mindig tud teljesen helyénvaló módon beszélni? Én nekem sajnos nem mindig sikerül. Egy alkalommal a Zrínyi körben, a tizenegynéhány éves korosztályú Dió csoportban az órán egy rádió adó-vevővel játszottak a gyerekek. Már körülbelül tizedszer kezdtem bele egy mondatba, és nem tudtam befejezni, mert közbecsipogtak az adóvevővel. Ekkor mérgemben azt találtam mondani, hogy tegyétek már el azt a …va rádiót. Nos, heteken át kaptam cserkész és egyéb körökből a feddéseket, hogy mit képzelek így beszélni. Valóban helytelenül cselekedtem, de azért az elgondolkodtató, hogy ezt az egy szavamat megjegyezték, de mindazt, amit Jézusról, Istenről, a szeretetről mondtam, azt nem.

Végül eljutunk oda, hogy ha nem lehet a hívőt felismerni sem a ruházatáról, sem a beszédéről, akkor hogyan?

3. Mi az ismérve a keresztény hívőnek?

Nos, a válasz van benne a mai igénkben: az élete bizonyságtételéből. Igazából itt kellene, hogy véget érjen az igehirdetés, mert ezt a kifejezést nem lehet megmagyarázni, kifejteni. Ugyanis ez mindenkinél más kell legyen. Nincs, nem is lehet univerzális minta erre. Persze az Úr ad támpontot, megfigyelhetjük, milyen volt a bibliai szereplők életének bizonyságtétele. Noé, Ábrahám, József, Mózes, Dávid életéből tanulhatunk, Keresztelő János, Péter, Pál, Timóteus példáját követhetjük, vagy akár Kálvinra, Spenerre vagy Bonhoefferre tekinthetünk. De csak egy-egy dolgot leshetünk el tőlük. Mert mi mi vagyunk és nem ők. És nem másolhatjuk le a szüleink, nagyszüleink, vagy egy hívő testvér életének bizonyságtételét sem. Csak a sajátunkat alkothatjuk meg.

Ehhez pedig Péter két segítséget ad. A 2. versben azt mondja: istenfélő, tiszta élet. Az Isten uralmának és kegyelmének fel- és elismerése, és a tisztaság. A tizedik cserkésztörvény így hangzik: „A cserkész testben és lélekben tiszta.” Nos, aki látott már cserkésztábort, az tudja, hogy bizony a mindennapos cserkészprogramok alatt a ruha, az arc, a kéz bepiszkolódik. De az a cserkész, aki be akarja tartani a tizedik törvény első felét, nem úgy teszi ezt, hogy kivonja magát a programokból, hanem úgy, hogy amikor módja van rá, megmosakszik, ruhát vált, ruhát mos. Ha a keresztyén ember tiszta akar lenni, nem az a megoldás, hogy kivonul a világból egy kolostorba, hogy ne kelljen érintkeznie a „bűnös világgal”, és így „lelkileg” bepiszkolódnia, hanem a világban élve keresztyénként újra meg újra megtisztálkodni Jézus Krisztus kegyelme által.

Befejezés

Kedves Asszonytestvérek! Nem véletlen, hogy Péter ezeket a szavakat az asszonyokhoz intézi. Ti vagytok azok a kétféle embertípus közül, akik inkább képesek megvalósítani mindezt. Az asszony tudja példájával segíteni a férjét. Segítsetek nekünk a hit gyakorlásában. De nehogy elbízzátok magatokat! Mert a hívő élet csak akkor működik, ha Krisztushoz kapcsolódunk. Asszony és férfi egyaránt.

Ámen!