Úrnapi Igehirdetés, 2007. július 22.

Buenos Aires, 2007. július 22.

Írta: Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Máté 5,1-12

Textus: 1Péter 3,9-12

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. ¹⁰Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; ¹¹forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; ¹²mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.

Cím: Keressük és kövessük a békességet

Bevezetés

Az emberi civilizáció története háborúk sora. De kétezer éve megjelent a földön egy bölcs férfiú, akiről aztán kiderült, hogy az Isten Fia, aki békességet hirdetett. Nem a háborúk szünetét, hanem azt a lehetőséget, hogy az egyik embernek nem kell gyűlölnie a másikat. Miért is gyűlölködik az ember? Szerintem azért, mert tudja – legalábbis tudat alatt –, hogy bűnös, és a bűntudata gyötri. Úgy véli, hogy a másik ember (talán) kevésbé szenved, jobban csinálja, ezért dühös rá. Tulajdonképpen tehát saját bűneit gyűlöli a másik emberben. És mivel a maga bűneitől megszabadulni nem tud (azt képzeli), ezért arra támad, akiben visszatükröződni látja. Mint amikor az ember a tükörbe néz, és amikor nem elégedett a látvánnyal, akkor összetöri a tükröt. Jézus azonban áldozatával megteremtette a lehetőséget arra, hogy az ember a bűneitől megszabaduljon, tehát nem kell többé gyűlölnie a szenvedését és a másik emberen megtorolni azt. A krisztusi békesség azt jelenti, hogy megszabadultam a bűneim terhétől – mert Jézus felvitte azokat a keresztfára és eltörölte – és ezért nem kell konfliktusban lennem másokkal.

Ennek nem könnyű az útja, az igaz, mert miután elfogadtam Krisztust megmentőmnek, olyan dolgokat kell megtennem, mint például áldást mondani arra, aki átkoz engem. És nem visszaütni, ha bántanak.

1. Békességre igyekezni

Egy alkalommal egy iskolában, a szünetben verekedésbe kezdett két fiú. Jó alaposan megtépték egymást. Ez bizony elő szokott fordulni. Odafutott a tanító és szétválasztotta a verekedőket. A két csapzott, lihegő gyerek dühösen méregette egymást, egyik a tanár jobb, a másik a bal oldalán. A tanító megkérdezte őket, hogy mi történt, hogy kezdődött a verekedés. Az egyik fiú rögtön rávágta: „Úgy kezdődött, hogy a Pisti visszaütött!”

Nevetünk, de ez így van. Hogy kezdődik egy vita, veszekedés, verekedés (háború?)? Úgy, hogy valaki visszavág, visszaüt. És a legalkalmasabb módszer a veszekedés, verekedés (háború) elkerülésére a Krisztusi békességre való törekvés. Ezt nagyon nehéz elhinni. Mármint, hogy működik. Mert nagy a veszélye annak, hogy a másik, a támadó kihasználja, hogy nem ütök vissza, és még durvábban nekem támad. Ez bizony megeshet, de Jézus nem garantálta, hogy sérülésmentesen jutunk a mennybe. De azt igen, hogy ha kitartunk mellette, akkor odajutunk. Szerintem jobb bejutni a mennybe pár kék folttal, vagy csalódással, mint a pokolba sértetlenül.

A békességért való tevékenység a gyülekezet Istentől rendelt egyik fő feladata. A nyolc Krisztusi boldogmondás között a hetedik így szól: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5,9) Kik hajtanak az Isten fiainak neveztetésre jobban, mint a keresztyének?

Meg kell lelnünk tehát a megoldást arra, hogy emberi természetünk visszavágna (amilyen kalappal köszönnek, olyannak köszönünk vissza), bosszút állna, Krisztus-követői mivoltunk viszont ennek ellenkezőjére kötelez. Nézzük akkor meg közelebbről, hogy merre is vezet ez az út! Először zsákutcába.

2. Zsákutca

Péter arra tanít, hogy a keresztyén ember legyen olyan a gyalázkodással, gonoszkodással, álnoksággal szemben, mint a zsákutca. A magyarnál kicsit kifejezőbb a spanyol, így: calle sin salida. Utca kijárat nélkül. Bemenni lehet, de kijönni – megfordulás nélkül – nem. Legyen a hívő olyan a gonoszság, gyalázkodás, álnokság számára, mint a matt fekete felület a fény számára. Nyelje el, lehetőleg semmit ne verjen vissza belőle. Legyen a keresztyén ember a rossz szavak és szándékok végállomása.

Ha valaki gonosz dolgot tesz ellenem, és én viszontgonoszkodom vele, akkor ő is újra gonosz lesz velem, és ez így mehet a világ végezetéig. Azok között a népek között, ahol szokás a vérbosszú, vannak olyan családok, akik halálosan gyűlölik a másik család tagjait, már évszázadok óta, és már senki nem tudja, igazából miért.

De nem a vérbosszú a legrosszabb. Szerintem legalábbis. Hanem a pletyka. Tudjátok, hogy múködik? Amikor egy rossz dolog szájról szájra járva eljut egy közösség majdnem minden tagjához. Közben az eredeti dolog módosul, mindenki hozzátesz vagy elvesz, kicsit izgalmasabbá teszi, és mire visszaér – ha visszaér – a „sértetthez”, már nem is hasonlít az eredetihez. Mint a klasszikus vicc: elterjed a hír a Szovjetunióban, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak. Aztán kiderül, hogy a hír csak félig igaz, mert nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Neked kellene ilyen félig igaz hír?

Én elhatároztam, hogy pletykatemető leszek. Mert egyetlen módon lehet a pletyka ellen harcolni: ha nem adod tovább. A pletyka ellen pedig kell harcolni, mert rombol, pusztít, és még ha igaz is a kiinduló történet, hihetetlen rombolást tud elkövetni egy közösség életében.

De nem csupán a pletykával kell így bánnia a keresztyénnek. Minden rossz szóval. Az irigység szavaival, ami azt sugallja az embernek, hogy ha a másiknak jó, az nekem rossz. Vagy a becsmérlés szavaival, amikor a beszédemmel akarok valaki fölé kerekedni, érzelmileg uralkodni rajta. Aztán a leggonoszabb – és leggyakoribb – szavakkal, a hazugság szavaival. A kis füllentéstől a törvény előtti hamis tanúzásig és hamis esküig, ami már bűncselekmény.

3. Átalakító

De nem csak az a feladata a keresztyénnek, hogy elnyelje a gonosz szavakat, hanem az is, hogy helyettük pozitív szavak hagyják el az ajkait. Tehát nem csupán elnyelni kell a rosszat, hanem magunkban átalakítani vagy kicserélni jóra, és azt „verni vissza”. Ez a krisztusi lelkület. Ha azonban a belsődben indulatok vannak, bosszúvágy, irigység, és hasonlók, akkor az irányodba érkező ilyen jellegű dolgokat legfeljebb elnyelni tudod – még az se biztos – de átalakítani jóvá nem. Ezért gyűlik-gyűlik benned a frusztráltság, az indulat, és a végén vagy kitör, vagy téged tesz belülről tönkre. Tehát a legfontosabb feladatod – ha engedelmeskedni akarsz az Úrnak – az, hogy a magad háza táján rendet rakj. Hogy belül, a gondolataid között teljesen Krisztus legyen az Úr, mert csak így lehetséges, hogy átalakító, transzformátor legyél, aki a gonoszat jóra tudja fordítani. Még egyszer mondom: anélkül, hogy Krisztust Úrrá ne tetted volna az életedben, ez nem lehetséges.

Két jó okunk van tehát, amiért ezt a Biblia által javasolt viselkedést, hozzáállást érdemes követni. Az egyik természetesen az, hogy ez az építő, a gyülekezet, az egyház számára előrevivő magatartás. A veszekedő, konfliktusokból felépülő világban üdítő, kívánatos az a közösség, amely nem csak hogy nem épül ugyanerre, hanem még igyekszik is csökkenteni, vagy megszüntetni a hatását. Így a környezetünk, a családunk, barátaink, szomszédaink számára kívánatossá tudjuk tenni Krisztus követését. Vigyázat! Ha nem, akkor elriaszthatjuk őket az Úrtól. Nagy hát a felelősség.

A másik pedig elég önző. Az, hogy sok idegeskedéstől megóvhatjuk magunkat azzal, hogy egy nálunk nagyobb hatalom, azaz Isten kezébe tesszük le a problémák megoldását. Mert ha úgy válsz átalakítóvá, hogy Krisztust engeded munkálkodni a belsődben, akkor ő tökéletesen, gond nélkül meg tudja oldani a helyzeteket, és nem neked kell idegeskedni, hogy mi lesz.

4. A méltó jutalom

Végül a békességre törekvés elnyeri méltó jutalmát. Nem csak itt a földön. Érdekes, sok keresztyén „csak” túlvilági dimenzióban gondolkodik. Az igaz, hogy a mennyei örökéletben nem lesz fájdalom, sírás, se gonoszság, irigység, önzés, csak szeretet és békesség. De nem kell addig várnunk, hogy boldogok, teljes életet élők lehessünk. Már most, itt a földön megkaphatjuk jutalmunk egy részét. Péter nem azt mondja, hogy ha a mennyben szeretnél békességben lenni, akkor tartózkodj a gonosztól és keresd a békességet, hanem ezt: „aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; ¹¹forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; ¹²mert az Úr szeme az igazakon van”. Egyenes beszéd. És azonnali jutalom.

Ráadásul nem csak Péter tanítja ezt, hanem Pál is: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12,18) és a Zsidókhoz írt levél szerzője is: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12,14)

Befejezés

Kedves Testvérek! Nem valami bonyolult tan ez a mai. Egyszerű: zárd ki a gonoszt az életedből Krisztus segítségével, és működj aktívan közre, hogy ezt a körülötted élők is megtegyék. Elsősorban azért, mert ez neked is jó, ráadásul elősegíti azt, hogy a mennybe juss. Nem azért, mert a jó cselekedeteid jutalma a menny. Ez nem így van, ezt mi, protestánsok tudjuk jól. Hanem azért, mert az a lelkület, ami a békességre igyekvésen keresztül a tiéd lesz, sokkal alkalmasabb arra, hogy következetes Krisztus követő tudj lenni, mint az erőszakos, önző, gonosz világi természeted.

Úgyhogy: add oda az életed irányítását Jézusnak, és ő gondoskodik arról, hogy a gonosz beszéd elnyelője és a krisztusi beszéd hirdetője legyél. Ehhez neked „csak” a Jézus útján kell járnod. A többit ő elintézi. Próbáld csak ki bátran!

Ámen!

.