Ünnepi Igehirdetés, 2007. április 6, Nagypéntek

Írta Tóth L. Kristóf lelkész

Lekció: Ézsaiás 53,1-12

Textus: Fil 2,5-11

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: ⁶mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, ⁷hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; ⁸megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, ¹⁰hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; ¹¹és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Cím: A Szolga

Bevezetés

Egy alkalommal, amikor Ágota lányomnak lefekvés utáni történetként Jézus utolsó napjairól olvastam egy gyerekbibliából, „lefordítottam” azt, hogy engedelmeskedni arra, hogy szót fogadni. Az előbbi egy kisgyereknek sokkal homályosabb, míg az utóbbival nap mint nap találkozik, és gondolataiban szorosan összekapcsolódik a számára legfontosabb személyekkel, Apával, Anyával Señokkal való viszonnyal. Nem tudom, hogy őnála milyen eredménye volt ennek a változtatásnak, de úgy tűnik azóta, hogy jó. Rám mindenesetre komoly hatást gyakorolt az ötlet, hiszen megindult tőle az agyam. El kellett gondolkodnom: ha nem szoktunk volna hozzá a szót fogadni kifejezéshez a kisgyerekekkel való kommunikációban, és emiatt nem hatna kissé komikusan a felnőttek között, akkor nagyon szemléletesen kifejezhetnénk vele a Bibliában is Jézus viszonyát az Atyával. Szót fogadott Neki. Elfogadta az Ő tervét és akaratát, és kétségeit is leküzdve, a fájdalommal és szenvedéssel mit sem törődve végrehajtotta, amit Isten mondott neki. Gyereknyelven ennyit tesz az, amit mi kicsit kevésbé körülményesen, de talán sokkal kevésbé érthetően úgy fogalmazunk, hogy engedelmes volt a halálig.

1. A szolgai formájú Jézus

Szolgának lenni a mai világban első hallásra nem igazán pozitív csengésű dolog. Azt mondja a modern ember: Én nem leszek a szolgája senkinek! Mindenki szeretne önálló lenni, sorsa irányítását a maga kezébe venni, ráadásul elevenen él még sokakban az úri világ megalázó bánásmódja a szolgák és szolgálók sokaságával. Ha azonban azt vizsgáljuk meg, hogy kik azok, akik manapság szolgálatba járnak, akkor azt látjuk, hogy az élet legfontosabb területein dolgozók. Orvos, tűzoltó, rendőr, katona. Ráadásul az ország vezetése is szolgák kezében van. A miniszter latin eredetű szó, és szolgát jelent.

A szolgálat ugyanis eredetileg semmi mást nem jelentett, mint azt, hogy valaki egy másik ember – főnök – útmutatásai alapján végezte a munkáját. József, amikor Potifár, az egyiptomi főember házában a ranglétra legmagasabb fokán állt, akkor is csak szolga volt, még ha a többi szolgák felett állt is. Tehát mindenki, akinek főnöke van, valamilye formában szolga. Még a köztársasági elnöknek is van főnöke, az őt megválasztó országgyűlés, illetve közvetetten a nép.

A szolgálatot – a munkát, ha úgy tetszik – ugyanakkor lehet jól és hűségesen is elvégezni, de hanyag módon, sőt, rosszindulattal is. Egyértelmű, hogy a jó szolga gondolkodva, megbízhatóan és hűségesen végzi el a rábízott feladatot. A hű szolga képét természetesen már az Ószövetségben megtaláljuk, legjellegzetesebben az Ézsaiás 42,1-4-ben, a 49,1-6-ban, az 50,4-9-ben és az 52,13-53,12-ben, az ún. Ebed Jahve-énekekben.

Jézus szolgálata arra vonatkozott, hogy kimentse az embereket a közelgő özönvízből. Nem, nem, tudom mit beszélek. Amint Nóé idejében, úgy Jézus korában is megérett a világ egy vízözönre, Isten azonban a nehézkes és csak kötött számú emberre kiterjedő víz + bárka menekítési akció helyett a kereszt + vért választotta, mert ez által tetszőleges számú ember volt megmenthető. Akár valamennyi. Ráadásul egyszer s mindenkorra, mert a kereszt majd kétezer évvel később is menekülést hoz, szemben a bárkával, amelyet ha sikerülne is lehozni az Ararát hegyéről, csak múzeumi nevezetesség lehetne, nem mentőeszköz. Jézus tehát elhárította a vízözönt az emberek feje fölül azzal, hogy aki belekapaszkodik a keresztbe, az megmenekül. A világ legnehezebb szolgálatát bízta az Atya egyetlenére, Jézusra, és Ő nem vallott kudarcot. Beteljesítette küldetését, igazi, hűséges szolgának bizonyult.

2. A kereszt dicsősége

Néhol még ma is, de régebben sok helyen az volt a szokás, hogy nagypénteken feketébe öltöztették a templomot. Fekete úrasztali terítőkkel és fekete öltözékkel gyakorlatilag meggyászolták Jézust, éppen úgy, mint amikor valaki a közösségben meghalt. Távol álljon tőlem a szándék, hogy ezen egyszerű logikával igazolható szokást gyakorlókat kigúnyoljam. Arra azonban mindenképpen rá kell mutatnom, hogy mi nem tarthatjuk meg a nagypénteki Istentiszteletet úgy, mint ha a holnaputáni nem lenne. Jézus Krisztus kereszthalála ugyanis ebben az esetben egy tragikus történelmi eseménnyé silányulna, amiről azért kell megemlékezni, hogy ne következzen be újra. Így pedig nemzedékről nemzedékre egyre halványulna Nagypéntek értelme, és végül eljutnánk oda, hogy már senki nem tudja, mit ünneplünk.

Jézus Krisztus kínhalálig szóló engedelmessége egy olyan esemény, aminek lehetetlen számba venni rengeteg kihatását. Beteljesítette az ószövetségi, bűnért való áldozatot, mint tökéletes főpap önmagát áldozva fel tökéletes áldozati bárányként. Ez által megszerezte a bűnbocsánatot mindazon embereknek, akik ezt az Ő kezéből hajlandók elfogadni. Gyülekezetek jöttek létre ennek az áldozatnak a megünneplésére, emberek élete megváltozott. Rablóból, prostituáltból, narkósból, ateistából lett hívő. Sőt, sokszor normál gyülekezeti tagok is megtértek és megtérnek. Röviden: olyanok, akik útjának a végállomása a pokolban, az örök kárhozatban volt, akik a Sátán biztos prédájának számítottak, hirtelen hátat fordítottak egykori rabszolgatartójuknak, és Jézus útján kezdve járni az örök üdvösségre jutnak.

Az Istennek az a legnagyobb öröm, ha minél többen dicsőítik Őt, és azok teszik ezt őszintén és igazából, akik hálásak Istennek a szabadításért. Tehát a kereszt, a kegyetlen kivégzőeszköz az által szerez dicsőséget Istennek, hogy a rajta bekövetkezett áldozat gyümölcseként milliók menekülnek meg a kárhozattól, és áldják az Urat.

3. Az indulat, ami benned van

Az Úr Jézus azáltal, hogy beteljesítette küldetését, igazi, hűséges szolgának bizonyult. Ezzel alapvetően átírta a szolga fogalmát, legalábbis azok számára, akik szemében érték a másokért való önfeláldozás. Azóta megkettőzött erővel folyik a küzdelem az önzés, lázadás, hatalom birtoklása és az önzetlenség, engedelmesség és szolgálat között. Jézus letette a garast az utóbbi mellett, és azt várja tőlünk is, hogy jöjjünk rá, lássuk meg, mennyire kilátástalan dolog a mindössze rövid távú és kétes értékű haszonnal kecsegtető ellenkezés Istennel, és mennyivel gyümölcsözőbb, örömtelibb és ráadásul az örökké tartó üdvösségben kiteljesedő szolgálat útja.

Az Isten elleni lázadás egyik kulcsa éppenséggel az ellenkezés volt. Valóban azt mondta Isten…? volt a Sátán beugrató kérdése Évához. Az ember pedig fellázadt az Isten és teremtő akarata ellen, hogy aztán ennek a levét igyuk azóta is. Nemet mondott az Úrnak való engedelmességre, csak azért, hogy a tulajdon személyiségét tolja előtérbe. Nem volt tisztában döntése későbbi következményeivel, de hamar tisztába kellett jöjjön velük, amikor hirtelen kívül találta magát az Isten oltalmazó kegyelmén, és – mellékesen – a bőséggel termő és biztonságos édenkerten. Nagypéntekkel (nem Nagypénteken!) Jézus azt a lehetőséget adta meg neked és nekem, hogy visszatérjünk az Isten oltalmazó kegyelmébe, amit őseink, Ádám és Éva eltékozoltak, és amit más módon lehetetlen visszaszereznünk. Az egyetlen feltétele ennek az, hogy ne a megátalkodott bűnös indulata legyen benned, aki azt mondja: az a gonosz, aki megengedte, hogy bűnt kövessek el, hanem az Úr Jézus indulata, aki Isten létére szolgálatra adta magát, és addig elment ebben, ameddig senki nem képes: a kínos kereszthallig.

A keresztet látva nézd Jézust, azt a szenvedést, amit te okoztál a bűneiddel, és amit az Úr Jézus szeretetből, a szívében minden ellened irányuló harag nélkül elhordozott azért, hogy Te megmenekülj. És te ma, Nagypénteken is láthatod a kereszt mögött a nyitott sírt, a feltámadást, a mennybemenetelt. Láthatod a magad fájdalmain, kétségein és szenvedésein, sőt, saját sírgödrödön túl is a feltámadást és az örökéletet a mennyben – ha olyan indulat van benne, amilyen Jézusban volt.

Befejezés

Előttünk áll a feltámadás. Nagypéntektől előretekinthetünk a feltámadás hajnalára, és majd vasárnap vissza a mai napra. Ne szakítsd el a két ünnepet egymástól, hanem éld át mindkettőt az Úr Jézushoz tartozás indulatával.