Prédikáció 2006. december 31.

Textus: Máté 4,1-11

„Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. ²Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” ⁴Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” ⁵Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, ⁶és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” ⁷Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” ⁸Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,⁹és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” ¹⁰Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” ¹¹Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.”

Cím: Ki az úr a háznál?

Bevezetés

Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy a legfontosabb dolgokra megtanítson, de úgy, hogy bárki követhesse Őt. Isten nem angyalként, nem valamiféle szupermenként, de nem is a mindennapokon kívül álló, a gondokat, bajokat távolról szemlélő kívülállóként küldte el a Fiút erre a földre, hanem emberként. Olyannyira ember volt Ő, hogy – amint az elmúlt napokban olvastuk – rongyos istállóban, magatehetetlen gyermekként jött a világra, végig kellett járnia azt a fejlődési utat testében és értelmében (Lukács 2,40), amelyet minden korabeli zsidó fiúcskának, hogy aztán harmincévesen szolgálatba állhasson. Szolgálata lényege pedig abban állt, hogy Isten országát, azaz uralmát hirdesse. Az alatt az idő alatt, amíg Ő e földön testben járt, semmi olyat nem tett, amit ne tudna egy ember utána csinálni – természetesen a kereszthalálon és feltámadáson kívül. Akár a démonok kiűzéséről, akár a vízen járásról, akár a kenyérszaporításról, vagy akár Lázár feltámasztásáról olvasunk (hogy csak a leglátványosabb fizikai csodákat említsem), nem legyinthetünk gondolatban, hogy persze, ez Őneki nem volt kunszt, mi azonban meg se próbálkozzunk vele! Hit nélkül, örökélet és az Úr Jézussal való töretlen kapcsolat nélkül valóban veszélyes lenne ezekbe belevágni, de az embernek megadatott. Semmi olyan akadály nem merülhet fel előttünk, ha az Urat követni akarjuk, amit a Isten tett volna elénk. Pont Ő volt az, aki akadálymentesítette utunkat Őhozzá. Ami megakadályoz bennünket abban, hogy az Úr követői legyünk, csak és kizárólag mimiattunk került az utunkba.

Jézus szolgálatának kezdetén mindjárt három ilyen akadályra hívja fel a figyelmünket. Megmutatja, hogy igenis ellent lehet állni, és megmutatja, hogy hogyan tehetjük meg. A három szükséglet az alábbiakban foglalható össze:

1. Étel (a test szükséglete)

Mondhatjuk úgy is, hogy a test eszköze arra, hogy az embert kézben tartsa, sőt, zsarolja. Jézus határozott nemet mondott arra, hogy a test, azaz kizárólag csak a fizikai, érzékelhető valóság uralkodjon az ember felett. Az emberi szervezet atomokból és molekulákból, sejtekből és szövetekből épül fel. Ezeknek pedig szükségük van a táplálékra, ez idáig tiszta sor. Az is kétségtelen, hogy Isten teremtette meg az embert ilyenné. Hogy lehet akkor, hogy Jézus arra akar rávenni, hogy álljunk ellent éhségünknek? Ennek az a magyarázata, hogy Isten teremtésében a test az emberi lélek és szellem hordozójának szerepére jött létre. Nem azért, hogy uralkodjon, hanem hogy szolgáljon. A bűn – az ember Istennel szembeni engedetlensége – azonban ezt is elrontotta. A testet csak erőszakkal lehet rákényszeríteni arra, hogy a dolgát végezze. Ennek eszköze a böjt. Tehát a keresztyén teste gazdáját szolgálja, hasznára van, de nem uralkodhat fölötte. A keresztyén gondot visel a testére, táplálja és edzésben tartja, mert ez a lelkének és szellemének tároló edénye erre a hatvan-nyolcvan, esetleg száz esztendőre.

2. Védelem (a lélek szükséglete)

Az ember, mint teremtmény szellemi lény, akinek lelke van és testben él – hangzik a klasszikus meghatározás. A lélek az embernek az a része, amely az érzelmek, az értelem és az akarat területén szervezi a dolgokat. Rá van szorulva a testre, de az is őrá. Nem lehet a testet a lélektől büntetlenül elválasztani. A lélek védelemre szorul, ezért is fontos az embernek a fedél a feje fölött, az étel vagy az ölelés.

Hányan de hányan menekülnek biztonságot keresve rossz helyre. Fegyvert tartanak otthon, hogy megvédjék magukat; igazi emberi kapcsolatok helyett a testi szerelembe menekülnek; álomvilágot építenek fel maguk köré, hogy legalább látszólag biztonságban érezhessék magukat. Jézus azonban tudja, hogy a biztonság az Atyánál van. Az Ő ígérete, amit Sátán nem átallt tisztátalan szájára venni, nem politikai ígérgetés, hanem biztos alap, de valójában csak azok számára, akik rá mernek állni. Amíg biztonságra vágysz, de nem vagy hajlandó bekapcsolni a biztonsági övet a kocsiban, halálraítélt vagy. És nem elsősorban fizikailag, hanem sokkal inkább szellemi értelemben. Amíg nem vagy hajlandó belátni, hogy az Úr védelmére szorulsz rá, és máshol próbálod meglelni a védelmet, nagyon-nagyon megnehezíted Isten dolgát. Mert Ő nem felejtkezik meg rólad akkor sem, ha te nem figyelsz rá, de engedetlenségeddel hátráltathatod az életedért folytatott küzdelmét.

Jézus nem valamiféle babonás hiedelem istenségében bízott, hanem az élő Istenben, a Seregek Urában, és erre bátorít Téged is!

3. Hatalom (a szellem szükséglete)

Természetesen ez utóbbi esetben nem a jó értelemben vett szükségletről van szó. A rák is élő organizmus, célja a szaporodás, önmaga növelése, de tudjuk, hogy ezt az egészséges szervezet rovására viszi végbe a haszontalan daganat. A hatalom az ember szellemét elégíti ki, mármint a nem megtért ember halott szellemét teszi olyanná, mintha élne. De ez az élet csak illúzió, mint amikor a spanyol szabadságharcos vezér, El Cid holttestét felkötözték a lovára az utolsó csata reggelén, hogy a spanyolok bátrabban harcoljanak, látva, hogy vezérük mégsem halt meg, a mórok pedig pánikba essenek. A hatalommal bíró emberi szellem még ugyanúgy halott, mint a hatalommal nem bíró. Az életre kelt szellemű ember, azaz az, aki megtért, és Jézusnak adta az életét, bírhat, sőt bír is hatalommal, méghozzá nem is kevéssel. Ez a hatalom azonban nem test és vér fölötti hatalom, és nem is a Sátántól származik, sőt, ilyen hatalmat a Sátán még ha netán akarna, akkor sem adna. Ez a hatalom arra való, hogy Isten fiaivá legyenek a keresztyének. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (János 1,12)

A Sátántól kapott világi, fizikai hatalom elalaktalanítja (deformálja) az embert, ezért szinte szükségszerűen a kárhozatba vezet. Ezzel szemben az Úrtól jövő hatalom Isten közeli hozzátartozójává tesz, és így a mennybe juttat.

Befejezés

Jézus tehát nemet mondott arra, hogy Istenen kívül bármi vagy bárki más dirigáljon az embernek. Ez évben utoljára hadd mondjam ezt, hadd indítsalak benneteket a 2007-es esztendőre azzal, hogy bárkinek, aki uralkodni akar felettetek, és nem úgy mutatkozik be, hogy Én, az Úr vagyok, a te Istened… mondjátok határozottan, ha kell hangosan kiabálva: NEM!