Lekció: Kolossé 3,1-17
Textus: Kolossé 3,1-4
Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Cím: Halott vagy? Igen…
Bevezetés
A levél megírására az adta az alkalmat, hogy Epafrász, „Krisztus hű szolgája” (1:7) Kolosséból felkereste Pált fogságában, beszámolt neki a gyülekezet életéről és az azt fenyegető veszélyről (4:12–13), majd kérte, hogy legyen segítségére a hamis tanítók elleni küzdelmében.
Kolossé Frígiában – Laodiceával és Hierapolisszal együtt – a Kilikiából Efézusba vezető út mentén, a Lycus völgyben feküdt. Ma már csak romjai vannak, Kr. u. 60-ban földrengés pusztította el.
Pál nem járt még Kolosséban, de tudott az ottani gyülekezetről. Jól ismerte Filemont, annak feleségét, Appiát és fiukat, Archippust, és mindenekelőtt Epafrászt, aki valószínűleg egyike volt azoknak, akik Kolosséból efézusi tartózkodása alatt átjártak Pált hallgatni, majd hitre jutva hirdették otthon a megismert Krisztus evangéliumát. Így keletkezett a gyülekezet Kolosséban és a szomszédos városokban is.
A kolosséiaknak írt levél, a mai igerészt megelőző második fejezetében a Krisztussal való meghalás szükségességét hangsúlyozta. A bűnnel, s gonosszal való radikális szakításnak ugyanis nincsen más módja, mint a meghalás. Ugyanis a rabszolga két módon szabadulhat meg gazdájától – tulajdonosától –, felszabadítás, illetve meghalás útján. Egyértelmű, hogy ezek közül az egyik járhatatlan. Ugyanis a Sátán soha nem fog önként lemondani senkiről. Csak úgy bújhat ki az ember a bilincsből, ha meghal.
Egyszer régen, egy olasz filmsorozatban, aminek címe Sandokan volt, nagyon drukkoltunk egy maláj szabadságharcosnak, aki az angol megszállók kezébe került, és nem látszott mód a szabadulására. Akkor bevett egy mérget, és a holtnak hitt testét tengerbe vetették. Magához tért, és így menekült meg. Csak akkor engedték el fogvatartói, amikor halottnak hitték.
A harmadik rész elején Pál az érem másik oldaláról beszél, a Jézusban való feltámadásról. Itt nem a test feltámadásról van szó, amely majd az utolsó időkben következik majd be, hanem az óember megöldöklését követő feltámadásról, azaz az újember életre keléséről. Ebben mindenkinek részesednie kell, aki megbánta bűneit és Jézusban örökéletet akar. A kolosséiak, akikhez Pál intelmei szólnak, ilyenek. Megtértek, és keresik a további utat. Figyeljünk hát arra, amit nekik mond Pál!
1. A fentiekkel törődjetek!
Amikor jó ötven éve az első ember kijutott a világűrbe, az istentagadók népes tábora felkiáltott: Lám-lám, a világűr üres, Isten nem létezik. Azok azonban, akik ott kint jártak, arról beszéltek, hogy igenis létezik valaki, aki kézben tartja mindazt, amit mi világegyetemnek nevezünk. Az értelmes ember egyébként sem úgy gondol Istenre, mint aki egy felhőn ülne, vagy a Holdon, illetve más bolygón lakna, hanem úgy, mint Aki mindenhol elérhető. Az ember gondolkodásmódja miatt fejezi ki magát úgy Pál, hogy a fentiekkel törődjünk. Azokkal, akik nálunk magasabb létformát képviselnek: az angyalokkal, és a démonokkal. Mert bizony ez utóbbiak is felettünk állnak, ha nem is erkölcsileg.
Emlékeztetőül az efézusi levélből: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (6,12)
A keresztyén ember életében az anyagi világon túl a szellemi játszik fontos szerepet. Az, hogy mi zajlik a fejünk fölött, nagymértékben befolyásolja mindennapjainkat. Gondoljátok, hogy ha az, hogy kik ülnek a parlamentben, hogy kik kormányozzák Argentínát vagy Magyarországot, az USA-t, Európát illetve az egész világot, érezhető hatással van mindennapjainkra, akkor a mennyei erőviszonyok, az angyalok és démonok értünk való küzdelmének az állása ne lenne? Erre a küzdelemre nekünk oda kell figyelnünk, mert ettől is függ a szellemi jólétünk is! Ugyanis a küzdelemben komoly súllyal van jelen a mi imádságunk. Az angyalok ereje a mi imádságunk. Ha nem imádkozunk, ha széthúzás van a keresztyének között, akkor az angyalok kardjai lehanyatlanak, a démonok pedig megerősödnek. Ezért van a mai keresztyénség ilyen állapotban. És a mi gyülekezetünk is!
Felfelé nézzünk, de ne csak a szánkat tátsuk, hanem imádkozzunk. Valljuk meg bűneinket, adjunk hálát mindenért, ami az Úrtól származik, könyörögjünk segítségért a környezetünkben élők számára, és magunknak is. Tárjuk fel szívünket, érzéseinket, kétségeinket, örömünket-bánatunkat, teljes önmagunkat az Úr előtt, és akkor lesz örömünk felfelé tekinteni.
2. Az életetek el van rejtve Jézusban!
A másik dolog, amiről Pál szól, az az elrejtettség érzése. A kiscsibék „anyjuk” szárnyai alá menekülnek, ha veszélyt éreznek. Az ember önkéntelenül fedél alá menekül, ha viharba kerül. Támadás esetén az ember fedezék mögé fut, és igyekszik a legkisebbre összehúzni magát.
Pál azzal bíztat, hogy Jézushoz bármikor elrejtőzhetünk. Akármilyen bajba jutottunk, Őnála mindig lehet oltalmat találni. Miért nem hiszik el ezt manapság olyan sokan, néha még keresztyének is? Noha tudjuk, hogy Jézus akkora áldozatot hozott értünk, amekkora emberi ésszel felfoghatatlan. Jézus, aki nem menekült el az Őt elárulók, elfogók, elítélők és kivégzők elől, biztos menedéket nyújt mindazok számára, akik Hozzá futnak. Ő elénk vetette magát, amikor a gonosz már kilőtte a bennünket örök kárhozatba taszító lövedéket, hogy testével védelmezzen meg. Ő képes arra, hogy bennünket megóvjon minden támadástól, de csak akkor, ha igénybe vesszük az Ő védelmét. Ahogy a vegyvédelmi felszerelés – gázálarc, köpeny, légzőkészülék – haszontalan, ha a raktárban marad, úgy Jézus védelme sem hatékony, ha a keresztyén ember nem veszi igénybe. Számolj le magadban azzal a félrevezető tanítással, amit a Sátán megpróbál beléd sulykolni, hogy csak magadra számíthatsz, és mindenre képes vagy! Nem bírsz el minden támadóddal! Nem vagy képes egyedül megbirkózni a nehézségekkel. Nem te vagy a teremtés koronája, nem te vagy a legfejlettebb lény az univerzumban. Nem vagy képes bármire, csak és kizárólag Jézussal! És ha baj van, nem tudod megvédeni magad. Csak az Úr Jézus képes rá! Hozzá fuss!
3. Jézussal fog megjelenni a dicsőségünk!
Végül pedig tekintsünk előre! Mert dicsőség vár ránk. De milyen? Mi a dicsőség manapság? Az, hogy van, aki meg tud enni egy kukacot? Hogy ki mer állni a nagy nyilvánosság elé, hogy elénekeljen egy dalt a Latin-american Idolban? Hogy élő adásban megnevettet embereket neveletlenségével, sőt undorító mocskosságával? Vagy hogy egy valóságshow-ban huszonnegyedmagával porig alázkodik egy nyálas, a média által megalkotott bálvány előtt, egy nem is igazán nagy pénzösszeg bizonytalan reményében? Vagy az, hogy a nehéz helyzetben ki tudsz állni Jézus ügyében. Tudsz beszélni a hitedről gúnyos megjegyzések közepette is. Hogy ki tudsz állni a Biblia igazsága mellett akkor is, ha ezért neandervölgyinek tartanak. Ha ilyen dicsőséget szerzel, az – bár ma talán nem látszik mindenki szemében annak – de amikor Jézus megjelenik az Ő dicsőségében, akkor a tiéd is felragyog az Övé fényében.
Befejezés
Keresztyénnek lenni életprogram. Halállal kezdődik. Jézus kétezer éve meghalt a kereszten. De feltámadt a harmadik napon. Neked is meg kell halnod a bűn és az Ördög számára, hogy elveszítsék a hatalmukat fölötted. Ha meghaltál a bűnnek és a Gonosznak, akkor már felfelé tekinthetsz, és segítheted az angyalok harcát, amelyet érted, és a körülötted élő – talán az értük folyó harcnak nem is tudatában lévő – emberekért folytatnak. És keresd az el nem múló dicsőséget, amely a hűségben, a tisztaságban, a hitben és a szeretetben jelenik meg, és amely – ha most nem is látszik annak – fényesen fog majd ragyogni, ha eljön az Úr Jézus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése