Prédikáció 2006. december 3. Advent 1. vasárnap

Lekció: 2Sámuel 12,1-14

Textus: Márk 14,66-72

Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. ⁶⁷Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: „Te is a názáreti Jézussal voltál.” ⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: „Ez közülük való.” ⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is.” ⁷¹Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírásra fakadt.

Cím: A szenvedés értelme

Bevezetés

Kb. három évvel ezelőtt, a kislányom keresztapjával egy szerzői esten jártunk a szentendrei városházán. A szerző a legnagyobb akkor élő magyar költő, az azóta már elhunyt Faludy György volt. A kilencvenhárom éves, sokat megélt mester, amikor arról kérdezték, hogy milyen emlékei vannak a recski kényszermunkatáborról, azt felelte, hogy – így utólag – örömmel gondol vissza rá, mert sehol másutt nem lehetett együtt hatvan-nyolcvan olyan emberrel, akik a szenvedés közepette is megmaradtak embernek, és ahol ilyen értéke volt a becsületnek és tisztességnek. Ha nem kerül oda, költészete szegényebb lenne.

Amikor elolvastam a mai Igét, először az jutott eszembe, hogy miért engedte meg Isten azt, hogy Jézusnak az egyik legőszintébb és legodaadóbb tanítványa ilyen megpróbáltatásokon menjen keresztül. Nem lehetett volna-e valahogy megóvni az ilyen traumáktól, hogy a lelke sértetlen maradhasson. És ezen a vonalon továbbmenve feltettem a kérdést, amit nekem is gyakran feltesznek – és még gyakrabban nem – hogy mi értelme van a szenvedésnek, illetve más megközelítésből, miért engedi meg Isten a szenvedést.

Nem félek ettől a kérdéstől. Tudom ugyanis, hogy az én Istenem hűséges és igazmondó Isten, tehát amit megígért, azt akkor is teljesíti, ha ez az én kicsiny agyam számára fel nem fogható.

1. Péter útja

Simon Péter, a bétsaidából származó halászember, aki testvérével, Andrással együtt a munkaeszközeit hátrahagyva lépett a Jézus követésének útjára, tisztességes ember volt. Megismerhettük az ő jellemét az evangéliumokból, és azt gondolom, hogy olyannak ismertük meg, akire valóban büszkék lehettek a szülei. Hibái, mint a forróvérűség és indulatosság elnézhetők, főleg, mivel az Úr ügyében, vagy legalábbis az általa annak vélt ügyben ragadták el őt. A legközelebbi tanítványi körhöz tartozott, többet látott és tapasztalt, mint sok tanítvány. Közelebbről szemlélhette Jézust, mint akár testvére, András.

Látható, hogy őt nem feszítette érvényesülési vágy, mint például a szoros tanítványi kör másik két tagját, Jakabot és Jánost. Ő meglátott valamit a halászcsónakjában megjelent prófétában, ami arra késztette, hogy feleséget, családot, munkát hátrahagyva kövesse. Emlékszünk Péter elhívására: a halászember első örömét beárnyékolta az a felismerés, hogy ő mint bűnös, nem lehet közösségben a Szenttel. Jézus mégis azt mondta neki, hogy „Jöjj és kövess engem!” Nem ígért semmit Péternek az Úr, se jót, se rosszat. Péter mégis követte Őt. Talán nem is tudta megfogalmazni, miért, de halványan úgy érezhette, mintha a jövő függne ettől.

Péterről nem azt tudjuk meg az evangéliumok leírásaiból, hogy kimagasló személyiség lett volna, hogy vezető alkat, vagy a többieknél élesebb eszű. A vezetői tulajdonságokkal csak évszázadokkal később, a római katolicizmus ruházta fel a pápaság tekintélyének alátámasztása érdekében. Azt azonban a Bibliából tudhatjuk, hogy őszinte és tisztességes és becsületes ember volt.

2. Péter szenvedése

Péter szenvedése ott kezdődött, hogy olyan helyzetbe került, ahová normális körülmények között soha nem került volna. Ha marad a Genezáret-tó partján halászként, akkor nem keveredik bele egy szervezkedési, lázadási, sőt, istenkáromlási ügybe. Akkor nem kerül megvallási kényszerbe a meggyőződését illetően. Maradhatott volna olyan szürke embernek, mint Magyarországon sok millióan, akik átvészelték a kommunizmust anélkül, hogy színt vallottak volna. Akik kinyitották a szájukat, sokszor börtönbe kerültek. Akik csak magukban morogtak, megúszták. Péter is ilyen lehetett volna, azonban az Úr másként képzelte. Nem kínos, hanem halálfélelemmel teli helyzetbe engedte jutni egyik – ha nem a – leghűségesebb tanítványát.

Ne gondoljuk, hogy ez semmiség. Milyen rossz érzés – legalábbis egy egészséges gondolkozású embernek –, amikor kiderül, hogy jóakarata rosszul sült el. Hát még akkor, ha valaki ellen, akár szándékoltság nélkül, de rosszat tett. Az áruló, amikor rádöbben tettének súlyára és következményeire! Hogy nem menjünk messzebb példáért, Júdás micsoda lelki szenvedésen ment keresztül, aminek a vége az öngyilkosság lett. Péter szenvedése nem volt kisebb, mint Júdásé, csak más megoldást talált. A töredelmet.

3. Péter üdvössége

Péter életében a harmadik kakasszó volt a fordulópont. Egy olyan élmény érte, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Ekkor kapta meg azt a hatást, ami alkalmassá tette arra, hogy bő ötven nappal később, pünkösdkor az Úr Jézus kezében olyan eszközzé váljon, amilyenné vált. Méghozzá azért, mert megértette a bűnös embert. Nem kívülről és felülről szemlélte immár az Isten elleni lázadást, a bűnt, hanem úgy, mint akinek személyes tapasztalata van. Ez az élmény tette lehetővé a számára azt, hogy szolgáljon.

Az Isten emberei nem tökéletesek. Nem bűntelenek, nem tudják mindig mindenre a választ, és nem tudnak minden helyzetben helyt állni. Ha tudnának, akkor tökéletesek lennének, de akkor urak lennének, nem szolgák. Aki pedig úr, az nem lehet Jézus szolgája. Csak az szolgálhat Istennek, akit az Úr Jézus tesz alkalmassá egy-egy feladat ellátására. Ezért kellett Péternek, de Abrámtól Dávidon keresztül Pál apostolig, de akár Lutherig, Kálvinig, Bonhoefferig – hogy a ma élőkről ne beszéljünk – az Isten szolgáinak megpróbáltatáson keresztülmenniük.

Hiszen úgy tudja valaki igazán másokkal megértetni és segíteni átélni a gyógyulás folyamatát és örömét, ha ő maga is keresztülment rajta.

Befejezés

Az értelmes szenvedésnek van értelme, mégpedig egyrészt az, hogy megértheted, milyen bajban lennél, ha nem lenne Isten, ha Jézus nem halt volna meg a kereszten helyetted, másrészt pedig az, hogy tudsz segíteni a hasonló problémákkal küszködő másik embernek, aki még nem látja az Úr Jézus kegyelmét.

Péter példája jó. Péterből nem lett volna az, aki lett, ha nem ment volna keresztül ezen a szenvedésen. Belőlem sem lett volna az, aki vagyok, ha nem kellett volna pár megpróbáltatást átélnem, és megértenem, hogy én hiába erőlködöm az Úrért, ha nem azt teszem, amit Ő akar, hanem azt, amiről úgy vélem, hogy Ő akarja.

Figyelj az Úr akaratára, ne fuss el a megpróbáltatások elől, és használd fel az eredményeit!