Lekció: Lukács 4,16-30
Textus: Márk 6,1-6
Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” És megbotránkoztak benne. 4Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában.” 5Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
Cím: Honnan adatott a bölcsesség?
Bevezetés
Volt már veletek olyan, hogy valamit már sokadszor, vagy akár csak másodszor hallottatok, és azon csíptétek magatokat, hogy nem figyeltek oda? Még Magyarországon, autóvezetés közben az Info Rádiót hallgattam, ahol negyedóránként mondanak híreket. Egyszer, amikor hazaértem egy hosszabb útról, észrevettem, hogy már nem is figyelek oda a hírekre, mert már hallottam azokat, nem is egyszer. Ugyanígy veszítik el a figyelemfelkeltő erejüket a tiltó vagy figyelmeztető táblák, kiírások is idővel. És valószínűleg pont ez az is, ami miatt hiába mondok el fontos dolgokat a hirdetésekben. Amit úgy vélünk, hogy már jól ismerünk, az előtt bezárjuk érzékszerveinket, mert azt képzeljük, hogy semmi újat nem tartalmaz.
Miután a Genezáreti-tó partján fekvő Kapernaumban egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró 12 éves kislányát feltámasztotta, és egy tizenkét éve vérfolyásos asszonyt meggyógyított, Jézus szűkebb pátriájába, Názáretbe ment. Bár effektív megszületése a júdai Betlehemben ment végbe, Jézus hazájának – ha úgy tetszik, szülőfalujának – a Galilea közepén fekvő Názáretet kell tekintenünk. Itt éltek szülei, rokonai, mindazok, akik tanúi voltak élete első harminc-egynéhány évének. Akik látták kisgyerekként a többiekkel a homokban játszani, akik látták, hogyan kezd felserdülvén bekapcsolódni apja ácsműhelyének munkájába. Mert Jézus is volt gyerek, játszott, fára mászott, bogarakat gyűjtött, iskolába járt, majd felnövekedvén munkába állt, gyalult, kalapált, faragott. A korabeli ács ugyanis sokkal többféle munkafolyamatot el tudott végezni. Egyszerre volt ács, kőműves és kovács is, ha kellett. Jézus nevelőapja, József pedig ács volt, tehát az ifjúnak is az ő műhelyébe kellett beállnia. Megtanulta, hogyan kell olyan igát készíteni, amely megkönnyíti az igavonónak a teher viselését, hogy később hitelesen hangozhasson a szájából, hogy „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,30). Sokszor elfelejtjük, hogy Jézus nem harmincéves korában a mennyből érkezett közénk, hanem csecsemőként született e földre. Bár születésének körülményein kívül élete első tizenkét évéről, majd az ezt követő tizennyolcról a Biblia semmit nem ír, Jézus ez alatt az idő alatt is élt! Ekkor gyűjtötték be a názáretiek mindazt az információt, ami alapján megítélték őt.
Vajon mi okozta az ámulatot, és mi az elutasítást? És mi mit tanulhatunk meg ebből?
Az ámulatot okozó bölcsesség
Az első században, azaz Jézus korában, de még inkább a keresztyénség világméretű elterjedésének az idején a filozófia volt a tudományok csúcsa. Nagyon kedvelték az emberek a bölcs beszédet, keresték az alkalmat, hogy vitázzanak másokkal és tanuljanak azoktól, akik okosabbnak, olvasottabbnak, bölcsebbnek bizonyultak náluk. Nem csak Rómában, Athénban és a görög műveltségű városokban töltötték ezzel szívesen az időt az emberek – a korabeli társadalmi viszonyoknak megfelelően szinte kizárólag a férfiak – hanem a Kelet minden területén. A zsidó emberek egyébként is a Könyv népének tartották és tartják magukat, és sokra becsülik az okos férfiak eszmecseréjét. Szerettek új dolgokról hallani messziről jött és sokat látott embertől. Talán ezért vették szívesen, hogy a sok-sok mérföldet megtett fiatalember, Jézus hajlandó volt beszélni a zsinagógában. Nyilván azt várták, hogy beszél majd arról, amit bölcs jeruzsálemi rabbiktól hallott, vagy arról, amit az ország távoli vidékein jártában-keltében tapasztalt. Esetleg olyan dolgokról, amelyek majd beszédtémává válhatnak a televízió nélküli estéken. Érdekfeszítő, izgalmas, színes beszámolót vártak Jézustól.
Ehhez képest valami mást kaptak. Olyan mély bölcsességet, amely nem fért el a názáreti zsinagóga szűk falai között. Nem azért, mert az épületet túl kicsire méretezték, hanem azért, mert a benne lakozók szíve nem volt elég nagy ahhoz, hogy befogadja. Jézus nem szokásos dolgokról beszélt, hanem hirdette az Örökkévaló csodálatos dolgait. Új nézőpontba helyezte a bibliai próféciákat, a bekövetkezett eseményeket, és rávilágított arra, hogy miért jutott el a világ odáig, ahol akkor volt, és hogy mi módon lehet megmenekülni a biztos pusztulástól.
A megbotránkozás
Lukács evangéliumának párhuzamos részéből – ami a lekcióban elhangzott – megtudjuk, hogy az Úr Jézus az Ézsaiás próféta könyvéből olvasta fel a 61. fejezet első két versét, majd pedig önmagára vonatkoztatta azt. Eddig nem is volt semmi baj vele, de amikor Jézus szóba hozta mindezt, ami Kapernaumban történt, a názáreti vezetők szíve megkeményedett. Ez volt az oka megbotránkozásuknak. Az, hogy egy közülük való ember, akit jól ismertek, máshol csodát tesz, otthonában fedd. Mintha előre tudta volna Jézus, hogy nem fogják elfogadni Őt Názáretben. Túl jól ismerték, és Ő is túl jól ismerte őket.
Látod, testvérem, te is felkaptad a fejed az előbb, mert olyan dolgot mondtam, amiről nem szokás beszélni. Hogy Jézus volt gyerek és dolgozó ifjú, mielőtt szolgálatba állt volna, és megkezdte volna igehirdető, gyógyító és tanító szolgálatát, melynek koronája a kereszthalál és a feltámadás volt. Többek számára botrányos dolog volt, hogy Jézus bölcsnek mutatkozott, hiszen a szemük láttára nőtt fel. A názáreti zsidók nem tudták elképzelni, hogy az Örökkévaló egy ács fia képében küldje el a Messiást. Ők valamilyen csodálatos jelenés közepette a földre szálló Megmentőre számítottak, és amikor szembesülniük kellett – volna – azzal, hogy bizony olyan szólja a szabadító igéket, akit régtől ismernek, bezárkóztak. Elutasították a lehetőséget, hogy felnyíljon a szemük arra a csodára, amely sokszor nem látványos, de minden esetben életet átformáló és halálból kimentő.
Meghallgatták, hogy Jézus felolvassa a jól ismert és sokszor hallott ézsaiási próféciát, de arra már nem volt türelmük, hogy kivárják, mit akar mondani vele kapcsolatban. Az új, a szokatlan, a más nem kellett már, mert az kizökkentette volna őket a jól megszokott és bejáratott vallásosságukból.
Az akadály
De vajon te hajlandó vagy-e arra, hogy meghallgasd az örömhírt? Olyan helyen, ahol már ötven éve hallgatod a prédikációkat? Olyantól, aki fele, harmad vagy negyedannyi idős, mint te? Vagy védekezésül az ige meghallásából fakadó következményektől inkább bezárkózol? Lehet, hogy azért nem engeded magadhoz közel az Úr Jézust, mert túl régen és túl jól ismered már azokat, akik erről beszélnek, túl rég óta és túl sokszor hallottad már a Bibliáról szóló tanúságtételt, és befogod a füledet?
Úgy jársz, mint a názáreti zsidók. Jézus nem lesz képes arra, hogy csodát tegyen, hogy gyógyítson, hogy szabadítson. Ő ugyanis úriember, nem kényszerít rá senkire semmit. Hatalma meglenne hozzá, hogy erővel is véghezvigye, amit akar, de nem fogja megtenni.
Csodálkozol és meg vagy sértve, hogy az életedben nem történtek, nem történnek nagy csodák? Hogy nem gyógyultál meg? Hogy nem került el sok megpróbáltatás? Hogy sok-sok küszködésben volt és van részed? Nos, nem lehetséges, hogy nem engedted meg Jézusnak, hogy belépjen hozzád és végigmondja a mondanivalóját? Hogy azokra az emberekre néztél, akik elhozták Jézusról a hírt, és mivel ők nem voltak számodra hitelesek, mert messziről jöttek, városból és túl fiatalok, vagy mert kisgyerek koruk óta ismered őket, és tudod, milyen tévutakon jártak, vagy mert még pár évvel ezelőtt is messziről elkerülték a templomnak még a táját is, míg te vasárnapról vasárnapra ott ültél?
Ha az igazi Jézusra vagy kíváncsi, és nem egy szentképre vagy oltárfestményre, akkor meg kell hallgatnod Őt, aki manapság az ő szolgái révén szól hozzád. Ne azt nézd, hogy a szolga lelkész-e vagy kőműves, férfi-e vagy fiatal lány, magyar vagy külföldi, diplomás vagy tanulatlan, hanem arra figyelj, amit rajta keresztül Jézus mond neked és csak neked.
Jézust megakadályozta az emberek hitetlensége abban, hogy Galileán végigsöpörjön egy ébredés. A nálunk már nagyon-nagyon várt ébredést vajon nem az akadályozza-e meg, hogy az emberek – köztük sokszor mi magunk – nem figyelünk oda az Úr Jézusra, csak azért, mert azt gondoljuk, hogy már elég jól, sőt, túl jól ismerjük Őt.
Hittanosok mindig csodálkoznak, amikor a kátékönyvben azt olvassák, hogy I. Rákóczi György fejedelem 12-szer olvasta el a Bibliát. De sokan rá is jönnek, miért. Mert Isten Szavát nem lehet kiolvasni! Soha nem lehet a végére érni, és azt mondani, hogy már mindent tudok.
Befejezés
Vajon, ha ma megjelent volna Jézus itt közöttünk, és felolvasta volna az Ézsaiás 61,1-2-t, mi lett volna a reakciónk? Egy történetet hadd mondjak el befejezésül! Egy koldus közeledett a templom ajtajához, remélve, hogy az istentiszteletről kitóduló hívektől kap pár fillért. De észrevette, hogy a templom lépcsőjén már ül egy rosszul öltözött, szakállas férfi szomorúan. Együttérzően megkérdezte tőle: Te is alamizsnára vársz? A férfi így felelt: Nem, én be akartam menni, de kidobtak. Hát ki vagy te? –kérdezte a koldus a másikat. A Názáreti. – jött a válasz.
Nehogy kizárjuk Jézust, mert nem felel meg a magunknak kialakított képnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése