Lekció: Jel 21,1-17; 22,12-21
Textus: Márk 2,18-22
János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” 19Jézus ezt mondta nekik: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. 22És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”
Cím: Lakodalom vagy temetés?
Bevezetés
Nem keresztyén családban nőttem fel – ezt a legtöbben tudják már rólam. A böjttel annyiban kerültem kapcsolatba, hogy a hitét utolsóként gyakorló dédnagymamám – ő római katolikus volt egyébként – még kilencvenévesen is böjtölt, holott nem lett volna már kötelező neki a katolikus egyház szabályai szerint. Ő azonban ragaszkodott hozzá, és ezért többektől feddő megjegyzésekben volt része. Húsz éves voltam már, amikor kapcsolatba kerültem egy keresztyénnel, aztán többel, később egy ificsoporttal, majd egy református gyülekezettel, végül pedig az Úr Jézussal. Eleinte azzal kísérleteztem, hogy megjobbítsam az életemet, mert éreztem, hogy nem olyan, amilyennek Isten szerint lennie kellene. Különböző dolgokról – bűnös vagy kínos szokásokról – lemondtam, más dolgokat – imádkozás, Bibliaolvasás – beemeltem a mindennapi életembe. Úgy képzeltem, hogy az így jó. Egy idő után azonban kezdett kiderülni, hogy ez így nem stimmel. Az új dolgok kezdtek konfliktusba kerülni a régi életem kereteivel, a környezetem elvárásaival, de még saját gondolkodásmódommal is. Próbáltam újabb helytelen dolgokat kizárni mindennapjaimból, és újabb helyesnek vélteket az életem részévé tenni, próbáltam újabb és újabb irányból megközelíteni Istent. Nem sokkal később ezek a próbálkozásaim is kudarcot vallottak. Nem tudtam ott és úgy folytatni, mert éreztem az elmélet (a Biblia) és a gyakorlat (a mindennapi életem) közötti ordító különbséget. A legijesztőbb az volt, hogy ebből a különbségből a körülöttem élők vajmi keveset érzékeltek. Eljutottam arra a pontra, ahol nem lehetett már tovább foltozgatni, hanem teljesen újat kellett kezdeni.
Éppen ezekben a napokban, hetekben, amikor ilyen problémákkal küszködtem, került elő ez a mai ige a régi és új posztó, illetve az újbor és a régi tömlő közötti konfliktusról. A gyülekezetben, ahová akkor jártam, két csoport között volt nézeteltérés a gyülekezet jövőjével kapcsolatban. Az egyikhez tartozók úgy akarták folytatni, ahogy az előző rendszerben volt, míg a másikhoz tartozók ki akarták használni a rendszerváltozás nyújtotta lehetőségeket. Számomra azonban nem ez volt akkor igazán a lényeges, hanem hogy az egyik lelkész erről az igéről prédikált, és megértettem, hogy nem foltozgatásra, nem javítgatásra van igazán szükségem, hanem teljesen új kezdetre. Ahogy a 2. Korinthusi levélben, az 5. fejezet 17. versében írja Pál: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre! Megértettem, hogy gyökeresen le kell számolnom a múltammal, és nem csak új lapot, hanem új életet kell kezdenem. Nem úgy, mint szilveszterkor szokás, hanem teljesen és véglegesen meg kell újulnia az életemnek. Meghoztam a döntést, ami addig volt azt – szintén Pál szavaival élve – kárnak és szemétnek ítéltem (Filippi 3,7-8) és teljesen újat kezdtem.
Ez az életem immár Krisztusban van: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2,20)
1. Megújítás
Az élet gyökeres megújításának kezdete a megtérés, az az alkalom, amikor az ember felismervén bűneit és élete csődjét, Jézustól kér és kap segítséget. Ha a megtéréseddel irányt próbálsz módosítani, akkor soha nem érsz célt. Ha javítgatni akarsz az életeden, akkor az csak toldozott-foldozott lesz, amely nem a mennyben ér célt. Ha a mindennapjaid egy-egy kis területét engeded át az Úrnak, akkor úgy teszel, mint ha új foltot varrnál a régi ruhára. Ha Jézus Krisztust a régi életedbe akarod beszuszakolni, akkor úgy teszel, mint aki az új bort a régi tömlőbe tölti. Szakadás, repedés, kár lesz a következménye. Ha nincsen valaki felkészülve arra, hogy a régi életét a szemétdombra dobja azért, hogy megkaphassa az újat, ha csak vendégként hívja be az Úr Jézust az életébe ahelyett, hogy mint tulajdonost engedné be, akkor bizony nagyon valószínű, hogy az élete széthullik. A régi, bűnökkel telit már nem tudja folytatni, az újat, aminek során Jézus nyomában kellene járni, nincs ereje elkezdeni. Ebből lesz könnyen pszichiátriai kezelés, vagy az Isten vádlása, holott Ő az, aki végképp nem tehet semmiről. A megoldás azonban arra, hogy a két szék között a pad alá szindrómát elkerüljük, nem az, hogy inkább maradok a régi életemnél a bűnökkel és rabszolgaságban, hanem az, hogy a szakadékon – akár a keskeny pallón egyensúlyozva is – átkelek, hogy Jézussal lehessek.
Mi a megoldása a régi/új posztó, illetve bor és tömlő kérdésének? Az, hogy nem lehet kétfelé sántikálni. Ha elhatároztad, hogy újat kezdesz, akkor egészen újat kell kezdened. Ha rájöttél, hogy az életed a rárakódott bűnök tömkelege miatt nem javítható, akkor nem kezdesz bele javítgatásba, foltozgatásba, hanem kérsz egy újat Jézustól. Mint ha az autódat megette a rozsda, akkor nem festegetni, ragasztgatni, fényesítgetni kezdesz, hogy szépen nézzen ki, hanem a rozsdás részt teljes egészében kidobod, és vadonatúj lemezt teszel a helyére.
2. Böjt és lakodalom
Hogy jön ide a böjt? A böjt az ember önmegtartóztatása annak érdekében, hogy jobban oda tudjon figyelni Istenre. Lehet táplálékról, élvezetekről, szórakozásról lemondani, meg lehet hallani, érezni vagy látni Isten szavát, szeretetét, kegyelmét, cselekedetét. A lényeg az, hogy a böjt alkalmával az Istennel való kapcsolatunkat akarjuk ápolni. Nem magunkat sanyargatni, kínozni, nem fogyni, nem valamilyen vallásos követelménynek, szabálynak eleget tenni, hanem az Úrral lenni. Akár Keresztelő János, akár valamelyik farizeus, akár Jézus tanítványairól van szó, a böjtnek akkor és csak akkor van értelme, ha Jézushoz visz közelebb. Megtérni, az életedet gyökeresen megújítani pedig lehetetlen akkor, ha távol vagy az Úrtól. Bizony ha megtérsz, akkor megtagadsz magadtól olyan dolgokat, amelyek elválasztottak Istentől, tehát – bár tudom, kicsit furcsa a megközelítés – a megtérés egy nagy-nagy böjt, amelynek során nem egy ideig, hanem végérvényesen lemondasz bizonyos dolgokról.
Amikor pedig végre az Úré vagy, kezdődhet a mulatság. Jézus első csodáját – a kézmosóvíz elsőrangú borrá változtatását Kánában – egy lakodalom alkalmával tette. Annak, aki megtért, semmi oka nincs arra, hogy szomorkodjon, hogy kétségeskedjen, hogy féljen. Azzal együtt mondom ezt, hogy néha azért én magam is beleesek ezeknek a csapdájába. Okom azonban nincsen, hiszen örökéletem van az Úr Jézus Krisztusban. Tehát hivatalos vagyok a mennybe. Arra a helyre, ahol soha nem ér véget a vígasság, mert azok vannak együtt, akiket az Úr Jézus a halál torkából mentett ki, és akik ennek határtalanul örülnek.
Ha olyan helyre és úgy hívnak meg, hogy érzem, őszintén vágynak arra, hogy velük együtt örüljek, akkor szívesen megyek el, és őszintén veszek részt az ünneplésben. A mennyek országa – amely hasonló az igazgyöngyöt találó kereskedőhöz, aki mindenét eladja, hogy megvehesse, mert tudja, hogy óriási haszonnal jár a birtoklása az ő számára – az a hely, és Jézus az a személy, akinek a meghívására végzetes hiba nemet mondani. Egy zsidónak, főleg Jézus korában nem kellett megmagyarázni, mire gondolt Jézus, amikor a menyegzőt emlegette. Talán nekünk meg kell. Jézus a Messiás, a Megmentő, az Örökkévalónak a nép megszabadítására felhatalmazott teljhatalmú küldötte, s amikor Ő jelen van a nép körében, akkor az semmi máshoz nem hasonlítható, mint egy menyegzőhöz. Ő megszervezte, megrendezte az ünnepséget, amelyre mindenki meghívást kapott, és ahol valóban gondtalanul örülhetnek az ott lévők, és amit igazán – és sajnos örökké – bánhatnak azok, akik visszautasították. Mert két dolog között lehet választani: örök lakodalomba mész, vagy örök temetésre. Arra a helyre, ahol az öröm, a boldogság, a szeretet uralkodik mindörökké, vagy arra, ahol a fájdalom, a keserűség, a gyűlölet? Ma még eldöntheted! Talán holnap is. De lehet, hogy nem. Ne késlekedj tovább!
Befejezés
Elég bátorságot gyűjtöttél-e ahhoz, hogy eldobd a régi posztóból készült ruhádat azért, hogy teljesen újat vehess magadra, vagy ragaszkodsz a régi, kopott, szakadthoz? Vagy a régi tömlőt akarod újborral töltögetni, vállalva annak az igen komoly kockázatát, hogy szétreped, és az értékes bor is elfolyik? Én arra bíztatlak, hogy ha fázni kell is egy igen-igen rövid ideig, amíg ledobod magadról a rongyosat és felveszed a tiszta újat, dönts Jézus mellett, és fogadd el a meghívását a mennyei örvendezésre és örökéletre. Mert az életed célja ez és csak ez!
írta: Tóth L. Kristóf református lelkész
Buenos Aires, 2006. október 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése