Az Argentinai Magyar Evangéliumi Református Egyházban elhangzó igehirdetések szöveges és meghallgatható hangformátumban is!

2006. július 29., szombat

Prédikáció 2006. július 30.

Buenos Aires, 2006. július 30.

írta: Tóth L. Kristóf

lelkész


Lekció: ApCsel 23,1-11

Textus: ApCsel 23,1.11

Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: „Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig.” 2Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3Pál erre így szólt hozzá: „Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?” 4Erre az ott állók ezt mondták: „Isten főpapját gyalázod?” 5Pál így válaszolt: „Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap.” Mert meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!” 6Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: „Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem.” 7Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. 8A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. 9Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?” 10Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. 11A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!”

Cím: A szolgálat jutalma

Bevezetés

Kedves Barátaim! Amikor egy ember megtér, és a Názáreti követője lesz, korábbi kapcsolatai szükségképpen megszakadtak. Nem azért, mert az Úr meg akarja szakítani, nem is azért, mert ő maga, hanem azért, mert azok mind a múlt bűnös életéhez kötődtek. Bizony, sokan úgy járnak, hogy amikor megtérnek, környezetükben magukra maradnak. A szülő, a férj, a feleség, a barát, barátnő nem örül a változásnak, mert érzi, hogy neki is meg kellene térnie. A frissen megtért ember pedig gyakran csak két dolog közül választhat: vagy rokonainak, barátainak mond búcsút, vagy Istennek fordít hátat. Hálát adok Istennek, hogy amikor megtértem, nem maradtam teljesen egyedül. Bár a barátaim erősen kiszelektálódtak, és a rokonaim közül a legtöbben ma is kedves, nem közveszélyes idiótának tartanak a hitem miatt, azért maradtak körülöttem olyanok, akik nem állítottak válaszút elé: vagy ők, vagy Isten, és nem is maradtak el lassan. Lehet, hogy Pál egyedül maradt. Mert azzal, hogy megtért, és a Názáreti követője lett, az ő korábbi kapcsolatai is szükségképpen megszakadtak, hiszen vallásos környezete gondolkodásának gyökerével fordult szembe, amikor Jézussal találkozott.

Pál apostol végül eljutott a Nagytanácsba. Valószínűleg nem éppen úgy, ahogy azt zsenge farizeusgyerekként a jesivában – a zsidó népiskolában – álmodozva elképzelte. Mert most éppen azon az oldalon áll, ahol nem kellemes, ahová a vizsgálat tárgyát, a vádlottat szokás állítani. Felette nagy tekintélyű, díszes kabátos előkelőségek, körülötte a nem vele rokonszenvező buzgó vallásos férfiak. Közöttük akár rokonai, jó ismerősei, egykori barátai. De tudja, hogy jó oldalon áll, akkor is, ha vele szemben főpap, az oldalán viszont az Úr!

Ráadásul kihasználja azt a lehetőséget, amit a múltja nyújt: jól ismeri a törvényeket, és amikor arcul csapatják, helyesen jön ki a konfliktushelyzetből. A főpap ugyanis – ha nem volt az ember személyes ismerőse – nem volt felismerhető a ruházatáról. Így azonban Pál tanúságát adhatta bibliai ismeretének, és az Írás iránti alázatának, hiszen bocsánatkérésként előhozza a nép vezetője átkozásának testamentumi tilalmát, mely ma is érvényes, noha egyes magukat keresztyénnek nevező személyek sportot űznek a nép vezetőinek (köztársasági- vagy miniszterelnök, püspök, lelkész, gondnok stb.) átkozásából. És azzal is tisztában van Pál, hogy milyen a vádlók összetétele. Fele farizeus, fele szadduceus. Fele hisz a feltámadásban, ha Krisztuséban nem is, a másik fele nem. És ezeket úgy lehet gondolkodásra késztetni, hogy vitát provokál közöttük. Nem tudjuk, hány szadduceus és farizeus értette meg Jézus feltámadásának örömhírét, de Pál megtette a magáét, és az Úr is elégedett volt az eredménnyel. És megjutalmazta Pált. Azzal, hogy Rómába kellett mennie hirdetni az igét. Egy klasszikus keresztyén mondás a mai prédikáció címe: A jól végzett szolgálat jutalma még több szolgálat.

1. Mi a szolgálat?

A rendőr, a katona, a mentős, vagy az éjjeliőr szolgálatba jár, az esztergályos, a bányász, az adószakértő és a bankpénztáros munkába. Mi a különbség közöttük? Szoktunk hivatásos gépkocsivezetőről beszélni, de furcsán hangzik, ha azt mondjuk, hogy hivatásos varrónő. Pedig mindkettőben létezik amatőr, azaz műkedvelő is. Mi tesz egy tevékenységet szolgálattá, ha a katona és a bányász is azt a feladatot végzi el, amit a főnöke előír a számára? Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mi a válasz ezekre a kérdésekre. Azt viszont tudom, és remélem ti is tudjátok – ha nem, akkor most megtudhatjátok –, hogy mi a szolgálat a keresztyénségben. Minden tevékenység, amit az Úr Isten dicsőségére végzel. Egy keresztyén ebből következően nem mondhatja, hogy megyek szolgálatba, mert ha az Úré az élete, akkor minden egyes pillanata az Úr szolgálata. Legyen éppen krumplipucolás, kertészkedés, tanulás vagy sportolás, Isten dicsőségére.

Az 1924-es párizsi olimpián, 400 méteres síkfutásban indult egy Eric Lydell nevű skót baptista lelkész. Ő volt az, aki azért váltott távot (az eredeti távja 800 méter volt) mert nem volt hajlandó az Úr napján, vasárnap selejtezőfutamon rajthoz állni. Helyette a párizsi angol nyelvű baptista gyülekezetben prédikált. Bizonyságtételében arról beszélt, hogy neki gyorsaságot adott az Úr, amikor fut, érzi, hogy Jézus gyönyörködik benne, és hogy a futóversenyeken elért eredményeivel az Ő dicsőségét kívánt hirdetni. Nem csak prédikált ez az ember, hanem futott is, mindkettőt szolgálatként. Mondanom sem kell, abban az évben ő nyerte meg az olimpiai bajnokságot 400 méteren. De van frissebb példa is. Az ideit megelőző futball világbajnokságot a brazil válogatott nyerte meg, a németek ellen vívott döntő után az egész csapat imádkozott, és hálát adott Istennek. S hogy végül is a focinál maradjunk, a Fradi focistája, Gera Zoltán is újjászületett keresztyén, aki tehetségével az Úr dicsőségét hirdeti, gúnyolódások kereszttüzében is.

Nem a látványos szolgálat a legértékesebb! Sokszor egy-egy csendben imádkozó szolgálatának nagyobb hatása van, mint a legforróbb és legtüzesebb prédikációnak. Nem egyszer többet ér pár erős kar, amely rendbe teszi a templomkertet, mint száz kötet bibliamagyarázat. Ne feledd: minden lehet szolgálat, amit az Úr dicsőségére teszel!

2. A szolgálat gyarapodása

Mindannyian jól ismerhetnénk a talentumokról szóló jézusi példázatot, amely a Máté evangéliuma 25. fejezetében, a 14-30. versekben található. Az öt talentumot kapott szolga tíz, a kettőt kapott négy talentumot adott vissza hazaérkező urának, míg az, amelyik egyet kapott, egyet is adott vissza. Az előbbiek kaptak dicséretet, míg az utóbbi büntetést. Ráadásul a tíz talentumos még megkapta a kilökött társának az egy talentumát is, tehát a jól végzett munka gyümölcseként még nagyobb felelősség hárult rá. Vajon mit gondolt ez a szolga? Azt, hogy a manóba, még több munkám lesz, hát kellett ez nekem? Vagy inkább azt, hogy de jó, az uram büszke rám, megdicsért és még nagyobbat bízott rám! Inkább az utóbbit, hiszen ha sikerült megdupláznia a rábízott pénzt, ez neki is önbizalmat adott, és lökést arra, hogy a többivel is sikeres legyen.

Pálnak sok adatott, hiszen farizeusként folytatnia kellett a családi hagyományt, ráadásul, mint római polgár, olyan lehetőség volt a kezében, amellyel sokakat az Úrhoz vezethetett. Élete elején rosszra használta a neki adatott javakat, és amikor Damaszkusz felé mentében az Úr megállította és számadásra kényszerítette, azt kellett lássa, hogy nemhogy nem gyarapította azt, amit az Örökkévaló neki adott, hanem még el is vesztegette hiábavalóságokra, rossz dolgokra. De kapott új lehetőséget, és nyugodtan mondhatjuk, hogy igen meggyarapította a talentumokat. Látjuk, hogy először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben tett bizonyságot, aztán Barnabás oldalán az antiokhiai misszió munkatársaként szolgált, később a misszió vezetője lett, sok-sok gyülekezet alapító apostola. Ezt követően a Nagytanács előtt, római helytartó előtt tett bátran hitvallást, majd pedig Rómába, az akkori világ centrumába kellett mennie, hogy ott is elvégezze feladatát. Minden egyes új feladat magasabb felelősséggel járt, látható tehát, hogy Pál életében többször járt úgy, hogy a neki adatott talentumokkal hűségesen bánván másokét is megkapta ráadásnak, és azokkal is hűségesen bánt.

Megtapasztalhatta. hogy a jól végzett szolgálat jutalma még több szolgálat.

3. A te szolgálatod

Vannak, akik megbotránkoznak azon, hogy az Istennek szolgálni akarók jutalma az, hogy még több megterhelést raknak a vállukra. Emberileg nézve ez valóban igazságtalan. Vagy mégsem? Ha többen cipelnek egy-egy nehéz terhet, akkor nem azok hordják a javát, akik a legerősebbek? És ha valaki rosszul végez el egy feladatot, annak újra azt a feladatot fogják adni? Nem! Ha jól végezte el az adott munkát, akkor újra megkapja, és valószínűleg magasabb szinten.

Azon viszont bátran megbotránkozhat bárki, amit most fogok mondani. Akit visszarettent a szolgálattól az a tudat, hogy ha jól végzi el, akkor még több és még nehezebb feladatot fog kapni Istentől, az nem alkalmas semmilyen szolgálatra. Aki pedig nem hajlandó szolgálni, az nem érdemli meg a keresztyén nevet, hiszen ez Krisztust követőt jelent, márpedig Jézus Krisztus egész élete szolgálat volt, a megszületésétől a kereszthalálán és feltámadásán át a mennybemeneteléig. Sőt, azóta a trónteremben is szolgál.

Gondolkodj el magadban, és válaszd ki, hogy az ezerféle szolgálat közül melyiket végeznéd szívesen a gyülekezetben, illetve a keresztyének közösségében. A prédikálástól az imádkozáson és böjtölésen át a lapátolásig minden belefér, ami végezhető Isten dicsőségére. Mert például az adócsalás, az okirat-hamisítás, vagy a pedofília nem végezhető Isten dicsőségére, sőt! Tehát most gondold végig, mit vagy hajlandó vállalni! (szünet)

És most tedd ezt félre! Azt kérd Istentől, hogy olyan szolgálatra hívjon el, amelyre Ő alkalmasnak tart, és ne olyat könyörögj ki Tőle, amelyre te alkalmasnak tartod magad. Mert abból semmi jó nem sülhet ki!

Befejezés

Befejezésül ne feledd, hogy a szolgálat: jutalom. Mindaddig, amíg nem annak érzed, valami baj van. Vagy a motivációddal, vagy a hiteddel, vagy a végzett feladattal. Ha tehát nem érzed jól magad abban a szolgálatban, amelyet végzel, vizsgáld felül mindezeket! És ne feledd a Lukács 12,8-9-ben megírtakat („Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. 9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.”)!

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Ötven éve megalapított, bár közel nyolcvan éves múltra visszatekintő evangéliumi gyülekezet vagyunk Buenos Aires szívében. Magyarul hirdetjük azt a JÓ HÍRT, hogy JÉZUS KRISZTUS MEGHALT HELYETTÜNK ÉS ÉRTÜNK A KERESZTEN, A HARMADIK NAPON PEDIG FELTÁMADT.