Buenos Aires
Írta Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: 5Mózes 30,1-16
Textus: Galata 3,19-20
19Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.
Cím: Mi tehát a törvény?
Bevezetés
Kedves testvérek!
Mint bizonyára észrevettétek, január óta a Galatákhoz írt levél igéit vesszük sorra a vasárnapi igehirdetések alkalmával. A kisázsiai galatáciabeli pogánykeresztyén gyülekezetek tagjaihoz írt tanító és intő levél Pál apostol hitoktatói, egyházatyai és apostoli szolgálatának fontos része. Az alapvető probléma az ó- és Újszövetség közötti lényegi kapcsolat meglátásának vagy elfogadásának hiányából fakadt. Úgy a jeruzsálemi atyák, Péter és társai, mint a frissen megtért galaták, nem látták jól, vagy nem akarták jól látni, hogy egyrészt az újszövetségi kijelentés az Ószövetségben gyökerezik, másrészt az ószövetségi kijelentés az Újszövetségben teljesedik ki. Erre van ingerenciája a mai kor emberének is, amikor szembetalálkozik a mai szemmel túlságosan határozottnak tűnő ószövetségi megoldásokkal, parancsokkal. Ilyen helyzetben az egyik út az, hogy relativizáljuk az Isten kijelentését, viszonylagossá tesszük, elhalványítjuk a jelentőségét. Ebben az a csapda, hogy egy idő után képesek leszünk bármelyik bibliai igét, amely nem felel meg az igényeinknek, háttérbe tolni, vagy egyszerűen az Isten kijelentésén kívülinek nyilvánítani. Márpedig ezt nem tehetjük meg. A kijelentés Istené, csak Őneki van joga megváltoztatni. A másik lehetőség az, hogy igyekszünk megkeresni, hogy milyen körülmények között hangzottak el az inkriminált kijelentések, és ebből igyekszünk megérteni az indítékokat. Ez sokkal fárasztóbb és felelősségteljesebb folyamat, mint az előző, ezért ritkább. De csak az utóbbi vezet célra. Mert nem csonkítja az Isten szavát, az ő tekintélyét, és ösztönöz bennünket arra, hogy egyre alaposabban ismerjük meg a Bibliát. Ezért vannak a gyülekezeti Istentiszteletek, és ezért képzik egyetemi fokú intézményekben a lelkészeket, hogy képesek legyenek segíteni a gyülekezet minden tagjának abban, hogy megértse az Isten szavát. És ezért nem közbenjáró vagy közvetítő a református lelkész Isten és ember között.
Mai igénkben előkerül egy fogalom, amellyel már találkoztunk és érintettük is a jelentését. Most azonban szeretném, ha egy kicsit alaposabban megvizsgálnánk, mert ez is abba a kategóriába tartozik, amire hajlamosak vagyunk azt mondani, mára elvesztette az aktualitását. Vagy inkább ki szoktuk válogatni, hogy melyik is vonatkozik ránk és melyik nem. A törvényről van szó.
1. A törvény
Természetesen szokás szerint először azt nézzük meg, hogy hogyan határozza meg a törvény szó jelentését a Keresztyén Bibliai Lexikon! „A bibliai törvény Isten kijelentett akarata az emberi magatartás szabályozására” Nos, ettől sokkal okosabbak nem lettünk, hiszen éppen azt szeretnénk megérteni, hogy miben más a bibliai törvényfogalom, mint a hétköznapi, ha úgy tetszik, állami. Ezért hatoljunk a dolgok mélyére!
Az Ótestamentum nem kevesebb mint öt plusz egy szót használ a törvény kifejezésére. A tóráh útmutatást, tanítást jelent, a michváh parancsot, a dávár igét, a hók rendelkezést, a mispát ítéletet, illetve jogot. A késői időkben a perzsa nyelvből átvett dát (ez a plusz egy) rendeletet jelent. Tehát megállapíthatjuk, hogy egyik ószövetségi szó sem fedi a mi értelmezésünk szerinti törvény fogalmát. Így aztán tovább kell haladnunk.
Az ókori Keletről több törvénygyűjtemény vagy töredék ismeretes: Úr-Nammu sumér király sztéléje (Kr. e. 21. szd.), Esnunna törvényei (Kr. e. 20. szd.), Lipit-Istár törvényei (19. szd.), a leghíresebb Hammurabi törvényoszlopa (18. szd.), hettita törvények (15. szd.), asszír törvények (Kr. e. 15-12. szd. újbabiloni törvények (kb. Kr. e. 7. szd.). Ezek összevetéséből látszik, hogy a kornak viszonylag egységes törvény-hagyománya volt. Mivel Izráel népe is ehhez a kultúrkörhöz tartozott, nem csoda, hogy sok hasonlóság, párhuzamosság jelenik meg e törvények és az ószövetségi rendelkezések között. Csak a leglényegesebb eltérésekre mutatok rá: a) Az ószövetségi törvényekben mindig Isten szól a népéhez. b) Az erkölcsi rendelkezések mindig vallási alapokon nyugszanak [A 10. parancsolat a vágyat is tiltja]. c) Nem részletekbe menőek, ami arra mutat, hogy útmutatásnak szánták őket. d) Emberségesek, védik az életet egyrészt a csonkolásos büntetés hiányával, másrészt az élet elleni tettek szigorú megtorlásával. Élet elleni bűnt nem lehet pénzbírsággal megváltani. e) Megvalósítják a törvény előtti egyenlőséget. Külön erővel védik az özvegyet, árvát. f) Végül védik a szexuális erkölcs tisztaságát.
2. A törvény Pál szerint
Pál – ezt már unalomig ismételtük – zsidó volt és farizeus családból származott. A kor egyik legnagyobb tanítójának, Gamálielnek a tanítványaként kapott betekintést a zsidó hitvilágba és ismerkedett meg a törvénnyel. Megtérése után pedig megismerte és megértette azt, hogy mit tanít Jézus a törvénnyel kapcsolatban. Ennek megfelelően harcol a törvény szó ellen, úgy, hogy részletesen kifejti: Isten akarata szabályozza az életünket. Nem a törvénnyel magával van tehát a baj, hanem annak téves értelmezésével, illetve a századok során rárakódott emberi eredetű hozzátételekkel. A törvény fogalmára Jézus idejére annyi torzulás tapadt, hogy az Urat a törvény alapján ölték meg. Emlékszünk a János evangéliuma 19,6-7-re, amikor Pilátus szabadon akarja engedni Jézust, de a főpapok így tiltakoznak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” Mi már tudjuk, amit a vak vezetők akkor nem látták, hogy Jézus a legteljesebb kijelentést hozta Isten akaratáról. Isten a törvény – azaz, hangsúlyozom: Isten akarata – meg nem tartásáért büntette Izráelt a babiloni fogsággal, és az megrázta a népet. Elhárításként – miközben nem voltak próféták – rögzítették a parancsolatokat merev törvényekként. A paragrafusokat pedig ki lehet játszani, emlékszünk rá, amikor Jézus a felebarát szeretetére szólít fel, a farizeus meg visszakérdez: de hát ki is a felebarátom? Így távolodott el nép gondolataiban a törvény az Isten akaratától. Ezt látja világosan Pál. A törvény arra az időre adatott, ameddig nem jön el a törvény betöltője, Krisztus: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Máté 5,17).
3. Mi a törvény helye az én életemben
Azt gondolom, hogy jól látjuk, hogy a törvény és Istenígéretei között ellentétről szó sem lehet. Sokkal inkább az ígéretek evangéliuma mellett, a törvény Isten legnagyobb ajándéka. Ugyan nem a törvény adja az életet vagy a megigazítást, de roppant fontos szolgálatot teljesít az evangélium mellett. A törvény a hagyomány szerint angyalok által adatott a Mózes kezébe. A közbenjáró Mózes az Istené is, meg a népé is; a törvényadás aktusában tehát mintegy két szerződő fél közt közvetít. Milyen más viszont az ígéret: ott nincs közvetítő, abban egy akarat nyilvánul meg, az egy Isten szabad kegyelme. Ő közvetlenül szól Ábrahámhoz, mikor ígéretet tesz, s közvetlenül szól hozzánk is Krisztusban.
Így hát mielőtt megtértem, a törvény (a Tízparancsolat és a többi különböző nevű rendelkezés, parancsolat, utasítás) arra szolgált, hogy megmutassa nekem, mennyire távol vagyok attól az embertől, akinek az Isten akarata szerint lennem kellene. A törvény megismerése hozzásegített ahhoz, hogy meghozzam a döntést Jézus Krisztus mellett, és őrá bízzam az életemet. Őbenne a betöltött törvény hatálya alatt állok. Így lehetséges, amit Pál a Róma 13,8-ban mond: „aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”. Ezzel a gondolattal fogunk még találkozni a galata 6,2-ben is így: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” valamint az 1Tim 1,5-ben így: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.”
Aki Krisztusban van, az a szeretetben van, és annak számára a törvény már az, aminek Isten adta: útmutatásul az élethez.
Befejezés
Testvéreim! Nagyon erősen remélem, hogy nem estek abba a hibába, hogy azt mondjátok, az ószövetségi törvény a zsidóknak való. Amint ismerkedünk a törvény/kegyelem/ígéret témakörrel, látnotok kell, hogy ezek nem választhatók széjjel. Ennek megfelelően a törvénynek más helyen ugyan, mint a zsidóknál, de van helye a keresztyén ember életében is. Nem tolhatjuk félre, mert Istentől kapott útmutatónk az.
Okulásul zárszóként hadd vegyek ide egy igerészletet Pál apostol egy másik leveléből, a Rómaiaknak írtból: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.” (Róma 17,21-25)
Ámen!
Írta Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: 5Mózes 30,1-16
Textus: Galata 3,19-20
19Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.
Cím: Mi tehát a törvény?
Bevezetés
Kedves testvérek!
Mint bizonyára észrevettétek, január óta a Galatákhoz írt levél igéit vesszük sorra a vasárnapi igehirdetések alkalmával. A kisázsiai galatáciabeli pogánykeresztyén gyülekezetek tagjaihoz írt tanító és intő levél Pál apostol hitoktatói, egyházatyai és apostoli szolgálatának fontos része. Az alapvető probléma az ó- és Újszövetség közötti lényegi kapcsolat meglátásának vagy elfogadásának hiányából fakadt. Úgy a jeruzsálemi atyák, Péter és társai, mint a frissen megtért galaták, nem látták jól, vagy nem akarták jól látni, hogy egyrészt az újszövetségi kijelentés az Ószövetségben gyökerezik, másrészt az ószövetségi kijelentés az Újszövetségben teljesedik ki. Erre van ingerenciája a mai kor emberének is, amikor szembetalálkozik a mai szemmel túlságosan határozottnak tűnő ószövetségi megoldásokkal, parancsokkal. Ilyen helyzetben az egyik út az, hogy relativizáljuk az Isten kijelentését, viszonylagossá tesszük, elhalványítjuk a jelentőségét. Ebben az a csapda, hogy egy idő után képesek leszünk bármelyik bibliai igét, amely nem felel meg az igényeinknek, háttérbe tolni, vagy egyszerűen az Isten kijelentésén kívülinek nyilvánítani. Márpedig ezt nem tehetjük meg. A kijelentés Istené, csak Őneki van joga megváltoztatni. A másik lehetőség az, hogy igyekszünk megkeresni, hogy milyen körülmények között hangzottak el az inkriminált kijelentések, és ebből igyekszünk megérteni az indítékokat. Ez sokkal fárasztóbb és felelősségteljesebb folyamat, mint az előző, ezért ritkább. De csak az utóbbi vezet célra. Mert nem csonkítja az Isten szavát, az ő tekintélyét, és ösztönöz bennünket arra, hogy egyre alaposabban ismerjük meg a Bibliát. Ezért vannak a gyülekezeti Istentiszteletek, és ezért képzik egyetemi fokú intézményekben a lelkészeket, hogy képesek legyenek segíteni a gyülekezet minden tagjának abban, hogy megértse az Isten szavát. És ezért nem közbenjáró vagy közvetítő a református lelkész Isten és ember között.
Mai igénkben előkerül egy fogalom, amellyel már találkoztunk és érintettük is a jelentését. Most azonban szeretném, ha egy kicsit alaposabban megvizsgálnánk, mert ez is abba a kategóriába tartozik, amire hajlamosak vagyunk azt mondani, mára elvesztette az aktualitását. Vagy inkább ki szoktuk válogatni, hogy melyik is vonatkozik ránk és melyik nem. A törvényről van szó.
1. A törvény
Természetesen szokás szerint először azt nézzük meg, hogy hogyan határozza meg a törvény szó jelentését a Keresztyén Bibliai Lexikon! „A bibliai törvény Isten kijelentett akarata az emberi magatartás szabályozására” Nos, ettől sokkal okosabbak nem lettünk, hiszen éppen azt szeretnénk megérteni, hogy miben más a bibliai törvényfogalom, mint a hétköznapi, ha úgy tetszik, állami. Ezért hatoljunk a dolgok mélyére!
Az Ótestamentum nem kevesebb mint öt plusz egy szót használ a törvény kifejezésére. A tóráh útmutatást, tanítást jelent, a michváh parancsot, a dávár igét, a hók rendelkezést, a mispát ítéletet, illetve jogot. A késői időkben a perzsa nyelvből átvett dát (ez a plusz egy) rendeletet jelent. Tehát megállapíthatjuk, hogy egyik ószövetségi szó sem fedi a mi értelmezésünk szerinti törvény fogalmát. Így aztán tovább kell haladnunk.
Az ókori Keletről több törvénygyűjtemény vagy töredék ismeretes: Úr-Nammu sumér király sztéléje (Kr. e. 21. szd.), Esnunna törvényei (Kr. e. 20. szd.), Lipit-Istár törvényei (19. szd.), a leghíresebb Hammurabi törvényoszlopa (18. szd.), hettita törvények (15. szd.), asszír törvények (Kr. e. 15-12. szd. újbabiloni törvények (kb. Kr. e. 7. szd.). Ezek összevetéséből látszik, hogy a kornak viszonylag egységes törvény-hagyománya volt. Mivel Izráel népe is ehhez a kultúrkörhöz tartozott, nem csoda, hogy sok hasonlóság, párhuzamosság jelenik meg e törvények és az ószövetségi rendelkezések között. Csak a leglényegesebb eltérésekre mutatok rá: a) Az ószövetségi törvényekben mindig Isten szól a népéhez. b) Az erkölcsi rendelkezések mindig vallási alapokon nyugszanak [A 10. parancsolat a vágyat is tiltja]. c) Nem részletekbe menőek, ami arra mutat, hogy útmutatásnak szánták őket. d) Emberségesek, védik az életet egyrészt a csonkolásos büntetés hiányával, másrészt az élet elleni tettek szigorú megtorlásával. Élet elleni bűnt nem lehet pénzbírsággal megváltani. e) Megvalósítják a törvény előtti egyenlőséget. Külön erővel védik az özvegyet, árvát. f) Végül védik a szexuális erkölcs tisztaságát.
2. A törvény Pál szerint
Pál – ezt már unalomig ismételtük – zsidó volt és farizeus családból származott. A kor egyik legnagyobb tanítójának, Gamálielnek a tanítványaként kapott betekintést a zsidó hitvilágba és ismerkedett meg a törvénnyel. Megtérése után pedig megismerte és megértette azt, hogy mit tanít Jézus a törvénnyel kapcsolatban. Ennek megfelelően harcol a törvény szó ellen, úgy, hogy részletesen kifejti: Isten akarata szabályozza az életünket. Nem a törvénnyel magával van tehát a baj, hanem annak téves értelmezésével, illetve a századok során rárakódott emberi eredetű hozzátételekkel. A törvény fogalmára Jézus idejére annyi torzulás tapadt, hogy az Urat a törvény alapján ölték meg. Emlékszünk a János evangéliuma 19,6-7-re, amikor Pilátus szabadon akarja engedni Jézust, de a főpapok így tiltakoznak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” Mi már tudjuk, amit a vak vezetők akkor nem látták, hogy Jézus a legteljesebb kijelentést hozta Isten akaratáról. Isten a törvény – azaz, hangsúlyozom: Isten akarata – meg nem tartásáért büntette Izráelt a babiloni fogsággal, és az megrázta a népet. Elhárításként – miközben nem voltak próféták – rögzítették a parancsolatokat merev törvényekként. A paragrafusokat pedig ki lehet játszani, emlékszünk rá, amikor Jézus a felebarát szeretetére szólít fel, a farizeus meg visszakérdez: de hát ki is a felebarátom? Így távolodott el nép gondolataiban a törvény az Isten akaratától. Ezt látja világosan Pál. A törvény arra az időre adatott, ameddig nem jön el a törvény betöltője, Krisztus: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Máté 5,17).
3. Mi a törvény helye az én életemben
Azt gondolom, hogy jól látjuk, hogy a törvény és Istenígéretei között ellentétről szó sem lehet. Sokkal inkább az ígéretek evangéliuma mellett, a törvény Isten legnagyobb ajándéka. Ugyan nem a törvény adja az életet vagy a megigazítást, de roppant fontos szolgálatot teljesít az evangélium mellett. A törvény a hagyomány szerint angyalok által adatott a Mózes kezébe. A közbenjáró Mózes az Istené is, meg a népé is; a törvényadás aktusában tehát mintegy két szerződő fél közt közvetít. Milyen más viszont az ígéret: ott nincs közvetítő, abban egy akarat nyilvánul meg, az egy Isten szabad kegyelme. Ő közvetlenül szól Ábrahámhoz, mikor ígéretet tesz, s közvetlenül szól hozzánk is Krisztusban.
Így hát mielőtt megtértem, a törvény (a Tízparancsolat és a többi különböző nevű rendelkezés, parancsolat, utasítás) arra szolgált, hogy megmutassa nekem, mennyire távol vagyok attól az embertől, akinek az Isten akarata szerint lennem kellene. A törvény megismerése hozzásegített ahhoz, hogy meghozzam a döntést Jézus Krisztus mellett, és őrá bízzam az életemet. Őbenne a betöltött törvény hatálya alatt állok. Így lehetséges, amit Pál a Róma 13,8-ban mond: „aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”. Ezzel a gondolattal fogunk még találkozni a galata 6,2-ben is így: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” valamint az 1Tim 1,5-ben így: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.”
Aki Krisztusban van, az a szeretetben van, és annak számára a törvény már az, aminek Isten adta: útmutatásul az élethez.
Befejezés
Testvéreim! Nagyon erősen remélem, hogy nem estek abba a hibába, hogy azt mondjátok, az ószövetségi törvény a zsidóknak való. Amint ismerkedünk a törvény/kegyelem/ígéret témakörrel, látnotok kell, hogy ezek nem választhatók széjjel. Ennek megfelelően a törvénynek más helyen ugyan, mint a zsidóknál, de van helye a keresztyén ember életében is. Nem tolhatjuk félre, mert Istentől kapott útmutatónk az.
Okulásul zárszóként hadd vegyek ide egy igerészletet Pál apostol egy másik leveléből, a Rómaiaknak írtból: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.” (Róma 17,21-25)
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése