Buenos Aires
Írta Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: Róma 3,10-31
Textus: Galata 3,21-22
21A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Cím: Bűn alá rekesztetten
Bevezetés
Kedves testvérek!
Egy rajzfilmet néztünk egyik este Ágotával. A magyar címe Pata-tanya – Baromi buli, itt El Corral: Una fiesta muy bestia címen játszották. Egy farmon játszódik a történet, állatok között, akiknek a vezetője Ödön, a szarvasmarha. Ő a fiából, Atisból akar utódot faragni magának, de ő nem érti meg a lényeget. Egy alkalommal összeszólalkozik az apjával a kerítésről, mert a fiú úgy véli, felesleges, hiszen a háziállatokra pályázó prérifarkasokat nem tartja távol. Az apja pedig felvilágosítja: Igazad van, fiam. De a kerítés arra van, hogy tudjuk, hol a helyünk. Aki a kerítésen belül marad, védelmet kap. Nos, valahogy így megy ez nálunk, embereknél is. A törvény a kerítés. Nem véd meg bennünket a bűntől, a Sátántól, de mutatja, hol a helyünk. Ha belül maradunk, akkor joggal számíthatunk az Úr védelmére. Nem a kerítés, helyesebben a törvény véd tehát meg az ellenségtől, hanem az Úr. De a kerítés – szóval a törvény – mutatja meg, meddig mehetünk el.
Ezt fogalmazta meg Pál úgy, hogy a törvény a bűn alá rekesztett bennünket. Megmutatja, hogy hol a határ.
1. Mind bűnösök vagyunk
Ezt Pál már a rómaiaknak írt levelében egyértelművé teszi, ahol így szól: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (3,23) A mondat második része természetesen az elsőből következik, aki vétkes, nem mehet be, illetve nem maradhat a szent Isten jelenlétében, ahol az Ő dicsősége van. Magyarul bűneink miatt ki vagyunk rekesztve az Isten jelenlétéből. Ezt a tényt mutatja meg a kerítés. A törvény megmutatja nekünk – szellemi értelemben –, hogy kívül vagyunk Isten védőkörén. Ezt jeleníti meg igen szemléletesen az, ahogy az ószövetségi templomi kultuszban látjuk, hogy csak a testben és lélekben megtisztult személy járulhat az Isten színe elé. Nos, nekünk ma nem kell rendszeresen az Isten színe elé járulni, mint egy kétezer évvel ezelőtt élet zsidó férfinak. Teljesen rajtunk múlik csak, hogy az Istentiszteleten milyen gyakorisággal veszünk részt, milyen mélységig engedjük eljutni az Isten szavát az életünkben, hogy mit engedünk meg Neki megtenni rajtunk és körülöttünk. Az ószövetségi világgal ellentétben senki nem tartja számon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel.
A baj azonban nem ezzel van. A kilencvenes évek elején, amikor Magyarországon újra bevezették az iskolai hitoktatást, volt arról is szó, hogy kötelezővé teszik. Egy bácsi arról beszélt nekem, hogy azért kellene kötelező hitoktatás, mert a negyven év alatt az emberekből kiveszett az erkölcs és az Isten szeretete. Megkérdeztem tőle, hogy azok, akik a negyven évet „csinálták”, vajon nem jártak-e a húszas-harmincas években kötelező hittanra? Szinte biztosan jártak, mégis istentelen társadalmat akartak felépíteni. Mert nem a hitoktatás tesz erkölcsössé egy társadalmat, hanem az emberek egyenként. Nem a szülőknek és az iskolának kellene hibáztatni azért, hogy neveletlenek a gyerekek, hanem együtt kellene működni és megtalálni azt a módszert, amivel kívánatossá lehet tenni a jót, a szépet, az okosat. Nem nyaggatni kell az embereket, hogy járjanak templomba, a fiatalokat, hogy olvassanak Bibliát, a gyerekeket, hogy járjanak hittanra, hanem meg kell mutatni minden korosztálynak, hogy keresztyénnek lenni jó. És ez azzal kezdődik, hogy elismerjük, nem vagyunk jók. Bűnösök vagyunk, akik bekívánkoznak a kerítésen belülre, hogy ott védelmet kapjanak. Bűnösök, akik Jézus vérében meg kívánnak tisztálkodni.
2. A Krisztusba vetett hit
Néha úgy érzem, hogy a bűn egy kicsit olyan fogalom, mint a koleszterol. Mindenki tudja, hogy ha valaki túl sok koleszterolt fogyaszt, akkor az érrendszeri bántalmakhoz vezet, és növeli a szívroham kockázatát. De valahogy úgy vagyunk vele, hogy mivel nem okoz panaszt most, a később pedig túl messze van, ezért nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget. Amikor az orvosunk ránk ijeszt a vérképpel, vagy egy ismerősünk kórházba kerül, netán meghal valamilyen koleszterollal is összefüggésbe hozható betegségben, akkor egy darabig odafigyelünk, de aztán megint minden visszatér a régi kerékvágásba. Ráadásul titokban úgy is gondolkodunk a koleszterolról, hogy igen, az orvosnak meg a koleszterolszegény élelmiszereket árusító cégeknek munkaköri kötelességük a koleszterollal riogatni. A bűn vajon nem ilyen? Nem csak akkor tartózkodunk tőle, amikor közvetlen ijedelemnek vagyunk kitéve? Senkinek nem fordult meg a fejében a gondolat, hogy a lelkészt azért fizetik, hogy a bűn ellen beszéljen?
Kedves testvérem! Hadd nyugtassalak meg a koleszterollal kapcsolatban. Ha nem tartózkodsz tőle, akkor sincs nagy baj. Az általa okozott betegségek legfeljebb pár évvel megrövidítik a rád váró földi életet, más kárt azonban nem okoznak. A bűn ellenben elszakít Teremtő és Megmentő Istenedtől, és nem csak testi halált okoz, hanem szellemi elválasztottságot, örök kárhozatot is. Ha keseregni akarnék, akkor most azt mondhatnám, miért tudja mindenki, hogy koleszterolt enni nem szabad, és miért nem tudja mindenki ilyen jól azt, hogy bűnt tenni rossz? Miért tudja már egy elemista gyerek is, hogy mit nem szabad megenni, és miért nem sok meglett ember, hogy miért rossz a bűn?
A bűn azért rossz, mert rárakódik az életünkre – mint a koleszterol az érfalakra – és egyre nehezebbé teszi az Úrral való közösségünk ápolását. Tompítja a hitünket. Lelassítja a lépteinket, amikor az Úrhoz akarnánk odamenni. Elnehezíti a szemünket, amikor a rosszat kellene meglátnunk. Bedugaszolja a fülünket, amikor az Isten szavát kellene meghallanunk. De a bűnre van gyógyír, még pedig a Krisztusba vetett hit.
Krisztus azért jött a földre, hogy megszabadítson mindenkit – aki kéri – a bűntől. Ez tény. Ha ezt elhiszed, akkor Jézus végig tud vezetni azon az úton, amelyen megszabadulsz a felismert bűneidtől és a végén a tökéletes áldozat vérével megtisztulsz.
3. Az életre keltő ígéret
Ha az emberre rá lenne bízva, hogy ítélkezzen önmaga felett, akkor mindig felmentő lenne az ítélet. Pál az 1Korinthus 11,31-ben – közvetlen az úrvacsora szereztetési igéje után – így fogalmaz: „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” Ha viszont egymást kellene ítélnünk… akkor bizony üres lenne a menny. Legalábbis magyar nem-igen lenne ott. Talán ismeritek a régi történetet, hogy a látogató eljut a pokolba, aholis egymás mellett nagy üstökben szenvednek a különböző népek fiai bűneikért. Mindegyik üst mellett őrség, szögesdrót, magas falak – egyiknél szigorúbb, másiknál lazább –, de mindegyiknél láthatók akadályok a szökés megelőzősére. Egyetlen üst mellett nincs semmilyen eszköz a szökés megakadályozására. A vendég megkérdezi a kísérőjétől: „Hát annál az üstnél nem kell szökésre számítani? Olyan jól érzik magukat a benne lévők, hogy nem akarnak szökni?” Az ördög válaszol: „Szöknének azok, de abban az üstben a magyarok vannak. Ha csak kidugja a fejét az egyik, a többiek rögtön visszahúzzák!”
Hála Istennek Ő az ítélkezést a maga hatáskörében tartotta. Nekünk azt a feladatot adta, hogy figyeljünk a magunk életére és harcoljunk a bűn ellen. És természetesen figyeljünk a közösségünk többi tagjára is, hogy segítsünk egymásnak a bűn elleni harcban. Ez a keresztyének feladata.
A törvény nem képes életet adni, csak az ígéret, amelyet Jézusban kaptunk, kelt életre. Az ígéret pedig azoknak adatik, akik hisznek Jézusban. Az Ő személyében, áldozatában és visszajövetelében.
Befejezés
Testvéreim! Szeretek élni. Szeretem a családomat, a barátaimat, a természetet, a zenét és nagyon sok mindent. Élvezem, hogy élek. De amikor véget fog érni, akkor azzal a tudattal hagyom itt, hogy egy sokkal csodálatosabbat, egy örök életet kapok helyette az Úrtól. Tudom, mert ígéretem van rá. És tudom, hogy a szeretteim és a barátaim közül jó páran szintén megkapják, mert Krisztust követik, őbenne hisznek. Szomorkodom azok miatt, akik még nem hisznek valóban Jézusban, és igyekszem segíteni nekik az Ő megismerésében.
Van egy kérdés, amit meg kell válaszolnunk mindnyájunknak. Szeretném, ha ezen tényleg valamennyien elgondolkodnátok. Miért küldte Isten Jézust a földre? Miért nem maradt odafent? Miért nem hagyott bennünket magunkra? Ennek a kérdésnek a megválaszolása kulcs lehet a számodra az Isten Üzenetének megértéséhez.
Ámen!
Textus: Galata 3,21-22
21A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Cím: Bűn alá rekesztetten
Bevezetés
Kedves testvérek!
Egy rajzfilmet néztünk egyik este Ágotával. A magyar címe Pata-tanya – Baromi buli, itt El Corral: Una fiesta muy bestia címen játszották. Egy farmon játszódik a történet, állatok között, akiknek a vezetője Ödön, a szarvasmarha. Ő a fiából, Atisból akar utódot faragni magának, de ő nem érti meg a lényeget. Egy alkalommal összeszólalkozik az apjával a kerítésről, mert a fiú úgy véli, felesleges, hiszen a háziállatokra pályázó prérifarkasokat nem tartja távol. Az apja pedig felvilágosítja: Igazad van, fiam. De a kerítés arra van, hogy tudjuk, hol a helyünk. Aki a kerítésen belül marad, védelmet kap. Nos, valahogy így megy ez nálunk, embereknél is. A törvény a kerítés. Nem véd meg bennünket a bűntől, a Sátántól, de mutatja, hol a helyünk. Ha belül maradunk, akkor joggal számíthatunk az Úr védelmére. Nem a kerítés, helyesebben a törvény véd tehát meg az ellenségtől, hanem az Úr. De a kerítés – szóval a törvény – mutatja meg, meddig mehetünk el.
Ezt fogalmazta meg Pál úgy, hogy a törvény a bűn alá rekesztett bennünket. Megmutatja, hogy hol a határ.
1. Mind bűnösök vagyunk
Ezt Pál már a rómaiaknak írt levelében egyértelművé teszi, ahol így szól: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (3,23) A mondat második része természetesen az elsőből következik, aki vétkes, nem mehet be, illetve nem maradhat a szent Isten jelenlétében, ahol az Ő dicsősége van. Magyarul bűneink miatt ki vagyunk rekesztve az Isten jelenlétéből. Ezt a tényt mutatja meg a kerítés. A törvény megmutatja nekünk – szellemi értelemben –, hogy kívül vagyunk Isten védőkörén. Ezt jeleníti meg igen szemléletesen az, ahogy az ószövetségi templomi kultuszban látjuk, hogy csak a testben és lélekben megtisztult személy járulhat az Isten színe elé. Nos, nekünk ma nem kell rendszeresen az Isten színe elé járulni, mint egy kétezer évvel ezelőtt élet zsidó férfinak. Teljesen rajtunk múlik csak, hogy az Istentiszteleten milyen gyakorisággal veszünk részt, milyen mélységig engedjük eljutni az Isten szavát az életünkben, hogy mit engedünk meg Neki megtenni rajtunk és körülöttünk. Az ószövetségi világgal ellentétben senki nem tartja számon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel.
A baj azonban nem ezzel van. A kilencvenes évek elején, amikor Magyarországon újra bevezették az iskolai hitoktatást, volt arról is szó, hogy kötelezővé teszik. Egy bácsi arról beszélt nekem, hogy azért kellene kötelező hitoktatás, mert a negyven év alatt az emberekből kiveszett az erkölcs és az Isten szeretete. Megkérdeztem tőle, hogy azok, akik a negyven évet „csinálták”, vajon nem jártak-e a húszas-harmincas években kötelező hittanra? Szinte biztosan jártak, mégis istentelen társadalmat akartak felépíteni. Mert nem a hitoktatás tesz erkölcsössé egy társadalmat, hanem az emberek egyenként. Nem a szülőknek és az iskolának kellene hibáztatni azért, hogy neveletlenek a gyerekek, hanem együtt kellene működni és megtalálni azt a módszert, amivel kívánatossá lehet tenni a jót, a szépet, az okosat. Nem nyaggatni kell az embereket, hogy járjanak templomba, a fiatalokat, hogy olvassanak Bibliát, a gyerekeket, hogy járjanak hittanra, hanem meg kell mutatni minden korosztálynak, hogy keresztyénnek lenni jó. És ez azzal kezdődik, hogy elismerjük, nem vagyunk jók. Bűnösök vagyunk, akik bekívánkoznak a kerítésen belülre, hogy ott védelmet kapjanak. Bűnösök, akik Jézus vérében meg kívánnak tisztálkodni.
2. A Krisztusba vetett hit
Néha úgy érzem, hogy a bűn egy kicsit olyan fogalom, mint a koleszterol. Mindenki tudja, hogy ha valaki túl sok koleszterolt fogyaszt, akkor az érrendszeri bántalmakhoz vezet, és növeli a szívroham kockázatát. De valahogy úgy vagyunk vele, hogy mivel nem okoz panaszt most, a később pedig túl messze van, ezért nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget. Amikor az orvosunk ránk ijeszt a vérképpel, vagy egy ismerősünk kórházba kerül, netán meghal valamilyen koleszterollal is összefüggésbe hozható betegségben, akkor egy darabig odafigyelünk, de aztán megint minden visszatér a régi kerékvágásba. Ráadásul titokban úgy is gondolkodunk a koleszterolról, hogy igen, az orvosnak meg a koleszterolszegény élelmiszereket árusító cégeknek munkaköri kötelességük a koleszterollal riogatni. A bűn vajon nem ilyen? Nem csak akkor tartózkodunk tőle, amikor közvetlen ijedelemnek vagyunk kitéve? Senkinek nem fordult meg a fejében a gondolat, hogy a lelkészt azért fizetik, hogy a bűn ellen beszéljen?
Kedves testvérem! Hadd nyugtassalak meg a koleszterollal kapcsolatban. Ha nem tartózkodsz tőle, akkor sincs nagy baj. Az általa okozott betegségek legfeljebb pár évvel megrövidítik a rád váró földi életet, más kárt azonban nem okoznak. A bűn ellenben elszakít Teremtő és Megmentő Istenedtől, és nem csak testi halált okoz, hanem szellemi elválasztottságot, örök kárhozatot is. Ha keseregni akarnék, akkor most azt mondhatnám, miért tudja mindenki, hogy koleszterolt enni nem szabad, és miért nem tudja mindenki ilyen jól azt, hogy bűnt tenni rossz? Miért tudja már egy elemista gyerek is, hogy mit nem szabad megenni, és miért nem sok meglett ember, hogy miért rossz a bűn?
A bűn azért rossz, mert rárakódik az életünkre – mint a koleszterol az érfalakra – és egyre nehezebbé teszi az Úrral való közösségünk ápolását. Tompítja a hitünket. Lelassítja a lépteinket, amikor az Úrhoz akarnánk odamenni. Elnehezíti a szemünket, amikor a rosszat kellene meglátnunk. Bedugaszolja a fülünket, amikor az Isten szavát kellene meghallanunk. De a bűnre van gyógyír, még pedig a Krisztusba vetett hit.
Krisztus azért jött a földre, hogy megszabadítson mindenkit – aki kéri – a bűntől. Ez tény. Ha ezt elhiszed, akkor Jézus végig tud vezetni azon az úton, amelyen megszabadulsz a felismert bűneidtől és a végén a tökéletes áldozat vérével megtisztulsz.
3. Az életre keltő ígéret
Ha az emberre rá lenne bízva, hogy ítélkezzen önmaga felett, akkor mindig felmentő lenne az ítélet. Pál az 1Korinthus 11,31-ben – közvetlen az úrvacsora szereztetési igéje után – így fogalmaz: „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” Ha viszont egymást kellene ítélnünk… akkor bizony üres lenne a menny. Legalábbis magyar nem-igen lenne ott. Talán ismeritek a régi történetet, hogy a látogató eljut a pokolba, aholis egymás mellett nagy üstökben szenvednek a különböző népek fiai bűneikért. Mindegyik üst mellett őrség, szögesdrót, magas falak – egyiknél szigorúbb, másiknál lazább –, de mindegyiknél láthatók akadályok a szökés megelőzősére. Egyetlen üst mellett nincs semmilyen eszköz a szökés megakadályozására. A vendég megkérdezi a kísérőjétől: „Hát annál az üstnél nem kell szökésre számítani? Olyan jól érzik magukat a benne lévők, hogy nem akarnak szökni?” Az ördög válaszol: „Szöknének azok, de abban az üstben a magyarok vannak. Ha csak kidugja a fejét az egyik, a többiek rögtön visszahúzzák!”
Hála Istennek Ő az ítélkezést a maga hatáskörében tartotta. Nekünk azt a feladatot adta, hogy figyeljünk a magunk életére és harcoljunk a bűn ellen. És természetesen figyeljünk a közösségünk többi tagjára is, hogy segítsünk egymásnak a bűn elleni harcban. Ez a keresztyének feladata.
A törvény nem képes életet adni, csak az ígéret, amelyet Jézusban kaptunk, kelt életre. Az ígéret pedig azoknak adatik, akik hisznek Jézusban. Az Ő személyében, áldozatában és visszajövetelében.
Befejezés
Testvéreim! Szeretek élni. Szeretem a családomat, a barátaimat, a természetet, a zenét és nagyon sok mindent. Élvezem, hogy élek. De amikor véget fog érni, akkor azzal a tudattal hagyom itt, hogy egy sokkal csodálatosabbat, egy örök életet kapok helyette az Úrtól. Tudom, mert ígéretem van rá. És tudom, hogy a szeretteim és a barátaim közül jó páran szintén megkapják, mert Krisztust követik, őbenne hisznek. Szomorkodom azok miatt, akik még nem hisznek valóban Jézusban, és igyekszem segíteni nekik az Ő megismerésében.
Van egy kérdés, amit meg kell válaszolnunk mindnyájunknak. Szeretném, ha ezen tényleg valamennyien elgondolkodnátok. Miért küldte Isten Jézust a földre? Miért nem maradt odafent? Miért nem hagyott bennünket magunkra? Ennek a kérdésnek a megválaszolása kulcs lehet a számodra az Isten Üzenetének megértéséhez.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése