Buenos Aires, 2008. május 11.
Lekció:
ApCsel 2,1-18
Textus:
Jóel. 3,1-2
Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben.
Cím:A Szent Lélek
Bevezetés
Kedves testvérek!
Nem sok híja van, hogy kétezer éve legyen annak, hogy pünkösdöt ünnepeljük. A Krisztus utáni 32. év sziván hónap 6. napján, ötven nappal Krisztus feltámadása és tízzel mennybemenetele után teljesedett be Jóel évezredes próféciája.
Ki volt Jóel? Ezt a kérdést röviden megválaszolhatjuk: próféta a Kr. e. 9. – 8. században. Semmi többet nem tudunk róla. Az úgynevezett kispróféták közé tartozik, nem jelentősége, hanem írásának mérete miatt. Jóel könyve – az Új fordításban – 4 fejezetből áll, a legrövidebb kispróféta Haggeus, két fejezetével. A négy nagypróféta (Ézsaiás Jeremiás, Ezékiel és Dániel) közül az első, Ézsaiás a leghosszabb, 66 fejezetével. Még egy érdekesség Jóellel kapcsolatban: a Károli és a modern fordítások között néhány helyen eltérés van a versszámozásokat illetően, és mai igénk helye pont ezek közé tartozik. Károli Gáspár fordításában Jóel könyve három fejezetből áll, az Újfordításban egyel többől. Így az előbbiben e két igevers a 2. fejezet végére, míg az eredeti kéziratok alapján végzett revízió szerint számozott Újfordításban a harmadik elejére esik. Aki tehát otthon ki akarja keresni a mai igét, a Károliban a 2,28-29-ben keresse!
Jóel könyve egy sáskajárásban megnyilvánuló csapás kapcsán a bűnért járó büntetésről, a bűnbánatról és a megbocsátást követő áldásról szól. De ismertségét a Szent Lélek kitöltéséről szóló próféciájának köszönheti.
A pünkösdkor ünnepelt események Krisztus keresztre feszítésének évében történtek, a Niszan hónap 15-21 napjai között tartott pészach, azaz zsidó húsvét után hét héttel, azaz ötven nappal. Ekkor tartották a zsidók a hetek ünnepét, a Sávuótot, ami egyrészt aratási ünnep, másrészt a Tóra ünnepe. A hagyomány szerint ezen a napon adta át a Sínai hegynél Isten a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Mózesnek. Jelentős ünnep volt ez tehát a Krisztus korabeli zsidóság számára is. Jeruzsálemben körülbelül akkora zarándoksereg lehetett jelen, mint Pészachkor. Az események, melyek leírását a lekcióban hallottuk, nem Péter lakásánál egy szűk utcában, hanem a templomtéren történtek. Így lehetett valóban több ezer tanúja a természetfeletti eseménynek. A tanítványok, élükön Péterrel alig valamivel tájékozottabbak az események értékelésében, mint a sokaság. Őnekik Jézus másfél héttel korábban megmondta, hogy kitölti Lelkét, tehát nekik nem volt kérdéses, kitől származik mindaz, ami történt. A sokaság számára viszont ezen információ nélkül csak a nyilvánvalónak látszó magyarázat látszik valószerűnek: ezen zsidó férfiak berúgtak. Hogy mennyire nem így volt, az kiderült a következő eseményekből aznap, másnap, a következő hetekben és az azóta eltelt pár évszázad során. Az egyháztörténet – a keresztyének hibáival, bűneivel együtt – ékes bizonyítéka a Szent Lélek munkálkodásának. De mai témánk nem ez. Hanem inkább a jóval ősibb ige, a jóeli prófécia.
1. Prófétálás, álomlátás, látomások
E három fogalmat hajlamosak vagyunk az Ószövetség világába száműzni, holott van szerepük az Újszövetség korában, sőt, manapság is. Kapcsolatban vannak egymással, de mindhárman különböző dolgot jelölnek.
A prófétaság ÓSZ felfogásának lényegét Mózes elhívásából érthetjük meg. (2Móz 4,14-16). Ő arra való hivatkozással, hogy ő nehezen beszél, elhárítaná az Isten által neki szánt feladatot. Az Úr ezért Áront adja mellé szószólónak. Mózes megmondja neki, mit kell mondania, ő pedig Mózes helyett beszél a néppel. Úgy, mint ahogy Isten megmondja a prófétának, mit kell mondania, az pedig Isten szájaként tovább mondja a népnek.
A próféta, illetve a prófétáló személy nem a saját véleményét hangoztatja, ez különbözteti meg a hamis prófétától. Az ószövetségi törvény halálbüntetést ír elő arra a prófétára, aki idegen istenekhez csábítja a népet, akkor is, ha jelekkel és csodákkal igazolja mondanivalóját (5Móz 13,2-6), és az isteni felhatalmazás nélkül prófétálóra is (5Móz 18,20). A prófétai révület a természetfölötti eredet felé mutatott, de hamis próféták mesterséges eszközökkel is elő tudták állítani, ezért később már nem emlegetik. A legitimációt inkább a prófétai elhivatással igazolják (Ézs 6; Jer 1; Ez 1-3; Ám 3,3-8), vagy a látomások leírásával.
Isten az álmot különböző formában használja a kijelentés eszközeként. Lehet egyszerű jóslat, a jövőnek képekben történő megjelenítése, mint József álma a búzakévékről (1Móz 37,5kk), vagy Gedeon vitézének álma a Midján elleni háborúban (Bír 7,13); lehet egy titok megfejtése, mint a témáni Elifáz álma Jób könyvéből (4,12kk). Lehet Istentől jövő intés, figyelmeztetés, mint Jób 7,14-ben; isteni parancsadás, mint Abímeleknek, amikor Ábrahám feleségét, Sárát hajadonnak gondolva feleségül akarta venni, de Isten álomban világosította fel és rendelte el, hogy engedje vissza Ábrahámhoz (1Móz 20,6).
Az Újszövetségben ritkábban ugyan, de találkozunk álommal. Az ApCsel-ben négyszer olvasunk arról, hogyan inti és vigasztalja Krisztus Pál apostolt álom által (ApCsel 16,9; 18,9; 23,11; 27,23). Pál leveleiben sehol sem említ kijelentésértékű álmokat, s nem is hivatkozik egyetlen olyan esetre sem, amikor álomban nyert volna Istentől kinyilatkoztatást. Az ÚSZ-ben egyébként is egyfajta határozott kritikai magatartás figyelhető meg az álmokkal szemben, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az ÚSZ nem ismeri el a kinyilatkoztatásnak azt a módját, melyet Isten az ÓSZ-i időkben gyakran alkalmazott.
A látás a prófétálással rokon dolog. A nöbí, a próféta héberül látót jelent. Istent nem lehet színről színre látni. Ha mégis megmutatja magát az embernek, akkor ez a legnagyobb kegyelem jele. Isten látomások, víziók útján is küldi üzenetét. Ennek címzettjei a próféták és az Isten Lelke által megragadott emberek. Próféta=látó. A látás az üdvösségben való részesedés, mint Simeon esetében, aki addig nem látott halált, amíg nem látta megváltóját (Lk 2,26), és ezért a Krisztus melletti döntésre hív (Mt 21,32; Mk 8,18).
2. A szentlelkes kor
Jeruzsálemben tehát megtörtént a Szent Lélek kitöltése, méghozzá kicsit úgy, mint amikor bort tölt ki az ember egy pohárba, kicsit túl nagy lendülettel. A Szent Lélek túlcsordult. Talán senki nem gondolta, aki valaha addig olvasta Jóel próféciáját, hogy az Isten lelke ilyen módon fog kiáradni. Ennyire egybekovácsolja azokat, akik Isten oldalán állnak – legyenek akár Krisztust követő tanítványok, vagy a Messiást őszinte szívvel váró és kereső zsidók –, és mennyire elválasztja azokat, akik csak látványosságot, vagy esetleg botrányt látnak benne.
Pénteken egy kedves barátommal való beszélgetés során fogalmaztam meg egy gondolatot. Arról beszélgettünk, hogy a személyes kereszténység kulcskérdése a megtérés. A nem megtért, a világ szerint élő ember – azaz mindenki a megtérése előtt – úgy érzi, hogy a vallás törvények megtartásából áll. Próbál megfelelni bizonyos írott vagy íratlan szabályoknak, hogy elnyerje Isten jóindulatát, de látnia kell, hogy hiába erőlködik. Megtérése után azonban az ember rájön, hogy Jézus nem elsősorban a szabályok megtartásában segít, hanem Ő maga a kegyelem megjelenése, a megtestesült megbocsátás. A megtért embernek a Szent Lélek megmutatja, hogyan kell szinte önkéntelenül a bűn ellen harcolni, és hogyan lehet a bűnbánat az élet természetes része.
Ezért nem lehetséges a Szent Lélek nélkül keresztyénnek lenni. Krisztus nélkül nincs bűnbocsánat, Szent Lélek nélkül nincs kegyelem, mert Őnélküle ez csak egy üres szólam. Szent Lélek az, aki segít megvalósítani, megélni azt, aminek a lehetőségét Jézus áldozata hozta el: a (z igazi) keresztyén életet.
3. A Szent Lélekben részesülők
Jóel prófétai szava világosan megmondja, hogy ki mindenki részesülhet a Szent Lélek áldásában, és ki mindenki nem. Csak és kizárólag azok, akik a fiai vagy lányai, esetleg a szolgálói/szolgálólányai valakinek. Ne intézzük el könnyen ezt, hogy mindenki. Mert nem arról van szó csupán, hogy itt egy szép lehetőség, élhetek vele, vagy nem. Én sokkal szívesebben fordítanám úgy, hogy bárkire. Mert csak az kap Szent Lelket, aki kér, és elfogadja. Nehogy azt képzelje bárki, hogy a pünkösd az az ünnep, amikor Isten kitölti Lelkét boldog-boldogtalanra! Erről nincs szó! Szent Lélek azért jött a földre, hogy elvezesse az embereket Krisztus keresztjéhez, majd onnan (!) az örökéletbe. Aki nem engedi meg, hogy Ő vezesse, az nem fog eljutni se az elsőhöz, se a másodikhoz. Szent Lélek nélkül a keresztyénség csak szertartás, az imádkozás monologizálás, az igehirdetés előadás, a Biblia mesegyűjtemény, a Gyülekezet vasárnapi klub, az Istentisztelet időtöltés. Krisztus pedig egy kétezer éve élt erkölcsi-etikai nagyság. Mindazok számára pedig, akik meghívják és beengedik az életükbe Szent Lelket, azok számára a keresztyénség életforma, az imádság beszélgetés Istennel, az igehirdetés az Isten időszerű élő üzenete, a Biblia Isten örökérvényű kijelentése, a Gyülekezet a Krisztus-követők szolgáló közössége, az Istentisztelet pedig az Isten jelenlétébe való belépés. Krisztus pedig a Megmentő.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van a Szent Lélekre, akkor gondold végig a következőket:
- Úgy érzed-e, hogy megmentésre szorulsz bűneid miatt?
- Érted és hiszed-e, hogy Krisztus érted és helyetted halt meg?
- Akarod és fogod-e követni Jézus tanítását teljes életedben?
Ha a válasz igen, akkor be kell fogadnod az életedbe az Úr Jézust, mint személyes megváltódat, megmentődet. Ha ez megtörtént, akkor kérd, hogy Szent Lélek ajándékát. Mert megtérés, Jézus melletti elkötelezettség nélkül Szent Lélek nem fog bejönni az életedbe. Ő csak ott munkálkodik, ahol Jézust szeretik, követik és dicsőítik. Aki ezt megteszi, bárki légyen is az, részesülhet a pünkösdi csodában.
Befejezés
Háromezer megtért emberrel létrejött Jeruzsálemben az első újszövetségi gyülekezet, ezért Pünkösd az Egyház születésnapja is. De nem a Református Egyházé. Nem is a Római Katolikus Egyházé. Hanem azé az egyházé, amelyet a Jelenések könyve Krisztus menyasszonyának nevez. Azoknak a közösségéé, akik Krisztust dicsőítve, Őt követve és szeretve részesültek a Szent Lélekből. Ezen Egyház kiterjed a világ minden részére, minden evangéliumi alapon álló felekezetben vannak tagjai, és amikor Jézus eljön újra, ők – helyesebben mi, mert személy szerint én beletartozom, s remélem, minél többen közületek is – fogjuk őt köszönteni.
Aki még nem tette meg, csatlakozzon a Jézus Krisztust követők táborához! Kövessük Őt, hirdessük tetteit, és éljünk a Szent Lélek ajándékával!
Ámen!
ApCsel 2,1-18
Textus:
Jóel. 3,1-2
Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben.
Cím:A Szent Lélek
Bevezetés
Kedves testvérek!
Nem sok híja van, hogy kétezer éve legyen annak, hogy pünkösdöt ünnepeljük. A Krisztus utáni 32. év sziván hónap 6. napján, ötven nappal Krisztus feltámadása és tízzel mennybemenetele után teljesedett be Jóel évezredes próféciája.
Ki volt Jóel? Ezt a kérdést röviden megválaszolhatjuk: próféta a Kr. e. 9. – 8. században. Semmi többet nem tudunk róla. Az úgynevezett kispróféták közé tartozik, nem jelentősége, hanem írásának mérete miatt. Jóel könyve – az Új fordításban – 4 fejezetből áll, a legrövidebb kispróféta Haggeus, két fejezetével. A négy nagypróféta (Ézsaiás Jeremiás, Ezékiel és Dániel) közül az első, Ézsaiás a leghosszabb, 66 fejezetével. Még egy érdekesség Jóellel kapcsolatban: a Károli és a modern fordítások között néhány helyen eltérés van a versszámozásokat illetően, és mai igénk helye pont ezek közé tartozik. Károli Gáspár fordításában Jóel könyve három fejezetből áll, az Újfordításban egyel többől. Így az előbbiben e két igevers a 2. fejezet végére, míg az eredeti kéziratok alapján végzett revízió szerint számozott Újfordításban a harmadik elejére esik. Aki tehát otthon ki akarja keresni a mai igét, a Károliban a 2,28-29-ben keresse!
Jóel könyve egy sáskajárásban megnyilvánuló csapás kapcsán a bűnért járó büntetésről, a bűnbánatról és a megbocsátást követő áldásról szól. De ismertségét a Szent Lélek kitöltéséről szóló próféciájának köszönheti.
A pünkösdkor ünnepelt események Krisztus keresztre feszítésének évében történtek, a Niszan hónap 15-21 napjai között tartott pészach, azaz zsidó húsvét után hét héttel, azaz ötven nappal. Ekkor tartották a zsidók a hetek ünnepét, a Sávuótot, ami egyrészt aratási ünnep, másrészt a Tóra ünnepe. A hagyomány szerint ezen a napon adta át a Sínai hegynél Isten a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Mózesnek. Jelentős ünnep volt ez tehát a Krisztus korabeli zsidóság számára is. Jeruzsálemben körülbelül akkora zarándoksereg lehetett jelen, mint Pészachkor. Az események, melyek leírását a lekcióban hallottuk, nem Péter lakásánál egy szűk utcában, hanem a templomtéren történtek. Így lehetett valóban több ezer tanúja a természetfeletti eseménynek. A tanítványok, élükön Péterrel alig valamivel tájékozottabbak az események értékelésében, mint a sokaság. Őnekik Jézus másfél héttel korábban megmondta, hogy kitölti Lelkét, tehát nekik nem volt kérdéses, kitől származik mindaz, ami történt. A sokaság számára viszont ezen információ nélkül csak a nyilvánvalónak látszó magyarázat látszik valószerűnek: ezen zsidó férfiak berúgtak. Hogy mennyire nem így volt, az kiderült a következő eseményekből aznap, másnap, a következő hetekben és az azóta eltelt pár évszázad során. Az egyháztörténet – a keresztyének hibáival, bűneivel együtt – ékes bizonyítéka a Szent Lélek munkálkodásának. De mai témánk nem ez. Hanem inkább a jóval ősibb ige, a jóeli prófécia.
1. Prófétálás, álomlátás, látomások
E három fogalmat hajlamosak vagyunk az Ószövetség világába száműzni, holott van szerepük az Újszövetség korában, sőt, manapság is. Kapcsolatban vannak egymással, de mindhárman különböző dolgot jelölnek.
A prófétaság ÓSZ felfogásának lényegét Mózes elhívásából érthetjük meg. (2Móz 4,14-16). Ő arra való hivatkozással, hogy ő nehezen beszél, elhárítaná az Isten által neki szánt feladatot. Az Úr ezért Áront adja mellé szószólónak. Mózes megmondja neki, mit kell mondania, ő pedig Mózes helyett beszél a néppel. Úgy, mint ahogy Isten megmondja a prófétának, mit kell mondania, az pedig Isten szájaként tovább mondja a népnek.
A próféta, illetve a prófétáló személy nem a saját véleményét hangoztatja, ez különbözteti meg a hamis prófétától. Az ószövetségi törvény halálbüntetést ír elő arra a prófétára, aki idegen istenekhez csábítja a népet, akkor is, ha jelekkel és csodákkal igazolja mondanivalóját (5Móz 13,2-6), és az isteni felhatalmazás nélkül prófétálóra is (5Móz 18,20). A prófétai révület a természetfölötti eredet felé mutatott, de hamis próféták mesterséges eszközökkel is elő tudták állítani, ezért később már nem emlegetik. A legitimációt inkább a prófétai elhivatással igazolják (Ézs 6; Jer 1; Ez 1-3; Ám 3,3-8), vagy a látomások leírásával.
Isten az álmot különböző formában használja a kijelentés eszközeként. Lehet egyszerű jóslat, a jövőnek képekben történő megjelenítése, mint József álma a búzakévékről (1Móz 37,5kk), vagy Gedeon vitézének álma a Midján elleni háborúban (Bír 7,13); lehet egy titok megfejtése, mint a témáni Elifáz álma Jób könyvéből (4,12kk). Lehet Istentől jövő intés, figyelmeztetés, mint Jób 7,14-ben; isteni parancsadás, mint Abímeleknek, amikor Ábrahám feleségét, Sárát hajadonnak gondolva feleségül akarta venni, de Isten álomban világosította fel és rendelte el, hogy engedje vissza Ábrahámhoz (1Móz 20,6).
Az Újszövetségben ritkábban ugyan, de találkozunk álommal. Az ApCsel-ben négyszer olvasunk arról, hogyan inti és vigasztalja Krisztus Pál apostolt álom által (ApCsel 16,9; 18,9; 23,11; 27,23). Pál leveleiben sehol sem említ kijelentésértékű álmokat, s nem is hivatkozik egyetlen olyan esetre sem, amikor álomban nyert volna Istentől kinyilatkoztatást. Az ÚSZ-ben egyébként is egyfajta határozott kritikai magatartás figyelhető meg az álmokkal szemben, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az ÚSZ nem ismeri el a kinyilatkoztatásnak azt a módját, melyet Isten az ÓSZ-i időkben gyakran alkalmazott.
A látás a prófétálással rokon dolog. A nöbí, a próféta héberül látót jelent. Istent nem lehet színről színre látni. Ha mégis megmutatja magát az embernek, akkor ez a legnagyobb kegyelem jele. Isten látomások, víziók útján is küldi üzenetét. Ennek címzettjei a próféták és az Isten Lelke által megragadott emberek. Próféta=látó. A látás az üdvösségben való részesedés, mint Simeon esetében, aki addig nem látott halált, amíg nem látta megváltóját (Lk 2,26), és ezért a Krisztus melletti döntésre hív (Mt 21,32; Mk 8,18).
2. A szentlelkes kor
Jeruzsálemben tehát megtörtént a Szent Lélek kitöltése, méghozzá kicsit úgy, mint amikor bort tölt ki az ember egy pohárba, kicsit túl nagy lendülettel. A Szent Lélek túlcsordult. Talán senki nem gondolta, aki valaha addig olvasta Jóel próféciáját, hogy az Isten lelke ilyen módon fog kiáradni. Ennyire egybekovácsolja azokat, akik Isten oldalán állnak – legyenek akár Krisztust követő tanítványok, vagy a Messiást őszinte szívvel váró és kereső zsidók –, és mennyire elválasztja azokat, akik csak látványosságot, vagy esetleg botrányt látnak benne.
Pénteken egy kedves barátommal való beszélgetés során fogalmaztam meg egy gondolatot. Arról beszélgettünk, hogy a személyes kereszténység kulcskérdése a megtérés. A nem megtért, a világ szerint élő ember – azaz mindenki a megtérése előtt – úgy érzi, hogy a vallás törvények megtartásából áll. Próbál megfelelni bizonyos írott vagy íratlan szabályoknak, hogy elnyerje Isten jóindulatát, de látnia kell, hogy hiába erőlködik. Megtérése után azonban az ember rájön, hogy Jézus nem elsősorban a szabályok megtartásában segít, hanem Ő maga a kegyelem megjelenése, a megtestesült megbocsátás. A megtért embernek a Szent Lélek megmutatja, hogyan kell szinte önkéntelenül a bűn ellen harcolni, és hogyan lehet a bűnbánat az élet természetes része.
Ezért nem lehetséges a Szent Lélek nélkül keresztyénnek lenni. Krisztus nélkül nincs bűnbocsánat, Szent Lélek nélkül nincs kegyelem, mert Őnélküle ez csak egy üres szólam. Szent Lélek az, aki segít megvalósítani, megélni azt, aminek a lehetőségét Jézus áldozata hozta el: a (z igazi) keresztyén életet.
3. A Szent Lélekben részesülők
Jóel prófétai szava világosan megmondja, hogy ki mindenki részesülhet a Szent Lélek áldásában, és ki mindenki nem. Csak és kizárólag azok, akik a fiai vagy lányai, esetleg a szolgálói/szolgálólányai valakinek. Ne intézzük el könnyen ezt, hogy mindenki. Mert nem arról van szó csupán, hogy itt egy szép lehetőség, élhetek vele, vagy nem. Én sokkal szívesebben fordítanám úgy, hogy bárkire. Mert csak az kap Szent Lelket, aki kér, és elfogadja. Nehogy azt képzelje bárki, hogy a pünkösd az az ünnep, amikor Isten kitölti Lelkét boldog-boldogtalanra! Erről nincs szó! Szent Lélek azért jött a földre, hogy elvezesse az embereket Krisztus keresztjéhez, majd onnan (!) az örökéletbe. Aki nem engedi meg, hogy Ő vezesse, az nem fog eljutni se az elsőhöz, se a másodikhoz. Szent Lélek nélkül a keresztyénség csak szertartás, az imádkozás monologizálás, az igehirdetés előadás, a Biblia mesegyűjtemény, a Gyülekezet vasárnapi klub, az Istentisztelet időtöltés. Krisztus pedig egy kétezer éve élt erkölcsi-etikai nagyság. Mindazok számára pedig, akik meghívják és beengedik az életükbe Szent Lelket, azok számára a keresztyénség életforma, az imádság beszélgetés Istennel, az igehirdetés az Isten időszerű élő üzenete, a Biblia Isten örökérvényű kijelentése, a Gyülekezet a Krisztus-követők szolgáló közössége, az Istentisztelet pedig az Isten jelenlétébe való belépés. Krisztus pedig a Megmentő.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van a Szent Lélekre, akkor gondold végig a következőket:
- Úgy érzed-e, hogy megmentésre szorulsz bűneid miatt?
- Érted és hiszed-e, hogy Krisztus érted és helyetted halt meg?
- Akarod és fogod-e követni Jézus tanítását teljes életedben?
Ha a válasz igen, akkor be kell fogadnod az életedbe az Úr Jézust, mint személyes megváltódat, megmentődet. Ha ez megtörtént, akkor kérd, hogy Szent Lélek ajándékát. Mert megtérés, Jézus melletti elkötelezettség nélkül Szent Lélek nem fog bejönni az életedbe. Ő csak ott munkálkodik, ahol Jézust szeretik, követik és dicsőítik. Aki ezt megteszi, bárki légyen is az, részesülhet a pünkösdi csodában.
Befejezés
Háromezer megtért emberrel létrejött Jeruzsálemben az első újszövetségi gyülekezet, ezért Pünkösd az Egyház születésnapja is. De nem a Református Egyházé. Nem is a Római Katolikus Egyházé. Hanem azé az egyházé, amelyet a Jelenések könyve Krisztus menyasszonyának nevez. Azoknak a közösségéé, akik Krisztust dicsőítve, Őt követve és szeretve részesültek a Szent Lélekből. Ezen Egyház kiterjed a világ minden részére, minden evangéliumi alapon álló felekezetben vannak tagjai, és amikor Jézus eljön újra, ők – helyesebben mi, mert személy szerint én beletartozom, s remélem, minél többen közületek is – fogjuk őt köszönteni.
Aki még nem tette meg, csatlakozzon a Jézus Krisztust követők táborához! Kövessük Őt, hirdessük tetteit, és éljünk a Szent Lélek ajándékával!
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése