Írta: Tóth L. Kristóf lelkész
Buenos Aires
Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: 2Mózes 4,1-12
Textus: Galata 3,5-9
5Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 6Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal..
Cím: A hit áldása
Bevezetés
Kedves testvérek!
Egy Bruce Olson nevű 19 éves fiatalember az észak-amerikai Minnesota államból felkerekedett, és elment Kolumbiába, hogy misszionáriusként megismertesse a vad motilone indiánokkal Jézust. Hosszú, nehéz küzdelme végül sikerrel járt. Az indiánok közül sokan befogadták az életükbe Saymaydodjira Ibatiradacura-t, ahogy ők nevezik Jézus Krisztust. Nos, Bruce Olsonnak le kellett fordítania az indiánok nyelvére legalább a leglényegesebb bibliai fogalmakat, hogy megtérésre segíthesse őket. Egy bennszülött segítőjével Bobarishorával folytatott beszélgetések során kristályosodott ki, hogy miként kellene a hitet megfogalmazni.
„Aztán egyik este Bobby kérdezgetni kezdett. A tűz mellett üldögéltünk. Komoly arcát megvilágították a lángok.
– Hogyan járhatok Jézus ösvényén? – kérdezte. – Egy motilone sem járt még arra. Ez egy új dolog nekünk, a többiektől ezt nem kérdezhetem meg. […]
– Bobby – mondtam – emlékszel arra, mikor először vettem részt a Nyilak Ünnepén, először láttam az összes motilone indiánt összegyűlni és együtt énekelni? – Ez az ünnep volt a legfontosabb szertartás a motilone kultúrában.
Bobby bólintott. A tűz fényében láttam, hogy feszülten figyel.
– Emlékszel, mennyire féltem felmászni a magas függőágyba, attól tartottam, elszakad a kötél. És akkor azt mondtam neked, csak akkor éneklek, ha egyik lábam a függőágyban van, de a másik a földön. Emlékszel?
– Igen, Bruchko.
– És akkor mit mondtál nekem?
Nevetett. – Azt mondtam, mindkét lábadat föl kell tenni. A függőágyban függeni kell.
– Igen – mondtam –, a függőágyban függeni kell. Ugyanez a helyzet Jézus követésével is, Bobby. Az emberek közül senki nem tudja megmondani neked, hogyan járhatsz az Ő ösvényén. Ezt csak Jézus tudja megmondani. De ahhoz a függőágyad köteleit Őbelé kell rögzítened. Istenben kell fölfüggesztened magad.”
E beszélgetés alapján fordította hát a hit kifejezését Bruce Olson úgy, hogy Jézushoz kötözni magunkat. Mi is próbáljuk megfogalmazni ma Pál segítségével, hogy mit jelent számunkra a hit?
1. Mi a hit?
Először lássuk bibliai szempontból! A hit fogalmát az Ószövetségben az 'áman ige fordításaként találjuk. E szó jelentése: szilárdnak, állandónak, tartósnak, megbízhatónak, igaznak lenni. Használatos emberekkel kapcsolatban (4Móz 12,7; 1Sám 3,20; 22,14; Péld 25,13; Ézs 8,2), de magára Istenre vonatkoztatva is, aki az őt szeretők számára megtartja szövetségét (5Móz 7,9). Főnévi értelemben különben csak egyszer, Hóseásnál fordul elő a hit.
Az ótestamentumi hitfogalmat legkönnyebben a 2Móz 4,1kk szakasz segítségével érthetjük meg. Itt Mózes kétségeskedik, hogy valóban fognak-e hinni neki. Isten pedig két csodával – a bot kígyóvá változtatásával és Mózes leprássá tételével és azonnali meggyógyításával –, és a harmadik (a Nílus vizének vérré változtatása) ígéretével biztosítja Mózest, hogy hinni fognak neki és elfogadják, mint Isten megbízottját. Isten így legitimálja Mózes megbízását és küldetését. Ezeket látva hisz a nép Mózes megbízásában, és az elkövetkezendő szabadításban az egyiptomi rabszolgaságból. A hit tehát itt egy megbízatással kapcsolódik össze, és az kifejezetten isteni megerősítést kap. A szavak hitelessége és az azokban való hit nem választható el a hívő Isten iránti magatartásától
Az Újszövetségben a pisztisz az embernek Istenhez való viszonyát meghatározó kifejezés, amely elsősorban a kijelentés elfogadásának folyamatában valósul meg és soron határozottan Krisztussal, az Ő áldozatával kapcsolatos.
Az Ó- és az Újszövetség összefüggésének szempontjából kiemelt jelentősége van az 1Móz 15,6-nak, („Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”) ahol Ábrahám hite úgy jelenik meg, mint készség az Istentől kapott ígéretek engedelmesen és bizalommal elfogadására. Isten deklarálja Ábrahám hitét, és ez összekapcsolódik a vele kötött Szövetséggel (1Móz 15,7kk).
A hit elsősorban nem intellektuális, hanem egzisztenciális töltésű fogalom. Magyarul – mint az indiános történetből láthattuk – nem lehet megtanítani rá senkit. A hittan, mint iskolai tantárgy sem a hitet tanítja – mint nevéből gondolnánk –, hanem a hit tárgyáról, Istenről, Jézus Krisztusról tanít tényeket. Nem kaphatunk vagy szerezhetünk hitet egymástól, csak mindannyian egyenként az Úrtól. A hit tárgya nem szemléltethető, objektív eszközökkel nem írható le, létezése hit nélkül nem ragadható meg. Azaz, ahogy a Zsidókhoz írt levél írója megfogalmazza a híres, jól ismert meghatározást: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1).
2. Milyen a mi hitünk?
Az előző bekezdésben azt mondtam, hogy a hit egzisztenciális – azaz létünket érintő fogalom. Úgy is mondhatnám, hogy a te hited és az én hitem nem felcserélhető. Mindegyikünknek saját hitünk kell hogy legyen. Ugyanakkor nem individuális, azaz nem független a másiktól. Ha az lenne, igazuk lenne azoknak az individualistáknak, akik keresztyéneknek nevezik magukat, és egyedül „gyakorolják hitüket”, nem tartanak kapcsolatot más keresztyénekkel. A Krisztus követés azonban közösségi dolog. Jézus nem egyenként, hanem csoportként szólította meg követőit. Nem egyénileg, hanem közösségben tanította tanítványait. A tizenkettő személyi összetétele egy társadalmi mintát képviselt. A különböző felkészültségű, hátterű, tehetségű és vérmérsékletű tanítványok – apostolok – a felkészülés és a későbbi szolgálat során kiegészítették egymást. Mint ahogy a mai gyülekezetben is így van ez, vagy legalábbis így kellene lennie.
A személyes hitet tehát mindenkinek magának kell megszereznie. Amiért beszélünk róla, amiért a keresztyén egyház napirenden tartja, az az, hogy a hit csak közösségben gyakorolható. Egyedül is dobálhatok kosárra, de az igazi kosárlabda az csapatjáték. A keresztyénség is csapatjáték. Fontos nekem a te hited, mert egy közösséghez tartozunk. Ha a te hiteddel valami gond van, akkor a közös imádságunk erőtlen lesz, és a Sátán eredményesen akadályozza meg, hogy eljusson Isten elé. Ha a te hited rendben van, az enyém is, de a harmadik testvérünk valójában nem hisz Jézus feltámadásában, akkor a mi tanúságtételünk is erőtlenné válik a kívülállók előtt.
Vizsgáljuk tehát meg rendszeresen a hitünket. Képes vagyok-e elfogadni Istentől azt, amit ad? A fentebb idézett Bruce Olson elvesztette menyasszonyát egy balesetben és barátját, Bobbyt meggyilkolták a telepesek. Elbizonytalanodott, és megkérdőjelezte, hogy volt-e értelme egyáltalán a küzdelemnek. Isten egy hívő testvérén keresztül válaszolt neki. És Bruce hitével el tudta fogadni, hogy ha Bobby nem olyan lett volna, amilyen, s amiért megölték a telepesek, akkor nem sikerülhetett volna felépíteni a kórházat és az iskolát a motilone-ok között, és Jézus evangéliumát megismertetni sem.
3. A hit áldása
A címbe megfogalmazott dolog számomra azt jelenti, hogy Isten egy csomó áldást készített el a számunkra. Egyénileg és mint közösség számára is. Tehát az ő áldásai rendelkezésünkre állnak, és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy használatba vehessük őket. Egy kicsit – illetve nagyon is – leegyszerűsítve, de még működőképesen, úgy képzelem el, hogy amikor valamiért imádkozunk, akkor Isten ráirányítja a figyelmünket egy olyan dologra, ami már régebben ott volt az életünkben, de mivel nem voltunk olyan helyzetben, hogy felismertük volna, vagy szükségünk lett volna rá, nem vettük észre. Isten rámutat, és azt mondja: ott a megoldás, ott a válasz. S ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, a hitünkre van szükség. Arra a hitre, amely átemel bennünket az anyagi világ kötöttségeiből a szellemi világba. Ahol az emberi, józan ésszel felfoghatatlan dolgok is megtörténhetnek és meg is történnek. Ahol a rák meggyógyulhat, a meddő asszony szülhet, a beszédhibás ezrek előtt szónokolhat, a száz pesoból ezer lehet.
Végül ne feledjük el: Ábrahám a hit példája, akinek azt a szinte elképzelhetetlenül nehéz próbát kellett kiállnia, hogy Isten Izsák életét kérte tőle áldozatul. Ábrahám kiállta a próbát és ezerszeres jutalmat kapott. Amikor tehát a hit megpróbálásra kerül az életünkben, ne felejtsük el, hogy az Úr nem rak ránk nagyobb súlyt annál, amit el tudnunk hordozni. De akkorát igen. Ha hitet akarunk, ha igazi hívők akarunk lenni, ne keressük mindig a legkényelmesebb megoldásokat, mert a pokolba vezető út megalkuvással van szegélyezve. Vállaljuk a hit kihívásait, és legyünk készen arra, hogy bármikor próbára tétethet hitünk. Legyen hát erős. Ehhez pedig gyakorolnunk kell a hitet.
Befejezés
Testvéreim! Az elkövetkező hetekben folytatjuk a hit fogalmának tanulmányozását, ahogy a galata levélben tovább haladunk. Ne mulasszátok el figyelemmel kísérni saját Bibliátokban a vasárnapi igehirdetések alapigéit, és bátorítok mindenkit, hogy olvasson hozzá, legyenek kérdései, ha valami nem teljesen világos, ne nyugodjon senki addig, amíg meg nem értette. Segítséget nyújt ehhez maga a Biblia – akit érdekel, szívesen megmutatom, hogyan – illetve a gyülekezeti könyvtár, de az Internet is. És nem utolsósorban mi ketten, feleségemmel, állunk mindenki rendelkezésére személyesen, telefonon vagy emailben.
Imádkozunk azért, hogy minél többen megtalálják a bibliai hitet úgy, ahogy Ábrahám megtalálta.
Ámen!
Buenos Aires
Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: 2Mózes 4,1-12
Textus: Galata 3,5-9
5Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 6Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal..
Cím: A hit áldása
Bevezetés
Kedves testvérek!
Egy Bruce Olson nevű 19 éves fiatalember az észak-amerikai Minnesota államból felkerekedett, és elment Kolumbiába, hogy misszionáriusként megismertesse a vad motilone indiánokkal Jézust. Hosszú, nehéz küzdelme végül sikerrel járt. Az indiánok közül sokan befogadták az életükbe Saymaydodjira Ibatiradacura-t, ahogy ők nevezik Jézus Krisztust. Nos, Bruce Olsonnak le kellett fordítania az indiánok nyelvére legalább a leglényegesebb bibliai fogalmakat, hogy megtérésre segíthesse őket. Egy bennszülött segítőjével Bobarishorával folytatott beszélgetések során kristályosodott ki, hogy miként kellene a hitet megfogalmazni.
„Aztán egyik este Bobby kérdezgetni kezdett. A tűz mellett üldögéltünk. Komoly arcát megvilágították a lángok.
– Hogyan járhatok Jézus ösvényén? – kérdezte. – Egy motilone sem járt még arra. Ez egy új dolog nekünk, a többiektől ezt nem kérdezhetem meg. […]
– Bobby – mondtam – emlékszel arra, mikor először vettem részt a Nyilak Ünnepén, először láttam az összes motilone indiánt összegyűlni és együtt énekelni? – Ez az ünnep volt a legfontosabb szertartás a motilone kultúrában.
Bobby bólintott. A tűz fényében láttam, hogy feszülten figyel.
– Emlékszel, mennyire féltem felmászni a magas függőágyba, attól tartottam, elszakad a kötél. És akkor azt mondtam neked, csak akkor éneklek, ha egyik lábam a függőágyban van, de a másik a földön. Emlékszel?
– Igen, Bruchko.
– És akkor mit mondtál nekem?
Nevetett. – Azt mondtam, mindkét lábadat föl kell tenni. A függőágyban függeni kell.
– Igen – mondtam –, a függőágyban függeni kell. Ugyanez a helyzet Jézus követésével is, Bobby. Az emberek közül senki nem tudja megmondani neked, hogyan járhatsz az Ő ösvényén. Ezt csak Jézus tudja megmondani. De ahhoz a függőágyad köteleit Őbelé kell rögzítened. Istenben kell fölfüggesztened magad.”
E beszélgetés alapján fordította hát a hit kifejezését Bruce Olson úgy, hogy Jézushoz kötözni magunkat. Mi is próbáljuk megfogalmazni ma Pál segítségével, hogy mit jelent számunkra a hit?
1. Mi a hit?
Először lássuk bibliai szempontból! A hit fogalmát az Ószövetségben az 'áman ige fordításaként találjuk. E szó jelentése: szilárdnak, állandónak, tartósnak, megbízhatónak, igaznak lenni. Használatos emberekkel kapcsolatban (4Móz 12,7; 1Sám 3,20; 22,14; Péld 25,13; Ézs 8,2), de magára Istenre vonatkoztatva is, aki az őt szeretők számára megtartja szövetségét (5Móz 7,9). Főnévi értelemben különben csak egyszer, Hóseásnál fordul elő a hit.
Az ótestamentumi hitfogalmat legkönnyebben a 2Móz 4,1kk szakasz segítségével érthetjük meg. Itt Mózes kétségeskedik, hogy valóban fognak-e hinni neki. Isten pedig két csodával – a bot kígyóvá változtatásával és Mózes leprássá tételével és azonnali meggyógyításával –, és a harmadik (a Nílus vizének vérré változtatása) ígéretével biztosítja Mózest, hogy hinni fognak neki és elfogadják, mint Isten megbízottját. Isten így legitimálja Mózes megbízását és küldetését. Ezeket látva hisz a nép Mózes megbízásában, és az elkövetkezendő szabadításban az egyiptomi rabszolgaságból. A hit tehát itt egy megbízatással kapcsolódik össze, és az kifejezetten isteni megerősítést kap. A szavak hitelessége és az azokban való hit nem választható el a hívő Isten iránti magatartásától
Az Újszövetségben a pisztisz az embernek Istenhez való viszonyát meghatározó kifejezés, amely elsősorban a kijelentés elfogadásának folyamatában valósul meg és soron határozottan Krisztussal, az Ő áldozatával kapcsolatos.
Az Ó- és az Újszövetség összefüggésének szempontjából kiemelt jelentősége van az 1Móz 15,6-nak, („Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”) ahol Ábrahám hite úgy jelenik meg, mint készség az Istentől kapott ígéretek engedelmesen és bizalommal elfogadására. Isten deklarálja Ábrahám hitét, és ez összekapcsolódik a vele kötött Szövetséggel (1Móz 15,7kk).
A hit elsősorban nem intellektuális, hanem egzisztenciális töltésű fogalom. Magyarul – mint az indiános történetből láthattuk – nem lehet megtanítani rá senkit. A hittan, mint iskolai tantárgy sem a hitet tanítja – mint nevéből gondolnánk –, hanem a hit tárgyáról, Istenről, Jézus Krisztusról tanít tényeket. Nem kaphatunk vagy szerezhetünk hitet egymástól, csak mindannyian egyenként az Úrtól. A hit tárgya nem szemléltethető, objektív eszközökkel nem írható le, létezése hit nélkül nem ragadható meg. Azaz, ahogy a Zsidókhoz írt levél írója megfogalmazza a híres, jól ismert meghatározást: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1).
2. Milyen a mi hitünk?
Az előző bekezdésben azt mondtam, hogy a hit egzisztenciális – azaz létünket érintő fogalom. Úgy is mondhatnám, hogy a te hited és az én hitem nem felcserélhető. Mindegyikünknek saját hitünk kell hogy legyen. Ugyanakkor nem individuális, azaz nem független a másiktól. Ha az lenne, igazuk lenne azoknak az individualistáknak, akik keresztyéneknek nevezik magukat, és egyedül „gyakorolják hitüket”, nem tartanak kapcsolatot más keresztyénekkel. A Krisztus követés azonban közösségi dolog. Jézus nem egyenként, hanem csoportként szólította meg követőit. Nem egyénileg, hanem közösségben tanította tanítványait. A tizenkettő személyi összetétele egy társadalmi mintát képviselt. A különböző felkészültségű, hátterű, tehetségű és vérmérsékletű tanítványok – apostolok – a felkészülés és a későbbi szolgálat során kiegészítették egymást. Mint ahogy a mai gyülekezetben is így van ez, vagy legalábbis így kellene lennie.
A személyes hitet tehát mindenkinek magának kell megszereznie. Amiért beszélünk róla, amiért a keresztyén egyház napirenden tartja, az az, hogy a hit csak közösségben gyakorolható. Egyedül is dobálhatok kosárra, de az igazi kosárlabda az csapatjáték. A keresztyénség is csapatjáték. Fontos nekem a te hited, mert egy közösséghez tartozunk. Ha a te hiteddel valami gond van, akkor a közös imádságunk erőtlen lesz, és a Sátán eredményesen akadályozza meg, hogy eljusson Isten elé. Ha a te hited rendben van, az enyém is, de a harmadik testvérünk valójában nem hisz Jézus feltámadásában, akkor a mi tanúságtételünk is erőtlenné válik a kívülállók előtt.
Vizsgáljuk tehát meg rendszeresen a hitünket. Képes vagyok-e elfogadni Istentől azt, amit ad? A fentebb idézett Bruce Olson elvesztette menyasszonyát egy balesetben és barátját, Bobbyt meggyilkolták a telepesek. Elbizonytalanodott, és megkérdőjelezte, hogy volt-e értelme egyáltalán a küzdelemnek. Isten egy hívő testvérén keresztül válaszolt neki. És Bruce hitével el tudta fogadni, hogy ha Bobby nem olyan lett volna, amilyen, s amiért megölték a telepesek, akkor nem sikerülhetett volna felépíteni a kórházat és az iskolát a motilone-ok között, és Jézus evangéliumát megismertetni sem.
3. A hit áldása
A címbe megfogalmazott dolog számomra azt jelenti, hogy Isten egy csomó áldást készített el a számunkra. Egyénileg és mint közösség számára is. Tehát az ő áldásai rendelkezésünkre állnak, és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy használatba vehessük őket. Egy kicsit – illetve nagyon is – leegyszerűsítve, de még működőképesen, úgy képzelem el, hogy amikor valamiért imádkozunk, akkor Isten ráirányítja a figyelmünket egy olyan dologra, ami már régebben ott volt az életünkben, de mivel nem voltunk olyan helyzetben, hogy felismertük volna, vagy szükségünk lett volna rá, nem vettük észre. Isten rámutat, és azt mondja: ott a megoldás, ott a válasz. S ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, a hitünkre van szükség. Arra a hitre, amely átemel bennünket az anyagi világ kötöttségeiből a szellemi világba. Ahol az emberi, józan ésszel felfoghatatlan dolgok is megtörténhetnek és meg is történnek. Ahol a rák meggyógyulhat, a meddő asszony szülhet, a beszédhibás ezrek előtt szónokolhat, a száz pesoból ezer lehet.
Végül ne feledjük el: Ábrahám a hit példája, akinek azt a szinte elképzelhetetlenül nehéz próbát kellett kiállnia, hogy Isten Izsák életét kérte tőle áldozatul. Ábrahám kiállta a próbát és ezerszeres jutalmat kapott. Amikor tehát a hit megpróbálásra kerül az életünkben, ne felejtsük el, hogy az Úr nem rak ránk nagyobb súlyt annál, amit el tudnunk hordozni. De akkorát igen. Ha hitet akarunk, ha igazi hívők akarunk lenni, ne keressük mindig a legkényelmesebb megoldásokat, mert a pokolba vezető út megalkuvással van szegélyezve. Vállaljuk a hit kihívásait, és legyünk készen arra, hogy bármikor próbára tétethet hitünk. Legyen hát erős. Ehhez pedig gyakorolnunk kell a hitet.
Befejezés
Testvéreim! Az elkövetkező hetekben folytatjuk a hit fogalmának tanulmányozását, ahogy a galata levélben tovább haladunk. Ne mulasszátok el figyelemmel kísérni saját Bibliátokban a vasárnapi igehirdetések alapigéit, és bátorítok mindenkit, hogy olvasson hozzá, legyenek kérdései, ha valami nem teljesen világos, ne nyugodjon senki addig, amíg meg nem értette. Segítséget nyújt ehhez maga a Biblia – akit érdekel, szívesen megmutatom, hogyan – illetve a gyülekezeti könyvtár, de az Internet is. És nem utolsósorban mi ketten, feleségemmel, állunk mindenki rendelkezésére személyesen, telefonon vagy emailben.
Imádkozunk azért, hogy minél többen megtalálják a bibliai hitet úgy, ahogy Ábrahám megtalálta.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése