Írta: Tóth L. Kristóf lelkész. Az igehirdetés meghallgatható ide kattintva.
Lekció: János 3,1-22
Textus: Galata 3,15-18
15Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.
Cím: Örökség és ígéret
Bevezetés
Kedves testvérek!
Cím: Örökség és ígéret
Bevezetés
Kedves testvérek!
Bevezetésképp ejtsünk pár szót a végrendeletről, mint okmányról. Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében – melyről tudjuk, hogy a szabadságharc idején játszódik és három testvér (Ödön, a diplomata, Richárd a huszártiszt és Jenő, a hivatalnok) hősies helytállását mutatja be – nagyon erőteles módon mutatja be a végakarat fogalmát. Gróf Baradlay Kazimir emlékezetes végakarata testamentum volt. A végrendelet a végrendelkező akaratát tolmácsolja a hátramaradottaknak a vagyontárgyak elosztásával és egyéb teendőkkel kapcsolatban, és akkor válik aktuálissá, amikor a végrendelkező eltávozik az élők sorából. Természetesen az örökhagyó a végrendelet végrehajtásakor már nem szokott élni, hiszen annak felbontása csak a temetés után szokás. Ha valami módon mégis élve előkerül egy olyan személy, akit halottnak hittek és végrehajtották a végrendeletét, akkor bonyolult jogi procedúra veszi kezdetét.
Már nagyon sokszor elhangzott e helyről, és biztos mindannyian nagyon jól tudjátok már, hogy amikor Ó- és Újtestamentumról beszélünk, az nem csak szövetséget jelent, hanem rendelkezést, sőt, végrendeletet is. Az Isten kijelentését nem tévedés akaratlevélnek, sőt, végakaratnak nevezni, hiszen a súlya ahhoz hasonló. Jézus Krisztus nagypénteken eltávozott az élők sorából, így a szövetség, vagy ha úgy tetszik, testamentum, amelyet a Szentírásban és Jézusban magában Isten lefektetett, érvényessé és időszerűvé vált. E tény súlyából nem von le, sőt inkább hozzátesz az a tény, hogy Jézus Krisztus él. Az Isten akarata nem végakarat, legalábbis abban az értelemben nem, hogy az örökhagyó élete végén válna érvényessé. Abban az értelemben viszont igenis végakarat, hogy az tudja igazából élvezni a belőle fakadó kedvezményeket, aki véget vet annak az életmódjának, amelynek jellemzője a bűn cselekvése és a Sátánnak való engedelmeskedés jellemez. Ez a feltétele annak, hogy a végakarat kedvezményezettjeivé váljunk.
1. Törvény és hitNos, Pál apostol a galatákhoz írott levélben – ahogy azt az ezévi igehirdetésekből is láthattuk – a törvény és a hit viszonyáról szólt. A kisázsiai keresztyénekben, akik nemzsidókból lettek keresztyének és nem voltak tökéletesen tisztában az ószövetségi fogalmakkal, Pál apostol felvonultatott érvei azt a téves benyomást kelthették bennünk, mintha a törvény nemcsak Galáciában, hanem az üdvtörténetben is csupa bajt hozott volna. Mintha Mózes, a törvény embere hatálytalanította volna Ábrahámot, a hit emberét, hogy aztán Krisztus meg hatálytalanítsa Mózest. Pál szándéka természetesen nem ez volt, ezért mai igénkben is igyekszik helyretenni a gondolatokat. Méghozzá egyrészt azzal, hogy emberi testamentumhoz hasonlítja az Isten szövetségét, másrészt azzal, hogy rámutat arra, hogy az evangélium már Ábrahám idejében valóság volt.
Sokszor, amikor a teológiát, azaz az Istennel foglalkozó tudományt műveljük, elfelejtjük, hogy Isten mindenható, mindentudó és örökkévaló is. Vagy ha ezt a tényt nem is felejtjük el, de figyelmen kívül hagyjuk azokat a dolgokat, amik ebből következnek. Most arra gondolok, hogy Isten felette áll az időnek. Ő nincs bezárva az évek, hónapok, napok, órák és percek börtönébe, hanem ezek felett áll. Nem akarok most filozofálgatni erről, csak arra szeretnék rámutatni, hogy Isten számára nem okoz problémát különböző korokat egy időben szemlélni. Amikor tehát Isten Ábrahámmal tárgyalt és megígérte neki a sok utódot, nem jósolt, nem a jövendőt mondta neki, hanem azt, ami Isten előtt már létező valóság volt. Az evangélium, tehát hogy Isten beteljesíti a bűnért való tökéletes áldozatot, nem kétezer éve létezik. Istennél már Ábrahám idején készen megvolt. A Golgotán „csak” láthatóvá és érvényessé vált.
Amikor tehát az evangéliumról beszélünk, ne feledjük, hogy az már évezredekkel Jézus születése előtt megvolt.
Mózes az időrend szerint – amint tehát megállapítottuk, csak az embert kötő időrend szerint – az Ábrahámnak adatott ígéret és a Jézusban adatott ígéret közé szorult. A hagyományos zsidó számítás szerint a törvényadás 430 évvel követte az Ábrahámnak adatott ígéretet. Ma a tudósok ezt kb. 600 évre teszik. Aztán újabb ezerkétszáz év Jézusig, az ígéret beteljesedéséig. Mindez azonban csak bűvészkedés a számokkal, ha nem látjuk meg a mögöttes tartalmat, ami nem más, mint az, hogy az ígéret, a megmenekülés lehetősége, maga az evangélium már a mi időnket megelőzően 3850 évvel Ábrahámnak már megadatott. Sőt, az 1Móz 3,15-ben ezt olvassuk: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”, ami arra utal, hogy az asszony utóda, a Fiú, azaz Jézus Krisztus fog majd a kísértő Sátán fejére lépni, azt véglegesen legyőzni. Ha tehát ezentúl valamelyikünknek felteszik a beugratós kérdést, hogy hány éves az evangélium, akkor a kétezer biztos bukás, a kis híján négyezer már jobb, az Édenkerti tartózkodás ideje (itt ne határozzunk meg konkrét időpontot) már közelít a megoldáshoz, de a pontos válasz az, hogy Isten már a világ teremtésében előre látta az ember bűnösségét és elhatározta megmentését.
2. ÍgéretPál és a galaták aktuális dilemmája: az örökség, azaz az az Istentől kapott ajándék, melynek gyümölcse az örökélet a mennyben, vajon azért érkezik meg, mert engedelmeskedtünk a törvénynek, vagy azért, mert Isten megígérte? Az ígéret nem mást jelent innen a szószékről sem, mint a köznapi nyelvben: valaki egy hatalmában álló dolog megcselekvését előre kijelenti. Az ígéretekkel azonban mindannyiunknak – nem csak a politikusoknak, bár főleg nekik – gondunk van. Nem tartunk meg sokszor dolgokat, amiket megígértünk.
Igyekeztük feleségemmel tudományos alapossággal készülni a gyereknevelésre. Sok tanácsot meghallgattunk, sok írást elolvastunk. Ezek egyike azt írta, hogy ha megígértünk valamit, akkor meg kell tartani az ígéretet, mert a gyerek megjegyzi és elraktározza, ha megszegjük a szavunkat. Egy alkalommal Ágota nem akarta megenni az ebéd egy részét, erre megígértem, hogy ha nem tűnik el az étel a tányérjáról, akkor nem lesz desszert. Nos, valami miatt egy pár pillanatig nem figyeltem oda, és ő a maradékot átpakolta az én tányéromra. Először mérges lettem, aztán elnevettem magam, mert rájöttem, hogy én voltam a hibás, mert nem fogalmaztam egyértelműen. Így hát kapott édességet, de ezt követően már jobban odafigyeltem, hogy pontosan fogalmazzak, és ne kerüljek ilyen helyzetbe, hogy eredeti szándékom és az ígéretem kerül szembe egymással.
Sok családi nézeteltérés, nemzedékek közötti tragédia gyökerezik az ígéretek meg nem tartásában. Isten azonban ebben is a tökéletes atya mintaképe. Megígérte Ábrahámnak – és még sokaknak – hogy nem engedi, hogy a gonosz végleg az uralma alá hajtsa az emberiséget, és ezt az ígéretét még azon az áron is megtartotta, hogy ez egyszülöttje életébe került. Nos, úgy érzem ez a válasz az előbb feltett kérdésre. Megtartottuk a törvényt? Máshogy fogalmazva engedelmeskedtünk – ebbe a többes szám első személyű alakba beleértve az egész emberiséget, a régen élteket és a meg sem születetteket is – Isten akaratának? A válasz egyértelmű nem. Isten ígéretet tett nekünk, hogy megment a kárhozattól? Itt is hasonló a helyzet az igealakkal. A válasz egyértelműen igen. Azon az áron is, hogy a rengeteg ember közül jó páran nem fognak nemhogy köszönetet mondani érte, de még élni sem vele, mert inkább a kárhozatot választják? Igen. Azon az áron is, hogy Jézust maguk a bűntől szennyes emberek feszítik keresztre? Igen.
3. Az én ígéretemMivel június 29-e van, Péter Pál napja, nem tudok elmenni egy személyes dolog mellett, főleg, mivel szoros kapcsolatban van az ígérettel. Életem második legfontosabb ígérete fűződik a mai naphoz. Tizenkét évvel ezelőtt az egri református templomban ezen a napon tettem ígéretet a feleségemnek, hogy hozzá hű leszek. Sikerült megtartanom. Voltak nagyon nehéz időszakok, válságos pillanatok, de túljutottunk rajtuk és együtt találtunk megoldást. És nem azért, mert én vagy Kriszti olyan hű de első osztályú emberek lennénk. Nem. Hanem azért tartottuk meg az ígéretünket, mert a legfontosabb ígéret támogatott és támogat benne. Az életem első legfontosabb ígéretét ugyanis nem én tettem, hanem Isten tette nekem. Az Ő ígérete biztosítja a számomra a szellemi muníciót ahhoz a küzdelemhez, amelyet nap mint nap vívok a Sátán ellen, aki hűtlenségre, a szavam megszegésére akar rávenni.
BefejezésAz Ábrahámnak adatott ígéret, a Mózesen keresztül eljuttatott parancsolatok, a Jézus Krisztusban megjelent kegyelem mind egyugyanazon dologról beszélnek: Isten szeretetéről. Arról, hogy neki gondja van a galáciai keresztyénekre, a buenos airesi keresztyénekre, a világon bárhol élő keresztyénekre. De gondja van a nem keresztyénekre is, mert annyira szereti a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ámen!